A hatékonyság-kritériumok problematikája a rendőrség esetében

36

esetében egy nagyon egyszerű képletet eredményez: a felhasznált erőforrások minimalizálásával és a kimeneti – elért – produktum maximalizálására törekedve profitot ér el a feltételek optimális összehangolásával. „Minél alacsonyabb, minél gazdaságosabb a források használata, minél kedvezőbb az eredmény és az ennek eléréséhez szükséges ráfordítás viszonya, annál magasabb a hatékonyság.”⁵² A neoliberális gazdasági filozófiában ez a kisebb és olcsóbb állam formációjában konstruálódik, ami a közszolgáltatás piaci versenybe helyezésével nyeri el értelmét.⁵³ A hatékonyabb állam ideáljának útkeresései egyértelművé tették, hogy a piaci modell alkalmazása az állam esetében nem jár feltétlen sikerrel. Különösen árnyalt a kérdés olyan szolgáltatások esetében, amelyeket az állam állít elő, vagyis nyújt a közösség számára a jogállamiság követelményeibe ágyazva. Ezek közé sorolható a közbiztonság és a rendőrség alapvető rendeltetését megtestesítő bűnüldözés is. A piaci alapú szemléletmód a bűnüldözés hatékonyságával szemben a statisztikai eredményességben jelenik meg, és sokkal kevésbé olyan értékekre fókuszál, mint a szolgáltatást igénybevevő elégedettsége.⁵⁴

37

szerepet játszik az erőszak valamilyen formája. A két politikai rendszer pedig olyan alapvetően különbözik egymásból való átalakulásra…”⁵⁶A rendőrség szolgáltató jellegét vagy hatalmi alapú elfogódottságát, azaz tekintélyelvű vagy teljesítményalapú működését oly módon tudjuk megnyugtatóan megállapítani, hogy céljait és rendeltetésének prioritásait tekintve hova teszi a hangsúlyt az „rendőrállami” vagy a „közösségi szemlélet” közötti skálán.

E skálán az egzakt elemeken kívül több, jellemzően absztrakt elem is szerepet kap és lesz fokmérő. Ezek együtt mozdítják le vagy fel a rendőrséget, és teszik a bűnüldözést, illetve a teljes igazságszolgáltatást is hatékonnyá. A rendőrség társadalmi beágyazottsága és bizalmi elfogadottsága erősen korrelál hatékonyságával.⁵⁷ Absztrakt elemként a jogállamiság garanciális hangsúlyainak (nyitottság, civilkontroll, professzionalizmus stb.) erősödése a nehezen megfogható bűnözési félelemérzet csökkenésében és a lakossági bizalom növekedésében manifesztálódik. Egzakt elemnek fogható fel a rendőrség centrális szervezeti és működési jellege, amelyben a hierarchikus felépítés egyértelműen a bűnüldözés hatékonyságának hátrányára válik a törvényesség garanciáinak alkotmányos elveken nyugvó betartatása ellenére is. A társadalmi beágyazottság és a centrális berendezkedés egymásnak némileg ellentmondó fogalmak, amely szinte nélkülözhetetlenné teszi az eredményesség statisztikai mérését, akkor is, mégha tudjuk, hogy ezeknek az adatoknak a tényleges teljesítményhez semmi közük.⁵⁸ A rendészeti stratégiák változásai hatékonysági perspektívából is vizsgálhatóak, amelyet több kutatás is megerősít olyan tények formájában, minthogy a koncentrált rendőri munka hatékonysága nagymértékben függhet a lakosság rendőrséghez való viszonyulásától.⁵⁹ Így a rendőrség stílusának megváltozása ugyanolyan fontos lehet, mint a tényleges tevékenységének hangsúlyai. Rossz eszközök alkalmazásával maga is hozzájárul a

56 Raffai Ernőné: A magyar rendőrség társadalmi szerepének történeti változásai. A rendőrség társadalmi szerepe és a gyakorlat. In: A rendőrség társadalmi szerepe. Tudományos konferencia, 1998. április 21–22. Rejtjel Kiadó, Budapest, 1999, 34–35. o.

57 Az állami irányítással kapcsolatos viták speciális okainak (úgymint törvénysértő cselekmények, militarizáció, vagy láthatóan csökkenő eredményesség) alapja, hogy mélyebb és alapvetőbb változások vannak a jelenkori társadalomban. Korábban az volt megfigyelhető, hogy a modern nemzetállamok fejlődésével párhuzamosan az állami irányításban a speciális szervezetek egyre inkább elkülönültek egymástól, de központilag igyekeztek irányítani a részterületeket. Ma már ez tarthatatlan nézet. A társadalomban a rendőrség szimbolikus szerepe legalább olyan fontossá vált, mint annak közvetlen hatékonysága a bűncselekmények kezelésében. Newburn, Tim – Reiner, Robert: Policing and the police. In:Maguier, Mike – Morgan, Rod – Reiner, Robert (Eds.): The Oxford Handbook of Criminology. 5th ed.. University Press, Oxford, 2012, pp. 806–838.

58 Finszter Géza: A rendőrképzés és a rendészettudomány. In: Németh Zsolt (szerk.): Tiszeletkötet Sárkány István 65. születésnapjára. Rendőrtiszti Főiskola, Budapest, 2010, 67. o.

59 Braga, Anthony A.: Policing Crime in Hot Spots. In: Welsh, Brandon C. – Farrington, David P. (Eds.):

Preventing Crime – What Works for Children, Offenders, Victims, and Places. Springer, 2007, p. 189. Idézi Borbíró Andrea: A kriminálpolitika hatékonysága. In: Kriminológiai Közlemények Különkiadása, VI. Országos Kriminológiai Vándorgyűlés. Magyar Kriminológiai Társaság–Bíbor Kiadó, Miskolc, 2009, 349. o.

38

bűnözés kockázati tényezőinek emelkedéséhez. Következésképpen minél kevésbé tiszteli a rendőrség a gyanúsítottakat és az állampolgárokat, az emberek annál kevésbé fogják tisztelni a törvényt.⁶⁰

A hatékonyság tehát egyenes arányban van a rendőrség társadalmi beágyazottságával, vagyis szolgáltató központúságával.⁶¹„A bűnözés mennyiségi növekedése és minőségi átalakulása, a lakosság szubjektív biztonságérzetének csökkenése rendkívül komoly kihívást jelent a Magyar Köztársaság Rendőrsége számára.”⁶²A társadalmi beágyazottságot jól mutatja a bizalmi index.

Hazánkban – ahol az angolszász országoknál jóval gyengébb a politikai intézmények iránti bizalom – a rendőrség mint nemzeti intézmény 55% körüli index-szel bír.⁶³

Az ilyen jellegű bizalmi indexek megbízhatóságát erősen megkérdőjelezi a felmérést végzők vagy a célközönség függőségi viszonya miatti részrehajlása, vagy a megcélzott interjúcsoport jellege és a szervezettől való formális és informális függősége. Finszter Géza a lakosság megkérdezését tartaná a legjobb módszernek:„Nyugat-Európában ezt minden évben elvégzik, az eredmény jól összevethető a bűnügyi statisztikával, megmutatja, hol van egyezés, vagy hogy mely területeken nagyok az eltérések.”⁶⁴

Az Amerikai Egyesült Államokban az 1970-es években a rendőrség a statisztikai mutatók

„mindenhatóságában való hitet” maga mögött hagyva, a társadalmi elégedettségmérések ún.

objektív mutatóit kezdte el az eredményesség szinonimájaként hangoztatni:„A társadalmi változás következtében a hivatalok egyedül már nem határozhatták meg a biztonságot. A statisztikák mutatta képet kénytelenek voltak kiegészíteni a civilek által érzékelt valósággal. Ezt nevezték el szubjektív biztonságnak, ami a lakosság különböző csoportjai által észlelt valóságot jelölte. Mindennek a feltétele az elégedettségérzet társadalmi indikátorrá válása volt.”⁶⁵A szubjektív biztonságot a lakosság elégedettségével kezdték el méri, amit már 1957-től

60 Sherman, Lawrence W. – Eck, John J.: Policing for Crime Prevention. In: Sherman, Lawrence W. – Farrington, David P. – . Welsh, Brandon C. – MacKenzie, Doris L. (Eds.): Evidence-Based Crime Prevention. Routledge, London–New York, 2001, p. 295.

61 A kutatásom 12.2. alfejezet 11. számú diagramja szemlélteti, hogy a rendőrök zöme szerint milyen jelenleg a civil–rendőr viszony minősége.

62 Orbán Péter: A magyar rendőrség modernizációs kísérletei. In: Kriminológiai Közlemények 57. Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 1999, 223. o.

63A felmérés szerint a bizalmi index legmagasabb értéke (56%) 1999 márciusára esett, minimuma (41%) 1999 októberére. Karácsony Gergely-Tóka Gábor: A politikai közvélemény a Medián kutatásainak tükrében. In:

Magyarország Politikai Évkönyve. Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, Budapest, 2000, 725. o.

64http://hvg.hu/itthon/20140820_ORFK_rendorseg_bunugyi_statisztika (letöltés: 2015.02.04.)

65 Kozáry Andrea: Rendészetszociológia. Kézikönyv I. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2015, 43. o.

39

közvélemény-kutatásokkal vizsgáltak. Az elégedettségmérés fontossága lassan elfogadottá vált a rendőrségi gondolkodásban is. Az objektívnek tekintett bűnözési adatok természetesen éppúgy lényesegesek maradtak, különösen a belső eredményesség mérésére és érzékelésére használták, közben az elégedettségmérést egyfajta ehhez csatolt függelékként alkalmazták. A lakosság biztonságérzetét a különböző területi egységeknél végzett „objektív” és „mérhető”

tényként fogták fel és egyfajta pszichológiai, szociálpszichológiai jelenségnek tekintették:

„Valójában az adatelemzés során konstruálták meg és egyúttal a szubjektív biztonság mérésekor ellenőrizték is, hogy valójában az jött-e létre, amit létrehozni akartak. Az egyének érzései önmagukban nem voltak fontosak az intézményrendszer számára. A biztonság jelentése tehát mindenekelőtt attól a módtól függött, ahogyan létrejött, illetve ahogyan létrehozták.”⁶⁶

Japánban – vezető gazdasága és nyüzsgő metropoliszai ellenére – rendkívül alacsony a bűncselekmények száma és nagyon magas a rendőrség eredményessége, ami nagymértékben a rendőri szakma társadalmi megbecsültségének, elismertségének és a rendőrök sajátos összetartó és kollektív szervezeti kultúrájának tudható be.⁶⁷A megbecsültség ott a rendőri munka központi és minőségi eleme, és a hatékonyság döntő szempontja. A japán rendőr őszinte lelkesedéssel dolgozik a köz érdekében, amit nem profit vagy más anyagiakhoz kapcsolódó szempont motivál, hanem a rendőri munka magas közösségi presztízsének tudata. Így náluk nem okoz akkora gondot a fluktuáció és a rendőri korrupció sem.⁶⁸ A japán példából kitűnik:

ha a rendőr értékesnek és hasznosnak érzi magát, mert a szervezeten belül és azon kívül is elismerik és megbecsülik munkáját, úgy odaadását nem az anyagi előnyök fogják kiváltani, hanem saját munkájának értékességtudata.⁶⁹A japán rendőr ellenben egy teljesen más társadalmi miliőben dolgozik, mint a nyugati országok rendőrségei, mégis, a japán modell bevezetésével szemben nem annyira a társadalom, mintsem a rendőrség bürokratikus hagyományai támasztanának ellenállást.⁷⁰Álláspontom szerint a hivatástudat mint személyes kompetencia, csak egy olyan társadalmi és szervezeti miliőben tölthető fel érdemi tartalommal,

66 Kozáry Andrea (2015): i. m. 45. o.

67 Ezt erősíti, hogy Buker és Doku tanulmányában szignifikáns kapcsolatot talált a rendőri és lakossági bűnözés és a beosztott rendőrök vezetőjükkel és a munkatársakkal kapcsolatos elégedettségi szintje között. Buker, Hasan – Dolu, Osman: Police job satisfaction in Turkey: effects of demographic, organizational and jurisdictional factors.

International Journal of Comparative and Applied Criminal Justice, vol. 34, no. 1, 2010, pp. 25–51.

68 Sajnálatos módon a hazaira jellemző tendenciák az utóbbi években egyre inkább felütik a fejüket Japánban is, ami kapcsolatban áll a tömegtájékoztatás és a rendőrség viszonyával. Erről ír Yokoyama,Minoru: A rendőrségi korrupció vizsgálata Japánban. Külföldi Jogi Szemle, 2001/11. szám, 687–693. o.

69 Schneider, Hans-Joachim: Crime and its Control in Japan and in the Federal Republic of Germany. International Journal of Offender Therapy and Comparative Criminology, vol. 36, 1992, pp. 307–321.

70 Bayley, David H.: Forces of Order: Policing Modern Japan. University of California Press, Berkeley–Los Angeles–Oxford, 1976 (1rd ed.), 1991 (2nd ed.), p. 165.

40

ahol a feltételek szervezeten belül és kívül egyaránt adottak a megbecsülés és a hasznosságtudat interiorizálásához, a tartós attitűdváltozáshoz még a nagyobb anyagi dotáció sem jelent kellő ösztönző erőt a rend őre számára.⁷¹

A rendőrség hatékonysága és társadalmi rendeltetése nem egyszerűsíthető le csupán a bűnüldözési statisztikai mutatók, vagy a „direkt” módon mért elégedettségi mutatók, esetleg a bizalomindex növekedését mutató közvéleménykutatási felmérések eredményeire. Az erre való redukálás hipokrita, álságos módon, megfogható egzakt eszközökkel olyan elvont hatékonysági igényt akar kielégíteni, ami a kriminológiai kutatások szerint legkevésbé befolyásolható a konkrét bűnüldözési adatokkal vagy az arról festett kép társadalmi hatásainak propagálásával.

Ennek oka a megjelenített eredmények és azzal kapcsolatosan a társadalomban érzett tapasztalat ellentmondásosságában rejlik:„Az egyik, vagyis a tapasztalati kommunikációs felület, amikor – ráadásul a nagyobb – a rendészeti szakemberek és az ügyfelek találkoznak, legyen az a rendőr egyszerű látványa a közterületen, vagy igazoltatás, kihallgatás, baleseti vagy bűnügyi helyszínelés, házkutatás, telefonos segélyhívás. Ez maga az »áru«, itt konkrétan az a biztonsági szolgáltatás, amelyet a rendőrség nyújt a civileknek. A másik kommunikációs felület az, ahogyan a rendőrség mint szervezet önmagát a nyilvánosság előtt megjeleníti, amilyen képet önmagáról mutat. Ez a »kirakat«. Ha az árukészlet és a kirakat nincs összhangban egymással, a vevő joggal lesz csalódott: ha a rendőrségi PR során küldött üzenet nem esik egybe a civilek hétköznapi tapasztalataival, a rendőrség imázsa hamis lesz. Az emberek bizalmát és ezáltal együttműködését a rendőrök nem élvezik, akkor sem, ha egyébként egyenként méltóak lennének az elfogadásra, tiszteletre, megbecsülésre.”⁷² Pontosan ugyanez történik, amikor a rendőrség iránti bizalmat és a társadalmi beágyazottságot varázsütésre, politikai akarattal és direkt módon kívánjuk formálni.

71 BalassaBence szerint a társadalmi közeg az elsődleges akadály a közösségi szemlélet meghonosodása előtt, amihez viszont elengedhetetlen, hogy a „hatalom” se kezelje „kiskorúként” a lakosságot. Lásd részletesebben Balassa Bence: Rendőrség és társadalom. Egy elhibázott viszony rövid története. Rendvédelmi Füzetek, 2009/2.

szám, 77–89. o.

72 Gaál Gyula – Molnár Katalin: Ami elromolhat, az el is romlik? A média szerepe a biztonságos, élhető közösségek formálásában. 138. o. http://www.pecshor.hu/periodika/XIV/gaal-molnar.pdf (letöltés ideje: 2014.02.03.)

41

3. A bűnözés és a bűnüldözés mérési eszköze: az igazságügyi statisztika