A közvélemény-kutatások és a hatékonyság

Megkerülhetetlen a közvélemény rendőrségre vonatkozó megítélésének megemlítése,ezzel is igazolva az előző fejezetben kifejtetteket, miszerint „a lakosság és a közvélemény kollektív tudatossága és bölcsessége nélkül a modernizáció értelmetlen, és a tudomány is csak egymagában kullog”.⁴⁶⁰Finszter Géza és Irk Ferenc kutatása a közbiztonságra vonatkozó lakossági véleményekről kimutatta, miszerint azok hosszabb időn keresztül alig változnak, annak ellenére, hogy közben a társadalmi-politikai, a jogi és a kriminális környezet gyökeresen átalakult. Ezt teljes mértékben alátámasztja, hogy a vizsgálati eredmények kimutatásaiban sem figyelhető meg akár 10-15 év vonatkozásában sem lényeges eltérés. Annak tudata viszont, hogy a közvélemény álláspontja lényegileg nem, vagy csak nagyon hosszú idő elteltével változik meg, komoly kétségeket támaszt a politikának a közbiztonság javítására tett intézkedéseinek hatásvadász és akcióterveken nyugvó megoldási verzióival szemben. Úgy tűnik, sokkal kevésbé számít a jogszabályi környezet megváltozása, mintsem a jogszabályokat alkalmazó bűnüldözési feladatokat végrehajtó, vagy az igazságszolgáltatás más területén dolgozók szemlélete, kollektív gondolkodásmódja. Amellett, hogy a közvélemény bűnözéssel és bűnüldözéssel kapcsolatos álláspontja csak nehezen változik meg, megfigyelhető az is, hogy a klisészerű vélemények függetlenek a kortól, nemtől, iskolázottságtól stb., egyetlen változó mentén sem tapasztalható szignifikáns eltérés.⁴⁶¹A szubjektív biztonságot elsősorban a személyes tapasztalatok és a közvetlen környezet információi, illetve a tömegkommunikációs eszközök információi befolyásolják.⁴⁶²

A statisztikai szemlélet ellensúlyaként elfogadottá vált a szubjektív biztonság vizsgálata, amely nem csupán a bűnözés valóságához, hanem a helyi bűnmegelőzési modellek megtervezéséhez is közelebb vitt.⁴⁶³A bűnüldözés hatékonyságáról és különösen a közbiztonság állapotáról végzett kutatások eredményei sorra azt a tézist igazolják, hogy a lakosság a növekvő rendőri jelenlét, a szigorúbb törvények, a gyorsabb eljárások, és az erélyesebb rendőri fellépés mellett teszi le a voksot. Érdekes módon a pártállami rendszerben működő rendőrség erényeit tartja

459Vári Vince (2013): A bűnüldözés hatékonyságának rendőrségi vetületei. Társadalom és honvédelem 17 évf. (3-4). A Haza szolgálatában. Budapest, Magyarország. 511-521.o.

460Korinek László (1995): Félelem a bűnözéstől. KJK, Budapest, 172.o.

461Finszter Géza-Irk Ferenc: Közvélemény-kutatás a közbiztonságról és a rendőrségről. In: Belügyi szemle, 2004/9. BM kiadó.37.o.

462Miskiné Fekete Ágnes (2002): Az elmúlt tíz év a bőnözés alakulásának tükrében. Belügyi Szemle 4. 64.p.

463 Kerezsi Klára–Finszter Géza – Kó József–Gosztonyi Géza: Nagyvárosi bűnözés. OKRI–Bíbor Kiadó, Budapest, 2003.

153

fontosnak, miközben a demokratikus jogállami keretek közötti szigorúan és kötötten szabályozott jogszabályi formák betartását éppúgy elvárja. Másrészt a közbiztonság állapotáért etatista módon a rendőrséget teszi felelőssé,⁴⁶⁴ ami ahhoz a téves ismerethiányos vélekedéshez vezet, hogy a rossz közbiztonság rossz rendőrséget is feltételez, és a létszám mennyiségi emelése arányosan javítja a közbiztonság állapotát. Ezt a gondolatot erősíti az is, hogy a lakosság lokális szinten sokkal pozitívabban ítéli meg a rendőrség munkáját, mint az országban, vagy akár a világban, hiszen arról, hogy máshol mi zajlik, legfeljebb csak a híradásokból értesülhetnek, amit egyértelműen súlyosabbnak, veszélyesebbnek és fenyegetőbbnek találnak.⁴⁶⁵

Ehhez kapcsolódó új irányzat – haladóbb elveken alapulva – a közbiztonság kooperációs termékként⁴⁶⁶ ábrázolása. Ami egyre inkább abba az irányba igyekszik tolni a közvéleményt – nagyobb súlyt helyezve a kollektív felelősség elvére –, hogy a közösség rendjének biztosítását és a saját biztonságunk szavatolását egyre kevésbé csak a bűnüldöző hatóságok feladatának tartsák, jóval inkább a közösség, azon belül is az egyén feladatának tekintsék. „A modern polgári jogállamban a közbiztonság kollektív társadalmi termék, amely az egyének és a közösségek tevékenységéből, az állami (kormányzati, önkormányzati) szervek hatósági intézkedéseiből, a polgárok önvédelmi képességeinek és a vállalkozói piac nyújtotta szolgáltatásoknak együtteséből alakul ki.”⁴⁶⁷Amikor tehát az egyén véleményt fogalmaz meg a közbiztonság aktuális állapotáról, úgy saját a közbiztonság javítása érdekében végzett tevékenységéről is véleményt mond. Ez bár még csak egy szemléletmód, vagy ha úgy tetszik, irányzat, azonban azért tartom érdemesnek megemlíteni, mert fontos tendenciák elindítója lehet azzal, hogy a közbiztonság kérdésében a felelősséget a rendőrségről az állampolgárra telepíti, akiben ez nem a politikával szemben ébreszt aggályokat, hanem a rendőrség hatóképességével és erejével. „A modern zsarnokságnak szüksége van a tömegtámogatottságra, így aktív támogatásra akarja rábírni az alattvalókat, akinek mozgósítása nélkülözhetetlen. A

464 Bencze József: A közbiztonság, mint társadalmi termék – a paternalista felfogástól az alternatív rendészetig.

Jogi beszélgetések. 2010-2012, 2013.39.o.

465 A problématávolítás elméletét igazolta több kutatás is, miszerint a saját lakókörnyzetet biztonságosabbnak ítélik meg, mint a távoli ismeretlenebb helyeket. Lásd bővebben: Irk Ferenc – Windt Szandra: Városi félelem és a bűnmegelőzés. Rendvédelmi füzetek. Budapest 2009/4.szám. 5-49.o. 10.o.

466 A modern európai felfogás szerint a közbiztonság olyan kollektív termék, amely az egyének és a közösségeik tevékenységéből, az állami szervek hatósági intézkedéseiből, a polgárok önvédelmi képességei és a vállalkozói piac nyújtotta szolgáltatások együtteséből alakul ki. Ennek mérésére, elemzésére a fejlett demokráciákban egyre bonyolultabb és pontosabb módszereket alkalmaznak. Ilyenek például az áldozatok megkérdésén vagy a lakosság széles körében végzett vizsgálatok eredményein alapuló elemzések.115/2003.OGY határozat a bűnmegelőzés stratégiájáról.

467 Deák József: Közbiztonság és magánbiztonság – Alternatív rendfenntartás, Rendőr, 2009/3, 7.o.

154

tekintélyelvű rendszerek általában a demokratikus kormányzás eszközeivel élnek, és a technikai haladás eszközeit veszik igénybe, azokra a tömegtájékoztatási eszközökre támaszkodnak, melyek manipulálhatják a szellemileg kiskorúnak tartott embereket.”⁴⁶⁸ Ha a manipulációs nézőpontot leszámítjuk, úgy a kiskorúként kezelt lakosságnak pedig legkevésbé sem ildomos a szemére vetni az előbbiekben idézett etatizmusra való hajlamát, végképp nem lehet ráhárítani a felelősséget olyasminek a megteremtéséért, aminek orvoslásáért a következő percben már omnipotens módon a politika és a rendőri kommunikáció tetszeleg.⁴⁶⁹ Véleményem szerint a paternalizmus lebontása ott kezdődne, hogy elsődlegesen az autoriter felfogással számolunk le, nem pedig a lakosság önvédelmi reflexét gerjesztjük, ugyanis eszköz hiányában ezzel csak a tehetetlenség-érzetet fokozzuk, és felületkezelünk.

A tudományos szemléletű modernizációs vizsgálatok és a kriminológiai kutatások radikálisan más felfogásban látják a közbiztonság javításának kulcsát, és teszik egyértelművé, hogy a bűnözés és a rendőrség közötti minőségi összefüggés csak látszólagos, illetve a szigorúbb törvények önmagukban nem hoznak hathatós és tartós változást, legfeljebb látszólagos kezelésre alkalmasak.⁴⁷⁰ Jogosan merül fel a kérdés, hogy a közvélemény miért alakít ki ilyen téves alapokon nyugvó ítéletet, ami legkevésbé sem szolgálhatna a jogalkotó bölcsen hozott döntésének alapjául. A válasz ismételten csak a médiában és a tömegkommunikáció szuggesztív erejében rejlik. A média szerepét teljesen át kell értékelni, hiszen az információs kapuőr szerepe már régen igazolni látszik: Maxwell McCombs és Donald Shaw „a tömegmédia napirend-meghatározó szerepe” című tanulmányukban kimutatták, hogy a világban végbemenő végtelen számú eseményből a média csak néhányat emel be a hírekbe, azt is sajátos kontextusba helyezi.⁴⁷¹

A főáramú média a közvélemény szabványosítására törekszik, átlátható és szimplifikált impulzusaival – ami nagyrészt a szórakoztatást (bűnügyi hírek, krónikák stb.) szolgálja – kritikai gondolkodást nélkülöző következtetésekre sarkallja a fogyasztóit, ezzel célja a

468Kozáry Andrea: Erőszak-politika-hatalom. Adalékok a legitim politikai erőszak problémájához. In.

Tudományos konferencia. 2002. október 14-15. Rendőrtiszti Főiskola. Budapest. 2003.95.o.

469Kozáry Andrea (2002) i.m. 96.o.

470 Az állami szerepvállalás progresszivitása általános tendenciává nőtte ki magát, hiszen az utóbbi évtizedben a fejlett nyugati országokban jelentős változás figyelhető meg a biztonságot szolgáltató állami szervek, illetve a magánbiztonsági szektor viszonyában. A biztonsági területek egyre összetettebbé és ellentmondásosabbá váltak.

Egyre jellemzőbb az állam beleszólása – biztonsági érdekből – a közösség életébe is.Lásd Trevor, Jones:

Governing security: pluralization, privatizaton, and polarizaton in crime control and policing. In: Maguier, Mike – Morgan, Rod – Reiner, Robert (Eds.) (2012): i. m. p. 765.

471McCombs, Maxwell E. & Shaw, Donald L. (1972) The agenda-setting function of mass media. In: Boyd-Barret, Oliver&Newbold, Chris (eds) Approches to Media. A Reader. London: Arnold.

155

rendszeres fogyasztói szokások befolyásolása és megjósolhatóságának előidézése. Ahogy a neves szociálpszichológus Erich Fromm írja:„A szabadság és a függetlenség illúzióját elültetve az emberekből a felelős gondolkodás csíráját is kiöli, miközben hihetetlenül öntudatossá teszi őket, akik lényegében senkinek sincsenek alávetve, eközben kondicionált, ismétlődő viselkedési formáikkal és szokásrendszerükkel súrlódásmentesen illeszkednek a társadalmi gépezetbe és cselekszik, érzik és gondolják azt, amit elvárnak tőlük a nagyobb és további fogyasztás érdekében. Irányíthatóak erőszak nélkül, vezethetők vezetők nélkül, ösztönözhetők célok nélkül.”⁴⁷²Ezzel az állásponttal szinkronban a média framing-elmélete szerint „a média a politikai és az üzleti elitek ellenőrzése alatt áll, míg az egyszerű emberek – pénz, hatalom és tömegkommunikációs szaktudás híján – csak befogadóként férnek hozzá a médiához. Szemben a »tömeggel« tehát az elitek hatékonyan képesek befolyásolni a médiaüzeneteket. A média az ábrázoláskor »fram-et«, vagyis keretet használ, ami a történések egyes elemeit hangsúlyozza, míg másokat homályban hagy.”⁴⁷³

Ennek eredménye többek között, hogy a liberális értékrendet közvetítő mass-media a közvéleményt olyan vélekedés kialakítása felé tereli, hogy saját privát jogérvényesítés esetén,legyen szó akár a kötelességek betartásáról (adófizetés, közlekedés stb.) vagy morális kérdésekről, úgy a szabályokat vagy az adott értékrendet magukra nézve nem kell betartani, ám saját jogaikat mások jogainak kárára vagy az állam kárára kikényszeríteni már annál inkább.⁴⁷⁴A jogállamiság és a rend között komoly ellentét feszül:„Ugyanis rend az is, ha mindenki betartja a törvényeket, a rendőrség és az állampolgárok is, a társadalom pedig biztosítja ehhez az igazságszolgáltatás és a civil kontroll eszközeit. A dilemma abból adódik, hogy az emberek azonnal akarnak nagyobb közbiztonságot és nagyobb rendet maguknak, arra azonban nem gondol senki, hogy ez a rövid távú érdek később ugyanazokból a polgárokból később ellenérzéseket vált ki. Hiszen a polgár azt szeretné, hogy emeljék ki a gyanús, bűnös elemeket a társadalomból, miközben nem örül, ha igazoltatják, ellenőrzik a gépkocsiját, lehallgatják a telefonját és ebben igaza van. Sajnos azonban a bűnözök nem csíkos vagy kockás autóval járnak, így elkülönítésük sem ilyen egyszerű. Az azonnali rendteremtés igénye egyfajta türelmetlenség.”⁴⁷⁵

472 Erich Fromm: A szeretet művészete. Helikon kiadó.1984.

473Bajomi – Lázár Péter (2006): i.m. 130-132.o

474 Reiner, R. (2002): Media Made Criminality: The representation of Crime in the Mass Media. in: Maguire, M.

– Morgan, R. – Reiner R. (eds.): The Oxford Handbook of Criminology Oxford Uniersity Press. 376-416.o.

475 Jogállamiság vagy rend? - interjú Dr. Kuncze Gáborral Kőszeg Ferenc írásáról -, Belügyi Szemle 2000/1. szám, 98. o.

156

Az etatizmust pártoló országokban⁴⁷⁶a többség a rendőrséget hibáztatja a rossz közbiztonságért, fújva azokat az általános frázisokat, amelyeket másoktól vagy a médiából hall, nosztalgiázva a múlton, erős és erélyes rendőrséget, az igazságszolgáltatás drasztikus megszigorítását várva el a rendszertől és a jogalkotótól, ám ennek hatásait természetesen mindig csak másokkal szemben tudja elképzelni, kihagyva belőle önmagát, úgy, mintha a bűnözés egy a társadalomtól elkülönült, „életidegen” jelenség lenne.⁴⁷⁷

476 Etatizmus a központi állami hatalom kiterjesztésére és megerősítésére irányuló törekvés.(megtekintés ideje:

2015. május 6.) http://www.kislexikon.hu/etatizmus.html

477 Ahogy Balassa kifejti,a saját magukkal és másokkal szemben tanúsított rendőri elvárásrendszer különbözősége mutatja a hazai szociokulturális hozzáállás infantilis és abszurd mivoltát. Lásd: Balassa Bence: Rendőrség és társadalom. Egy elhibázott viszony rövid története. Rendvédelmi füzetek.2009/2. szám. Budapest. RTF. 77-89.o.86-87.o.

157

7. Hatékonyság a rendészeti tiszthelyettes képzés és a karrierrendszer fejlesztésének