177
bevezetését követően realizálódott, ami az óta is folytatódik.
5. számú diagram: A jogi ismeretek, rendészeti igazgatási ismeretek, és a nyomozási ismeretek óraszámának csökkenése 20 év alatt.
Mindezekből jól érzékelhető, hogy a rendészeti szakképzési iskolarendszer a megrendelő aktuális elvárásaihoz illeszkedő gyors alkalmazkodásával a képzési rendszert nem tudta stabilizálni, a változások hullámzására reagálva egyre kiszámíthatatlanabb minőséget produkált. Két egymást követő azonos képzési rendszerben elinduló és végző évfolyamról már hosszú évek óta nem lehet beszélni, ami a képzési rendszer erőtlenségét, ingatagságát és szerepe megítélésének bizonytalanságát is jól mutatja. Felismerve a karrier és a képzés összehangoltságának fontosságát, a jelenleg bevezetés előtt álló új karrierrendszer az állandóság és a kiszámíthatóság ígéretével kecsegtet.
178
- folyamatosan romló színvonal a képzési rendszerbe bekerülők és jelentkezők között;534
- az egyik alrendszer (oktatás) jogi és intézményi reformja a szorosan kapcsolódó másik (személyügy) nélkül okafogyott, értelmetlen;535
- a folyamatos változásigény a szervezetben bizonytalanságot és kapkodást okozott;536
- az „ál-reform” rendkívül költségigényes, éppen eredeti szándékával ellentétes lett;
- az elméleti alapvetések önmagukban nem elegendőek a feltételek biztosítása nélkül, így hiába a gyakorlat elmélettel szembeni dominanciájára irányuló szándék, ha a területi gyakorlat mentori hálózatának fejlesztése és a finanszírozás ösztönző rendszerében nem történnek fejlesztések;537
- képzés aprózódása és fragmentálódása, ami a szakmai provincializmus örvényébe taszítja a képzési rendszert, ennek eredménye: törvényi és jogi ismereteket tartalmazó szakágak főképzési törzsről (közrendvédelmi szakág) való leválasztása és ezzel a képzés elméleti és partikuláris területeinek, tudásbázisának (bűnügyi, közlekedési, határrendészeti szakág) sorvasztása;
- a szakmai érdekérvényesítési körbe nem tartozó, azonban a törvényességet, jogszerűséget, kommunikációs és idegen nyelvi ismereteket jelentő tantárgyak óraszámainak permanens csökkenése.538
A mindent megtanítani akarás rendészeti szakképzési programja túlzó hatásvárással mindenesetre olyan képzési rendszert hozott létre, ami elveszi a tanuló felelősségét saját karrierjének alakításától. Meggyőződésem, hogy a tanulás és képzés kiválasztásának és a
534 Várfalvi Dénes: Főiskolat végzett járőrök? Belügyi Szemle, 2001/10. 51.o.
535Bartos szerint a moduláris képzés működőképessége feltételezte volna, hogy a rendőrség személyügyi tekintetben a korábbi diszkrecionális mozgásteréről nagymértékben lemondjon, aminek hiánya véleményem szerint jelentősen hozzájárult a képzési rendszer csődjéhez. Lásd: Bartos (2009) i.m. 8.o.
536Sziklai szerint komolyabb a baj és súlyosabb a következmény, ha a bizonytalanságot a hierarchikus vezetési rendszer anomáliai idézik elő. Ilyen esetben a szervezet alrendszereiben is egyre fokozódik a bizonytalanság miatti feszültség, veszélybe kerülnek a szervezeti célok, gyengül a közössségeken belüli kohézió. Lásd Sziklai László Péter: Identitás, elkötelezettség, hivatástudat. Magyar Rendészet. III. évf. 2003/4.szám. 108.o.
537Mészáros kutatása megerősítette, hogy főleg a tanintézeti gyakorlatról visszatérve csökkent a tanulók motivációja, ami főleg a rendőrség társadalmi presztízsét érintő egyéni tapasztalatoknak tudható be leginkább:
Lásd: Mészáros Gábor: A rendészeti szakközépiskolába járó tanulók pályamotivációjának vizsgálata. Magyar Rendészet. 2010/3-4.szám. X. évf. 172-187. 185.o.
538 Az alaki és testnevelési foglalkozások térnyerését az elméleti tudás és ismeretek hátrányára rótta fel Korinek profresszor az NKE RTK-án tartott konferencián lévő hozzászólásán. Lásd: Korinek László: A tudós hatalom.
Magyar Rendészet. XIII. 2014/1. 61-65.o.
179
karrierhaladási ütem eldöntésének felelősségét a tanulóra kell terhelni egy könnyen értelmezhető karrierrendszer kialakításával, a munkavállaló rendszerbe bocsátásával és a feltételek egyértelmű felvázolásával.539 Odáig jutva, hogy humánerőforrásként ezek után nem akaratnélküli egységnyi rendőrként kezelné a tanulókat, ezzel eleve kedvtelenül és érdektelenül engedve ki őket a területre. Ha a tanuló részben felelősnek érezhetné magát saját karrierjének és jövőjének formálásában, az közép és hosszú távon a humánerő-gazdálkodásnak sem okozna számottevő hátrányt, és hatékonyabban dolgozó, lelkesebb és elhivatottabb munkaerőhöz jutnánk és a fluktuációt is jelentősen visszaszoríthatnánk.
Mindezzel a „szakmai megrendelő” félreérthetetlenül azt „üzeni”, hogy a törvényes és a kulturált rendőri intézkedésekre kevésbé van szüksége, mint az „erőszakmonopólium”
gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos fogások ismeretére. Amíg az egyik a polgárokhoz és a társadalmi beágyazódáshoz közelebb visz, addig a másik a rendőr-állampolgár viszonyt gyengíti. Ami a helyzet átgondolatlanságát még inkább mutatja, hogy éppen azt a generális képzést szüntette meg a jelenlegi képzési szisztéma, aminek fenntartása miatt bukott meg a kompetencia alapú moduláris képzés.540 Fel nem ismerve azt a tényt, hogy közel sem a képzési rendszer jellege, hanem a generalista felfogás okozta a gondot, a vízzel együtt a gyereket is kiöntötte a lavórból: vagyis a komplex, kompetenciákra irányuló képzést is száműzte a rendészeti oktatásból, visszatérve a hagyományos képzés tantárgyi formájához, immár elismerve, hogy a szolgálati ágak önmagukban kívánják meg az egyéves elméleti képzést.
A rendészeti képzés-gyakorlat és elmélet erővonalait illetően kitűnően fogalmazta meg Finszter Géza:„az olyan közigazgatási szervezet, amelyik saját bőrén tapasztalja a kapkodó átszervezések, szakmai felkészületlenség hiányosságait, a hektikus hivatalnokváltás, a vezetők bizonytalanságát és az anyagi és technikai feltételek hiányának következményeit, nem fog túl sok jelentőséget tulajdonítani az olyan elmélet „általánosításainak”, amely nem képes kézzelfogható fogódzót adni a zavarok felismerésére és elhárítására.”541
539 Ezt támasztja alá az a 2004-benSóti által végzett kérdőíves felmérés, amely szerint olyan képzési struktúrát és módszert kell kialakítani, amelyek a képzésben résztvevők önállóságára és irányított egyéni felkészülésére épülnek, felhasználják a távoktatás, és az e-learning ismeretátadás elemeit, amit a karrierrendszer egyéni kontrollálásának szükségével kell összekapcsolni. Lásd: Sóti Kálmán: A BM képzési rendszerének korszerűsítését előkészítő, a belügyi oktatási rendszert áttekintő kérdőíves vizsgálat tapasztalatai. Magyar rendészet. V.évf.
2005/3.szám, 75-105.o.
540 Ahogya Bartos is írja, ha képzés nem generális, hanem konkrét beosztás ellátásra történő, úgynevezett speciális képzés lenne, bármely más beosztásba történő áthelyezés vagy kinevezés új képzési szükségletet generál.
Elsősorban financiális és humángazdálkodási kérdés, mintsem elvi jellegű. Részletesebben: Bartos László:
Gondolatok a rendészeti oktatásról. Rendészeti Szemle. 57. évf. 2009/3. 13.o.
541Finszter (2010) i.m.: 69.o.
180
Ezt annyival egészíteném ki, hogy a hektikusság „biztosítása” rendkívül költséges tényező, így nem sorolnám az állandó forráshiányt a bizonytalanságot okozó átszervezések halmazába, ami sokkal inkább az ésszerűtlenség, a költségpazarlás és ezzel együtt a hatékonyság hiányának önálló kategóriája.542 Hisz a konzervatív értékrendben a hagyomány tisztelete és a „status quo”
megőrzése nem egyszerűen csak egy ideológiai konstrukció, sokkal inkább a folyamatos változás okozta „káoszt” elkerülő költségkímélő pragmatizmus.
542 Nemrégiben Pirger által egy rendőrkapitányságon végzett kutatás szerint szintén a bizonytalanság-faktor volt a legproblémásabb terület. In: Pirger Tamás: Szervezeti kultúra a magyar rendvédelemben. Magyar Rendészet.
XIII. évf. 2013/1. 9.o.
181
8. A bűnüldözés hatékonyság mérésének magyarországi története, lépcsői. A