5. A rejtett bűnözés és a rendőrségi statisztika – objektív és szubjektív biztonság
5.1. A rejtett bűnözés
114
115
azt, aminek hatására a lebukás rizikója alacsonyabb lesz. Ugyancsak erősíti a következmények megúszásának esélyét az a tényező, ha a bűnüldöző hatóság alacsony eredményességgel, tehát felderítési hatékonysággal dolgozik. A felderítési arányt javítja, ha az állampolgárok bizalommal vannak a bűnüldöző hatóságok irányába és nagy a tanúzási kedv, szívesen működnek együtt. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a hatóság ügyeikben általában megnyugtatóan pozitív eredményeket produkáljon. Ahogy ebből is látszik, ahogy a lebukási rizikó növekszik, a kriminalitás úgy csökken.316
Ebben a megközelítésben a bűnüldöző hatóság és az állampolgárok relációja a kérdés „Achilles-sarka”, hiszen a hatósághoz fűződő bizalom szintje alapjaiban határozza meg a bűnüldözés minőségét. Ehhez viszont elengedhetetlen a hivatalos rendőrségi statisztika torzításmentes kimutatása317 és a latens bűnözés folyamatos szondáztatása, mivel a kettő nincs egymással konzekvens viszonyban.318A statisztikai különbségek gyakran abból fakadnak, hogy a rendőrség a csekély megítélésű cselekmények miatt hivatalból már eleve nem indít eljárást, ezért az ilyen cselekmények a statisztikában nem tükröződnek vissza. A kutatások szerint ezek a cselekmények mintegy 50%-kal növelhetik a hivatalos kimutatásokat.319A hivatalos rendőrségi statisztika mellett éppolyan fontos a latens bűnözésről is hiteles képet kapni, ugyanis ennek hiányában a bűnüldöző hatóságok és az állampolgárok viszonyáról mit sem tudunk meg.
„A hivatalos bűnügyi statisztikák kétarcúak: Egyrészt bemutatják az ismertté vált bűnözést, másrészt következtethetünk belőlük a készítő szerv leterheltségére, hatékonyságára, áteresztő képességére, azaz olyan információkra, melyek a szerv külső megítélése szempontjából döntő jelentőségűek lehetnek. A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a közvéleménykutatás-szerű vizsgálatok eredményei jó kiegészítései a hivatalos bűnügyi statisztikáknak.”320
Amennyiben kizárólag a rendőrségi statisztikák felderítési mutatói alapján kívánjuk megítélni a bűnözést, könnyen azzal a paradoxonnal szembesülhetünk, amelyet Kreuzer is feltárt:
miszerint minél jobb a felderítési mutató, annál nagyobb a latencia, aminek egyszerű oka, hogy
316 Schwind, Hans-Dieter (2011): i.m. S. 61.
317A szerzők szerint a latencia az összbűnözés hőmérőjeként funkcionál. Lásd Remschmidt,Helmut – Merschmann,Wilfried – Walter,Reinhard – Höhner,Gerd: Empirische Untersuchungen zur unregistierten kindlichen Delinquenz. In: Göppinger, Hans – Kaiser, Günther (Hrsg.): Kriminologie und Strafverfahren: Neuere Ergebnisse zur Dunkelfeldforschung in Deutschland. Kriminologische Gegenwartsfragen, Heft 12., Enke, Stuttgart 1976. S. 145.
318 Schwind, Hans-Dieter (2011): i.m. S. 54.
319Skogan, Wesley G.:Dimensions of the Dark Figure of Unreported Crime. Crime and Delinquency, vol. 23, 1977,pp. 41–50.
320Korinek László (2010): i.m. 315.o.
116
a rendőrség a „könnyen megoldható” ügyekre orientálódik és ezekben magas felderítési eredményességet produkál, eközben a tömegesen előforduló ügyek,mint például a lopások rendkívül alacsony számban jutnak a hatóság tudomására.321 Ahogy azt Korinek is megállapítja
„A bűnözésről egyéni és társadalmi szinten kialakuló kép formálásában számtalan objektív és szubjektív tényező fejti ki együttes hatását. A társadalmi szinten kialakuló bűnözési kép egyik forrása a bűnügyi statisztika, amelyből az ismertté vált bűnözésről tájékozódhatunk. Maga a bűnözés rendkívül összetett jelenség, nehezen mérhető, ezért különbséget teszünk az ismertté vált bűnözés mérése és az összbűnözés becslése között.”322
Mivel az ismertté vált bűnözés emelkedése a latencia csökkenéséből táplálkozik, ez nem jelenti szükségszerűen a biztonsági szint romlását, ellenkezőleg, a lakosság együttműködési készségére, a bűnüldözési hatékonyság növekedésére is visszavezethető. Meg kell azonban jegyezni, hogy mind a bűnügyi statisztika, mind a kutatási eredmények rendszere csak korlátozott hatékonyságú, de kombinálásukkal lényegesen differenciáltabb képet alkothatunk.323
A rejtett bűnözés megismerésére többféle megoldás létezik, ilyen többek között a kísérlet, amelyet a kutatók megfigyeléssel hajtottak végre, hasonlóan kevésbé ismert eljárás a résztvevő megfigyelés.324 A legjellemzőbb mégis a megkérdezés, aminél a kutatásnál arra kíváncsiak, hogy voltak-e áldozatai vagy elkövetői bűncselekményeknek. Számos tényező nehezíti a rejtett bűnözés feltárását, mégis a korlátok ellenére a közvéleménykutatás-szerű vizsgálat, a
„victimsurvey” mára már teljesen elfogadott technikává nőtte ki magát. A kérdőíves megkérdezések során a kutatók a következőkre kívánnak következtetéseket levonni:
az összbűnözés becsült mértéke, eloszlása, fejlődése;
az áldozatok, az áldozattá válás, ennek kockázatai;
a biztonságérzet, az elszenvedett jogsértés anyagi, erkölcsi, pszichikai kárai;
a bűnügyi igazságszolgáltatás hatékonysága, elfogadottsága, a feljelentési kedv.
321Kreuzer,Arthur: Kriminologische Dunkelfeldforschung. Neue Zeitschrift für Strafrecht (NStZ),1994/10–16, S.
10.
322Korinek László: Kriminológia I. Latens bűnözés, bűnözésábrázolás, félelem a bűnözéstől. Magyar Közlöny és Lapkiadó, Budapest,2010, 305–306.o.
323 A német kriminológiai irodalom megkülönbözteti az abszolút és a relatív „sötét zónát” vagy latenciát, attól függően lesz relatív, hogy végeztek-e közvéleménykutatásokat, amivel feltárták. A felderített részt nevezi relatív sötét zónának, míg a nagyobb, „nem kutatott” részt abszolút sötét zónának. Vö. Clages, Horst – Zimmermann, Elmar: Kriminologie für Studium und Praxis. Verlag Deutsche Polizeiliteratur GmbH Buchvertrieb, 2006,S. 98.
324Friedrichs, Jürgen: Methoden empirischer Sozialforschung. Hamburg, 1973,S. 288. Idézi Korinek László (2010): i.m. 306.o.
117
A kérdésfeltevésnek általános problémájaként merült fel a prevalencia, azaz a gyakoriság meghatározása. Az interjúalany a gyakran, a néha, a ritkán, vagy a soha választ adhatja, ami jelentősen csorbítja az elkövetés vagy az áldozattá válás pontos becslését.325A latens bűnözési vizsgálatok azonban mégis fényt derítettek a hivatalos bűnügyi statisztikák számos fogyatékosságára, olyanokra, mint hogy:
- A büntetőeljárások többsége lakossági feljelentéssel indul, vagyis amit a lakosság „nem enged fel” a hatósági szankcionálás szintjére, az lesz a latens bűnözés egyik jelentős tömege.
- A bűnüldöző szervek maguk is szelektálnak a feljelentett ügyek között, és némelyekben esetleg nem is indítanak nyomozást. Ez az ún. hatósági szelekció, amelynek lényege a következő: a rendőrség mint totális, bürokratikus és viszonylag zárt szervezet a társadalmi elvárásokból következően eredménycentrikus.326 A szervezet létének igazolását nem a nehezen mérhető közbiztonság javulásával, hanem a felderített bűncselekmények arányának növelésével érheti el. Emiatt könnyen előállhat az a helyzet, hogy a felderítési arányszámot növelni kívánó rendőrség az eleve reménytelennek látszó kisebb súlyú ügyekben lebeszélni igyekszik a feljelentőt.327„Az ügytömeg kezelhetetlensége miatt a nyomozó hatóságok már a nyomozás megindításakor maguk szelektálják az ügyeket, figyelembe véve, hogy mikor tudnak eredményt elérni, és a média, a közvélemény mely esetekben kíséri figyelemmel a nyomozást. […] E tevékenység során a nyomozó hatóságok mérlegelik a hatékonyság elvét, költségelemzést végeznek, abból a célból, hogy minimális erőfeszítéssel hol lehet maximális eredményt elérni. Ez a folyamat természetes módon ellentmond a legalitás elvének, de nem mond ellent a hatékonyság és a költségkímélés követelményének.”328
- Ráirányították a figyelmet a bűnüldöző szervezetek különféle szervezeti és működési sajátosságaira: a szelekciós munkamódszerre. Ahogy az a kutatásokból kiderül, inkább a kisebb jelentőségű ügyeket nem jelentik be, de ahol a feljelentés feltétele valamilyen
325 Prevalencia: meghatározott betegségben szenvedő egyének aránya (előfordulási gyakorisága) a teljes népességben. Forrás: Idegen Szavak Gyűjteménye: http://idegen-szavak.hu/prevalencia
326Király Tibor szerint a hatósági szelekció biztosítja a ügyteherrel szembeni szelekciót. Ennek három változatát különbözteti meg: egyik a jogalkotó tevékenysége a büntetőpolitikában, a második a jogszabály értelmezése a bíróságok által, és harmadik a jogalkalmazó szervek elkerülő mechanizmusai. LásdKirály Tibor: A legalitás a büntetőeljárásban. Jogtudományi Közlöny, 1986/5. szám, 205.o.
327Korinek László (2010): i.m. 308–309.o.
328 Sléder Judit: A feljelentés kiegészítés jogintézménye a büntetőeljárásban. Rendészeti Szemle, 2009/10. szám, 20.o.
118
esemény bekövetkezésének, ott a feljelentési arány rendkívül magas. A válaszadók 43%-a nevezte meg a rendőrséggel szembeni bizalmatlanságot, illetve a rendőri tevékenységgel kapcsolatos elégedetlenséget a feljelentéstől való eltekintés okaként, ezt követte csak a kisebb kárértékre való hivatkozás.329