Többváltozós statisztikai elemzések

Az elemzés legfőbb célja a vállalati környezetvédelmi teljesítmény dimenzióinak vagy “metaváltozóinak” kialakítása volt. Ennek érdekében a fentebb ismertetett, a vállalati környezetvédelem szervezeti intézményeire, kommunikációjára és a beruházási-technológiai

téren tett lépésekre vonatkozó kérdéseket faktoranalízisnek vetettük alá annak reményében, hogy metodológiailag és szakmailag is értelmes és értelmezhető eredményt tudunk előállítani. A következő táblázat mutatja a végeredményt:⁵

1. bevonás

Van-e rendszeres kiadvány? 0.696 Van-e kv-i bizottság? 0.520

Bár a fenti táblázatban szereplő faktorok, melyek a mintában szereplő vállalatoknak a fenti kérdésekre adott válaszai alapján kirajzolódó vállalati környezeti teljesítmény dimenzióinak tekinthetők, nem egyeznek meg az előző fejezetrészben általunk követett teljesítmény-dimenziók fölosztásával, mégis értelmezhető képet mutat.

Az első faktort olyan kérdések határozzák meg, amelyek az érintettekkel folyó kommunikációra, illetve mind a belső, mind a külső érintettek bevonása lehetőségének szervezeti intézményesítére vonatkoznak. Ez a dimenzió tehát a vállalati környezeti teljesítmény stakeholder-orientációját látszik tükrözni; ezért neveztük el “bevonás faktornak”.

A második faktort egyértelműen a marketing célú kommunikáció kérdései determinálják. Ez arra utal, hogy az önkéntes (nem-piaci) és a piaci célú kommunikációs erőfeszítesei a vállalatoknak a környezetvédelem terén nem esnek egybe, különálló teljesítmény-dimenziót képeznek.

A harmadik faktort “vegyes intézményi faktornak” neveztük el. Itt azon kívül, hogy az intézményesítésre vonatkozó erőfeszítések dominálnak (lásd kv-i felelős vagy

5 Faktorelemzésünk metodológiai érvényességét jelzi egyrészt a KMO-mérőszám 0,70 fölötti értéke, ami az elfogadható, bár nem a kiváló kategóriába esik, illetve a Bartlett-teszt szignifikáns eredménye.

A faktorelemzésbe vont változók közötti korrelációkat is vizsgáltuk, itt azonban közepesnél nem találtunk erősebb összefüggéseket. Az eigenvalue=1 szabályt követve meghatározott 5 faktor a variancia közel 60 százalékát magyarázza, ami megítélésünk szerint elfogadható arány tekintve a vizsgálódás exploratív jellegét. A scree plot-on némileg “remegős” ábra rajzolódik ki, egy nagyobb

“könyökkel” a két faktort jelző pontnál, és két kisebbel a 4 és 6 pontoknál. A szakmai interpretáció miatt is inkább az 5 faktoros végeredményt találtuk elfogadhatónak.

szakemberek képzése, szállítók környezeti teljesítményének formális vizsgálata), szerepel a környezetvédelmi szolgáltatások vásárlására vonatkozó kérdés is. Ez a korrelációs vizsgálat szerint is szorosabban összefügg a környezetvédelmi megbízott létével, mint a többi kérdéssel. Nyilvánvaló, ha működik egy személy a szervezetben a környezeti problémák megoldásának felelősségével, ő mindent megtesz feladatának teljesítésére. Erre az egyik lehetőség a környezetvédelmi szolgáltatások vásárlása más vállalatoktól.

A negyedik faktor tisztán a beruházásra, technológiai erőfeszítésekre vonatkozó kérdések magyarázzák meg. Elméletileg ide kapcsolódni vártuk az előző, szolgáltatások vásárlására vonatkozó kérdést is.

Az ötödik faktort ugyancsak “vegyesnek” tituláltuk; “vegyes irányítási és intézményi faktornak”. Mégpedig azért, mert legnagyobb súllyal az összes alkalmazott környezeti képzésére vonatkozó kérdés szerepel benne, s szorosan ehhez kapcsolódva a környezet irányítási rendszer (KIR) intézménye is. A vevők tájékoztatására vonatkozó kérdés némileg

“kilóg” ebből a logikából, de itt jegyeznénk meg, hogy bár gyengébb faktorsúllyal (0.441), de a marketing faktorban is megjelenik e kérdés, ahová elméletileg jobban tartozna.

Mindazonáltal úgy ítéljük meg, hogy egyáltalán nem feltétlenül hátránya az előállt faktorstruktúrának, hogy nem felel meg tökéletesen elméleti várakozásainknak, hiszen azok csak racionális modellként szolgálnak, a valóság viszonyai (persze nyílván a kérdőív is csupán a valóság leegyszerűsített, modellált változatát adja) ettől könnyen eltérhetnek, s ezt jelezheti a faktoranalízis végeredménye. Nyílván azt is fölveti, mennyiben követ a gyakorlat

“racionális” és következetes sémákat, vagy inkább némileg ad hoc és sodródó, “tűzoltó”

megoldásokat. Erre a kérdőíves módszertan nem adhat választ.

Ezért faktorelemzésünk végeredményét alkalmasnak találtuk arra, hogy ez alapján megpróbálkozzunk a mintában szereplő vállalatok csoportba rendezésével; a klaszterelemzéssel. Ennek eredményét mutatja a következő táblázat:⁶

1. “gyengék” Vegyes irányítási-intézményi faktor 0.023 - 0.124 0.3605

vállalatok száma 75 81 23

A klaszterelemzéssel előállt három vállalati csoport a faktorelemzés adta környezeti teljesítmény dimenzióiban jelentősen eltérő képet mutat. Az első csoportba került vállalatok minden (faktor) tekintetben gyenge teljesítményt nyújtanak a másik két csoport vállalataihoz képest. Egyedül a marketing és a vegyes irányítási-intézményi faktoroknál nagyobb az átlaguk, mint a második csoportba tartozó vállalatoké, de a harmadik csoporthoz képest ez is

6 Klaszterelemzésünk validitását metodológiailag többféleképpen is vizsgáltuk. Először egy hierarchikus klaszterlemezést futtattunk a távolságot a Ward-módszerrel mérve. Az így kapott dendogram a három elkülönülő klaszter struktúrát sugallta. Ezután végeztük el a K-means klaszter elemzést, ahol megadtuk, hogy 3 klasztert képezzen. Ezek szakmailag is értelmezhetőnek bizonyultak, mint láthatjuk. A továbbiakban random módon két részre osztottuk a mintát, s a K-means klaszterlemezést elvégeztük a kapott részmintákon is. Ezek ugyancsak kiadták a teljes mintán értelmezett három klaszter struktúráját. Emiatt döntöttünk úgy, hogy klaszterelemzésünk metodológiailag viszonylag bagy biztonsággal érvényesnek tekinthető. Bár megjegyzendő, hogy az F-próbák 1-nél nagyobb értéket adnak, ami a klaszterelemzés némi bizonytalanságára utal.

gyenge telejsítményt jelez. Ezért tartjuk indokoltnak a környezeti teljesítmény dimenziói mentén általánosan gyengének minősíteni teljesítményüket.

A második csoportba tartozó vállalatok a másik két csoporthoz képest kiemelkednek a környezeti teljesítmény beruházási-technológiai dimenziójában. Viszonylag jobb teljesítményt mutatnak föl a vegyes intézményi faktor jelezte dimenzióban is. Viszont különösen gyengék a két kommunikációs faktor képviselte teljesítmény dimenzióban a másik két csoport vállalataihoz képest. Ezért gondoljuk indokoltnak “befelé fordulóknak” nevezni őket.

A harmadik csoportban összegyűlt vállalatok számukat tekintve viszonylag kevesen vannak a másik két csoporthoz képest, de környezeti teljesítményük egy dimenzió kivételével relatíve a legjobb. Különösen kiemelkednek a bevonás, de általában is a kommunikációs faktorokban, illetve a vegyes irányítási-intézményi faktorban. Meglepően gyengécskék viszont a beruházási faktorban a második csoport vállalataihoz képest. Mindazonáltal értelmesnek tartjuk “vezetőknek” titulálni őket a környezeti teljesítmény vizsgált dimenziói alapján.

Klaszterelemzésünk validitását tartalmilag úgy igyekeztünk alátámasztani, hogy megvizsgáltuk, a faktorelemzésbe be nem vont környezetvédelmi kérdésekre adott válaszok megoszlásában is kimutatható-e e három vállalatcsoport léte, elkülönülése. Elemzésünk kedvező képet rajzolt ki, azaz megerősítette a mintában szereplő vállalatok e három csoportjának elkülöníthetőségét a környezeti teljesítmény szempontjából.

Megfigyelhető például, hogy míg az állam által támasztott környezeti elvárásokat csak a “gyengék” klaszterébe tartozó vállalatok érzik átlagosan közepesnek (3-as érték az ötös skálán), addig a másik két csoport átlaga 4 körüli. Bár a belső stakeholderek környezeti igényeit tekintve is jobban hasonlít egymásra a “befelé fordulók” és a “vezetők” klasztere, szignifikánsan elkülönülve a “gyengéktől”, a külső érintettek esetében már fordul a kocka, és a “gyengék” meg “befelé fordulók” kerülnek egy platformra, jól elkülönülve a “vezetőktől”, akik tehát a fogyasztóktól, üzleti partnereiktől, a helyi lakosságtól és politikai csoportoktól is érzékelnek környezetvédelemre sarkalló elvárásokat, igényeket.

Ugyanez az eltérés erősödik meg a “vállalati döntéseknél mely érintetteknek az érdeke fontos” kérdésnél is. A legeklatánsabb elkülönülés itt a “vezetők” szempontjából a helyi lakosság, a természeti környezet és a média mint érintetteknél lép föl. Érdekes, hogy a tulajdonosok, menedzserek, alkalmazottak, sőt még a fogyasztók és a szállítók érdekeinek döntéseknél való figyelembevétele sem különíti el a három vállalati teljesítmény klaszterünket. Itt egyformán szerepelnek statisztikai értelemben. A külső stakeholdereknél lép föl különbség köztük. Ekkor a gyengék már az állam és a szakszervezetek vonatkozásában leválnak a másik két csoportról, amelyek ekkor még együtt tartanak, s csak a fent ismertetett nem piaci külsö érintettek vonatkozásában jeleznek szignifikáns eltérést.

8.5.3. Összegzés

Mindezek alapján úgy ítéljük meg, a mintában szereplő vállalatok környezeti teljesítményének dimenziói elkülöníthetők, ahogy azt a faktorelemzés megmutatta. S ezek mentén három, jól elkülöníthető vállalatcsoport rajzolódik ki a válaszadó cégek között.

Vannak a környezeti teljesítmény minden dimenziójában reletíve gyenge teljesítményt nyújtó cégek; vannak, akik jellemzően “befelé fordulnak”, azaz saját maguk által megoldandó, kommunikációra nem szoruló ügynek tekintik a környezet védelmét; míg a harmadik csoport kiemelkedik valamennyi érintettjének bevonásával, a velül folytatott környezeti célú kommunikációval, s minden dimenzió alapján is relatíve “vezető” környezeti teljesítményt nyújtóknak tekinthetjük őket.