4. AZ ELEMZÉSEK ALAPJÁN LEVONHATÓ LEGFONTOSABB KÖVETKEZTETÉSEK
5.2. A TELJESÍTMÉNY ALAPJÁN KIALAKULT KLASZTEREK
A V8 változó alapján többféle módszerrel készített klaszterelemzések hasonló eredményre vezettek. A hiányzó adatok miatt összesen 259 vállalat volt besorolható. A növekvő klaszterszám melletti elemzésekben három jól értelmezhető csoport rajzolódott ki.
A hierarchikus klaszterelemzés dendogramja is alátámasztja e csoportok elkülönítését.
A kialakult három csoport a következő:
1. Az átlagosan teljesítők
Az első csoportot (126 vállalat) átlag körüli teljesítmény jellemzi szinte minden tekintetben. A termékek minőségét az átlagosnál jobbnak tartják a válaszadók, de úgy tűnik, ezt nem támogatja megfelelően korszerű technológia (itt a minta átlagánál kicsit gyengébb a megítélés). A piaci és pénzügyi teljesítmény is átlagosnak tekinthető.
2. Az élenjárók
A második csoportba (69 vállalat) az élenjáró vállalatok kerültek, valamennyi jellemzőt tekintve az iparági átlag feletti teljesítménnyel.
3. A lemaradók
A harmadik csoport (64 vállalat) a lemaradóké: átlag körülinek ítélt minőség és működési jellemzők mellett gyenge piaci és pénzügyi teljesítmény jellemzi e vállalati kört. A termék/szolgáltatás minősége az egyetlen a vizsgált teljesítményjellemzők közül, melyet átlagosan az iparági átlagnál némileg jobbnak ítéltek a válaszadók.
A klaszterek alapvető teljesítményjellemzőit az 1. táblázat foglalja össze.
1. táblázat A klaszterek jellemzői az iparági átlaghoz viszonyított értékelések alapján Klaszter:
A vállalatméret és a tulajdonosi szerkezet szempontjából nem mutatható ki szignifikáns különbség az egyes klaszterekbe sorolt vállalatok között, de tendenciák megfigyelhetőek. Az élenjárók általában nagyobb vállalatok mind a létszám, mind az eszközérték, illetve az árbevétel tekintetében, s inkább jellemző a külföldi tulajdonos jelenléte. Hasonlóképpen az élenjárók közé sorolt vállalatokat export-orientáltabbak, s saját megítélésük szerint az iparág hazai átlagszínvonala kevéssé marad el a fejlett országokétól, mint a másik két csoportban.
Az élenjáró vállalatok legnagyobb része valamennyi teljesítményjellemző esetében az iparági átlag fölé helyezte magát. A minőség, a technológiai színvonal és a piaci részesedés esetében közel egyharmad, míg a pénzügyi eredményesség esetében egyötöd részük kiemelkedőnek értékelte saját teljesítményét. A menedzsment esetében ez az arány csak 15 százalék, ugyanakkor minden válaszadó szerint elérik vagy meghaladják az iparági átlagot.
Az átlagosan teljesítő vállalati körben a termékminőséget és a menedzsmentet megfelelőnek (legalább az iparági átlagot elérőnek vagy azt meghaladónak) minősített
minden válaszadó, míg a többi jellemző esetében egytizedük átlag alattinak értékelte a teljesítményt. Az élenjáró színvonallal csak néhány vállalat jellemezte tevékenységét, leginkább a termék/szolgáltatás minőségére vonatkozóan.
Érdekesség, hogy a lemaradók csoportjának döntő hányada is úgy érzékeli, hogy termékének minősége megfelel az iparági átlagnak (63%) vagy némileg meghaladja azt (30%). A menedzsment illetve a technológia színvonalában is mindössze a válaszadók egyötöde-egynegyede érez kisebb elmaradást. Ugyanakkor a piaci részesedés esetében 65, a jövedelmezőségi mutatóknál 75-85 százalék némileg, illetve (kisebb részük) jelentősen gyengébbnek ítéli teljesítményét az iparági átlagnál.
Megfigyelhető, hogy a különböző teljesítményjellemzők megítélése az élenjáró vállalati kör esetében mutatja a legkisebb eltérést, vagyis ezeknél a vállalatoknál a pénzügyi és a piaci eredményesség értékelése összhangban áll a működési jellemzők minősítésével.
(Bár a minőség és további működési jellemzők megítélése itt is jobb, mint a piaci illetve pénzügyi teljesítményé). A lemaradó vállalati kör esetében a legnagyobb az eltérés a saját működés és annak piaci megítélése értékelése között, ezek a cégek érzik leginkább, hogy erőfeszítéseiket nem értékeli a piac. Összességében tehát a vállalatok többsége úgy érzi, hogy a piaci és pénzügyi eredmények nem tükrözik megfelelően működésük színvonalát. Ez a vélemény a gyengén teljesítő vállalatok esetében jóval erősebb, mint az iparágon belül jól teljesítőké.
A legerősebb versenytárshoz viszonyított teljesítmény értékelésekor az élenjáró és az átlagosan teljesítők csoportja csak az államnak történő értékesítésben, az államigazgatási szerveknél történő lobbizásban és a K+F ráfordításokban érez némi elmaradást. Ezzel szemben a lemaradók a felsorolt 42 tényező kétharmadában gyengébbnek érzik magukat. A 2. táblázat az egyes klaszterekbe sorolt vállalatok legerősebb és leggyengébb pontjait mutatja a legerősebb versenytárshoz viszonyított önértékelés alapján.
2. táblázat A klaszterekbe sorolt vállalatok erős és gyenge pontjai a legerősebb versenytárshoz képest
1. Átlagosan teljesítők
Erősségek Gyengeségek
Teljesítményjellemző Átlag Teljesítményjellemző Átlag
1. rugalmas vevői igénykielégítés 3,86 36. logisztikai rendszer hatékonysága 3,03
2. etikus magatartás 3,73 37. magas jövedelmezőség 3,03
3. rugalmas reagálás a fogyasztói igények változására
3,67 38. exportpiacokon való megjelenés 3,01
4. termékminőség 3,64 39. piaci változások jó előrejelzése 2,92
5. pontos szállítás 3,52 40. innovatív eladásösztönzési módszerek 2,91 6. jó fizetőképesség 3,50 41. lobbizás államigazgatási szerveknél 2,77 7. közvetlen kapcsolat a fogyasztókkal 3,48 42. magas K+F ráfordítások 2,75 8. rövid szállítási határidő 3,47 43. államnak történő értékesítés 2,57
2. Élenjárók
Erősségek Gyengeségek
Teljesítményjellemző Átlag Teljesítményjellemző Átlag
1. termékminőség 3,82 36. logisztikai rendszer hatékonysága 3,21
2. etikus magatartás 3,82 37. stratégiai szövetségek a fő partnerekkel 3,20 3. jó fizetőképesség 3,69 38. integrált váll.-i információs rendszer 3,18 4. jól felkészült vezetők 3,68 39. jól szervezett elosztási csatornák 3,13 5. rugalmas vevői igénykielégítés 3,66 40. innovatív eladásösztönzési módszerek 3,08
6. hitelképesség 3,65 41. magas K+F ráfordítások 2,94
7. pontos szállítás 3,64 42. lobbizás államigazgatási szerveknél 2,73 8. jól képzett alkalmazottak 3,62 43. államnak történő értékesítés 2,62
3. Lemaradók
Erősségek Gyengeségek
Teljesítményjellemző Átlag Teljesítményjellemző Átlag
1. pontos szállítás 3,51 36. stratégiai szövetségek a fő partnerekkel 2,52 2. rugalmas vevői igénykielégítés 3,48 37. jól szervezett elosztási csatornák 2,39 3. etikus magatartás 3,37 38. innovatív eladásösztönzési módszerek 2,38 4. rugalmas reagálás a fogyasztói igények
változására
3,36 39. magas jövedelmezőség 2,37
5. rövid szállítási határidő 3,27 40. államnak történő értékesítés 2,15 6. közvetlen kapcsolat a fogyasztókkal 3,18 41. piaci részesedés 2,14
7. termékminőség 3,16 42. magas K+F ráfordítások 2,13
8. környezeti tudatosság 3,16 43. lobbizás államigazgatási szerveknél 1,98 Összes (teljesítményklaszterekbe besorolt) vállalat
Erősségek Gyengeségek
Teljesítményjellemző Átlag Teljesítményjellemző Átlag
1. rugalmas vevői igénykielégítés 3,71 36. exportpiacokon való megjelenés 2,96
2. etikus magatartás 3,67 37. piaci változások jó előrejelzése 2,96
3. termékminőség 3,57 38. piaci részesedés 2,94
4. pontos szállítás 3,55 39. jól szervezett elosztási csatornák 2,93 5. rugalmas reagálás a fogyasztói igények
változására
3,53 40. innovatív eladásösztönzési módszerek 2,83 6. közvetlen kapcsolat a fogyasztókkal 3,43 41. magas K+F ráfordítások 2,66 7. rövid szállítási határidő 3,42 42. lobbizás államigazgatási szerveknél 2,57
8. jól felkészült vezetők 3,39 43. államnak történő értékesítés 2,49
Az etikus magatartás az egyetlen tényező, mely mindhárom csoportnál "dobogós". A rugalmas vevői igénykielégítés az átlagosan teljesítőknél az első, a lemaradók csoportjában a második legnagyobb átlagos értékeléssel szerepel, míg az élenjáró vállalatok esetében sorrendben "csak" az ötödik - jobb pontszámmal, mint a lemaradóknál, de az átlagnál gyengébb megítéléssel.
Az élenjárók csoportja a minőséget tartja legfőbb versenyelőnyének, ami összhangban áll azzal a szakirodalmi és gyakorlati tapasztalattal, hogy az előrelépéshez a minőség fejlesztése, megbízhatóvá tétele az egyik első fontos teendő. Érdekesség, hogy az élenjáró csoport három tényezőben mutat kisebb (nem szignifikáns) elmaradást az átlagosan
teljesítőkhöz képest: a szállítási határidők, a fogyasztói igények változásaira való rugalmas reagálás, valamint a rugalmas vevői igénykielégítés területén. E tényezőkben egyébként nem mutatkozik jelentős különbség a csoportok között (a lemaradók sem teljesítenek gyengébben önbevallásuk szerint), ami azt is jelzi, hogy ezek a tényezők nem jelentenek meghatározó megkülönböztető tényezőt a hazai piacokon a vállalatok szerint. Az élenjárók a következőkben teljesítenek kiemelkedően jobban a versenytárshoz képest, mint az átlagos, vagy lemaradó vállalatok: a termékminőség, a jól felkészült vezetők és alkalmazottak, jó hitelképesség és fizetőképesség, a piaci változások előrejelzése, új termékek piacra vitele, innovatív eladásösztönzési módszerek, korszerű döntési módszerek - s mindez magasabb piaci részesedéssel és jövedelmezőséggel párosul.
Érdemes megvizsgálnunk a fejlesztendőként megjelölt területek klaszterenkénti eltéréséit is. (Lásd 3. táblázat). Minden vállalat legfeljebb öt területet jelölhetett meg az előbbi, 42 elemet felsorakoztató listából. A listát mindhárom vállalati körben a költséghatékonyság vezeti. A klaszterekbe besorolt vállalatok összesen 54 százaléka említette ezt a célkitűzést, de a lemaradók esetében még nagyobb (62%) ez az arány. Ezt követi a termékminőség, a fejlett technológia és a piaci részesedés mindhárom csoportban (az élenjárók esetében a piaci részesedés a harmadik helyezett, kismértékben megelőzi a fejlett technológia alakalmazásának fejlesztését).
Néhány tényezőt az élenjárók hátrébb soroltak az átlagosnál (az élenjárók és a teljes vállalati körön belüli említési arány abszolút, illetve százalékos különbségét jelzi az 3.
táblázat utolsó két oszlopa): az esetek többségében olyan tevékenységekről, illetve teljesítményelemekről van szó, melyekben a versenytársakhoz képest előnyt éreztek a válaszadók (például a hitelképesség, jó fizetőképesség, jól képzett alkalmazottak, rugalmas gyártási rendszer, megfelelő szervezeti struktúra). Ugyanakkor bizonyos területeket az átlagosnál fontosabbnak ítélt ez a vállalati kör: a széles termékválasztékot, a piaci részesedést, a főbb partnerekkel kötött stratégiai szövetségeket, az integrált vállalati információs rendszereket, a logisztikai rendszer hatékonyságát, vagy a jól szervezett elosztási csatornák fejlesztését az átlagosan teljesítő, illetve a lemaradó cégekhez képest nagyobb arányban említették.
Érdekes képet mutat azoknak a tevékenységeknek a listája is, melyet valamely körből egyetlen vállalat sem sorolt a legfontosabb fejlesztendő területek közé. A lemaradók csoportjában a piaci változások jó előrejelzése, a logisztikai rendszer hatékonysága, a gazdálkodási funkciók integrációja, a megfelelő készletek, az etikus magatartás és az államnak történő értékesítés egyetlen "jelölést" sem kapott. Az átlagosan eljesítők esetében csak a megfelelő minőségű alapanyagok maradtak ki a listáról.
Az összkép azt sugallja, hogy – bár bizonyos tényezők fontosságában egyetértenek a vállalatvezetők – a jobban teljesítő vállalatokat nagyobb tudatosság, s helyzetüknek megfelelő, "vállalatra szabott" rendszerek keresése jellemzi.
3. táblázat Fejlesztési fókuszok az egyes klaszterekben Fejlesztendő: Átlagosan
teljesítők
Élenjárók Lemaradók Átlag Élenjárók – Átlag
magas jövedelmezőség 26,8% 32,8% 29,5% 29,0% 3,8% 113%
versenyképes árak 25,0% 18,6% 40,0% 26,4% -7,7% 71%
rugalmas vevői igénykielégítés 20,5% 18,6% 20,5% 20,0% -1,4% 93%
magas kapacitáskihasználás 17,0% 13,8% 22,7% 17,3% -3,5% 80%
jó fizetőképesség 15,2% 10,2% 22,7% 15,3% -5,2% 66%
stratégiai szövetségek a fő partnerekkel
Pénzügyi adatok (a P15 korábban kifejtett megkérdőjelezhetőségét figyelembe véve) mindhárom klaszterben a vállalatok kb. fele esetében álltak rendelkezésünkre a pénzügyi
kimutatások alapján. Az 1994-98-as időszakra, az egyes években eltérő számú kimutatás alapján készült statisztikákat a fejelzet melléklete tartalmazza. A táblázatok a három klaszterre, illetve a teljes mintára vonatkozóan a következő pénzügyi adatokat, illetve mutatószámokat tartalmazzák:
• Árbevétel (nettó árbevétel)
• Saját tőke
• Eszközök
• Árbevétel növekedési üteme (évről évre, valamint 94-ről 98-ra)
• Árbevéte-arányos nyereség
• Eszközarányos-nyereség (ROA)
• Üzemi/üzleti eredmény
• Üzemi/üzleti eredmény növekedési üteme (évről évre, valamint 94-ről 98-ra)
• Mérleg szerinti eredmény
• Adózott eredmény
• Adózott eredmény növekedési üteme (évről évre, valamint 94-ről 98-ra)
A táblázatok valamennyi mutató esetében tartalmazzák a minta elemszámát (mint utaltunk rá az egyes években különböző számú pénzügyi kimutatás állt rendelkezésünkre), az átlagot, a szórás (abszolút nagyságát), a minimális és a maximális értéket, valamint a terciliseket (azt a két értéket, melyeknél a minta egyharmadára alacsonyabb, illetve egyharmadára magasabb érték jellemző).
A táblázatokból látható, hogy az egyes klasztereken belül elég nagy a szórás, ezért is tartottuk lényegesnek több, az eloszlást jellemző mutató közlését is. Elemzéseink szerint a klaszterek pénzügyi teljesítménye között kimutatható különbség az esetek többségében nem szignifikáns. Tendenciákat figyelhetünk csak meg, melyek szerint az élenjáró (saját értékelésük szerint többféle teljesítménydimenzióban is az iparági átlag felett teljesítő) vállalatok általában nagyobb cégek, mind az eszközérték, mind az árbevétel szerint. Sok esetben 1994 óta jelentős növekedést, teljesítményjavulást mutató vállalatokról van szó. A lemaradók teljesítménye ezzel szemben sokkal inkább ingadozó, az átlagosan teljesítőké viszonylag stabil.
Mindezen tendenciák mellett figyelemre méltó, hogy a teljesítmény többoldalú megközelítése alapján, a vállalati önértékelés szerint kialakított klaszterek pénzügyi szempontból nem mutatnak szignifikáns különbséget. Tegyük hozzá: torzító hatást jelenthet a minták ingadozása. Emellett a pénzügyi adatokra érvényesek a korábban megfogalmazott fenntartások, részben a fáziskésés miatt, hiszen utólagos jelzőszámokról van szó, illetve az elszámolásbeli különbségek, az adatok esetleges “kozmetikázása” következtében.
Ugyanakkor a különböző működési területek elemzése során láthatjuk majd, hogy számos működési jellemzőben szignifikáns az eltérés a csoportok között. Az élenjárók innovatívabbak, sokszor korszerűbb gazdálkodási módszereket alkalmaznak, vagy például (pénzügyi szempontokra is kitérve) könnyebben jutnak hitelhez. (A klaszterek működési jellemzőit lásd a 4. fejezet vonatkozó alfejezeteiben.) Mindezek a az eredmények azt jelzik, hogy a vállalati teljesítmény különböző dimenziói kapcsolatának feltárásában érdemes további kutatásokat folytatnunk. Ez az irány egyébként egybevág – a már idézett – nemzetközi kutatási törekvésekkel.