Mi köze a szupervíziónak a tereptanításhoz? Vajon két különböző, vagy akár ellentétes dolog? Mi a közös bennük, és mi az, ami különbözik?
Közös jellemzők:
a klienseket segítő, tapasztalatlanabb kolléga „útvezetése”;
● 6
felnőttek tanulása;
●
alá-fölérendeltségi viszony mindkettőben;
●
értékelés (bár nem egyforma célú);
●
fejlődésorientált;
●
párhuzamos folyamatok jelenléte;
●
etikai azonosságok.
●
Különbségek – csak a gyakorlat jellemzői. A tereptanításban nagyobb hangsúly kerül a hallgató fejlődésére, tanulására, az elmélet és a gyakorlat összekötésére:
az értékelés drámaibb jelentőségű a hallgató esetében;
●
ezért más a viszony jellege, mások az erőviszonyok;
●
korkülönbség, esetleg kamasz-felnőtt viszony;
●
külső intézménnyel való viszony – egyetem-intézmény-hallgató-kliens viszonyrendszer;
●
előre meghatározott, egyértelmű időkeret.
●
a szociális munkások képzése során a tereptanulás összefügg az elméleti tanulmányokkal.
A tanulás és a fejlődés nem egyforma a terepen és a tanteremben; nem úgy van, hogy először a tanterem-ben és utána a terepen zajlik. A tanulás közös tértanterem-ben és időtanterem-ben folyik: különböző szobákban, de ugyanabban a házban; különböző eszközökkel; de minden eszköz szükséges a közös cél elérésére; különböző órákban, de mégis egy időben megy végbe.
6 Az „útvezetés” a szupervízió héber eredetijének tükörfordítása, szemléltető ereje miatt érdemes megismerni. – A szerk.
Kinetikus modellről van szó, melyben állandó mozgás van a szociális munka összetett elemei között, melyek a következők:
az elméleti elemek:
a gyakorlati és konkrét (tárgyi és anyagi) elemek,
●
az érték és etikai elemek,
●
az emocionális elemek,az intézményi és társadalmi elemek.
●
a tereptanár-szupervízor törekszik arra, hogy harmóniát teremtsen ebben az összetett, dinamikus épít-ményben.
A tető:
a szakmai értékek és az etika a „ház” szobái
valódi élethelyzetek megélése, gyakorlata a terepen, a kliensekkel, az intézményben, az adott társadalmi helyzetben
konkretizáció: gyakorlati konklúziók (hogy csinálom legközelebb…)
a tanult elméletek vizsgálata, módosítása a gyakorlat
nyomán: újabb kutatások Újabb általánosítások, elméleti konklúziók az alapok: a korábbi elméleti tanulmányok; az előző élettapasztalat; általános műveltség; személyes adottságok, értékelési stílusok
a ház szobái között állandó dinamika, mozgás van, átjárás egyik szobából a másikba.
a szociális munka tanítása során az egész világon összekötik az elméleti és a gyakorlati tanítást. ez a szakma nem tanulható meg úgy, hogy előbb csak az elméletet tanulják meg, aztán a gyakorlati alkalmazást.
Ezért olyan fontos és központi jellegű a tereptanár feladata.
a tereptanítás nem:
terápia, oktatás, nevelés, felügyelet, támogatás – de mindez benne van. ennek ellenére nem ajánlatos, hogy valamelyik elem kiemelt szerepet kapjon, vagy hosszú távon domináns legyen a terep-szupervízióban. a te-reptanár – vezető, útmutató. Nem csak a térképet mutatja, és nem is mindig ismeri maga sem. Sokszor úgy vezet, hogy maga is együtt keresi az utat a hallgatóval. de azt tudja, hogy hova kell vezessen az út. a célpont-ban legalább két személy fejlődése áll: a kliensé és a hallgatóé. Ehhez még hozzá kell tennünk a tereptanár és a szolgáltató intézmény fejlődését is.
Szupervízió és tereptanítás
87
a tereptanár
általában az a feltétel, hogy a tereptanár elég hosszú ideje praktizáló szociális munkás (nálunk7 minimum 3 év) legyen egy hallgatókat fogadni hajlandó szolgáltatásnál.
A felvételi procedúra nálunk a következőképpen zajlik:
okmányok bemutatása: szociális munka diploma, az intézményigazgató ajánlása és beleegyezése az in-1.
tézményben töltendő gyakorlathoz.
Esettanulmány a saját praxisból. Ebből mire figyelünk? Hogyan vezeti az esetet; milyen a szakmai leírás, 2.
hogyan használja az elméletet, mennyire képes átadni, megmagyarázni szakmai döntéseit és gondolkodá-sát, az etikai vonzatokat.
egy szakmai dilemma elemzése. ezek után interjú készül egy elméleti oktató és egy tereptanár részvéte-3.
lével, amit írásban értékelnek.
tanácskozás: az anyag vizsgálata, döntés.
4.
egyéves tanfolyam, miközben már elkezdi tereptanári gyakorlatát, heti szupervízió mellett, legalább két 5.
hallgatóval!
Csak ezek után lehet tereptanár!
a gyakorlat
A gyakorlat elejétől kezdve igazi tapasztalat, önálló munka, szoros felügyelettel-kíséréssel! Bízunk a hallga-tókban, hogy magukban is bízhassanak. A megfigyelések, tereplátogatások nem a gyakorlat, hanem a beve-zető kurzus részei.
Első év: heti 2–3 óra egy támogatásra szoruló személlyel. Játszhat gyerekkel, látogathat időseket, korre-petálhat stb. A hallgató naplót vezet. A cél: kipróbálni magát a segítő szerepben, szűrés. A tereptanítás során visszajelzést kap az erősségeiről, viselkedési mintázatairól, gyenge pontjairól (türelem, állhatatosság, etika, szorongás, emberség – neki való-e a szociális munka). kéthetente szupervíziós ülések.
második év: heti 16 óra – két munkanap. legalább 3–4 eset önálló kezelése, részvétel egy projektben, részvétel a stábmegbeszéléseken, a kliensekkel való ülések részletes leírása, heti 1,5 óra szupervízió a leírá-sok nyomán. évi két értékelés: ülés, megbeszélés és leírás együtt.
Harmadik év: heti 20 óra – három munkanap, 4–5 eset önálló kezelése, egy projekt tervezése és kivite-lezése, két projekt részletes és hallgatótól függően a többi rövidebb leírása, heti 1,5 óra szupervízió. Évi két értékelés.
7 Értsd a szerző munkahelyén, a jeruzsálemi Héber Egyetemen. – A szerk.
mindezt nem azért mondtam el, mert így kell lennie, hanem hogy rávilágítsunk a tereptanítás céljaira, esz-közeire, elemeire.
Reynolds (1973) szerint a gyakorlati tapasztalat fejlődésének több fejlődési fokozata van:
éber (szorongásos) öntudat, magamra figyelés;
1.
„úszom vagy elsüllyedek” alkalmazkodás – beugrok a vízbe, és remélhetőleg legtöbbször úszom, és nem 2.
süllyedek el;
értem a szituációt, de még nem mindig vagyok képes a tudatosan helyes viselkedésre;
3.
viszonylagos hozzáértés és biztonságérzet – értem is a gyakorlati szituációt, és uralom a célszerű szakmai 4.
viselkedést is.
Fook, Ryan és Hawkins (2000) rámutattak, hogy nemcsak a tapasztalat ideje és nemcsak az elmélet haté-kony használata fontos, hanem az elkötelezettség a társadalmi értékek és a szakma etikai követelményei felé, valamint utóbbiak gyakorlatban való alkalmazása is. Fontos, hogy ne csak a hallgató kompetenciájáról legyen szó a szupervízióban, hanem az attitűdjeiről is. A szupervízió elengedhetetlen része, hogy a tereptanár merje szóba hozni, ha nem látszik elkötelezettnek a hallgató – még ha remekül és ügyesen végzi is a kötelességét.
az is fontos, hogy a tereptanár ne csak végezni tudja (akármilyen jól) a szociális munkát, hanem el is tudja mondani, magyarázni, hogy mit csinál: mi az elmélet, milyen értékek működnek, milyen készségekre van szükség a gyakorlat során.
tereptanárként biztos megkérdezed a hallgatót, miért történt, ami történt, hogyan fordítja a gondolatokat, fogalmakat gyakorlatra; mi az, ami fontos számára szociális szolgáltatást nyújtó szervezet dolgozójaként.
vajon te is tudsz minderre válaszolni?
Szupervízió és tereptanítás
89
a hallgató
milyen folyamaton kell keresztül mennie a hallgatónak? Honnan indul? Hova igyekszik, és merre kalauzoljuk?
Hova ér végül?
A hallgató fejlődésének fokozatai
Fokozat Jellemzők
Személyes megközelítés a hallgató a szociális problémák személyes.
megítélésénél (véleménynél) kezd, és a szélesebb kontextus megértése felé halad.
társadalmi távolság A hallgató távol tartja magától a „mást”, és a praxis tulajdonképpen erősíti ezt az eltérítést (bias), de másképpen.
az elméletmentes „panaszkodó nagynéni” szindróma A hallgató hajlamos egyszerű, nem pedig formális perspektívából ítélni meg és értelmezni a problémákat a formálisabb és elméleti rálátás helyett.
problémalátás és patologizálás A hallgató a problémák oka(i)t leegyszerűsített módon magyarázza (egy probléma-egy ok), nem még látja át az összetett, kontextuális és strukturális faktorokat.
az elmélet használata a hallgató kezdetben kevés, majd egyre több elméletet használ.
a közösségi források használata a hallgató kezdetben kevés közösségi forrásra támaszkodik, majd egyre tudatosabban, egyre szélesebb körben használja ezeket.
A szakmai identitás fejlődése a hallgató kezdetben kevés szakmai azonosulást érez, majd a szakmai identitás kialakulása felé halad.
a szakma felfogása az idealizálástól, majd a kiábrándulástól a nagyobb bizalom, és a pozitív orientáció felé halad.
a szaktekintély (autoritás) használata, és
konfliktuskezelés A hallgató növekvő önbizalommal (de kevesebb
agresszióval) használja a szakmai tekintélyét és kezeli a konfliktusokat.