1. a szociális munka természete és a kliensekkel való kapcsolat
A szociális munkában megjelenő problémák nemcsak rendkívül súlyosak, de univerzálisak is. Az ezekkel való találkozás és állandó kapcsolat nehezíti a szakmai és a privát élet elválasztását.
a szupervízió funkciói és irányzatai
31
a klienseink sokszor a kudarc, a harag és a kétségbeesés érzéseivel jönnek hozzánk; krízishelyzetekben, depressziósan. többször kell megbirkóznunk agresszióval, ellenséges viselkedéssel. a szociális munkás mindig megtartani kényszerül a nehéz érzelmeket.
mint már említettük, ha a kliens problémái hasonlítanak, vagy asszociálódnak a szociális munkáséival, az szorongást és belső konfliktusokat válthat ki benne.
további feszültséget kelthetnek az erkölcsi és etikai dilemmák – mint például a gyerekek elválasztása a szülőktől –, illetve az, hogy zavaros és kétértelmű helyzetekben is döntéseket kell hozniuk.
a források hiánya – miközben segíteni szeretne, és az is a kötelessége – szintén nehéz helyzetbe hozza a szociális munkást; sokszor frusztrációt, magatehetetlenséget okoz.
További konfliktusforrást jelent az, hogy különbözőképpen szocializálódtunk. Az elsődleges szocializáció hatására általában erős – néha sztereotipikus – attitűdöket táplálunk különböző embercsoportok irányában (pl. bűnelkövetők, drogosok, kisebbségek). Az ezekhez tartozó embereknek is jogában áll segítséget, társa-dalmi szolgáltatásokat kapni. A szociális munkások másodlagos, szakmai szocializálása attitűdváltoztatást és újfajta viszonyulást követel a társadalmilag marginális csoportok felé. Ez a változás nem könnyű, különösen azok számára, akiknek az értékrendje markáns, rugalmatlan, és ezért nehezen tudják megérteni és elfogadni a másfajta viselkedést vagy értékeket. az elfogadás és a befogadás követelménye néha mintha fenyegetné saját életfelfogásunkat.
Ezen kívül a szakmai szocializáció során a szociális munkástól – sokszor életében először – újfajta önis-meretet követelnek meg, meg kell ismerje a gyengeségeit, szükségleteit, fel kell ismerje és konfrontálódnia kell a régi, meg nem oldott problémáival. Ez az elvárás szorongást és belső dilemmát okoz: felfedje-e a gyen-geségeit, és kitegye magát a kritikának, vagy inkább leplezze azokat – akár azon az áron, hogy ez visszafogja a fejlődésben.
2. az intézmény és a társadalmi környezet mint feszültségforrás
a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézmények társadalmi helyzete általában alacsony, állandóan költségve-tési és forráshiányból fakadó problémákkal küzdenek, soha sincs elegendő muníció a munka elvégzéséhez.
Ebből adódóan a szociális munkások ezekben az intézményekben nem kapnak becsületes és a munkájukkal arányos fizetést, óriási túlterheltséggel dolgoznak, és sokszor rossz fizikai környezetben kénytelenek a mun-kájukat végezni.
A politikai helyzettől is függ, hogy mennyire nyitott vagy fojtogató a helyzet. A szociális törvénykezés és szabályok a hatalom jellemzőitől is függenek. Az egyéni jólét és a szolgáltatások változnak, és a kormányzat, a szociális jogok, a szociális törvények szabják meg – néha sorsdöntő módon – az egyes ember helyzetét.
A szolgáltató intézmények merevek, bürokratikus jellegűek: a hierarchia, a rengeteg szabály megnehezíti az egyes emberhez való egyéni viszonyulást, legyen az kliens vagy szociális munkás. a bürokratikus intéz-mény korlátolja a szabad, egyéni választást, és nem mindig teszi lehetővé a dolgozók döntéshozatalban való részvételét – még kevesebb eséllyel a kliensekét.
az intézményhez tartozás érzésének – mely minden dolgozónak fontos – néha a konform viselkedés
a feltétele. ez viszont néha nem egyezik meg a szakmai értékekkel és normákkal. az ilyenfajta – az intézmény működéséből fakadó – feszültségeknek a szupervízor (ha belső) és a szupervizand egyaránt ki vannak téve, de nem ugyanannyira.
a szupervízor vagy a szupervizand jó vagy rossz híre az intézményben szintén hatással lehet a közöttük lévő, illetve a kialakuló légkörre. A feszültség néha már „előre is félek” formájában a kezdetektől ott van.
3. a szupervíziós viszony mint a feszültségek forrása
Beszéltünk már ilyen elemekről, például a párhuzamos folyamatokról. Azért van még más is.
a tanulás A)
a tanulás folyamata változást követel, és mint ilyen, ideiglenesen felborítja az egyensúlyt. a tanulás am-bivalenciával is jár, mert két ellentétes erőt mozdít meg: egyrészt a fejlődés és a megoldások felé hajtó erőt; másrészt hat az az erő is, ami az ismertbe, a biztosba való kapaszkodásra ösztönöz. Ez különösen jellemző a felnőttek tanulására. A tanulási helyzet a tapasztalt és önálló felnőttől megköveteli az újjászer-veződést, az újszerű adaptációt. A tanulás vágya nem áll ellentétben azzal, hogy a szupervíziós kapcsolat többé-kevésbé tudatos fenyegetettséget, szorongást vált ki belőle.
a tanulás szükségessége egyben sugallja a tudás hiányát, az érzelmi gyengeséget, a szakmai készségek hiányosságát: hogy van még mit tanulni. Két ember találkozása során mindig különböző felfogások, orien-tációk, temperamentumok stb. is találkoznak.
A szupervízor és a szupervizand különböző helye a szakmai hierarchiában – legyen az az intézményen belül vagy kívül – szintén okozhat feszültséget. Ha a szupervízor intézményen belüli is, más szemszögből látja a klienst, szélesebb összefüggésekben, tágabb környezetben, de sokszor inkább alá van vetve az intézmény követelményeinek és korlátainak, mint a szupervizand.
A függőség eleme a szupervízióban B)
A szupervízióban a szupervízor segíti és támogatja a szupervizandot. Természetes tehát, hogy függő vi-szony keletkezik, amely konfliktusos érzelmeket, feszültséget kelt. A vivi-szonyban benne van, hogy igényli a kapcsolatot, szüksége van segítségre, egészséges intimitásra és konstruktív közelségre, másrészt viszont ott van a lekötelezettségtől, a függéstől való félelem, a szorongás, a frusztráció és a harag is.
A szupervizand (és sajnos, néha a szupervízor is) egy fentről lefelé irányuló kapcsolatot lát a szupervízió-ban. Olykor a szupervizand erősen tart az önállóság elvesztésétől. Néha a szupervízor mint rivális jelenik meg, akivel meg kell birkózni. máskor a szupervízor is fenyegetettnek érzi magát, ha a szupervizandban riválist lát, aki esetleg túlnövi őt.
További probléma lehet, ha a szupervízor „zavarja” a szupervizand fantáziáját. Sokan választják a segítő szakmát a „megmentő” fantáziája miatt. Ennek a gyökere a szeretet iránti vágy, a megváltás keresését a kliensre vetíti. A szupervizand ilyen esetben egyedül akar a kliens megmentője lenni, nem akarja, hogy ebbe a szupervízor beleszóljon. a szupervízor jelenléte viszont tudatosítja azt az elfojtott tényt, hogy se-gítségre van szüksége.
a szupervízió funkciói és irányzatai
33
Az intézményen belüli szupervízióban még jelen van a függőségnek az az eleme is, hogy a szupervízor a vezető, aki értékeli a szupervizand munkáját.
A szupervízor mint a feszültség és konfliktusok forrása C)
néha maga a szupervízor a forrása a problémáknak. Bradley és ladany (2001) kutatása szerint sok szupervízor számol be állandó stresszérzésről, aggodalomról, hogy nem kompetens, hogy nem méltó a feladatához.
néha a feladat a szeretet és csodálat szükségletét szolgálja. máskor feszeng az autoritatív feladat miatt.
néha nagyon egyedül érzi magát a megoldandó feladatokkal. néha feszíti a szupervíziós kapcsolat és az intézmény iránti kötelezettsége közötti ellentmondás.
a szupervízor állandóan értékeli, vizsgálja saját magát; ugyanakkor a szupervizand állandó vizsgálódá-sának tárgya. tudása, szakmai kompetenciája mindig mérlegre van téve, és néha elbizonytalanodik, ha megakad, és nem tudja, hogyan tovább. A haladás és a fejlődés, valamint a bizonytalanság közötti lét nála is szorongást és feszültséget okoz.
A hármas felelősség – a kliens, a szupervizand és az intézmény felé – sok feszültség forrása. Itt megjegy-zem, hogy ez akkor is érvényes, ha a szupervízió nem belső. A szupervízort akkor is az intézmény fizeti, és akkor is függőségben van attól.
Amikor a szupervízor a hármas felelősség kelepcéjében érzi magát, néha nem jó megoldásokat vet be.
megvan a veszélye, hogy túlságosan autoritatív, vagy éppen hogy nem mer autoritív lenni, ahol viszont kel-lene. néha rákényszeríti a szupervizandra a saját nézeteit, korlátozza az önállóságát, és ugyanakkor köve-teli a szakmai érettséget és kompetenciát. Szélsőséges esetekben akár a szupervizand helyett is beavat-kozik a kliens ügyébe, és kapcsolatba lép vele. Ha a szupervízor nem úgy viszonyul a szupervizandhoz, mint autonóm szakemberhez, a szupervízióban nem haladnak előre.
Kártékony szupervíziós figurák:
amorf szupervízió
1. . Nincs felépítése, nincs szerződés, az elvárások nem világosak. A szupervizand magányos, zavarodott.
nem támogató szupervízió.
2. A szupervízor hűvös, távoli. A szupervizandnak állandó kudarcérzése van.
„
3. terápiás” szupervízió. Minden szupervízióba kerülő probléma kapcsán a szupervízor a szupervizandban keresi a bajt. a szupervizand „problematikusnak” érzi magát, vagy elzárkózik.
túlságosan korlátozó szupervízió.
4. A szupervizandtól átveszi a felelősséget, leértékeli, nem hagyja fej-lődni.
a társadalmi nemek kérdése és az interkulturális szupervízió D)
A különböző értékek, normák és viselkedések, sztereotípiák és előítéletek ellentmondásos elvárásokat 1.
és nagy feszültségeket okozhatnak a szupervízióban.
Több kutatás kimutatta, hogy a férfi szupervízorok passzív és függő viselkedést várnak el női 2.
szupervizandjaiktól, türelmetlenül és ellenségesen reagálnak, ha a szupervizand öntudatos és önálló.
Az is kiderült, hogy a férfi szupervízor negatívan viszonyul az olyan férfi szupervizandhoz, aki gyenge-séget mutat, vagy versengeni kezd azzal, aki önálló. Sztereotip elvárásokat találtak a női szupervízorok és a férfi szupervizandok közötti elvárásokban is.
Más kutatásokban szó volt a szupervízióban jelen lévő erotikus és csábító elemek káros hatásairól is.
3.
a kultúrák közötti találkozás is több kutatásnak volt témája. a társadalom etnocentrikus. ez azt jelenti, hogy míg a saját kultúránkon belül minden – tévesen – magától értetődőnek látszik, a másik kultúrájával szemben sok a tudatos vagy nem tudatos előítélet. Mindkét esetben a szupervízióban veszélyes lehet az, ha a szupervízor úgy érzi, vagy úgy tesz, mintha ismerné a szupervizand értékrendjét. ezek az ismeretek néha pontatlanok, és helytelen feltételezésekre alapulnak, néha le is nézik a másik kultúráját. Függetlenül attól, hogy a szupervízor és a szupervizand ugyanahhoz vagy más kultúrához tartoznak, semmi sem magától érte-tődő a személyes értékek téren, és az egyéni különbségekre mindenképpen oda kell figyelni.
A konfliktusok és feszültségek ilyen részletes tárgyalása azt a téves látszatot keltheti, hogy ezek a szu-pervízió legjellemzőbb tulajdonságai. Ez nem igaz. Ezeket csak azért fontos részletezni, hogy tudatosítsuk a nehézségek normatív jellegét, és segítsünk megérteni az esetleges problémák gyökereit.