SZUBKULTÚRA,ALÁRENDELTSÉG,KIBÚVÓK

Vajon igaz-e, hogy a budapesti fekete "közösség" által megjelenített szokások, értékek és erkölcsök egy szubkultúra létezését közvetítik?

Kétségtelen tény, hogy a feketék csoportján belül találunk bizonyos "nem konvencioná-lis" vonásokat, de határozott meggyőződésem, hogy a fekete .Jcözösség" ebben nem tér el lényegesen a magyar társadalomtóI.

Amikor egy kulturális elméletet - jelesül a szegénységét - hívjuk segítségül, el kellene fogadnunk, hogya helyi fekete közösség bizonyos tagjainak "illegális" tevékenysége nem átmeneti jellegü, hanem bensőleg rögzült, tehát az említett embercsoport tulajdonságainak lényegi összetevői közé tartoznak. Másként, mivel .Jculturális" vonásokról van szó, a vál-tozásra nincs nagy esély, hiszen a kultúrát az egymást követő nemzedékek újrateremtik és megerősítik. Ily módon a kultúra, mivel tárgyiasult és változhatatlan természetü, egy-szersmind hermetikusan zárt és áttörhetetlen lesz (Olornoofe, 199814). E folyamat tovább erősíti a marginalizált csoportokkal (feketék, romák, melegek) kapcsolatos általános, negativ többségi sztereotípiákat.

A szubkultúra ilyen modelljét a budapesti fekete "közösség" szárnos tagjának szokásaival lehet alátámasztani. E tevékenységek némelyikét a hazai közvélemény távolról behurcolt kulturális jellemzőnek tekinti. Ilyen többek között a fekete férfiak szexuális szabadossága, a férfi és a női prostitúció, az illegális munkavégzés, a kábítószer-árusítás és az üzleti átverés.

Ez vezet ahhoz a vélekedéshez, hogy a feketék eleve hajlamosak a "nem tiszta" ügyle-tekre, másfelől ugyanez kényelmes ürügyként is szolgál a csoport tagjainak folyamatos kirekesztéséhez.

Minden interjúalanyom aktívan részt vett az informális gazdaságban. S bár a kisebb mértékü kriminalitás körén belül maradtak, sokuk ismert olyanokat, vagy legalábbis volt kapcsolata olyanokkal, akik súlyosabb ügyletekkel, például kábítószer-kereskedelemmel foglalkoztak. Az e tevékenységektől magukat távol tartók lehetőleg nem foglaltak állást a droggal üzletelő fekete ismerőseikkel kapcsolatban, bár bizonyos fokú ambivalenciát mutattak irányukban. Ebből arra következtethetünk, hogy értik: a megélhetés kényszere késztet sokakat a kábítószer kereskedelemben való részvételre. Ugyanakkor a moralitás hiányával magyarázzák a résztvevők választását a fizikai munka ellenében, és tudják, hogy tevékenységük káros hatást gyakorol a közösség egészének megítélésére. Erre utal egy vélemény, amit Franklintól, egy templomba járó nigériaitól kaptunk:

"Azok a fiúk rosszak! Ajjaj! Kábszert adnak-vesznek, és rossz hírét keltik az összes

feketének. Mindnek van mobiltelefonja, és szép ruhákban járnak. És még ők a mene-kültek! [... ) Hogy honnan szerzik a pénzt? Na honnan? Nem dolgoznak. Látom én, hogy nem csinálnak semmit. Semmit! De pénzük az van. Mindenki tudja, hogy drogot árulnak. A rendőrök is. Meg a MEJOK, a Helsinki Bizottság ... Rossz ez így. Borzalmas.

[ ... ] Magyarország rasszista ország. Itt nem szeretik a feketéket. Nem dolgozhatunk semmit. Mit tennél te, ha az ^ö helyükben lennél? Azért árulnak drogot, mert mást nem tehetnek. Nekik is enniük kell! Ó, istenem! Én nem vagyok rá képes, de aki igen és akkor a magyarok, főleg a rendőrök, azt mondják, hogy mi mind bünözők vagyunk "

Ez a beszámoló olyan kettősséget tár elénk, amivel a Magyarországon élő fekete közös-ség sok tagja szembesül. Franklin egyfelől igazat ad azoknak, akik kábítószer-keres-kedelembe fognak. Ugyanakkor pontosan tisztában van azzal a negativ hatással is, amit mindez a magyar társadalomra gyakorol. A drogkereskedelem nyilvános és szembeszökő szubkulturális tevékenység, olyan gyakorlat, amelyik az egyén (hiányzó) moralitásán áll vagy bukik.

14Larry Olomoofe: Culture of Poverty Cycle ofPathology? Kézirat. London, 1998.

A feketék közötti "magánjellegű" üzleteléseket mindazonáltal át- meg átjárják a morál is megfontolások. Példaként a fehér nőkkel fenntartott szexuális viszonyt hozhat juk fel.

A fekete férfiak és a magyar nők közti szexuális viszonyt sok nehézség terheli. A .Joja-litás", a "hűség" és a "szerelem" itt meglehetősen idegen fogalmak.l> Számos kapcso latot a haszonelvűség vezérel, másképpen szólva: nemcsak az egymás iránti mély vonzalom és tetszés a viszonyok tárgya, hanem anyagi céljuk is van. Ritka kivétellel ugyan, de minden interjúalanyomnak legalább két szeretöje volt, néhánynak nem kevesebb, mint hat. Ezt a magyar társadalomban tapasztalt problémáikkal igazolták, valamint azzal, hogy amúgy is minden kapcsolatban jelen van az anyagi javak kérdése (az öltözködésben, az evésben, a lakásügyben is).

Az ilyen kapcsolatokban érvényesülő minták erős hasonlóságot mutatnak azokkal, amelyek a férfiprostitúció esetében vagy a hivatásos kitartottak életében természetes módon vannak jelen. Egy lényeges különbséget mégis megállapíthatunk: a kitartott szerető vagy a férfi prostituált esetében a "partner" tisztában van a viszony üzleti voltával, és a kap-csolat természetét illetően egyértelmű, kölcsönös megértés uralkodik. Az általam megkér-dezett fekete férfiak és partnereik viszonya azonban egy "megfelelő", "hagyományos"

kapcsolat színleléséveI járt együtt, mely állapot kiegészült annak hallgatólagos elismerésé-vel, hogy a különböző anyagi szükségletekről a nő hivatott gondoskodni. Tudja ugyanis, hogy férfi partnerének kevés vagy semmi esélye sincs arra, hogy hivatalos, fizetett munkát kapjon és képes legyen önmagát ellátni. Ez az alábbiakból is kitűnik:

"Figyelj csak! A lány idejön, és látja, hogy üres a frigóm, de idecsücsül mellém.

Hogy miért? Ha nem jön rá, hogy milyen lepattant vagyok, és nincs pénzem kajára, de azt akarja, hogy feküdjünk le, hát innen elmehet. Nem akarok tudni róla. Minden csajom tudja, hogy le vagyok égve, és nincs egy vasam se."

"Ember, hát mit tennél? Öregem, ez elképesztő. Ezek a nők imádják a fekete pasit.

Látod, ha a szemükbe nézel. Ember! Nyáron, a Pepsi Szigeten csak a fekete pasikkal lógtak a sátorban. A fekete fütyi után kajtattak. A srácok meg adták magukat, és az összes csaj azt akarta, hogy kúrják meg őket. A padló tele volt óvszerrel. Ennyi lányt!

Tulajdonképpen, túl sok is. Éjszaka, a bokrok közt, ezek a lányok elmentek veled ..."

Minden válaszadóm átlátta tetteinek morális vonzatát. Tudták, hogy mire készülnek, de arra a következtetésre jutottak, hogy túlélésük érdekében ki kell lépniük a szexuális erkölcs uralkodó formáiból, mert ez biztosítja számukra, hogy továbbra is a társadalom legitim szféráin belül maradhassanak. Az ő számukra ez volt a drogkereskedelem alternatívája, és úgy tekintettek rá, mint a kettő közül a kisebbik rosszra. Mindannyiuk magyarázata közös volt: szerintük a lányok tisztában voltak a kapcsolat említett dinamikájával, és csak egyetlen

15 Ezzel nem azt akarom állítani, hogy a többségi társadalom szexuális viszonyai ebből a szempontból kü-lönböznek az itteniektől, hiszen a hűtlenség stb. ott is felmerül. Pusztán arra utalok, hogy annak a kellemetlen állapotnak köszönhetően, melyben sok itt élő fekete férfi találja magát, minden cselekvésük életükkel kapcsolatos választási stratégiává válik. A "hűtlenség" ezért nem töltődik fel mindazzal a morális tartalommal, ami a több-ségi társadalom kapcsolataiban jelen van, és a több szexpartner keresése ezért tekinthető egyszerre az anyagi és a szexuális kielégülés egyik módjának. Egészen cgyszerüen: a fekete férfiaknak annál jobbak a túlélési esélyeik, minél több szexuális partnerük van.

dolgot akartak: szexet egyfekete férfival. Tehát racionálisan jártak el akkor, midőn fekete mivoltukat mint "szolgáltatást" a lehető legmagasabb áron bocsátották áruba. Ez a szem-pont persze átváltoztatja a szórakozóhelyek - mint a korábban említett Maszk éjszakai klub - szerepét azáltal, hogy olyan "piacokká" teszi azokat, ahova az emberek azért járnak, mert "szolgáltatásokat" akarnak "adni-venni".

Hogyan értelrneződik mindez a magyar társadalomban? Bizonyosan állíthatjuk, hogy a leírt jelenségek zöme a magyar társadalom részéről rosszallást váltanak ki. E "deviáns"

viselkedésmódokat a magyar társadalom arra használja fel, hogy megerősítse a feketékkel szemben tanúsított előítéleteit. Következésképp: a moralitás szembeszökö hiányosságait a magyar társadalom olyan szubkulturális elemeknek tartja, amelyek miatt az integrálódás lehetetlen. A folyamat egyáltalán nem új. Azelőtt, hogya fekete közösség szemmel látható mértékben megjelent volna a nyilvánosság előtt, az illegális gazdaság meghatározó sze-replői jobbára a roma népességből kerültek ki, kiegészülve más, a szegénység által sújtott emberekkel. Ami új, csupán az: új jövevények - fekete bőrűek - érkeztek.

ÖSSZEFOGLALÁS

"Neked mázlid van. Te Angliából jöttél, nagyobb fórral indulsz, mint mi. Igen, te is fekete vagy, de te nem menekültként jöttél ide. Én dolgozni akarok, de nem tudok.

Én ebben az országban nem vagyok ember. Ha dolgozni akarok, el kell vállalnom az összes szar melót, amit a magyarok nem akarnak csinálni. Kiforgatnak, de nincs más esélyem. Ha lesz, elhagyom ezt az országot. Sok rosszat láttam itt. De haza nem me-hetek. Nagy bajban lennék, ha hazamennék. Nem, erről szó se lehet. Ittkell maradnom, és remélnem, hogy a dolgok jobbra fordulnak."

A bevezetőben említettem, hogy a jelenlegi magyarországi helyzet emlékeztet azokra a vitákra, amelyeket a hetvenes években az Egyesült Királyságban folytattak a fajról. az identitásról és hasonló kérdésekről. Munkám során arra törekedtem, hogy az ottani diskurzu-sokra alapított elméleti fogalmak alapján készítsek számadást úgy, hogy azokat a mostani magyarországi tények elrendeződeséhez igazítom. Ugyanazok a perspektívák és interakciós minták, amelyeket a feketék magukévá tettek Nagy-Britanniában, tisztán észlelhetőek itt is. Meggyőződésem, hogy semmiképp sem becsülhető alá az informális, "föld alatti"

gazdaságban való részvételhez vezető strukturális folyamatok szerepe, mert fontos elemei vannak annak a folyamatnak, mely egy létrejövő fekete közösség tagjait ebbe a szerep-körbe zárja be. Tény, hogy az említett tevékenységek némelyike kimeríti az .Jllegalitas'' fogalmát. Olyan is akad, amely alternatív morál alapján szemléli a többségi társadalom életét. Azt a méltatlankodást, amelyet a fekete .Jcözösség'' tagjai tanúsítanak a magyar társadalommal szemben, mégsem szabad a felforgatásra, a fennálló rend elleni hajlamuknak hinni. Tekintsünk arra úgy, mint egy többkomponensű elegy egyik összetevőjére, amelynek elemei nagyrészt kívül esnek egyéneink irányításán.

Az írás alapjául szolgáló kutatást 1999 októberében kezdtem meg. Interjúalanyaim közül sokan ma is ugyanolyan bizonytalan helyzetben vannak, mint első találkozásunkkor. Né-hányukat már majdnem egy éve ismerem. Kevesen vannak, akikhez különösen közel kerültem, de az a feneketlen kétségbeesés, amivel nap mint nap szembesülnek, engem is

megérintett. Ez minden, amit a civil szervezetek szociális hálója képes kezdeni velük?

A civil szervezetek célja dicséretes - reményt önteni egy elcsüggedt embercsoportba -, ám munkájuk nem irigylésre méltó. Úgy tűnik, minden olyan esetben, amikor az egész magyar társadalom együttműködésére számítanak, kemény falakba ütköznek. A magyar társadalom azt gondolja: nincsenek kötelezettségeik abevándorlókkal, menekültekkel szemben, a civil szervezetek emberséges erőfeszítéseit kéretlen kotnyeleskedésnek és elhibázott viselke-désnek tartják. Végül is miért kéne aggódniuk egy csapat morálisan felelőtlen, bűnöző alkatú betolakodóért? Olyan csúsztatás ez, amely napjaink fajról, közösségről, kultúráról folytatott diskurzusából ered. Vannak közöttünk, akik törődnek vele: mirajtunk múlik, hogy bíráljunk. és kérdéseinkkel megingassunk minden ilyen szemléletet, diskurzust és szte-reotípiát. A gyakorlat és megértés olyan új formáit kell felépítenünk, melyek képesek versenyezni az összes, a mai magyar társadalmat uraló leegyszerüsítö és ellenséges diskur-zussal. Jó lenne, ha ezzel az elemzéssel én is hozzájárulhatnék a téma fájóan hiányos -megtárgyalásához.