A DIASZPÓRA FOGALMÁRÓL

magyar nézőpontból való alkalmazhatóságáról

A diaszpóra görög eredetű fogalom, jelentése: szétszóratás. Eredetileg a zsidóságra, illetve a zsidó keresztényekre vonatkozott [hivatkozik Bán (1997) az Oxford English Dictionary megfelelő szócikkére). A közelmúlt szociológiai szakirodaimában alkalmazott diaszpórameghatározásokban (Bán, 1997) a következő elemek fordulnak jellemzően elő:

• migráns népesség, amely

• etnikailag eltér a befogadó ország lakosságától, amelynek

• olyan kisebbségét alkotja, amelyet

• a kibocsátó ország iránti erős érzelmi vonzalom vagy/és aktív kapcsolat jellemez,

• ahová elvileg állandóan visszamenni készül, de ahová gyakorlatilag sohasem jut vissza.

A reneszánszát élő diaszpórakutatás újabb definíciói is újra meg újra megismétlik -eltérő kombinációban és összetételben - az előzőkben felsorolt meghatározáselemeket.

Egy 1999. évi nagy nemzetközi diaszpórakonferencia előadásaiban rendre minden részt-vevő az előbbiekkel megegyező elemekből építkező diaszpórafogalmakat használt, vagy egyáltalán nem definiálta a diaszpóra fogalmát. A szerzők zöme hangsúlyozta ugyanak-kor, hogya diaszpórafogalom modern értelmezése nem azonos annak klasszikus, a zsidó-keresztény kultúrkörre korlátozódó jelentésével. Ezzel szemben valamennyi szerző egyet-ért két dologban:

• a diaszpóra jelenségét nem lehet megérteni a globalizáció egyes részfolyamatainak elemzése nélkül (modern diaszpóra = transznacionális közösség);

• a diaszpórajelenség megismeréséhez elengedhetetlen a diaszpóra típusainak elkülö-nítése (például, hogya diaszpóra kibocsátó országa önálló államként létezik-e vagy sem, hogya diaszpóra önkéntes migráció vagy erőszakos kiűzetés eredménye stb.).

Noha a típusalkotás igen hasznos egy szociológiai jelenség jobb rnegisrneréséhez, nem sokat segít abban, hogy a jelenség szociológiai természetének általános vonásait megis-merjük. Ezt a célt a siker nagyobb esélyévei közelíthetjük oly módon, ha nem egy "töké-letes" diaszpórafogalmon vagy tipológián gondolkodunk, hanem megpróbáljuk meghatá-rozni azon társadalmi jelenségek együttesét, amelyek a diaszpóra jelenségéhez kötődnek.

A diaszpóra szociológiai jellemzőinek elemzését Bonacich (1973) (és "folyományai":

Bonacich- Turner, 1980; Light és Bonacich, 1988) munkáira alapozom. Megközelítésének

lényege, hogya migráns kisvállalkozó társadalmi jellemzőit és ezeknek a kibocsátó és befogadó országhoz való viszonnyal való összefüggését közös modellbe foglalja. A mi szá-munkra e megközelítés haszna abban rejlik, hogya migráns vállalkozó sajátos viselkedé-sét - amit jobb híján társutas magatartásnak (sojourner mentality) fordítok - magyarázva a diaszpóralétre nagymértékben jellemző szociológiai magatartást mutat be. Ez egyszerre három forrásból táplálkozik:

• a kibocsátó országhoz való bizonytalan, de erős érzelmi töltésű viszonyból (ápolja kapcsolatait, tervezi, hogy visszamegy, ám tudja, hogy valójában soha nem tér oda vissza, amit részben maga előtt is eltagad, részben - többnyire túlkompenzál), de ami a befogadó országban való létét érzelmileg átmenetiként teszi csak elképzelhetővé stb.);

• a befogadó országhoz és ennek többségi társadalmához füződő ambivalens viszonyból (idegen, de letelepedett, a lojalitása feltételes, amiből gazdasági haszna származik neki és a többségi társadalomnak is, de ami folytonosan újratermeli a kölcsönös gyanakvást stb.);

• a kisebbségi és a migráns lét immanens sajátságaiból [erős és személyes kapcsolato-kat ápoló, bezártságra hajlamos közösség, (túl)fejlett mi-tudat, gazdasági elszigeteltség, kulturális (vallási, etnikai, gazdasági) önvédelem (vagy ennek ellentéteként a teljes asszi-milálódás), a könnyen likviddé tehető beruházások dominanciája stb].

A modell természetesen csak korlátozottan alkalmazható, hiszen a diszpórák nem csupán kisvállalkozókból állnak, valamint a Bonacich-féle megközelítés nem tér ki a diaszpóralét minden elemére (például a politikai mezőre), illetve nem vesz figyelembe olyan hatáso-kat, amelyek a diaszpóra szociológiai elemzése során olykor fontosak lehetnek (például a lakóhelyi szegregáltság vagy a kibocsátó és befogadó országok közötti történelmi, poli-tikai, kulturális viszonyok).

Célszerű tehát - a Bonacich-féle modellt alapul véve - a diaszpóralét (továbbá a diaszpó-ra és a kibocsátó, illetve a befogadó országok közötti kapcsolat) szociológiai jellemzőjeként figyelembe venni azt is,3 hogy

• a befogadó országok lakóinak többsége gyakran idegennek vagy - a diaszpóra tagjai részéről kettős lojalitást feltételezve - egyenesen ellenségnek (bűnbaknak) tekinti a diasz-pórát, ami könnyen politikai megerősítést is kaphat;

• a diaszpórának az egyénhez hasonló életciklusai vannak, s a kialakulófélben lévő, a megerősödött és a széteső diaszpóra szociológiai jellemzői igen eltérőek;

• a különféle diaszpóráknak az egymáshoz és a befogadó országhoz való viszonya eltérő lehet a diaszpórát alkotók számaránya. társadalmi összetétele, a kibocsátó ország kulturális, történelmi és politikai vonásaitól függöen;

• egy kibocsátó országnak több diaszpórája is lehet, amelyek egymással is kapcsolatba kerülhetnek, s amelynek mentén "világméretű" gazdasági, kulturális és politikai diasz-póraegységek keletkezhetnek (ami visszahat az egyes diaszpórák és a kibocsátó ország közötti kapcsolat, valamint a befogadó országokhoz fűződö kapcsolatok szociológiai jellemzöire is).

A diaszpórafogalom dinamikus és lazán körülhatárolt változatának alkalmazása mellett szólnak azok a globális trendek is, amelyek a diaszpóra új formáit és jelentéseit hozzák

3 Mint ezt tette Szántó (1984), amikor a nyugati magyar diaszpóráról értekezve - e fogalom említése nélkül - olyan tipológiát alkalmaz. amely az adott közösségnek Magyarországhoz, a befogadó országhoz és az ottani etnikai közösséghez való viszonyának hármasát egyidejűleg kezeli.

létre. Ebből következő en a diaszpóra eddigiekben felsorolt szociológiai vonásain kívül a mai világ diaszpóráinak elemzése során olyan tényezőket is figyelembe kell venni, ame-lyek nem voltakjellemzőek a hagyományos diaszpórák esetében.

A mai diaszpórák jellemző vonásaként említik többen - s utalnak a modem diaszpórák e sajátosságára, mint a jelenség legújabb kori felerősödésének alapvető okára - azt, hogy a kommunikáció (tömegközlekedés, telefon, tévé, e-mail, posta, banki pénzforgalom) új technikáinak gyors és olcsó volta transznacionális közösségek formájában teszi lehetővé a diaszpórák (újjá)szerveződését, illetve a modem diaszpórák kialakulását.

A kommunikáció lehetőségeinek sokszínűsége és a helyváltoztatás könnyebb é és ol-csóbbá válása módot nyújt arra, hogya diaszpóra tagjai már akik számára ez fontos -egyidejűleg legyenek jelen a kibocsátó és a befogadó országban. Ily módon csökken ben-nük a kibocsátó ország elhagyásának és a távoliságnak betudható mitikus vonzalom és érzelmi feszültség, ugyanakkor felerősödhet a kétirányú gazdasági tranzakciók és a politikai tevékenység esélye. A modem transznacionális diaszpóra tagjainak már nem kell válasz-taniuk az asszimiláció ésaz etnikai kisebbség értékeinek őrzése között, hanem egyidejűleg mindkét térfélen is jelen lehetnek [mint az orosz transznacionális közösség bárhol a vilá-gon (Doormenik, 1997) vagy a lengyel illegális munkások Görögországban (Romaniszyn,

1996)]. Ily módon ami Kohn bácsi számára még abszurd alternatíva volt csupán, mára a diaszpóra egyes csoportjai számára magától értetődő szubkultúra, gazdasági és politikai magatartás lehet."

A transznacionális diaszpóra elterjedésének okai között nem csupán a technológiai innovációk mindennapivá válását szokás emlegetni, hanem a globalizáció egyéb politikai és kulturális elemeit is. Ilyen például a nemzetállamok gyengülésének tétele (Demetriou,

1999), vagy a nemzetközi szervezetek és az általuk világméretekben terjesztett viselkedési minták és jogi elvárások erejének növekedése. Nem lebecsülendő a diszpórák politika-formáló szerepe sem, amennyiben az általuk összeadott és célzottan felhasznált pénzek államformákat tudnak megváltoztatni, politikai irányzatokat képesek "helyzetbe hozni", kulturális értékrendet tudnak befolyásolni (Shain-Sherman, 1999). Nem elfeledendők to-vábbá olyan globális kulturális és gazdasági hatások sem, mint a multikulturalitás [és ennek részéként a diaszpórák öntudatra ébredése és önmaguk állandó - noha folytonosan változó - jelenségként való tételezése (Hall, 1990)], vagy a multinacionális vállalatok és fogyasztási módok elterjedése, amelyek másolható mintaként és standardizáló tényezőként könnyítik a diaszpórák fennmaradását és a befogadó országokba való belesimulásukat (Sheffer, 1999).

E kezdetleges gondolatmenet összefoglalásaként álljon itt egy terjedelmes idézet a mo-dern diaszpóra szakirodaImának egyik meghatározó munkájából. Ebben, mint cseppben a tenger mutatkozik meg mindaz a nehézség, amely a diaszpórafogalom megragadhatóságát számomra jelentette, s ugyanakkor annak belátása, hogy fontos - és magyar nézőpontból nagyon is átgondolandó - jelenséggel állok szemben.

4 Arra a hatvanas évekbeli vicere gondolok. amiben Kohn bácsi kivándorol Izraelbe, majd hamarosan ha-zatér. Amikor ismét kivándorló útlevélért folyamodik, a magyar rendőr megkérdezi: miért nem dönti már el, hogy Izraelben vagy Magyarországon jobb-e neki. Mire Kohn bácsi: a repülőn.

"Leíró és elméleti fogalmak rakoncátlan tömege kavarog és zajong, hogy a kutatók általuk jellemezzék a nemzetek, kultúrák és régiók közötti kapcsolatokat ... Fontos új folyóiratok, mint a Public Cultures és a Diaspora (vagy a feltámadt Transition) szentelnek nagy figyelmet a transznacionális kultúrák történetének és újabb kori feltá-madásának. ADiaspora első számához írt szerkesztői bevezetőjében Kachig Tölölian így ír: »A transznacionális közösségek mai modellje, a diaszpóra ... az a fogalom, amely régebben a zsidó, görög ésörmény szétszóratás leírására szolgált, ma viszont olyan jelenségekkel vált részben azonos jelentésűvé, mint a migráns, a külföldi, a mene-kült, a vendégmunkás, a száműzött közösség, a tengerentúli közösség vagy az etnikai csoport. [...

l

Safran a következőképpen definiálja a diaszpóra fogalmát: külföldi kisebbségi kö-zösség, (1) amely egy eredeti .Jcözpontból'' legalább két "periférikus" helyre került át, (2) megőrizve emlékeit, vízióit, mítoszait az eredeti otthonnak, (3) akik úgy sejtik, hogy a befogadó ország nem - s talán sohasem - fogja teljesen elfogadni őket, (4) akik úgy tekintenek az elhagyott otthonra, mint ahová vissza fognak témi, ha eljön az idő, (5) akik ezt az otthont megőrizni és újrateremteni készen állnak, és(6) akik identitása és közösségük szolidaritása ehhez az otthonhoz fűződö kapcsolaton keresztül érthető meg." (Clifford, 1994)

A DIASZPÓRAFOGALOM ALKALMAZHATÓSÁGA

MAGYARNÉZÖPONTBÓL

A következő két alfejezet azt illusztrálja, hogy milyen módon gondolkodnak a magyar diaszpórapolitika szereplői a diaszpóra fogalmáról és annak alkalmazhatóságáról.

A mai Magyarország határain túl élő magyarság mint diaszpóra?

A határon túli magyarság diaszpóraként való megítélésében kétféle nézet uralkodik.

Az egyik nézet szerint a nyugati magyarság diaszpóra, mert migráció eredményeként jött létre, ellenben aKárpát-rnedence magyarsága nem (vagy jobbára nem) az, mert nem

migráció áll a kialakulása hátterében.

.Diaszpórának azokat a kisebbségeket nevezzük, amelyet a szülöföldjüket valami-lyen oknál fogva, kényszer hatására vagy önkéntesen elhagyták. Diaszpóra a nyugati magyarság, mert elvándorlás eredményeképpen született, de a határon túli magyarok ősei 1100 év óta ugyanott élnek, ahol élnek. Tehát ezeket semmiképpen nem lehet di-aszpórának nevezni. Kisebbségben élő nemzeti közösségek, de a kisebbségi kifejezést

ők maguk nem szeretik, a diaszpóra pedig egyáltalán nem érvényes rájuk." (Tabajdi)

"Azok tartoznak diszpórához, akik az adott területen nem őslakosok. Kárpátalján a magyarság őslakos. A kárpátaljai magyarság esetében csak a határ változott meg.

Egész más fogalom a diaszpóra és a saját szülőföldjén kisebbségben élő népek fo-galma." (Milovan)

"Amikor azt mondjuk, hogy diaszpóra, akkor általában a nyugati magyarokra gon-dolunk, akik, eltérően a kárpát-medenceiektől, nagymértékben szétszóratásban élnek."

(Báthory János)

"A határon túli magyarság semmiképpen sem diaszpóra, és ha ez az állítás vitatható, akkor nagy baj van a tudományban ... A magyarsággal kapcsolatban nem szoktunk diasz-póráról beszélni. Ha mégis szóba jön, akkor ezt a fogalmat elsősorban a nyugati vagy a tengeren túli magyarság fogalomkörén belül értelmezzük. Az tehát, hogy a kárpát-medencei magyarság diaszpóra volna, hát finoman szólva tudománytalan állítás. Inkább egy rossz megfogalmazásnak tudom be, mint egyébnek." (Csapody)

"A határon túli magyarság a nemzet testéhez tartozó rész, semmiképpen nem

tekint-hető diaszpórának. Oiaszpórának a szétszóródó, önmagának jobbulást keresőket ne-vezzük, akik idegen népek közt kis szigetet alkotnak. A zsidóság, amely ország nélküli népcsoport volt, kénytelen volt odamenni, ahol a megélhetését megtalálta. Oiaszpóra minden olyan nép, amelynek saját hazája nincs, és kénytelen vándorolva élni minden-napi életét. Ilyen a cigányság vagy a kurd nép is. A magyarság sosem emiatt ment a nagyvilágba, és mindig kötődött a hazájához, tehát nem diaszpóra, hanem nemzetrész, amely széttöredezett." (Báthory Katalin)

"A Kárpat-medencében élő magyarság ezer éve itt él, nem hagyta el az

anyaorszá-got, hanem a határok léptek keresztül bizonyos népcsoportokon. Azon a földön élnek, ahol elődeik nyugszanak ezer éve. A diaszpórafogalom azokra vonatkozik, akik elhagy-ták az országot. Ők szelte a világban élnek, az Amerikai Egyesült Államoktól kezdve Namíbiáig. Ez a szétszóródott magyarság a diaszpóra. Oe akik itt élnek a Kárpát-medencében a Honfoglalás óta, azok tulajdonképpen a saját szülőföldjükön élnek.

Igaz, itt is van ún.szórványmagyarság, akiket azért nevezünk így, mert nem nagy töm-bökben élnek, hanem kisebbségben vannak." (Szűrös)

Ezen a nézeten belül számos további értelmezési kísérlet létezik. Van, amelyik a lét-számmal, a határtól való távolsággal, a közösségi lét erejével vagy a többségi társadalom-hoz való viszonnyal, illetve asajátos identitás létével érvel amellett (lásd később a Vogel-idézeteket), hogy miért nem tekinthető diaszpórának a Kárpát-medence határon túli ma-gyarsága.

"Az erdélyi magyarságet semmiképp sem nevezném diaszpórának. Ennek a foga-lomnak különböző jelentése van arornán és a magyar nyelvben. Mi a diaszpóra alatt a szórványt értjük, ami adott területen egy kis létszámú, szétszórt közösséget jelent.

A románok a diaszpórán a határon túli összrornánságot értik. A mi diaszpóránk a nyu-gati magyarság.

Román értelemben az ernigrációt tekintik diaszpórának. Mi, erdélyi magyarok nem emigráltunk. Ez nem emigrációs közösség, Szerintem a diaszpórafogalom nem jó a határon túli magyarság esetében. Tények igazolják, hogy létezik egy romániai magyar társadalom aszó szociológiai értelmében, ésnemvalami jelzős szerkezetben. Tehát olyan értelemben, hogy a románok azt mondják, hogy van a roman nép, a rornán társadalom,

s abban benne vannak a magyar nemzetiségű román állampolgárok. Ez politikailag igaz, alkotmány jogilag. Viszont itt két eléggé párhuzamos társadalom létezik: a román és a romániai magyar, amelynek megvannak a maga sajátosságai. S e két társadalom között nagyon kevés az összekapcsolódás és az átfedés. A romániai magyar társadalom kulturálisan alig kötődik a román társadalomhoz. És nem kötődik a mentalitás, az alap-értékek szintjén sem." (Vargha)

"A diaszpóra a nyelv és a leszármazás alapján, illetve tudatosság és szervezettség formájában ragadható meg, amely által mint kultúra továbbadódik. A Kárpát-medencében élő magyarok külföldiek lettek (Trianon). Ez egy »külön világ«. Nagy kérdés, hogy ez vajon mindig így volt-e vagy csak Trianon óta? Nem igazi diaszpóra ez, de inkább diasz-póra, mint az 56-os kivándorlók. Míg az 56-osok közül csak a sikertelenül beilleszke-dettek kötődnek a magyarsághoz, a határon túli magyarok önazonossága (identitása) megmaradt." (Lantos)

"Szerintem a diaszpóra egy rossz és a magyar hagyományoktól idegen szemléletet tükröz. Annak jele, hogy kialakult a csonka magyar tudat, amely Hegyeshalomtól Ártándig, és hadd ne soroljak egyéb határállomásokat, látja a dolgokat. A csonka magyar tudat azt jelenti, hogy vagyunk mi, magyarok, a magyarországiak, és vannak még magyarul beszélő nem tudom én kicsodák, de lehet hogy még rokonok is, hogy azok bizonyos értelemben másodrendű magyarok, úgy, mint ahogyakeletnémetek is másodrendű németeknek tekintettek.

Márpedig én a tömbmagyarságot semmi esetre sem memém diaszpórának nevezni.

Számomra az erdélyi magyarság nem diaszpórában él. Elsősorban azért nem, mert nincs diaszpóratudata. Az erdélyi magyarság nem érzi úgy, hogy ^ö valamifajta elesett-ségben lévő, jogokkal nem rendelkező, csúnya szóval: »elcsángósodott« népcsoport lenne. Öúgy érzi, hogy őshonos ezen a területen, van közösségi léte, élete, tudatában van annak, hogy önfenntartásra képes társadalmat alkot. Ilyen értelemben alapvetően eltér egy emigrációs diaszpórától." (Méder)

"Én sem a romániai magyarságot, sem a Kárpat-medencében élő egyéb magyar-ságcsoportokat nem tekintem diaszpórának. Diaszpórának tekintem a világ számtalan országában szétszórtan élő magyar személyeket, egyéneket. Ott, ahol a magyarság számszerűleg megfelelő nagyságban, tömbben él és földrajzi közelségben van Magyar-országhoz, ott a magyarság nem diaszpóra, hanem a nemzeti kisebbségek csoportjába tartózó nemzettest." (Mátis)

Továbbra is e nézetrendszeren belül maradva külön említést érdemel az erdélyi ma-gyarság kérdése, hiszen esetükben mind az identitás, mind a politikai szempont sajátosan és nagy súllyal jelenik meg.

"Az erdélyi magyarság mindig erdélyi magyarság volt. Az a magyar nemzetnek része, de az erdélyi magyar, az egy külön identitású, értékű ember." (Tódor)

"Én úgy definiálnám az erdélyi magyarságot, mint az összmagyarságnak egy olyan magva, ahol nagyon egészséges és erős hagyományok, tradíciók, szokások, összetartás él még. Úgy érzem, hogy mindezen szempontokból az erdélyi magyarság rengeteg dolgot nyújthat a magyarországi magyaroknak. Az erdélyi magyarságot is úgy kell megtartani. hogy az maradjon, ami volt. És így tud hasznára válni, vagy így tud valamit nyújtani az anyaországnak is és Romániának is." (Nagy)

"Mi be vagyunk ékelve a romániai román társadalomba. Ugyanakkor nem tekintjük

külön közösségnek a romániai és a magyarországi magyarokat. Egy nemzethez tarto-zunk, egy a nyelvünk és egy a kultúránk. Hogy a történelem úgy hozta, hogy egy határ alakult ki köztünk, ez nem a mi hibánk." (Szilágyi)

A másik nézetet vallók a diaszpórafogalom alkalmazása során különbséget tesznek a tömb- és a szórványmagyarság között, s ez utóbbit a Kárpát-medence magyarsága eseté-ben is diaszpórának tekintik.

"Erős többségi környezetben élő kisszámú, valamennyire koherens közösség, például a határon túli szórványmagyarság. Én ezért a Nyugaton és a határhoz közel szórványban élő magyarságot tekintem diaszpórának. Az erdélyi tömbmagyarság egyértelmüen nem diaszpóra." (Egyed)

A szórvány (mint az a klasszikus diaszpórafogalom szétszóratás jelentéséből levezet-hető) diaszpóraként való felfogása azért érdekes, mert ez esetben azt kell eldönteni, hogy mi tekintendő szórványnak. Magyarország tízmilliós népességéhez képest még az erdélyi tömbmagyar részek is szórványnak tekinthetők:

"A diaszpóra nem más, mint szétszórtság. Tehát én - általános értelemben -

diasz-pórának tekintem a tömbszékelységet is, ahol az ember utazik hat órán keresztül úgy, hogy nem hall román szót, de a MagyarországtóI való nagy távolság és elszakítottság miatt ez is diaszpóra. Én most nem abban a vallási megközelítésben értem a diaszpóra fogalmát, hogy »a zsidó diaszpóra szétszóratik«, nem abban az értelemben, hogy elván-dorol. Ez a nyugati magyarságra érvényes. Tehát az, aki Magyarországról nyugat felé vándorol, és letelepedik Ausztriától kezdve Kanadáig, az az egyik diaszpóra. De én a magyar diaszpórára nézve általános értelemben veszem ezt a szétszórtságot, tehát azt, hogy a nemzeti, illetve a kulturális-nyelvi határok nem esnek egybe. Ha Erdélyből nézem a szórványt, akkor azt mondom, hogya Székelyföld nem szórvány, a partiumi tömb-magyarság nem szórvány, de a Belső-Erdély vagy a bánsági magyarság már szórvány.

De Budapestről nézve a székelység - hiába a 600-700 ezres tömb - a tízmilliós tömb-höz viszonyítva mindenképpen diaszpóra. A kérdés tehát attól függ, hogy honnan nézem." (Keszthelyi)

"Én a diaszpóra fogalmán azt értem, hogy szórvány. A kárpátaljai magyarságot nem tekintem diaszpórának, mivel az nem szórványmagyarság. Hiszen a kárpátaljai magyar-ságnagy része egy tömbben él."(Hutterer)

"Én diaszpórán a szórványmagyarságot értem ... A diaszpóra kérdése számomra azt a dilemmát jelenti, hogy hol érdemes még valamit tenni, ott pedig azt jelenti számomra a diaszpóra, hogy többet keII nyújtani, mint egy tömbmagyarság részére, amely relatíve - külsö segítség nélkül is - elboldoguI. Tehát az igazi kérdés, hogy ha van egy korlátozott mennyiségű támogatás, anyagi és egyéb, akkor ezt hogy lehet úgy elosztani, hogy abból a legtöbb eredmény szüless en és a lehető legkisebb legyen az asszimiláció." (Haizi)

"A határon túli magyarság bizonyos területeken diaszpóra, más területeken nem. A ha-táron túli magyarság egy része tömbben él, egy más részük szórványban. A diaszpóra tehát azt jelenti, hogy abszolút kisebbségben, szétszórt áIIapotban léteznek a kisebbség tagjai. A diaszpórában élőknek nincs módjuk arra, hogy önáIIó intézményrendszert hozzanak létre, és jóval veszélyeztetettebbek kuItúrájukban, identitásukban." (Törzsök)

In document Europeana felhasználói szabályzatát. (Pldal 160-187)