2. fejezet: Jézus és a Tóra
2.2. Jézus és az írott Tóra
2.2.2. A Jézus törvényhűségét kétségessé tevő szöveghelyek az Újszövetségben Újszövetségben
2.2.2.1.1. A szombati gyógyítás kérdése
Ezzel kapcsolatosan több szöveget, illetve történetet is találunk.141 Ezeket rendre áttekintem az alábbiakban, a párhuzamos verziókat egymás mellett kezelve:
Elment onnan, és bement a miatt, így szólt ahhoz az emberhez:
– Nyújtsd ki a kezedet! aki-nek a jobb karja meg volt bénulva.
Az írástudók és farizeusok pedig azt
Röviden összefoglalva: a háláchikus vita alapkérdése, hogy a gyógyítás – esetünkben természetfölötti módon, csoda által történő gyógyítás – sérti-e a szombat megszentelésének, konkrétan a munkától való tartózkodásnak a tórai parancsát. Az evangéliumi szöveg elbeszélésében „az írástudók és a farizeusok” értelmezése szerint egyértelműen igen. Jézus érvelése két elemből tevődött össze: 1. a kál váchómer szabály145 alkalmazásával egy már meglévő engedélyből (juhok kivevése a gödörből szombaton)146 levezeti a gyógyítás lehetőségét: ami a könnyebb/kisebb esetben érvényes, az szükségképpen érvényes a
141 flussert, vermest, klausnert, strackot megnézni, citálni, értelmezni!!!!
142 Mt 12:9-14.
143 Mk 3:1-6.
144 Lk 6:6-11.
145 rabbinikus helyek EJ alapján!
146 rabbinikus hely + qumráni tiltás helye!!!!!
10.13146/OR-ZSE.2009.002
69
súlyosabb/nagyobb esetben; másrészt 2. az élet védelmének [pikkúách nefes] elvére147 hivatkozik, amely felülírja a parancsok egy részének megtartását (köztük a makkabeusi háborúk óta hagyományosan a szombatét is148). Mindkét érv rabbinikus jellegű, tehát a szóbeli Tan szempontjából is értelmezhető, egyúttal azonban mindkettő megtalálható a Tanachban is explicit módon: a kál váchómerre már a Tórában is találunk példákat;149 míg a pikkúách nefes a Tórában csak utalásszerűen szerepel,150 a Tanachban azonban nyilvánvaló esetek igazolják.151 Ami pedig a szóbeli Tórát illeti, a kál váchómer szabályként való explicit rögzítését Hillélnek tulajdonítják, aki Jézus gyermekkorában volt tevékenysége csúcspontján;
a pikkúách nefes elvét pedig a makkabeusi háborúk után kezdték alkalmazni. Utóbbi kiterjed nemcsak a közvetlen életveszély [szákkánát n’fasót], hanem az egészség védelmére is [száfek szákkánát n’fasót],152 Jézus érvelése tehát elvileg elfogadható lehetne a szóbeli Tan szempontjából, és minden elemében rabbinikus jellegű. Egy pillanatig sem vonja kétségbe a szombati munka tórai tilalmának érvényességét, sőt mondatai teljes mértékben arra utalnak, hogy azt általánosságban elfogadja. A vita lényege éppen abban áll, hogy mi minősülhet kivételnek, és ezzel implicite inkább még meg is erősíti a szombati nyugalom parancsát. Az írott Tóra tehát önmagában egyáltalán nem sérül itt, az azt értelmező szóbeli hagyomány tekintetében pedig vita van ugyan,153 de teljes mértékben a háláchikus viták megszokott keretein belül.
Hasonló történeteket és érvelést még két helyen találunk:
Egy ízben szombaton egy zsinagógában tanított. És lám, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve az erőtlenség szelleme volt, amely miatt meggörnyedt, és nem tudott teljesen fölegyenesedni. Mikor Jé-zus meglátta, magához szólította, és azt mondta neki:
– Asszony, megszabadultál erőtlenségedből! – és rátette kezeit, mire az asszony azon nyomban föl-egyenesedett, és dicsőítette Istent.
A zsinagóga vezetője azonban, felbosszankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, így szólt a tö-meghez:
– Hat nap van, amelyen dolgozni kell, ezért hát azokon jöjjetek és gyógyíttassátok magatokat, ne pe-dig szombaton!
Az Úr azonban azt felelte neki:
– Képmutatók! Hát nem oldjátok el valamennyien ökrötöket és szamaratokat a jászoltól szombaton, és nem viszitek itatni?! És Ábrahámnak ezt a leányát, akit a Sátán, látjátok, tizennyolc éve megkötözött, nem kell feloldani a kötelékeiből szombaton?!
E szavak hallatán mindannyian, akik ellenálltak neki, elszégyellték magukat, és az egész tömeg örült mindazoknak a nagyszerű dolgoknak, amelyeket véghezvitt.154
147 rabbinikus helyek EJ alapján és máshonnan
148 rabbinikus és flaviusi helyek: 1Makk. 2:31–41.
149 Beírni EJ és más szövegek alapján
150 beírni
151beírni őket
152 EJ alapján beírni a helyet!
153 Ezt az alábbiakban majd röviden összefoglalom.
154 Lk 13:10-17.
10.13146/OR-ZSE.2009.002
70
Egy alkalommal, mikor szombaton bement az egyik vezető farizeus házába, hogy kenyeret egyen, az ott lévők megfigyelés alatt tartották. És lám, éppen elébe került egy vízkóros ember. Jézus ekkor meg-kérdezte a törvénytudókat és farizeusokat:
– Szabad szombaton gyógyítani vagy sem?
Ám azok csak hallgattak. Erre fogta és meggyógyította, majd elküldte a beteget. Nekik pedig azt mondta:
– Melyikőtök az, akinek ha ökre vagy szamara kútba esik szombaton, nem húzza ki azt tüstént?
És erre nem tudtak mit felelni.155
Ezekben Jézus részéről lényegében nem szerepel új érv a fentiekhez képest, hacsak az nem, hogy itt nem a juhok gödörből való kihúzása, hanem ökrök és szamarak eloldása és megitatása is szóba kerül. A városban éjszakázó háziállatok megitatását, kantáraikon való kivezetését a Misna valóban engedélyezi szombaton.156 A csomókötést és kioldást azonban nem, ez a szombaton nem végezhető 39 „fő munka” [ávót m’láchót] közé tartozott.157 Itt három értelmezési lehetőség adódik (mivel Jézus egy általános gyakorlatra hivatkozik, amelyet a farizeus rabbik is műveltek): vagy 1. nem volt még meg ez a rendelet Jézus korában, mivel a 39 „munka” mibenlétét még ennyire nem részletezték, illetve ez nem vált általánossá; 2. vagy nem csomóra kötött kantárokról volt szó (esetleg csak körültekerték a szíjat egy oszlopon).
Újdonság továbbá, hogy a gyógyítás itt nem verbálisan, hanem kézrátétellel történt, ami a munkatilalom megsértése szempontjából még problematikusabb rabbinikus szemszögből.
Ezzel kapcsolatban fontos tudatosítani, hogy Jézus sehol sem vitatta, hogy a gyógyítás munkavégzés, hanem érvelése azon alapszik, hogy bár az valóban munka, mégis felülírja a szombati nyugalom parancsát. Ez egészen explicit módon is megjelenik egy helyen, amikor a szombati gyógyítás miatt felelősségre vonják:
…Ez az ember meg elment, és elmondta a júdeaiaknak, hogy Jézus gyógyította meg. Ezért aztán a júdeaiak üldözni kezdték Jézust, hogy ezt tette szombaton. Ő pedig így felelt nekik:
– Atyám mind ez ideig dolgozik, ezért én is dolgozom!
No, emiatt aztán még inkább azon voltak a júdeaiak, hogy megöljék, mert nemcsak a szombatot törte meg, hanem még Istent is a saját Atyjának mondta, egyenlővé téve magát Istennel. Jézus pedig így válaszolt nekik:
– Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: a fiú magától semmit sem képes tenni, csak amit az Atyától lát – mert amit Ő tesz, azt teszi a fiú is ugyanúgy.158
Itt Jézus világosan kimondja, hogy a szombati gyógyítás munka, amelyet ő azért tehet meg, mert azt Isten teszi meg voltaképp (hiszen természetfeletti gyógyításról van szó, nem orvosi jellegűről). Ha maga Isten is „dolgozik” szombaton ennek érdekében, akkor ő is „dolgozhat”
ennek érdekében. Jézus érvelése nincs példa nélkül a rabbinikus forrásokban. Sámmáj
155 Lk 14:1-6. Annyiban eltérnek ezek a fenti esettől, hogy itt nem csak verbálisan, hanem kézrátételt is alkalmazva gyógyít Jézus, ami a munkatilalom megszegésének kérdését valamivel élesebben veti fel.
156 mSábbát 5:1,3,4, mBécá 5:7, bÉrúvín 20b-21a.
157 mSábbát 7:5, bSábbát 74b.
158 Jn 5:15-19. Vermes és Flusser azért nem tárgyalják érdemben ezt a helyet, mert János evangéliumát egyáltalán nem tartják történetileg hitelesnek.
10.13146/OR-ZSE.2009.002
71
irányzata tiltotta a beteglátogatást szombaton, de Hillél irányzata megengedte, és az ezzel kapcsolatos részletes rendelkezéseket (be kell takarnia magát és nem az ágyra, nem a székre kell ülnie, hanem vele szemben a földre) azzal indokolták, hogy „az isteni Jelenlét a beteg fekhelye fölött van, amint megmondatott: »Az Örökkévaló megerősíti a betegágyán.«.159 És Rábá azt mondta Rábin nevében: Honnan tudjuk, hogy a Szent, áldott legyen, megerősíti a beteget? Mert megmondatott: »Az Örökkévaló megerősíti a betegágyán.«”160 Éppen ezért a szombati beteglátogatók ilyen formulákkal üdvözölték a betegeket: „szombat van, amikor nem kell kiáltani, és a gyógyulás hamarosan eljön”; „a szombat könyörületességet hoz”;
„bárcsak a Mindenható megkönyörülne rajtad és Izrael betegein”. Mindez nem csak a közvetlen életveszély esetében volt érvényes. Ha tehát ezeket kívánjuk szombaton a betegnek;
ha az isteni Jelenlét az ágya felett lebeg; ha az Örökkévaló megerősíti a beteget szombaton; és ha Jézus gyógyítása nem fizikai-orvosi vagy mágikus praxis útján történt, hanem, mint ezt az Újszövetség hangsúlyozza, a szombaton is gyógyító Istenbe vetett hit által, miként a prófétáknál; akkor nem biztos, hogy gyógyításainak elutasítása háláchikusan helyes volt.
Most röviden összefoglalom,161 hogy a vitákban milyen konkrét álláspontok csaphattak össze. A farizeus rabbinikus állásponttól való döntő eltérés valószínűleg abban állt, hogy ők a szombati gyógyítást csak életveszély (vagy annak legkisebb lehetősége) esetén fogadták el,162 különben semmiképpen nem – márpedig ezekben az esetekben ez nem okvetlenül állt fenn. A bJóma 83a helyen található, ezzel kapcsolatos misnai alapelv kapcsán az amórák (évszázadokkal később) részletekbe menő vitát folytatnak arról, mely betegségek férnek még bele a szombaton gyógyítható kategóriába, és melyek már nem. Úgy tűnik, a Jézussal szembeni döntő háláchikus ellenérv abban lelte alapját, hogy sem a bénult („száradt”) kéz, sem a görbeség, sem a vízkór (?) a legkisebb mértékben sem fenyegetett életveszéllyel. Jézus mégis explicit módon a „lelket/életet megmenteni” [pszükhén szószai] kifejezést használja, ami gyakorlatilag a pikkúách nefes szavak fordításaként is értelmezhető (jóllehet a héber kifejezés nem biztos, hogy létezett már); ő tehát vagy ekként értelmezte a helyzetet, vagy pedig többre akart utalni: a fizikai gyógyulás által az illető szellemi-lelki életének
159 Zsolt 41:3.
160 bSábbát 12b.
161 Azért csak röviden, mert egyrészt nem tartozik szorosan a témához, másrészt mert Strack–Billerbeck:
Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und Midrasch részletesen áttekinti az egész problémát a vonatkozó helyekkel együtt (I. köt., 622-630. o.).
162 „Szabad egy zsidónak, akinek a füle fáj, meggyógyítania azt szombaton? A bölcsek így tanították: Ahol az életveszélynek csak a legkisebb kérdése is felmerül, a szombat törvényei felfüggesztődnek. Tehát a fülfájás esetében, ha az veszélyes, meg szabad gyógyítani szombaton.” (D’várím Rábbá 10:1) „Ha valakinek fáj a torka, önthet gyógyszert a szájába, mert fennáll az emberi élet veszélyeztetettsége, és minden emberi életveszély felfüggeszti a szombatot.” (bJómá 83a – A következő oldalakon aztán részletekbe menő vita bontakozik ki arról, hogy mely betegségek sorolhatók ide, és melyek nem.)
10.13146/OR-ZSE.2009.002
72
megmentésére. Itt tehát valóban tapasztalunk eltérést a rabbinikus iratokban olvasott háláchától.
Jézus másik érve a szombaton gödörbe esett háziállat kihúzásának engedélyéből történő, kál váchómer típusú következtetés. A bSábbát 128b szerint voltak ugyan rabbinikus korlátozások ezügyben, de az Ex 23:5-ben olvasható bibliai passzus, mely az állatkínzás tilalmát tartalmazza, felfüggesztette a rabbik határozatait a Talmud szerint is, és az állat szombati kihúzását igazolta. Strack-Billerbeck megjegyzi,163 hogy az evangéliumokból úgy tűnik, Jézus korában ez az álláspont dominált, valamint a qumráni iratokból is ez derül ki.164 Ha ez így van, akkor viszont az ebből a kisebbről a nagyobbra történő következtetés eléggé erős érv,165 jóllehet az elfogadott hagyománynak ellentmond.
Végső soron Jézus ezt a következtetést vonja le: „Szabad szombaton jót tenni.” Ezzel általánosságban felszabadítja a szombatot a jócselekedetek vonatkozásában, úgy tűnik, akkor is, ha ezek a jócselekedetek amúgy munkának minősültek. Ennek is megtalálhatjuk a rabbinikus párhuzamait. Rabbi Eliézer ben Hürkánosz – aki egyfelől arról volt nevezetes, hogy sohasem tanított olyat, amit nem mestereitől tanult, vagyis mindig a régebbi hagyományt képviselte; másfelől viszont a kereszténységgel való szimpátiája miatt bíróság elé állították166 – i. sz. 90 körül azon a véleményen volt, hogy minden olyan cselekvés, amely egy parancsolat beteljesítését készíti elő (teszi lehetővé), felfüggeszti a szombatot.167 Álláspontja nem vált uralkodóvá, a háláchá Rabbi Ákívá véleményét követi, aki erőteljesen korlátozta ezt a lehetőséget. Mindenesetre Jézus korában még lehetett nyitott a kérdés.
De megemlíthetjük még ezzel kapcsolatban azt a gyakran előforduló talmudi elvet is, amely szerint a pozitív (tevőleges) parancsok felülírják a negatív (tiltó) parancsokat, amikor konfliktusba kerülnek, mert erősebbek azoknál. Ebben az esetben egy emberrel való jótett, a
„szeresd embertársadat, mint magadat” pozitív – és mind Hillél, mint Jézus által a Tóra lényegeként kiemelt! – parancsa alapján erősebbnek értelmezhető, mint a szombati munkavégzés tilalma.
Mindezt egybevetve megállapíthatjuk tehát, hogy Jézus szombati gyógyításai magát az írott Tórát nem tagadták vagy érvénytelenítették; annak a szóbeli hagyományban való, akkor és később is elfogadott farizeus értelmezését azonban többé-kevésbé igen (miközben Jézus
163 Uo.
164 Vermes hely és a qumrániak említése!!!
165 Meg kell itt jegyezni, hogy a kál váchómer szabály alkalmazhatósága hagyomány által továbbadott – nem írott vagy a Tórából levezetett – törvényre vitatott volt (bSábbát 132a, lásd később). Itt azonban a Tórából szigorú szükségszerűséggel következő törvényről van szó (bSábbát 128b, Ex 23:5).
166 beírni a helyeket Domán anyagokból!!!
167 bSábbát 131a-b.
10.13146/OR-ZSE.2009.002
73
érvelésének jellege egyébként szervesen beilleszkedett a szóbeli Tan háláchikus módszereinek világába, sőt azokon alapult), tehát egy alternatív háláchát képviselt a farizeusokkal szemben, az ő döntésüket elhibázottnak tartotta, vitatta és nyilvánosan, látványosan igyekezett cáfolni azt.