A tisztátalan ételek engedélyezésének kérdése

Ez a vita, és a végén megfogalmazott jézusi álláspont annak kapcsán fogalmazódott meg, hogy Jézus néhány tanítványa mellőzte a rituális kézmosást az étkezés előtt (a szövegrészeknek csak az erre vonatkozó részeit idézem):

Köréje gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek, és észrevették, hogy Jézus némelyik tanítványa hétköznapi [profán, világi], vagyis mosdatlan kézzel

274 B’résít Rábbá 98:9.

275 Ugyanezt állítja a Sír Hássírím Rábbában az Én 2:13-hoz fűzött midrás a Jer 31:31-el összefüggésben. Lásd még: Edersheim: The Life and Times of Jesus the Messiah, Appendix 14. The Law in Messianic Times fejezet.

276 Dt 18:15, 18.

277Esetleg beírni helyeket Vermesből, Edersheimből stb.!!!!

278 Jer 31:30-31. Mint ismeretes ezt a helyet már a qumrániak is magukra értelmezték. Beírni a helyeket!!!

10.13146/OR-ZSE.2009.002

96

Ekkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeru-zsálemből, és ezt mondták:

– Miért hágják át tanítványaid a vének hagyomá-nyát? Nem mosnak kezet, mielőtt kenyeret esznek!

– Ti meg miért hágjátok át Isten parancsát a saját ha-gyományotokkal? – kérdezte tőlük Jézus…

(…)

…– érvénytelenné tettétek hagyományotokkal az Is-ten Igéjét! Képmutatók, jól prófétált rólatok Ézsaiás, amikor így szólt: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de távol tartja tőlem a szívét; pedig hiába félnek engem, ha tanításaik, melyeket tanítanak, emberi parancsok!”

(…)

Majd magához hívta a tömeget, és ezt mondta nekik:

– Halljátok és értsétek meg: nem az teszi hétköznapivá [profánná, világivá] az embert, ami be-megy a száján, hanem ami kijön a száján, az teszi hétköznapivá [profánná, világivá] az embert!

(…)

–Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot! – mondta Péter.

– Ti is értetlenek vagytok még mindig? – felelte Jézus. – Nem fogjátok föl, hogy mindaz, ami bemegy a szájon, a gyomorba kerül, és az árnyékszékbe ürül?

Ami azonban kijön a szájon, az a szívből származik, és az hétköznapivá [profánná, világivá] teszi az embert.

Mert a szívből származnak a gonosz tervek, a gyilkos-ságok, a házasságtörések, a paráznagyilkos-ságok, a lopások, a hamis tanúskodások, a káromlások. Ezek azok, amik hétköznapivá [profánná, világivá] teszik az embert – nem a mosatlan kézzel való evés teszi hétköznapivá [profánná, világivá] az embert.²⁷⁹

eszik. A farizeusok ugyanis, és a júdeaiak mindannyian, nem esznek anélkül, hogy meg ne mosnák a kezüket, ragaszkodva a vének hagyo-mányaihoz; és a piacról hazahozott dolgokat sem eszik meg, amíg meg nem mosták. Sok minden mást is hagyományként őriznek: ilyen a poharak, korsók, rézedények és a fekhelyek megmosása. Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók:

– Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyományaihoz híven, és miért eszik a kenyeret hétköznapi [profán, világi] kézzel?

Ő pedig így válaszolt nekik:

– Helyesen prófétált rólatok Ézsaiás, ti képmutatók, amint meg van írva: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de távol tartja tőlem a szívét; pedig hiába félnek engem, ha tanításaik, melyeket tanítanak, emberi parancsok!”

Isten parancsát elhagyjátok, és emberi hagyományokhoz ragaszkodtok. Szépen semmibe veszitek Isten parancsát – folytatta –, hogy helyette a saját hagyományaitokat tartsátok meg! (…) Így tehát érvénytelenné teszitek Isten Igéjét hagyományotokkal, amelyet továbbadtok; de sok más ehhez hasonlót is tesztek!

Ekkor ismét magához hívta a tömeget, és ezt mondta nekik:

– Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg!

Nincs semmi, ami kívülről bejutva hétköznapivá [profánná, világivá] tehetné az embert, hanem ami kijön az emberből, az teszi hétköznapivá [profánná, világivá]. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!

Majd, amikor a tömeg elől bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle a példázat értelmét. Ő így szólt hozzájuk:

– Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem fogjátok fel, hogy semmi, ami kívülről jut az emberbe, nem tudja hétköznapivá [profánná, világivá] tenni, mert nem a szívébe megy bele, hanem a gyomrába, s onnan az árnyékszékbe kerül?

Ezzel tisztának nyilvánított minden ételt. De hozzátette:

– Ami kijön az emberből, az teszi hétköznapivá [profánná, világivá]! Mert belülről, az ember szívéből származnak a gonosz tervek, a paráznaságok, a lopások, a gyilkosságok, a házasságtörések, a telhetetlenségek, a gonoszságok, a csalás, a kicsapongás, a rosszindulatú tekintet, a káromlás, a felfuvalkodottság és a józan ész hiánya. Mindezek a gonoszságok belülről erednek, és hétköznapivá [profánná, világivá] teszik az embert.²⁸⁰

Ezt a szövegrészt a keresztény egyházakban és bibliafordítások túlnyomó többségében úgy értelmezik, hogy az általam mindenhol kurzivált hétköznapi [profán, világi] szó helyén az eredetiben álló koinosz főnevet, illetve koinoó igét a tisztátalan, tisztátalanná tesz szavakkal adják vissza. Az egyedül Márknál szereplő „ezzel tisztának nyilvánított minden ételt”

279 Mt 15:1-20.

280 Mk 7:1-23.

10.13146/OR-ZSE.2009.002

97

fordulatot pedig úgy értelmezik, hogy Jézus a tórai rendelkezések által tisztátalannak nyilvánított ételeket (állatokat) sőt egyéb dolgokat tisztának minősítette. Világos, hogy amennyiben Jézus ezt valóban megtette volna, úgy a Tórát radikálisan megváltoztatta volna, ezeket a parancsokat érvénytelenné tette volna, sőt visszamenőleg is kétségbe vonta volna a mózesi megkülönböztetés igazságtartalmát, hiszen ha most már egyszeriben nem tisztátalanok azok az állatok és ételek, akkor ugyan miért vagy mennyiben voltak korábban azok? Ha ezt így értelmezzük, akkor Jézus itt fölszabadította a teljes zsidóságot bármilyen állat megevésére, azaz drasztikusan érvénytelenítette az írott Tórát. Ez az értelmezés ráadásul nagyon meghatározta a keresztény írásmagyarázatot viszonylag korai időtől fogva, s a zsidóság is ezt az értelmezést ismerve, szükségszerűen utasította vissza Jézust e rendelkezésével – mint a Tóra nyilvánvaló megtagadásával – együtt.

Azonban mindez egy súlyos félreértésen és félrefordításon alapul.²⁸¹ A görög koinosz szó ugyanis nem a héber támé, hanem a chól megfelelője, jelentése nem tisztátalan (amely görögül, és különösen az Újszövetségben egyértelműen akathartosz), hanem hétköznapi, profán, „világi” szó szerint: közös, általános, közönséges, szokásos. A Tórában található alapmondat²⁸² szerint a chól ellentéte a kódes (szent), míg a támé (tisztátalan) ellentéte a táhór (tiszta). A két fogalompár egymástól teljesen eltérő tartalmakat jelöl. A Szentély udvarában szabályosan levágott, tiszta [táhór] állat is chól, ha nem áldozat, hanem egyszerű étkezés céljából vágták le.²⁸³ A szentség fogalmának középponti eleme az Isten számára való elkülönítettség, chól tehát az, ami nincs az Örökkévalónak elkülönítve, hanem nyitott, hozzáférhető a köz számára (a chól szó a chálál gyök kinyit, nyitottá tesz jelentésköréből ered²⁸⁴). Hétköznapi étel [chúllín] mindaz, ami nem t’rúmá, azaz nem Istennek felajánlott étel, mely utóbbit csak pap ehet meg. Az áldozatul bemutatott ételt [t’rúmá], mivel az szent, a pap kizárólag a rituális tisztaság állapotában ehette meg, és kizárólag szent helyen, azaz a Szentély udvarában, ahol viszont kizárólag akkor tevékenykedhetett, ha előbb megmosta kezét és lábát a réz víztartályból. Ezt a papi szolgálatra vonatkozó rendelkezést terjesztették ki a rabbik minden zsidó minden hétköznapi – azaz chól – étkezésére (legalábbis, ha kenyeret is ettek), így született meg az étkezés előtti kézmosás rabbinikus rendelkezése, amelyről maga a rabbinikus irodalom is elismeri, hogy azon parancsok közé tartozik, amelyek nem vezethetők

281 Ebben az irányban érti teljesen félre az egész problémát többek között Smith is Jesus’ Attitude Towards The Law című cikkében (241-244. o., különösen ld. 21. lábjegyzet), s jut arra a következtetésre, hogy Jézus viszonya az írott Tórához ellentmondásos volt.

282 Lv 10:10.

283 bPeszachím 22a.

284 Gesenius’ Hebrew and Chaldee Lexicon to the Old Testament Scriptures, Chálál szócikk, 3. pont.

10.13146/OR-ZSE.2009.002

98

le a Szentírásból,²⁸⁵ hanem csak a hagyomány legitimációs erején nyugszanak.²⁸⁶ Ugyanis logikailag semmilyen módon nem következik, nem igazolható a Tórából ez a kiterjesztés.

Hogy a koinosz szó az Újszövetségben semmiképpen sem azonosítható az akathartoszszal, az abból is nyilvánvalóan látszik, hogy gyakran egymás mellett is szerepelnek, mint például Péter apostol e mondatában:

Szó sem lehet róla, Uram, hiszen sohasem ettem semmiféle hétköznapi [koinosz] vagy tisztátalan [akathartosz] ételt!²⁸⁷

Egyértelmű, hogy itt Péter arra utal: nemcsak hogy mindig tiszta állatokat evett, hanem ételét mindig papi tisztaságban is ette, azaz megtartotta kézmosás rabbinikus rendelkezését (!). Ez nincsen ellentétben a fentebb idézett történettel, amely úgy fogalmazott, hogy Jézus némelyik tanítványa mosdatlan kézzel evett (vagyis nem mindannyian).²⁸⁸ Ebből egyébként esetleg Péter kohanita származására²⁸⁹ vagy esszénus hátterére²⁹⁰ vagy pedig a rabbinikus rendelkezések iránti hűségére²⁹¹ következtethetünk. Mindenesetre ha Jézus tanítványaként is még így cseleked(het)ett – márpedig úgy tűnik –, valamint feltételezzük, hogy nem volt papi származású, abból az következik, hogy a fenti vitában Jézus – aki maga sem mosta meg a kezét étkezés előtt, sőt ezt néha provokatív módon nem tette²⁹² – nem önmagában a kézmosás, hanem annak kötelezőként való erőltetése, kierőszakolása ellen tört lándzsát.²⁹³

Akárhogy is, az bizonyos, hogy szó sincs itt arról, hogy tisztátalan állatokat vagy ételt lehetne zsidóknak fogyasztaniuk, s hogy Jézus eltörölte volna ezt a tórai tilalmat. A történet

285 Hét olyan rabbinikus parancs (micvót d’rábbánán) van, amely, jóllehet nem szerepel a Tórában és a Tanachban, és nem is vezethető le abból, mégis az írott Tóra isteni tekintélyével bír, mivel megcselekvésüket azzal az áldással vezetik be: „Áldott az Örökkévaló, aki megparancsolta nekünk…” E hét parancs egyike az étkezés előtti kézmosásé. (A többi hat: 1. hálaadás és áldásmondás minden élvezetért; 2. a szombat esti gyertya/mécses meggyújtása; 3. az érúv, azaz a szombati teherhordásra engedélyezett terület előkészítése; 4. a Hallél-liturgia az ünnepnapokon; 5. a chanukkai gyertyák/mécsesek meggyújtása; 6. az Eszter-tekercs felolvasása purimkor.) Azt az állítást, mely szerint ezek Isten parancsai, jóllehet valójában csak a vénekéi, a Dt 17:11-re és 32:7-re vezetik vissza (ld. még: bSábbát 23a).

286A rabbinikus kézmosás rendeletéről: bChúllín 105a, 106a-b. Arról, hogy egészen Salamonig visszavezetik:

bSábbát 14b, bÉrúvín 21b; sőt Ábrahámig: Bává M’cíá 87a. Kiterjesztése minden zsidó hétköznapi étkezésére:

mChágigá 2:5,7, bChágigá 78b, jChágigá 18b, tChágigá 3:2-3, tD’máj 2:2, mChúllín 2:5, mB’ráchót 6:2-4; sőt minden ember hétköznapi étkezésére: tMáchsírín 3:7. Egyéb irodalom: Alon: Jews, Judaism and the Classical World, 190kk, különösen 219-222; Encyclopaedia Judaica, Purity and Impurity szócikk, Impurity of Hands fejezet.

287Csel 10:14, és megismétlődik még: Csel 10:28, 11:8.

288 Mk 7:2.

289 Ebben az esetben nem a rabbinikus rendelkezés motiválta.

290 Az esszénusok minden étkezés előtt bemerítkeztek a teljes rituális tisztaság érdekében (Flavius: A zsidó háború, 2:129 ***+beírni a qumráni helyet is!!!) Péter esszénusi hátterét esetleg alátámaszthatja az, hogy testvére, András, Keresztelő János tanítványa volt korábban (Jn 1:35-40).

291 Erre utalhat a Gal 2:11-13 is.

292 Lk 11:37-41.

293 A hétköznapi [világi, profán] ételek és dolgok újszövetségi teológiáját és hálácháját teljességében rekonstruálni lehet az alábbi szöveghelyek alapján: Mt 15:1-20, Mk 7:1-23, Csel 10:9-11:18, Rm 14:1-15:12, Jel 21:27.

10.13146/OR-ZSE.2009.002

99

arról szól, hogy az egyébként „kóser”, de chúllín ételt meg lehet-e enni a rabbik által elrendelt kézmosás nélkül, nem „lévitai tisztaságban”,²⁹⁴ hanem koinosz, chól, hétköznapi, világi, profán kézzel; s hogy az így fogyasztott „kóser” étel ez által profánná, világivá, szentségtelenné teszi-e fogyasztóját. Jézus amellett érvel, hogy nem.²⁹⁵ (Érvelésében egyébként általános álláspontját is megfogalmazza az ilyesfajta hagyomány kötelező erejével kapcsolatosan, de ezt majd a Jézus és a szóbeli Tóra című fejezetben szeretném tisztázni.) Nyilvánvaló a szövegösszefüggésből, hogy ebben az értelemben mondja róla a szöveg:

„tisztának nyilvánított minden ételt”²⁹⁶ (azaz tanítványait föloldotta a rabbinikus kézmosás kötelező jellege alól), és nem abban az értelemben, miszerint a tisztátalan állatokat vagy a dögöt nyilvánította volna tisztának. Ebben a rövid mondatban a „tisztának nyilvánított”

(katharidzón) kifejezés jelentését az elbeszélt történet szövegösszefüggése határozza meg, és

294 A kifejezéssel a bChúllín 106a-ra utalok: „Rabbi Gámáliél, Rabbi fia, minden ételét a lévitai tisztaság feltételei között ette, és azt mondta nekem, hogy Galilea összes nagyjai így cselekedtek.” A Misnában:

„Jóchánán ben Gudgádá egész életében a szent dolgok számára megkövetelt tisztasággal összhangban evett [hétköznapi ételt]…” (mChágigá 2:7) A farizeus chávérím kötelezve voltak erre (tD’máj 2:2).

295 Ezen a ponton meg kell jegyeznem, hogy a probléma valójában kissé összetettebb, de ennek részletes tárgyalása nem szükséges annak bizonyításához, amit itt mondani akarunk, ti. hogy Jézus nem nyilvánította tisztának a tisztátalan állatokat vagy ételeket. E lábjegyzet erejéig azonban mégis hadd térjek ki érintőlegesen a részletekre. A rabbinikus irodalom a tisztátalanság – legalább – hat szintjét különbözteti meg. Ha valami tisztátalan egy tiszta dologhoz ér, azt magánál egy szinttel alacsonyabb tisztátalanság állapotába helyezi. Ezen kívül meg kell különböztetnünk az alkalmatlan [pászúl] fogalmát a tisztátalan [támé] fogalmától: előbbi ugyan alkalmatlan a fogyasztásra vagy az Isten tiszteletére, de nem teszi tisztátalanná az általa megérintett tiszta dolgot;

utóbbi igen. Mindkét fogalom különbözik a chól (chúllín) fogalmától is. Így tehát a rabbinikus gondolkodásmódban ezeknek a dolgoknak és érintkezéseiknek bonyolult gyakorlati rendszere jön létre, amelyet itt nincs szükség részletesen tárgyalnunk. Hogy a görög koinosz szó, túl a szótári jelentésein, voltaképpen melyik fogalom melyik szintjének feleltethető meg egészen pontosan, és ennek megfelelően hol helyezhető el a rabbinikus rendszerben, azt további alapos kutatásnak kellene alávetni – de ennek megválaszolása most nem lényeges a fenti bizonyításunk szempontjából.

Tény viszont, hogy a Talmud szerint a papi kézmosás kiterjesztése a hétköznapi [chúllín] étkezésre Hillél és Sámmáj szabálya, akik Jézus gyermekkorában még élhettek, tehát a rendelkezés meglehetősen fiatal volt. Mi több, a Talmud azt állítja, hogy „ők [Hillél és Sámmáj] jöttek és elrendelték, de nem fogadták el tőlük. Majd jöttek a tanítványaik, elrendelték, és tőlük elfogadták.” (bSábbát 14b) Tehát a rendelkezés Jézus gyermekkorában még a farizeusok között is vitatott volt! Ráadásul Hillél és Sámmáj rendelkezése szerint a kezek a tisztátalanság gyanújában vannak csak (azaz az általuk érintett áldozati hús [t’rúmá] sem nem tiszta, sem nem tisztátalan, hanem „fel van függesztve”, azaz meg sem ehető, de el sem égethető!), míg tanítványaik szerint kifejezetten tisztátalanok (azaz az általuk érintett áldozati hús elégetendő). (Uo.) E további szigorítást valószínűleg a szadduceusoknak és a többi nem farizeus csoportnak a rendelkezéssel szembeni ellenállása váltotta ki a két nagy rabbi tanítványaiból (ld. a Soncino-féle Talmud-fordítás 21. lábjegyzetét a bSábbát 14b-hez). Ez a vita tehát éppen Jézus tevékenységének idejében zajlódhatott le, s ő ebben foglalt állást. Ráadásul a kezek tisztátalanná válása nincs egzakt módon elhelyezve a rendszerben (az indoklás mindössze annyi: „a kezek elfoglaltak/tevékenyek” [ti. sok mindennel érintkeznek] – bSábbát 14a), mert ha a kéz valóban valami tisztátalant érint, biblikus szempontból az egész ember tisztátalanná válik (a tisztátalanság terjedése nem áll meg a csuklóknál!), tehát ebben az esetben a kézmosás nem elegendő a tisztasághoz, csak a teljes alámerítkezés. Ha viszont a kéz nem érintett tisztátalant, és az illető tiszta, akkor megint nincs értelme a kézmosásnak, mivel a keze is az. Mi több, a hétköznapi [chúllín] étel fogyasztásához – bibliai szempontból – nincs szükség rituális tisztaságra. Tehát a rendelkezés a Tórából nem vezethető le racionálisan – mégis isteni tekintéllyel lett bevezetve. Úgy tűnik, ez ellen tiltakozott Jézus oly szenvedélyesen.

296 Mk 7:19.

10.13146/OR-ZSE.2009.002

100

egyértelműen a fenti problémára korlátozza, nem engedi meg a szó tágabb értelemben való értelmezését.

Az imént idézett félmondat ugyanakkor homályos is az eredeti szövegben, ezért a különböző Újszövetség-fordítások különbözőképpen is értelmezik. A görög katharidzón panta ta brómata mondat ugyanis szó szerint ezt jelenti: megtisztítván minden ételt. Sok bibliafordító a mondat alanyának nem Jézust tekinti, hanem a közvetlenül ezt megelőző előző tagmondatban szereplő árnyékszéket: „…[az étel végül] az árnyékszékbe kerül, amely megtisztít minden ételt”;²⁹⁷ míg mások szerint ez már egy új mondat: „…az árnyékszékbe kerül. [Ezzel Jézus] megtisztított [tisztának nyilvánított] minden ételt.”²⁹⁸ A görög szöveg mindkét értelmezése helyes nyelvtanilag, de bármelyiket fogadjuk is el, mindkét esetben a kézmosás nélkül fogyasztott tiszta étel legitimálására, nem pedig a tisztátalan állatokból vagy alapanyagokból készült ételek „rehabilitálására” vonatkozik.

Jézus tehát ebben az esetben sem érvénytelenítette, vagy hágta át az írott Tóra parancsát.

Sőt, érvelésében éppen arra hivatkozott, és ellenfeleit vádolta azzal, hogy ők emberi rendelkezéseik által érvénytelenítik az Írás parancsait. De ez egy későbbi fejezetre tartozik.

In document Az Újszövetség és a Tóra (Pldal 95-100)