A házasságtörő asszony szabadon bocsátásának és általában a bűnbocsánatnak a kérdése bűnbocsánatnak a kérdése

Sérti-e az írott Tórát az a tény, hogy Jézus büntetés nélkül elengedte a házasságtörésen kapott asszonyt, tekintettel arra, hogy a Törvény halálbüntetést ír elő ilyen esetben?

Az írástudók és a farizeusok odavezettek egy asszonyt, akit házasságtörésen kaptak, odaállították középre, és ezt mondták Jézusnak:

– Mester, ezt az asszonyt tetten érték házasságtörés közben. A Törvényben Mózes megparancsolta nekünk, hogy az ilyeneket kövezzük meg. Nos, te mit mondasz erről?

Ezt pedig azért kérdezték, hogy próbára tegyék, hogy majd legyen mivel vádolniuk. Jézus pedig lehajolt, és ujjával a földre írt. De amint tovább kérdezgették, felegyenesedett, és ezt mondta nekik:

– Amelyikőtök nem bűnös, az dobja rá az első követ!

Majd ismét lehajolt, és tovább írt a földre. Akik pedig hallották ezt, egyenként kimentek, mivel lelkiismeretük vádolta őket, a vénektől kezdve az utolsókig, végül egyedül ő maradt ott, meg a nő középen. Jézus, amikor felegyenesedett, senkit sem látott, csak az asszonyt.

– Asszony, hol vannak a vádlóid? – kérdezte tőle. – Senki sem ítélt el?

– Senki, uram – válaszolta az.

Erre Jézus így szólt hozzá:

– Én sem ítéllek el. Menj, de mostantól fogva többé ne élj bűnben!³¹⁷

Valójában itt sem keletkezett igazi törvényi probléma, ugyanis a Tóra értelmében a szemtanúknak kellett volna a kövezést elkezdeniük, hogy ezzel vállalják a felelősségüket tanúságtételükért.³¹⁸ Miután a szemtanúk és a bét-dín tagjai egyaránt távoztak, Jézusnak

(Josephus és a Bellum Judaicum eschatologiai háttere, 199-220. o.), és Jes 10:39 egy értelmezésén alapul. Ez könnyen azonosítható a heródesi átépítésekkel, amelyek a Templomtér alaprajzát négyzetből téglalappá alakították, és magát az épületet is hasonlóképp érintették. A Misna – érdekes módon – nem is vesz tudomást a Templomteret érintő átalakításról, és azt továbbra is négyzet alakúnak tudja (mMiddót 2:1), talán éppen azért, mert Heródes északi és déli „bővítményét” nem fogadja el szent területnek. Ha ez a profetikus vélemény valóban közismert volt, akkor a heródesi átépítés kapcsán a Szentély közeli pusztulásáról beszélni nem is jelentett jézusi

„specialitást”. (Lásd még: Grüll: Az első zsidó háború kitörésének okai Flavius Josephusnál, 25-71.)

313 jJómá 6:3:43c, bJómá 39b.

314 Lk 19:41-44.

315 Pl. Mt 23:34-24:2.

316 bJómá 9b. Itt a Második Szentély pusztulásának spirituális-erkölcsi okaként a nép között dúló ok nélküli gyűlöletet nevezik meg. Érdekes, hogy ez lényegében harmóniába hozható Jézus álláspontjával, aki ugyanezt említi (Jn 15:25), bár nem a Szentéllyel összefüggésben.

317 Jn 8:3-11.

318 Dt 13:10, 17:7, mSzanhedrin 6:4, Szifré Dt 151 (104b).

10.13146/OR-ZSE.2009.002

103

nemhogy kötelessége nem volt ítélkezni, de meg sem tehette volna ezt. Így tehát itt nincsen valódi probléma.

Ezen a ponton azonban érdemes foglalkozni a többi olyan esettel is, amelyekben Jézus explicit módon bűnbocsánatot adott, mint például az alábbi történetben:

Erre annyian összegyűltek, hogy még az ajtó elé sem lehetett eljutni, miközben prédikált nekik.

Ekkor egy bénát hoztak hozzá, akit négyen hordoztak; de mivel a tömeg miatt nem tudták odavinni hozzá, kibontották fölötte a ház tetejét, és nyílást vágva leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt.

Hitüket látva Jézus így szólt a bénához:

– Gyermekem, meg vannak bocsátva a bűneid!

Ott ültek néhányan az írástudók közül is, akik így mérlegelték a dolgot szívükben:

– Hogyan beszélhet ez így?! Káromlást szól! Kinek van hatalma bűnöket elengedni az egyetlen Istenen kívül?!

De Jézus rögtön felismerte a szellemével, hogy azok mit fontolgatnak magukban, és így szólt hozzájuk:

– Mit okoskodtok ezen a szívetekben? Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: „Meg vannak bocsátva a bűneid”, vagy azt: „Kelj föl, fogd az ágyadat, és járkálj”? Ezért, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma megbocsátani a bűnöket a földön – ekkor a bénához fordult –, azt mondom neked, kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!

Az pedig fölkelt, tüstént fogta a hordágyát, és mindannyiuk szeme láttára kiment; úgyhogy valamennyien eksztázisban dicsőítették Istent, így szólva:

– Ilyet még sosem láttunk!³¹⁹

Ez a történet már valódi kérdést hordoz, ugyanis a bűnöket megbocsátani valóban csak Istennek van joga,³²⁰ s ez a Szentélyben bemutatott áldozat elvégzéséhez is kötődött. Sem a Tanach, sem a rabbinikus irodalom – legalábbis világos formában – sehol sem említi, hogy a Messiásnak mint embernek jogában állna a bűnöket megbocsátani, különösen a Szentélyben bemutatott áldozat nélkül.

Elvileg elképzelhető lenne az az értelmezés, hogy Jézus nem adta a bűnbocsánatot, hanem csak prófétaként bejelentette annak Isten részéről meghozott döntését, mivel sehol sem használ egyes szám első személyű igealakot („megbocsátom”), hanem mindig passzív alakkal fejezi ki („megbocsáttatott”). Ez a koncepció azonban azért nem áll meg, mert világosan kimondja: „az Emberfiának van hatalma megbocsátani a bűnöket a földön”, és éppen ezt az állítását bizonyítja a gyógyítás véghezvitelével.

Ha fenntartjuk, hogy a Tanach szerint csak Istennek van joga a bűnöket megbocsátani, és azt is, hogy Jézus – a Mt 5:17-20-ban tett szándéknyilatkozata, valamint az Újszövetség egybehangzó tanítása értelmében – a Tórát és a Tanachot sohasem szegte meg, akkor ennek a történetnek csak egyetlen értelmezési iránya marad: Jézus isteni mivoltát állítja implicit módon. Ezzel részletesen fogok foglalkozni később.

Most azonban még visszatérek arra, hogy a Messiás tevékenységével kapcsolatosan találunk-e a fentiekkel valamilyen párhuzamot a rabbinikus iratokban. Nem szabad

319 Mk 2:2-12 (Mt 9:1-8, Lk 5:17-26). Hasonló tartalmú történet még: Lk 8:36-50.

320 Zsolt 130:3-4.

10.13146/OR-ZSE.2009.002

104

elfelejtkeznünk arról, hogy az „újszövetségi-történeti” Jézus ezeket a kijelentéseit abban a tudatban tette, hogy az általa elengedett bűnökért maga vállalja majd az igazságos büntetést.

Tehát nem „ingyen” bocsátotta meg a bűnöket, hanem maga vállalta az elégtétel adását értük, egészen a halálig. A keresztény megváltás-teológiába itt nincs helyünk részletesen elmélyedni, elég annyit megjegyezni, hogy az evangéliumokon és az egész Újszövetségen egységesen végigvonul az a koncepció, amely szerint Jézus „sokak”, a „világ” bűneit és ezek büntetéseit vette magára,³²¹ és ezért halt kínhalált a kereszten.

Általában elterjedt az a nézet, hogy míg a keresztények az Örökkévaló „szenvedő szolgájának” – aki mások bűneiért szenved váltságul – Jesája 53. fejezetében ábrázolt képét Jézusra vonatkoztatják mint Messiásra, addig a zsidó írásmagyarázat ugyanezt Izraelre értelmezi. Ez az állítás nem teljesen igaz. A Talmud maga is tartalmaz olyan véleményt, amely szerint ez a szöveg a Messiásra vonatkozik: „Mi az ő [a Messiás] neve? (…) A rabbik ezt mondták: »leprás rabbi« a neve, amint meg van írva: »Bizony, magára vette bajainkat, és hordozta szerencsétlenségeinket, mi pedig úgy tekintettük, mint egy leprást, Istentől megvertet és lesújtottat.«”³²² A Jesája 53:4-et a Targum³²³ is a helyettesítő, bűnbocsánatot szerző szenvedésre értelmezve fordítja, elég erősen eltérve a héber szövegtől.³²⁴

321 Pl. Mt 1:21, 8:16-17, 26:28, Lk 9:42-45, Jn 1:29, Rm 4:25, 5:6-10, Héb 9:13-10:18 stb.

322 bSzanhedrin 98b, Jes 53:4. Jes 53:5-ben leírt helyettesítő szenvedést szintén a Messiásra vonatkoztatja: Rut Rábbá 5.

323 Targum Jonátán Jes 53:4.

324 A Jálkút 2:66c pedig a következő módon kommentálja Jer 31:20-at: „Amikor a Messiás ellenségei elmenekülnek előle, Isten egy megegyezést köt a Messiással: »Azoknak a bűnei, akik veled együtt vannak elrejtve, azt okozzák, hogy vasiga alá kerülsz, úgy cselekszenek veled, mint ezzel a borjúval, amelynek szemei el vannak takarva, Szellemedet fojtogatják ez alatt az iga alatt, és bűneik miatt a nyelved szájpadlásodhoz tapad.«

A Messiás erre megkérdezi, hogy ezek a szenvedések évekig fognak-e tartani, és a Szent azt válaszolja neki, hogy egy [év]hetet határozott meg, de ha a lelke elbúsul, Ő azonnal eloszlatja ezt a bánatot. Erre a Messiás ezt feleli: »Világmindenség Ura, örömmel és boldog szívvel veszem mindezt magamra azzal a feltétellel, hogy akkor Izraelből senki sem fog elveszni, sőt, nemcsak azok fognak megmenekülni, akik az én napjaimban élnek, hanem azok is, akik el vannak rejtve a porban; és nemcsak azok a halottak, akik az én napjaimban haltak meg, hanem azok is, akik az első Ádám napjai óta haltak meg; sőt, nemcsak ezek, hanem azok is, akik koraszülöttként haltak meg; sőt, nemcsak ezek, hanem azok is, akiket Te elgondoltál, hogy megteremted őket, de még nem teremttettek meg. Így beleegyezem, és így magamra veszem.« Abban a[z év]hétben, amikor Dávid Fia eljön, vasgerendákat hoznak, és vasigát készítenek azokból a nyakára, amíg termete meghajlik. De akkor kiált, sír és hangját felemeli, és ezt mondja Őelőtte: »Világmindenség Ura, mi az én erőm, a szellemem, a lelkem és a tagjaim? Hát nem test és vér vagyok én?« Abban az órában Dávid sír, és azt mondja: »Erőm kiszáradt, mint a cserép.« Abban az órában a Szent, áldott legyen a Neve, így szól: »Efrájim, Messiás, én igazam, magadra vetted ezt Te már a világ hat napja előtt, most a te szenvedésed olyan, mint az én szenvedésem; hiszen attól az időtől fogva, amikor a gonosz Nebukadneccár feljött, lerombolta a Házamat, felégette a Szentélyemet, és én fogságba küldtem gyermekeimet a nemzetek gyermekei közé, életemre és a te életedre [mondom], nem ültem le a trónomra. És ha nem hiszel nekem, nézd meg a harmatot a fejemen, ahogy meg van írva: Fejem tele van harmattal.« Abban az órában a Messiás így felel Neki: »Világmindenség Ura, most már csendben maradok, mert elég a szolgának, ha olyan, mint a gazdája.« Rabbi Izsák megjegyzi, hogy abban az évben, amikor a Messiás Királynak meg kell jelennie, minden nemzet egymás ellen fog támadni (…) a Rabbik hagyománya szerint pedig az utolsó napokban az Atyák felkelnek niszán hónapjában, és azt mondják neki: »Efrájim, Messiás, igazságunk, bár mi vagyunk a te Atyáid, te mégis jobb vagy nálunk, mert magadra vetted fiaink minden bűnét, kemény és gonosz mérték jött rád, amilyen sem a korábban, sem a később élőkre nem jött. És te nevetés és gúny tárgyává

10.13146/OR-ZSE.2009.002

105

Arra sincs itt helyünk, hogy belebocsátkozzunk a szenvedő és meghaló, valamint a dicsőségesen uralkodó Messiás koncepcióinak részletes tárgyalásába. A Tanach messianisztikusan értelmezhető próféciáinak e kettős, látszólag ellentmondásos jellegét a zsidó írásmagyarázat úgy oldotta meg, hogy a Messiás személyét „megkettőzte” (a szenvedő és meghaló Messiás ben Jószéf/Efrájim, illetve a győztes és uralkodó Messiás ben Dávid alakjában), az Újszövetség pedig úgy, hogy egyazon személy két, időben különböző megjelenésében látja megvalósulni a szenvedő és meghaló, valamint a dicsőségesen uralkodó Messiásra vonatkozó próféciákat. Számunkra most ebből az a lényeges, hogy a bűnökért adott, helyettesítő szenvedés és halál nem idegen a rabbinikus gondolkodásmódtól sem. A bJ’vámót 70a és a bKíddúsín 31b szerint az ember helyesen teszi bizonyos esetekben, ha önmagát engesztelésül (káppárá) ajánlja fel mások (közeli rokonai) helyett.³²⁵ Rabbi Eleázár szerint pedig a Dávid népszámlálásának büntetésére Jeruzsálem ellen küldött pusztító angyalhoz így szólt Isten: „»Most már elég [rav].« (…) Vegyél el egy nagyot [rav] közülük, akinek a halála sok bűnüket kiengeszteli. Akkor meghalt Avisáj ben C’rújá, aki egyedül felért a Szanhedrin nagyobbik felével.”³²⁶ Egy másik eset: „A difti Rabbi Jirmeja mondta Rabinának: Nem a [vörös] tehén [szalagjá]ról vitatkoznak, hanem az elküldendő kecskebakéról.³²⁷ És aznap meghalt Ravia ben Kiszi, és e különös egybeesés jeleként kimondták: [Az igaz] Ravia ben Kiszi [halála] engesztelést szerzett éppúgy, mint az elküldött

lettél a nemzetek között Izraelért, sötétségben és ködben laktál, szemeid nem láttak világosságot, világosságod egyedül önmagadba kapaszkodhatott, tested kiszáradt, mint a fa, szemed elsötétült a böjtöléstől, és erőd kiszáradt, mint a cserép, és mindez a mi gyermekeinkért. Örömödet leled abban, ha fiaink élvezni fogják mindazt a jót, amit Isten bemutatott nekik? Vagy talán a szenvedésért, amit értük kellett elviselned, mivel ők leláncoltak téged a börtönbe, nem fogsz adni nekik abból?« Ő azt válaszolja nekik: »Világ atyái, amit tettem, a ti és a fiaitok érdekében tettem, hogy élvezhessék mindazt a jót, amit a Szent, áldott legyen, megmutatott nekik.«

Ekkor azt mondják neki a világ atyái: »Efrájim, Messiás, igazságunk, békülj meg velünk, ahogyan kibékítettél minket és a Teremtőnket.« Rabbi Sim’ón ben Pászí [azt mondja]: Abban az órában a Szent, áldott legyen a neve, felmagasztalja a Messiást az egek egeiig, és körülveszi dicsőségének ragyogásával a világ nemzetei miatt és a gonosz perzsák miatt. Ekkor azt mondják neki a világ atyái: »Efrájim, Messiás, igazságunk, legyél te a bírájuk, és tedd velük, amit a lelked kíván. Mert ha a kegyelmek nem lettek volna megsokasítva rajtad, réges rég már hirtelen kiirtottak volna a világból, ahogy meg van írva: Hát Efrájim nem szeretett fiam-e?« És miért [szerepel ott] a kifejezés: Megkegyelmezve megkegyelmezek majd? Az első megkegyelmezés [kifejezés] arra az órára vonatkozik, amikor börtönbe láncolták őt, amikor napról napra csikorgatták rá a fogukat, hunyorogtak rá a szemeikkel, csóválták a fejüket, és nagyra tátották a szájukat, ahogy meg van írva a Zsolt 22:7-ben; a második megkegyelmezés [kifejezés] pedig arra az órára vonatkozik, amikor kijött a börtönből, amikor nem egy ország, nem is kettő támadt ellene, hanem száznegyven ország kerítette be, és a Szent, áldott legyen a neve, így szólt hozzá: »Efrájim, Messiás, én igazam, ne félj, mert ezek mind elvesznek ajkad lehelletétől, ahogyan meg van írva…«” (Az idézet Edersheim nyomán: The Life and Times of Jesus the Messiah, II. könyv, 5. fejezet, a Jer 31:20-hoz fűzött kommentár.)

325 Rási a Kíddúsín 31b-ben található megnyilatkozást úgy értelmezi, hogy az embernek fel kell ajánlania, hogy apja túlvilági büntetését ő rója le itt a földön. A rokonokért önmagát áldozatul adó szeretet gondolata jelenik meg nagyon egyértelműen Pálnál is, mégpedig egész Izrael vonatkozásában: Rm 9:3.

326 bB’ráchót 62b.

327 Ti. a halotti tisztátalanságtól megtisztító vörös üsző (Nu 19:1-22), illetve az engesztelőnapkor a pusztába kiűzött bűnbak (Lv 16:1-34) szarvára kötött megkülönböztető szalagról.

10.13146/OR-ZSE.2009.002

106

kecskebak.”³²⁸ Itt határozottan ki van mondva, hogy az igaz halála a jóm kippuri áldozattal azonos értékű, hatékonyságú engesztelést képes szerezni; ennek alapján a jézusi megváltás-koncepciót nem lehet teljesen idegennek mondani a rabbinikus hagyománytól. Ismét máshol ezt olvassuk: „Rabbi Ammi mondta: Miért van a Mirjám haláláról szóló beszámoló a vörös tehén[ről szóló törvények] mellett? Hogy megtudd: ahogyan a vörös tehén engesztelést szerez, ugyanúgy az igaz halála is engesztelést szerez. Rabbi Eleázár mondta: Miért van az Áron haláláról szóló beszámoló a papi ruhákkal kapcsolatba hozva? Hogy megtudd: ahogyan a papi ruhák engesztelést szereztek, ugyanúgy az igaz halála is engesztelést szerez.”³²⁹ Úgy gondolom ennyi elegendő annak bemutatásához, hogy a zsidó írásmagyarázattól nem idegen az igaz ember mások bűneiért való helyettesítő szenvedése vagy halála, és hogy ez a lehetőség a Messiás vonatkozásában is felmerül. Eléggé egyértelműnek látszik, hogy Jézus ezen a nyomvonalon haladva vállalta fel a bűnbocsánat bejelentését elesett honfitársai irányában.³³⁰

A betegség meggyógyítását ugyanis – ha nem is mindig³³¹ – meg kellett előznie a bűnbocsánatnak, mivel „nincs halál bűn nélkül, és nincs szenvedés romlottság nélkül”;³³² valamint: „Egy beteg nem gyógyul meg addig, amíg minden bűne nem bocsáttatik meg, ahogy meg van írva: »Aki megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden betegségedet.«³³³ (…) A betegnek elkészített csoda nagyobb, mint Chananjá, Misáél és Azarjá csodája, mert Chananjának, Misáélnek és Azarjának olyan tűzzel volt dolguk, amit ember gyújtott, amit mindenki el tud oltani; de a beteg embernek az egekből származó tűzzel van dolga, és azt ki tudja eloltani?”³³⁴ Hogy a Jézus által véghezvitt gyógyulások, illetve az azok feltételét képező bűnbocsánat-adás mögött a helyettesítő szenvedés vállalása áll, azt explicit módon megfogalmazza az evangélium:

Mikor beesteledett, sok démonizáltat vittek oda hozzá; ő pedig a szavával kiűzte a szellemeket, és a betegeket mind meggyógyította, hogy beteljesedjék, ami megmondatott Jesája próféta által: „Elvette erőtlenségeinket, és hordozta betegségeinket.”³³⁵

Azzal a sajátos helyzettel szembesülünk tehát itt, hogy a szóbeli Tan alapján, ezek között a keretek között könnyebben értelmezhetőek Jézus bűnbocsánattal kapcsolatos megnyilatkozásai; míg kizárólag az Írás szempontjából nézve viszont teljes mértékben csak

328 bJómá 42a.

329 bMóéd Kátán 28a.

330Erről Buber is ír a próféták hitében, meg Taubes is, megnézni, beidézni!!!!!

331 Jn 9:1-3.

332 bSábbát 55a, Ez 18:20 és Zsolt 89:33 alapján.

333 Zsolt 103:3.

334 bN’dárím 41a.

335 Mt 8:16-17.

10.13146/OR-ZSE.2009.002

107

akkor oldódik fel a feszültség, ha Jézus isteni identitástudatát is feltételezzük a jelenség mögött (mint már jeleztem, ezzel később foglalkozom részletesen).

In document Az Újszövetség és a Tóra (Pldal 102-107)