Az eskü tilalma

A fentiek után nem lesz nehéz az eskü jézusi eltiltását sem értelmeznünk:

Azt is hallottátok, hogy megmondatott azoknak, akik régen éltek:„Ne tégy hamis esküt!”, hanem

„add meg az Úrnak, amire esküdtél!” Én azonban azt mondom nektek: egyáltalán ne esküdjetek, se az égre, mert az Isten trónja, se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a Nagy Ki-rály városa; sőt, a saját fejedre se esküdj, mert arra sem vagy képes, hogy egyetlen hajszáladat fehérré vagy feketévé tedd. Hanem a beszédetek legyen: az igen igen, a nem nem; és ami ezen túlmegy, a go-nosztól van.²⁵⁹

A Tanachból vett idézetek pontos eredetét (szó szerint ebben a formájukban ott nem találhatóak), valamint az eskük fajtáival foglalkozó talmudi helyeket itt nem szükséges

259 Mt 5:33-37.

10.13146/OR-ZSE.2009.002

92

részletesen áttekintenem, mivel ezt alaposan elvégezte Strack és Billerbeck.²⁶⁰ Minket pusztán az érdekel, miként lehet az írott Törvénnyel összeegyeztetni az ott megengedett eskü intézményének jézusi eltiltását. Véleményem szerint itt is ugyanazzal az esettel állunk szemben, mint a válásnál. Jézus, messiási identitástudatánál fogva minden hazug beszédet, hamis tanúzást megtilt tanítványainak (a Tóra is tiltja mindkettőt,²⁶¹ miközben azonban feltételezi folyamatos meglétüket), illetve a majdan elérkező messiási királyságban a bűn megszűnése vagy legalábbis minimalizálása során a hazugság is kiküszöböltetik majd, így az esküre, amely csak a hazugság lehetősége miatt áll fenn, nem lesz többé szükség. Másképp fogalmazva: az eskü mint megerősített beszéd²⁶² intézménye csak addig áll fenn, ameddig létezik hazugság Izraelben. Azaz a Tóra tényként számol azzal, hogy a hazugság a Tóra uralma alatt is mindvégig létezik, és ezért engedi meg, illetve írja elő az esküt bizonyos esetekben és feltételek mellett; s ezzel egyúttal implicite elismeri, hogy az emberi természetben működő „gonosz ösztönt” a Tóra nem szünteti meg, hanem éppen annak folyamatos működését tekintetbe véve ad rendelkezéseket. Azonban ha a hazugság megszűnik, ha a „gonosz ösztön” megtörik, vagy nagyon visszaszorul, akkor a Tóra e parancsai kiüresednek. A válás és az eskü e példáiból akár le is vonhatjuk azt az általános következtetést, hogy Jézus „messianisztikus háláchájában” minden olyan tórai parancs, amely a „gonosz ösztön” folyamatos működésével, a vele való folyamatos együttéléssel számol, és ezt tekintetbe véve szabályozza az emberi életet, kiüresedik, mivel a Messiástól azt várjuk, hogy a bűnt megszünteti, vagy egyedi, ritka, eseti valósággá szorítja vissza. Kiüresedés alatt – ideje általánosságban is egészen pontosan definiálnom a fogalmat –, most sem érvénytelenné válást értünk, hanem azt, hogy az örökké érvényes szabály hatálya alá tartozó konkrét esetek megszűnnek, így – halmazelméleti-logikai nyelven fogalmazva – a szabályban szereplő fogalmak terjedelme üres halmaz. Ezzel azonban a Törvény éppen nem érvénytelenné válik, hanem ezáltal teljesül. Ha ugyanis, mondjuk, a „ne hazudjatok…” parancsa megvalósul Izraelben – vagy az egész világon –, akkor minden, a hazugság következményeit illető vagy azokat szankcionáló további parancs kiüresedik. Ha többé nem verekszenek, ölnek stb. az emberek, akkor minden olyan tórai parancs, amely például a verekedés vagy a gyilkosság megtörténtének eseteire vonatkozik, értelemszerűen kiüresedik, de ez egyáltalán nem a Tóra érvénytelenné válását jelenti, hanem annak megvalósulását. Hegeli kifejezéssel akár azt is mondhatnánk, hogy a Tóra „megszünten-megmarad” akkor, amikor eléri a célját, azaz amikor

260 Strack–Billerbeck: Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und Midrasch, I. köt. 321-336. o.

261 Ex 20:16, 23:1-2, Lv 19:11-12 stb.

262 Vö. Héb 6:13-18.

10.13146/OR-ZSE.2009.002

93

maradéktalanul megvalósul.²⁶³ Ha egyáltalán nincs többé bűn, akkor minden negatív parancs – beleértve a Tízparancsolatot is! – kiüresedik (mert megvalósul!), és minden olyan pozitív és negatív parancs, amely megtörtént bűnesetek kezelésére vonatkozik, szintén kiüresedik. Ezt a megvalósulást az Újszövetség egyértelműen reméli, és részlegesen már a messiási korhoz, teljes mértékben pedig az eljövendő világhoz (ólám hábá) köti (és már itt előrebocsáthatom egyik fő tételemet, mely szerint az Újszövetség csakis ebben az értelemben beszél a Törvény

„érvénytelenné” válásáról). A rabbinikus irodalom megosztottabb a kérdésben, némelyek nem okvetlenül várják a bűn teljes megszűnését a messiási korban – némelyek igen –, de nagy mértékű visszaszorulását igen (az Újszövetség alapján ezt az utóbbi változatot valószínűsíthetjük); az eljövendő világról pedig e tekintetben inkább csak sejtetik a teljesen bűntelen emberi létezést (az Újszövetség viszont explicite is állítja ezt).

A prófétai szövegek nyomán²⁶⁴ a rabbik által a messiási korszakra előre jelzett tórai változások egyértelműen abba az irányba mutatnak, amerre a fenti érvelésem: például a jóm kippurim böjtjének megszűnése és a nap örömünneppé alakulása nyilvánvalóan a bűn teljes vagy majdnem teljes megszűnését jelzi, hiszen csak ebben az esetben képzelhető el, hogy a bűnökért való engesztelés napján a kollektív és egyéni bűnbánat és „szívet szaggató”²⁶⁵ megtérés eleme hiányozni fog a szertartásból, vagyis az ezekre vonatkozó parancsok – megbánható bűn híján – kiüresednek, és a szomorúság örömre fordul.

Visszatérve az eskü problémájához, az iméntiek alapján értelmezhető Jézus – kizárólag tanítványainak adott! – parancsa úgy, hogy az nem érvényteleníti a Törvényt. Ha nagyon a részletekbe akarunk bocsátkozni, akkor meg kell még említenünk, hogy míg a válás lehetőségét a Tóra csak engedményként fogalmazza meg, vagyis senki számára nem teszi kötelezővé, addig az esküt bizonyos esetekben kötelezően előírja.²⁶⁶ Kérdés, hogy Jézus tanítványainak ilyen esetben mit kellett tennie, azaz megtagadhatták-e a Tórának való engedelmességet Jézus parancsára hivatkozva? Meggyőződésem – és a Mt 5:17:20-ban megfogalmazott egyetemes alapelv – szerint nem. Ezt azzal is igazolhatjuk, hogy maga Jézus is beszél máshol az eskü érvénytelenségének vagy érvényességének feltételéről, és bizonyos esküket érvényesnek állít,²⁶⁷ vagyis az a fenti parancsa, amelyben az esküt tanítványai számára megtiltja, etikai és nem vallásjogi jellegű; másképp fogalmazva: az önként, szavaik

263 ifjú Hegeltől a törvényre vonatkozó értelmezéshez utalásokat!!!!!Taubes is kell!!!Vagy itt vagy a végén, amikor újra ugyanezt mondom, el kell hagyni!!!

264 Pl. Zech 8:19. Ez az elem egyébként a Sább’táj C’vi-féle messianisztikus mozgalomban is erőteljesen megjelent. ***beírni Komoróczi könyvéből az utalást!!**

265 Jo 2:12-13.

266 Pl. Ex 22:11.

267 Mt 23:16-22.

10.13146/OR-ZSE.2009.002

94

megerősítésére tett „esküdözést” tiltja meg,²⁶⁸ és nem a Tóra parancsára kötelezően teendő

„hivatalos”, bíróság előtti stb. esküt.²⁶⁹(Ez utóbbi kategória megszűnésére a jézusi gondolatot extrapolálva a messiási korban számíthatunk esetleg, amikor a hazugság maga is elenyészően kevéssé válik.)

Érdemes még megemlítenünk, hogy a Jézus testvéreként és a zsidókeresztények vezetőjeként ismert Jakab hasonló módon erősíti meg ezt a tilalmat – a bibliakritikusok között is többnyire hitelesnek elfogadott – levelében.²⁷⁰

2.2.2.2.3. Az „új parancs”

Egy helyen Jézus explicit módon kijelenti, hogy új parancsot ad:

Új parancsot adok nektek, azért hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Abból fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van bennetek egymás iránt (…) Ez a parancsom, azért hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket. Senkiben sincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki odaadja a lelkét [életét] a barátaiért.²⁷¹

Eltekintve attól, hogy tartalmilag ez nem is annyira új parancs – hiszen az embertárs szeretete a Lv 19:18-ban már megfogalmazódott, és később a legalapvetőbb etikai elvvé nőtte ki magát, amely minden erkölcsi rendelkezést összefoglal²⁷² –, itt is felmerül a kérdés, hogy adhat-e a Messiás a Tórán túlmenő új parancsolatot. Mint már jeleztem, a kérdést teljes mértékben csak az „új szövetséggel” foglalkozó részben tudom majd lezárni, ezt pedig Pál és a Héberekhez írt levél teológiája kapcsán fogom majd alaposan megvizsgálni.²⁷³ Itt most annyiban kívánok a megoldás felé továbblépni, hogy a fentebb az eskü és a válás kapcsán már részletesen tárgyaltakhoz néhány információt teszek még hozzá összefoglalásul.

A rabbinikus irodalom végső soron nem egységes abban a tekintetben, hogy a Messiás ad-e majd új parancsokat. Egyes megnyilatkozások szerint a Törvény teljességgel változatlanul

268Az önkéntes, nem kötelező esküt (s’vúát bittú, ld. mS’vúót 3:1,5,7), és a könnyelmű esküt (s’vúát sáve, ld.

mS’vúót 3:8,10). Ez feltűnő rokonságot mutat a rabbinikus állásponttal, amely óva int a meggondolatlan fogadástételektől és esküktől (mN’dárím 2:2, mS’vúót 3:1-9, bN’dárím 20a, Vajjikrá Rábbá 6, B’midbár Rábbá 22 stb.), melyekkel kapcsolatban a Tanach is hasonló óvatosságra int (pl. Préd 5:1-7). Ugyanúgy, mint a válás esetében, itt is szoros rokonságot találunk a jézusi és a rabbinikus álláspont között, de amit a rabbik csak nem ajánlanak, azt Jézus kategorikusan eltiltja.

269 A Tóra által előírt, kötelező esküfajták: s’vúát há-cédút, s’vúát háppikádón, s’vúát háddájáním (mS’vúót 4:1,2,3; 5:1; 6:1,5; 7:1,7). Ezeket véleményem szerint Jézus nem tiltotta meg tanítványainak.

270 Jak 5:12.

271 Jn 13:34-35, 15:12-13. Közelebbről megnézve azért tartalmilag is új parancsról van szó, hiszen a megparancsolt szeretet intenzitása és hatásköre egyaránt más, mint az embertársi szeretet esetében. Az ugyanis minden emberre vonatkozik, és mértéke az önmagunk felé gyakorolt szeretet mértéke. Ez azonban szűken értelmezve csak Jézus tanítványaira irányul, viszont intenzitása nagyobb, mint amazé, hiszen Jézus önmagát állítja követendő példaként, vagyis olyan szeretetet vár el, amely képes a másik bűneinek következményeit, büntetéseit átvállalni, valamint az életét adni a másikért.

272 bSábbát 31a.

273 A 4.3.3.1. Az „új szövetség” tanítása c. alfejezetben.

10.13146/OR-ZSE.2009.002

95

marad érvényben a messiási időkben, és nincs olyan próféta, aki azon bármit is megváltoztathatna. „Izraelnek nincs szüksége a Messiás tanítására, hiszen írva áll: »Őt keresik majd a nemzetek«, de nem Izrael. Ha ez így van, mi célból jön el a Messiás király, és mit fog tenni? Azért jön el, hogy összegyűjtse Izrael szétszórtjait, nekik [a nemzeteknek] pedig adjon harminc parancsot…”²⁷⁴ Eszerint a Messiás csak a pogányoknak adna új parancsokat.

Ugyanezen az oldalon szerepel azonban olyan eltérő vélemény is, amely szerint a Messiás értelmezni fogja a Tóra szavait, és kijavítja azok [vagy inkább az ő értelmezési] hibái[ka]t. A Jálkút 2:296, 46a oldalon azt olvassuk, hogy Isten „új Törvényt ad” a Messiás által,²⁷⁵ a Targum pedig a Jes 12:3-ban „új rendelkezésről” beszél ugyanebben az összefüggésben.

Ami az írott Tórát illeti, ezzel a témával kapcsolatban az alapszöveg abban a következő:

Prófétát közepedből, testvéreid közül, mint én vagyok, támaszt majd neked az Örökkévaló a te Istened, őreá hallgassatok (…) prófétát támasztok majd nekik testvéreik közül, mint te vagy, és adom igéimet szájába, hogy elmondja nekik mindazt, amit parancsolok neki.²⁷⁶

A Mózeshez hasonló próféta várása – mint ismeretes²⁷⁷ – a Jézus korabeli zsidóságban már a messianisztikus várakozás részét képezte. A Tanach kilátásba helyezte azt is, hogy ennek kapcsán a Törvény valamilyen értelemben módosulhat:

Íme napok jönnek, úgymond az Örökkévaló, kötök Izraél házával és Jehúda házával új szövetséget.

Nem mint azon szövetség, melyet kötöttem őseikkel, midőn megfogtam kezüket, hogy kivezessem őket Egyiptom országából, amely szövetségemet ők megszegték…²⁷⁸

Mint jeleztem, az „új szövetség” kérdésével később szándékozom foglalkozni, s hogy a Törvény milyen értelemben módosulhat, akkor igyekszem tisztázni majd. Most elegendő annyit megállapítanunk, hogy elvileg sem az írott, sem a szóbeli Tan alapján nem zárható ki a Messiás azon joga, hogy új parancsot adjon.