3. fejezet: A zsidókeresztények és a Törvény
3.1. A zsidókeresztények és az írott Törvény
3.1.1. A zsidókeresztények törvényhűségét igazoló szöveghelyek az Újszövetségben Újszövetségben
3.1.1.2. Az Apostolok Cselekedeteiben
Az Apostolok Cselekedeteinek könyve tudósít elsősorban a Tizenkettő önálló tevékenységéről, valamint saját írásaik. A Jakab, Péter, János és Júdás nevéhez fűződő újszövetségi írások némelyikének eredetiségét a modern történeti-kritikai iskola tudósai általában – sőt már egyes ókori források is652 – többé-kevésbé kétségbe vonják, de, mint ezt az 1. fejezetben kifejtettem, ezzel a problémával nem foglalkozom, mert témám tisztán teológiai jellegénél fogva valójában indifferens.
645 Lk 24:53.
646 Mt 10:4, Mk 3:18, Lk 6:15, Csel 1:13.
647András és Fülöp görög nevükből és nyelvtudásukból ítélve hellenista beállítottságú családból származhattak:
Jn 12:20-22. Ugyanakkor András Keresztelő János tanítványa is volt, tehát ő maga a Törvény szigorúbb megtartására hajlott.
648 Jn 1:35-41.
649 Mt 9:9-13, Mk 2:13-17, Lk 5:27-32.
650Péterre gyanakodhatunk e tekintetben, mint azt az előző fejezetben említettem (***. o.).
651 Jn 18:15-16.
652 Beírni Euszébioszból!!!
10.13146/OR-ZSE.2009.002
193
Az Apostolok Cselekedeteiben a tanítványok törvényhűségét igazolja, hogy Lukács itt is újra megerősíti: a tanítványok mindennap a Szentélyben, azaz a Templomhegyen tartózkodtak,653 a „Salamon oszlopcsarnokában”.654 Még a papok közül is „nagyon sokan”
Jézus-hívőkké lettek, és semmiféle utalást nem találunk arra, hogy a rituális istentisztelet gyakorlását vagy a Törvényt emiatt elhagyták volna.655
A zsidó ősegyház egységesen részt vett a zarándokünnepeken.656
Valamivel később az ősegyházban némi feszültséget okozott, hogy a „héber zsidók”
kirekesztették a „hellén zsidókat” egyes karitatív szolgálatokból, ami arra utal, hogy a szigorúbb felfogású „ortodoxok” lenézték vagy – vélhetően tisztasági aggályok miatt – nem tartották alkalmasnak a hellenistákat egyes tevékenységekre. A Tizenkettő – akik között, mint láttuk, mindkét irányzat képviseltetve volt – a nehézséget azzal oldották meg, hogy hét hellenista, de közismerten feddhetetlen embert jelöltek ki e tevékenységek koordinálására, így az „ortodox–neológ” ellentéten sikerült felülemelkednie a gyülekezetnek.657 Ez önmagában nem teszi kétségessé az írott Törvényhez való hűségüket – viszont az ügy kapcsán szintén kijelölt hellenista Istvánnal szembeni vádak, a Szanhedrin előtti tárgyalása, majd megkövezése658 már felvetik-e problémát, ezért ezzel majd részletesen foglalkozom a megfelelő helyen. Hasonlóképp felvet törvényi kérdéseket egy másik hellenista, Fülöp – nem az apostol – szamariai tevékenysége, és más nem-zsidók irányában tett lépései.659
Péter törvényhűségét bizonyítja, hogy egy jelképes látomás kapcsán azt mondja Istennek,
„sohasem ettem semmiféle hétköznapi [koinosz, azaz chól] vagy tisztátalan ételt”, és erre a továbbiakban sem hajlandó.660 Eszerint Péter nemhogy megtartotta a kóser étkezés előírásait, de még chúllín ételeit is papi tisztaságban fogyasztotta, ami egyenesen a farizeus rendelkezések megtartását jelzi. Rási definíciója szerint a farizeusok alatt „olyan embereket értenek, akik a hétköznapi ételt tisztaságban fogyasztják el”.661 Náthán ben Jechiél így ír: „A farizeus olyan ember, aki elválasztja magát minden tisztátalanságtól, és a tisztátalan ételtől, és a hétköznapi embertől, aki nem törődik az étellel.”662 E tekintetben Péter szigorúbbnak bizonyul, mint Jézus: vagy saját szokásai, vagy esetleges papi származása miatt, vagy azért,
653 Csel 2:46, 5:42.
654 Csel 5:12.
655 Csel 6:7.
656 Csel 2:1.
657 Csel 6:1-7.
658 Csel 6:8-7:60.
659 Csel 8:5-40.
660 Csel 10:14-16.
661 Ld. Rási kommentárját a mChágigá 8:18-hoz.
662 Idézi Strack-Billerbeck farizeus-exkurzusban, megnézni pontosan a helyet, beírni!!!!
10.13146/OR-ZSE.2009.002
194
hogy a júdeai – erős farizeus befolyás alatt lévő – lakosság szemében elfogadható maradjon.
Igaz, hogy az ehhez kapcsolódó történet során egyes szokásokat – de nem a háláchát! – végül a Szent Szellem kifejezett parancsára áthág663 – ezt a megfelelő helyen részletesen tárgyaljuk majd. Ugyanebben a kérdésben egy másik esetben ingadozott a lelkiismerete,664 ezt szintén tárgyalni fogom ott. Arra azonban semmiféle adatot nem találunk, hogy az írott Törvény bármely részét megszegte volna akár itt, akár máshol, bár azt nyilvánosan elismeri, hogy sem ő, sem a többiek, sem elődeik – minden igyekezetük ellenére – sem voltak képesek hiánytalanul megfelelni a Törvény előírásainak.665
Az Apostolok Cselekedetei 15. részében rendelkezik a Tizenkettő arról, hogy a Jézusban mint Messiásban hívő nem-zsidóknak nem szükséges a teljes Törvényt magukra venniük. Ezt szintén külön fogom tárgyalni mint a zsidókereszténység pogányokra, és nem-zsidókra vonatkozó „háláchikus döntését”.
Kulcsfontosságú és egész tanulmányom szempontjából paradigmatikus jelentőségű a következő rész, amely a jeruzsálemi zsidókeresztény gyülekezetbe megérkező Pállal kapcsolatosan explicit módon megfogalmazza, sőt jellemzi a közösség Törvényhez való viszonyát:
Amikor Jeruzsálembe érkeztünk, a testvérek örömmel fogadtak minket. Másnap Pál velünk együtt fölkereste Jakabot; valamennyi vén is jelen volt. Miután üdvözölte őket, rendre beszámolt arról, hogy mit cselekedett az Isten a nemzetek között az ő szolgálata által. Amikor ezt hallották, dicsőítették az Istent, és ezt mondták neki:
– Látod, testvérünk, milyen sok tízezren vannak a júdeaiak között, akik hitre jutottak, és valamennyien a Törvény rajongói! Ők azt hallották rólad, hogy te a diaszpórában élő összes júdeait a Mózestől való elszakadásra tanítod, és azt mondod, hogy ne metéljék körül fiaikat, és ne tartsák meg a szokásokat. Nos, mi legyen? Mindenképpen híre megy annak, hogy itt vagy. Tedd hát azt, amit mondunk neked: Van nálunk négy férfi, aki fogadalmat tett. Vedd magad mellé őket, mutasd be velük együtt a tisztulási [áldozatot], és fizess értük, hogy megnyírathassák fejüket. Így mindenki tudni fogja, hogy semmi sem igaz abból, amit rólad hallott, hanem te magad is megtartod a Törvényt. A pogányokból lett hívőkkel kapcsolatban pedig már levélben közöltük határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványáldozatoktól, a vértől, a fojtott [állatoktól] és a paráznaságtól.
Akkor Pál maga mellé vette ezeket a férfiakat, és a következő napon velük együtt megtisztulva bement a Templomba, ahol közölte, hogy mikor telnek le tisztulás[i fogadalm]uk napjai, ameddig mindegyikőjükért bemutatják az áldozatot.666
A Törvény és a zsidókeresztények vonatkozásában tehát az alábbiakat tudjuk meg ebből a szövegrészből:
1. Jakab, „az Igaz” – Jézus testvére, a jeruzsálemi zsidókeresztény gyülekezet vezetője, a Jakab-levél szerzője – idejében több tízezer Jézusban hívő júdeai élt Jeruzsálemben és környékén. Ezek mindannyian „a Törvény rajongói” [dzélótai tu nomu].
663 Csel 10:19-29, 34-35, 11:1-4, 12-18.
664 Gal 2:11-14.
665 Csel 15:10-11.
666 Csel 21:17-26.
10.13146/OR-ZSE.2009.002
195
2. Názírok is vannak közöttük, ami a mi szempontunkból azért kiemelkedően fontos, mert a názíri fogadalom egyrészt kifejezetten rituális-szimbolikus, másrészt pedig önkéntes jellegű.
Ez tehát egyrészt egyértelműen megmutatja, hogy a zsidókeresztények nem tekintették érvénytelennek a Tóra rituális-szimbolikus jellegű parancsait sem; másrészt pedig az önkéntesség arra utal, hogy nem pusztán a nép többi tagjára vagy a hatalomra való tekintettel, mintegy képmutató vagy csak külsődleges módon tettek eleget ezeknek. Hiszen ebben az esetben csak a kötelező minimumot teljesítették volna.
3. Pál maga is názír volt ebben az időben, mint ezt világosan közli a Csel 18:18. Maga is rituálisan megtisztult, finanszírozta az ezzel kapcsolatos áldozatokat a másik négy názírnak is, és részt vett a Szentélyben az ezzel kapcsolatos áldozatokon.
4. Nem volt igaz, hogy ő a diaszpórában élő zsidókat a körülmetélkedéstől, a Törvénytől, sőt a szokásoktól (azaz a szóbeli Tan egyes elemeitől) való elszakadásra tanította.
5. Pál maga is megtartotta a Törvényt, „a Törvény megőrzője” [fülásszón tón nomón] volt.
6. Csak a nem-zsidó Jézus-hívőkre vonatkozott az a rendelkezésük, hogy nem kell a Törvényt megtartaniuk.
A Pállal kapcsolatos részleteket majd a vele foglalkozó fejezetben tárgyalom. Itt elegendő annyit leszögeznünk, hogy az Újszövetség szövege a zsidókeresztényeket a rajongásig törvényhű embereknek mutatja be. Akár történeti, akár teológiai jellegű szövegként vesszük (akár mindkét értelemben), előbbi esetben történeti tényként, a másik esetben hitvallásként is ezt állítja. Témám szempontjából nagyon figyelemreméltó, hogy a későbbi antijudaista keresztény teológiában – napjainkig is! – ezt a részt sokan negatívan értelmezték, ti., mint a jeruzsálemi zsidókeresztény gyülekezet torzulását, hittől való elszakadását, szinte eretnekségét. Erre a negatív beállításra azonban egyetlen betű sem utal az Újszövetségben, amely teljesen magától értetődő, pozitív jelenségként értékeli ezt a törvényhűséget. Sokkal inkább a történelmi kereszténység belső problémájára világít rá ez az értelmezés.
Az Apostolok Cselekedeteinek 22. fejezetében arról kapunk információt, hogy Damaszkuszban, azaz a „közeli diaszpórában” élő zsidókeresztények is a Törvényhez hűen éltek, és ezt a Jézusban nem hívő zsidók is tudták és elismerték.667