2. fejezet: Jézus és a Tóra
2.2. Jézus és az írott Tóra
2.2.2. A Jézus törvényhűségét kétségessé tevő szöveghelyek az Újszövetségben Újszövetségben
2.2.2.6. A peszach időpontja
2.2.2.6.3. A főáramú protestáns-evangéliumi keresztény koncepció: Jézus a rabbinikus naptár szerint tartotta meg a peszachot
Ez az elmélet358 abból indul ki, hogy Jézus a Szanhedrinnel és a nép nagy részével egy időben fogyasztotta a peszachi bárányt – így ugyanis semmiféle aggály nem merül fel a Törvény abszolút hiánytalan megtartása tekintetében, és az a látszat sem keletkezik, amely szerint Jézus esszénus lett volna. Ebben az esetben a Jn 18:28-29 úgy értelmezendő, hogy a Szanhedrin tagjai kora hajnalban azért nem mentek be Pilátus házába, hogy az előző estéről még megmaradt maradékot a bárányból megehessék.359
Ebben az esetben igen nagy nehézséget okoz, hogy feltételezni kell: a Szanhedrin tagjai és embereik a nép teljes nyilvánossága előtt látványosan megszegték a niszán 15-i ünnepi napon kötelező munkaszünetet a letartóztatással, a bírósági tárgyalásokkal, a Pilátusnak való átadással. Bármilyen mélyen korruptnak tartanánk is a Szanhedrint, ez sem pszichológiailag, sem történetileg nem túl valószínű, mivel a Törvény ennyire látványos megszegése amúgy is megtépázott tekintélyüket egészen semmivé tette volna, és az amúgy is elégedetlen nép körében ellenük való lázadást szított volna; annál is inkább, mert Jézus az előző napokban még igen népszerű volt. Ezt a nehézséget ők maguk is megfogalmazták az evangéliumok szerint, amikor Jézus elfogatásáról tanácskoztak: „Ne az ünnepen, nehogy lázadás törjön ki a nép között!”360 Az is kevéssé valószínű, hogy a két Jézus-szimpatizáns Szanhedrin-tag, Nikodémosz és arimathiai József a munkaszüneti ünnepnapon eltemették volna Jézust, holott ezt még a tanítványi köréhez tartozó asszonyok sem kockáztatták meg. Ezen felül, ha ez a nap valóban ünnepnap volt, akkor a szöveg nem nevezhetné előkészület napjának, mivel munkaszüneti napon semmiféle előkészület nem lett volna lehetséges, még akkor se, ha valóban másnap lett volna szombat. Ez a teória tehát számomra sokkal kevésbé meggyőző a fentebb ismertetett első változatnál.
358beírni a könyveket, átnézni őket, kiegészíteni a főszöveget, ha kell!!!
359 Merthogy azt, egyesek szerint, a másnap első órájáig még elvileg el lehetett fogyasztani (Strack–Billerbeck:
Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und Midrasch, I. köt. 987-989. o.). Ez alig valószínű, így a
„peszachi vacsorát reggelivé változtatták volna”, mondja Edersheim (The Life and Times of Jesus the Messiah, V. könyv, 9. fej.)
360 Mt 26:3-5, Mk 14:1-2, Lk 22:1-6., kiemelés tőlem.
10.13146/OR-ZSE.2009.002
114
A presbiteriánus, majd anglikán Alfred Edersheim is hasonló koncepciót vall, azzal a különbséggel, hogy véleménye szerint Jézus a néppel együtt a „hivatalos” időben fogyasztotta el a peszachi vacsorát, majd éjszaka, hajnal felé – azaz niszán 15-én – a munkaszünet megszentségtelenítésével tartóztatták le és ítélték el titokban, törvénytelenül, szabálytalan, nem hivatalos tárgyaláson még napkelte előtt. Ezután egész nap fogva tartották Kajafás házában, azaz a nép előtt nyilvánosan nem szegték meg a szombatot; és csak egy nappal később, niszán 16-án, félünnepen vitték Pilátus elé, amikor ez már nem ütközött a munkatilalom törvényébe. Ebben az esetben újra felmerül a kérdés, hogy miért nem mentek be Pilátushoz az épületbe – „nehogy tisztátalanná váljanak, és megehessék a peszachi bárányt” –, jóllehet a bárányt már az előző nap előestéjén, majdnem két napja kellett megenniük. Edersheim azzal oldja fel a problémát, hogy azt állítja: a „paszkha” kifejezés itt az egyhetes ünnep alatt feláldozandó másik áldozati állatra vonatkozik361 – és nem a kifejezetten 14-én megeendő bárányra –, amelyet a papoknak kellett elfogyasztaniuk a Szentélyben – és mivel a Szanhedrin tagságának jelentős része pap volt, ezért tartózkodtak attól, hogy a kovásztalan kenyerek másnapján, félünnepen (egyébként a farizeusok által egyúttal az első zsengék ünnepének nyilvánított napon) belépjenek a Praetoriumba.
Edersheim nagyon részletesen tárgyalja itt ezt a kérdést, sőt a vele kapcsolatos vitákat is számos hivatkozással. Nekem nem feladatom ebben ennél részletesebben elmélyedni, mivel kizárólag az érdekel: létezik-e elvileg a problémának olyan megoldása, amelynek értelmében Jézus nem hágta át az írott Törvényt. Mivel láthatóan több ilyen értelmezés is elképzelhető, a részleteket illetően itt nem szükséges döntenem.
Protestáns körökben megfogalmazódott olyan változat is, amely szerint a tömegesen bemutatandó peszach-áldozatot lehetetlen volt egy nap alatt bemutatni, ezért rabbinikus rendelkezéssel engedélyezték a két napig tartó peszachot. Ennek azonban semmi nyoma nincs a Talmudban, ráadásul az írott Tórával nem is lenne összeegyeztethető. Tehát ez a verzió sem igazán valószínű.
2.2.2.6.4. „A két este között”
Egy érdekes felvetést szeretnék még ismertetni.362 A peszachi báránnyal kapcsolatos tórai törvény úgy fogalmaz, hogy a bárányt „a két este között” (bén há-árbájim)363 kell egész
361 Ti. a chágigának, azaz ünnepi áldozatnak nevezett állatra, lásd Edersheim: The Life and Times of Jesus the Messiah, V. könyv, 14. fejezet. Az általa hivatkozott bibliai és rabbinikus helyek ebben a vonatkozásban: Dt 16:1-3, 1Krón 35:1-2,6,18, mChágigá 1:3, jChágigá 76a,c, bChágigá 9a.
362 Kollégám, Hack Márta szóbeli közlése alapján.
10.13146/OR-ZSE.2009.002
115
Izraelnek megölni. A különös fogalmazásmód számos vitára adott alkalmat: a szamaritánusok és később a karaiták úgy értelmezték, hogy ez a napnyugta kezdetétől („első” vagy „kis este”) a teljes besötétedésig („második” vagy „nagy este”) tartó időt jelenti, míg a rabbinikus irodalom – hosszas viták után – úgy döntött, hogy ez az időszak akkor kezdődik, amikor a nap leszálló ágba fordul (kb. du. 12.30-kor), és a teljes besötétedésig tart, így a peszachi bárányt délután 14.30-15.00 után (ha péntekre esett, akkor egy órával később, ha szombatra, akkor egy órával előbb) kezdték levágni (mert előtte még be kellett mutatni az esti támíd áldozatot is).364 Így, az estét kiterjesztve az egész délutánra, lehetővé vált a Szentélyben tömegesen bemutatandó peszachi áldozat lebonyolítása (több tízezer bárány levágását kellett megvalósítani).
„A két este között” kifejezés azonban, ha elszakadunk a szóbeli hagyomány(ok) adta iménti értelmezés(ek)től, úgy is felfogható – méghozzá nagyon kézenfekvően –, hogy a niszán 14.
bejövetelének estéjétől a kimenetelének estéjéig tartó 24 óra alatt kellett a bárányt levágni, elkészíteni és megenni. Ebben az esetben Jézus tanítványai a niszán 14. bejövetelekor, azaz előestéjén, azaz a 13-i napnyugta után vágták le, készítették el és ették meg a bárányt, majd másnap este napnyugta előtt Jézus (mint szintén „peszach-áldozat”) már a sírba került. Ez nagyon plauzibilis magyarázatnak tűnik, és az írott Tóra betűjének teljesen pontosan megfelel.
Ráadásul ez az értelmezés már a Misnában is felmerül: „Ha valaki a peszach-áldozatot [niszán] tizennegyedikén reggel vágja le más megnevezés alatt, az Rabbi Józsua szerint érvényes, éppúgy, mintha tizenharmadikán vágta volna le; Ben Bathira szerint viszont érvénytelen [de csak amiatt, hogy más néven mutatta be]…”365 Majd a hozzáfűzött g’márá szerint: „Rabbi Eleázár mondta Rabbi Osája nevében: Ben Bathira érvényesnek mondta a peszach-áldozatot, amelyet valaki ezen a néven [tehát mint peszach áldozatot] vágott le tizennegyedikén reggel, mert az egész nap ennek az ideje (…) Valóban úgy van megírva, hogy sötétedéskor [kell levágni]? Ulla, Rabbi Ilaj fia azt mondta: A két este között. De akkor az egész nap alkalmas a mindennapi áldozathoz is, mivel azzal kapcsolatban is ’a két este között’
kifejezést használja?...”366 A részletes vita után367 a g’márá végül elveti a lehetőséget – mert a
363 Ex 12:6, Lv 23:5, Nu 9:3,5,11.
364 Gesenius’ Hebrew and Chaldee Lexicon to the Old Testament Scriptures, Erev szócikk, 1. pont; Flavius: A zsidó háború, 6:9:3. (a magyar kiadásban: 442. o.), bPeszachim 58a. Flavius szerint egy ízben 255 600 bárányt vágtak le du. 3-tól 5-ig!
365 bZevachim 11b.
366 Uo. A mindennapi áldozatra vonatkozó kérdéshez ld.: Ex 29:39,41, Ex 30:8, Nu 28:4,8. A Tóra a mindennapi esti egészen elégő áldozat és illatáldozat felől is ugyanezzel a kifejezéssel rendelkezik, felmerül tehát a kérdés, hogy akkor ezeket is egész nap be lehet mutatni? A vita során megfogalmazódik, hogy azok esetében nem helyes ez az értelmezés (mivel ott más, az időpontra utaló kifejezés is szerepel), de a peszach-áldozat esetében igen (mert ott nem szerepel más, az időpontot közelebbről meghatározó kifejezés)!
367 Melyet itt nem szükséges részletesebben ismertetnünk, lásd: bZevachim 11b-12a, kiemelések tőlem.
10.13146/OR-ZSE.2009.002
116
Rabbi, valamint Rabbi Jóchánán másképp értelmezik Ben Bathirát –, de a részlet jól mutatja, hogy a tánnáím idejében, sőt a Misna rögzítésekor is jelen volt még a vélemény és az elvi lehetőség, hogy a „két este között” kifejezés a niszán 13. estéjétől 14. estéjéig tartó 24 órára vonatkozhat, s ezért a bárány levágása már 13-án napnyugta után érvényes lehet. A Tóra betűje szerint tehát mindenképpen, a lehetőséget csak a szóbeli Tan zárja ki – évszázadokkal később.
Mindent egybevetve az ismertetett értelmezések közül magam részéről a legutóbbit (a 24 órás „két este között”) érzem a legvalószínűbbnek, esetleg az első verzióval (esszénus/szadduceus naptár követése) kombinálva. A kettő együtt ugyanis minden tekintetben teljesen kielégíti az írott Tóra követelményeit. Edersheim fentebb ismertetett verzióját sem tartom elképzelhetetlennek. De nem szükséges ezek között végleges döntést hoznunk ahhoz, hogy megállapíthassuk: több olyan megoldás is elképzelhető, amely szerint Jézus az írott Tóra rendelkezéseinek betű szerint eleget tett, míg a szóbeli Tórát itt is rugalmasan kezelte.