A trianoni Magyarországon a római katolikus hívők arányszáma – az 1920. évi népszámlálás adatait alapul véve – 63,9% volt, amely az 1930. évi népszámlálás szerint kis mértékben nőtt, 64,8%-ra, az 1941-es népszámláláskor pedig – tekintve, hogy a területgyarapodásokkal sok más felekezetű hívő tért vissza –, 55%-ot tett ki.46 Tehát a korszak elején a népesség közel kétharmada, végén több mint fele volt katolikus. A görög katolikusok arányszáma az 1910-ben mért 11,9%-ról 1920-ra 2,2%-ra csökkent, mely 1930-ra alig változott, ekkor 2,3% volt, 1941-ben viszont ismét 11,9%-ra emelkedett.47 Mindez 3 érseki tartomány közt oszlott meg, két érseki tartomány – a zágrábi metropólia és a gyulafehérvár-fogarasi görög katolikus metropólia – ugyanis a békediktátum következtében teljesen külföldre került. A második legnépesebb felekezet a református volt, amely 1920-ban 20,9%-ot tett ki. Ez az arányszám 1941-re csak kevéssé változ20,9%-ott, 20,8%-ra. A többi felekezet országos számaránya 10% alatt maradt, ezek közül az evangélikusoké 1920-ban 6,2%, 1941-ben 6% volt, az izraeliták aránya pedig 5,9%-ról 4,3%-ra csökkent.48
A szombathelyi egyházmegye, amely Magyarország nyugati végében helyezkedett el, Vas vármegyét, Zala vármegyéből a zalaegerszegi, novai, letenyei, lenti (alsólendvai) járásokat, a nagykanizsai járás néhány községét és a sümegi járásból egy községet foglalt magába illetve két Veszprém vármegyei helységet49 – a veszprémi, székesfehérvári, győri, nyitrai, besztercebányai és természetesen az esztergomi egyházmegyékkel együtt – az esztergomi
46 Viszont az ország mai területére vonatkoztatva 65,7%-ot, amely a katolikusok számának enyhe emelkedését mutatja: Az 1941. évi népszámlálás. 3. összefoglaló adatok (Történeti statisztikai kötetek), Fel. szerk.: Dányi Dezső, Budapest 1978, 23. Az akkori területre számított akkor még hozzávetőleges adatot (55%) lásd: (?), Az 1941. évi népszámlálás nemre, családi állapotra és vallásra vonatkozó adatai, Magyar Statisztikai Szemle (1943) 5–6, 249–252.
47 A mai Magyarország területén a görög katolikusok arányszáma nem sokat változott: 2,5% maradt. Lásd: Az 1941. évi népszámlálás. 3. összefoglaló adatok, 23. Trianonnal a görög katolikusokkal többségében más nemzetiségűek kerültek az országhatáron kívülre. 35,7% román, 31,2% szerb, 0,4% szlovák, 0,3–0,3% német, illetve horvát, 0,1% rutén és 5,2% egyéb. Mindössze 26,8%-uk volt magyar. A Csonka-Magyarország területén maradtak közül viszont 93,5%. Vö.: BALOGH –GERGELY, Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon, 1790–2005, I, 66. Illetve: KOVÁCS ALAJOS, A katolikusok statisztikája Csonka-Magyarországon, Magyar Katolikus Almanach III, Budapest 1929, 903. A felekezeti megoszlásról nemzetiségi összefüggésben GERGELY JENŐ ír bővebben: Vallási és nemzeti identitás – egyházak, felekezetek és állam kapcsolata 1945 előtt, Felekezetek, egyházpolitika, identitás Magyarországon és Szlovákiában 1945 után (Historia Hungaro – Slovaca – Slovaco – Hungarica 2) (szerk. Balogh Margit), Budapest 2008, 15–21.
48 Az összegzést lásd: Az 1941. évi népszámlálás. 3. összefoglaló adatok, 23.
49 SzEL AC 771/1941; SzEL AC 1353/1943.
érseki tartomány részét képezte. Északról a győri, délkeletről a veszprémi egyházmegye határolta. 1777-es megalapításától kezdve az ország egyik legkisebb kiterjedésű egyházmegyéje volt, amely jelentős földbirtok vagyonnal nem rendelkezett. Ráadásul a trianoni békediktátum következtében 1922-ben az egyházmegye Ausztriához csatolt területe került a bécsi érsek, mint burgenlandi apostoli adminisztrátor joghatósága alá, 1923-ban pedig a Jugoszláviához csatolt részek a lavanti püspök, mint apostoli adminisztrátor fennhatósága alá.50 A felekezeti megoszlást tekintve azonban messze az országos átlag felett volt benne a római katolikusok számaránya: 1923-ban 82,97%, 1929-ben 84,34%, 1934-ben 85,2%, 1940-ben megközelítőleg ugyanennyi, 1943-ban pedig 86,7%.51 Ezzel az egyházmegyék közül az egyik leginkább katolikusok által lakottnak számított.52 A második legnagyobb felekezet az egyházmegyében az evangélikus volt 1923-ban 10%-al, 1929-ben 8,73%-al, 1934-ben 8,5%-al, 1940-ben 8,6%-8,5%-al, 1943-ban pedig 8%-al. Ebből Vas vármegyében élt a többség. Az országban a népszámlálások adatait figyelembe véve csak Békés vármegyében volt magasabb az evangélikusok arányszáma – megközelítőleg 34%-al –, valamint Sopron és Győr-Moson és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyékben volt hasonlóan magas, 12–15%
körüli.53 Ezen kívül a szombathelyi egyházmegyében reformátusok és az izraeliták arányszáma volt még 1% fölött. 1923-ban a reformátusoké 4,16%, az izraelitáké 2,79%, 1929-ben a reformátusoké 3,96%, az izraelitáké 2,88%, 1934-ben a reformátusoké 3,93%, az izraelitáké 2,27%. Az 1940-es Schematismus ettől alig eltérően 3,87% reformátust illetve
50 A burgenlandi apostoli adminisztratúráról – amely a szombathelyi és győri egyházmegye Ausztriához csatolt plébániáiból alakult – részletesen: (?), Die Ursprünge und Wegbereiter unserer Diözese, Kirchliches Jahrbuch 1962 für die Katholiken der Diözese Eisenstadt, Eisenstadt [1962], 43–57. Áttekintő kronológiával: 52–53 és 56–57. További adalékok a burgenlandi apostoli adminisztratúra születéséhez: SCHMIDT PÉTER, A Burgenlandi Apostoli Adminisztráció keletkezése (1918–1922). A Győri Egyházmegyei Levéltár forrásai, Omnis creatura significans. Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára. Essays in Honour of Mária Prokopp. Szerk.
Tüskés Anna, Budapest 2009, 407–410. Muravidék történetéről: GÖNCZ LÁSZLÓ, A muravidéki magyarság 1918–1941, PhD-disszertáció, Lendva 2000.
51 Vizsgálódásom alapját a szombathelyi egyházmegye két világháború között készült Schematismusai jelentették. A Trianon utáni egyházmegye felekezeti megoszlásáról először adatokat közlő, 1923-as, majd a 6 évvel későbbi 1929-es, az általam tüzetesebben vizsgált korszakot közvetlenül megelőző 1934-es, valamint a korszakban készült 1940-es és 1943-as. Vö.: Schematismus cleri dioecesis Sabariensis pro anno Domini 1923, Szombathely 1923; Schematismus cleri dioecesis Sabariensis pro anno Domini 1929, Szombathely 1929;
Schematismus cleri dioecesis Sabariensis, pro anno domini 1934, Szombathely 1934; Schematismus venerabilis cleri dioecesis Sabariensis pro anno domini 1940, Szombathely 1940;Schematismus venerabilis cleri dioecesis Sabariensis et administraturae ap. Muravidék, pro anno domini 1943, Szombathely 1943. (a továbbiakban:
Schematismus az évszám megjelölésével). Természetesen a fenti kimutatásokban nincsenek benne az elcsatolt plébániák adatai, illetve az utolsó évi kimutatásban Muravidék adatai, amelyet Grősz József apostoli adminisztrátorként kormányzott. Ott – az 1943. évi hivatkozott Schematismus alapján – 76% a római katolikusok és jelentős, 23% az evangélikusok aránya.
52 A katolikusok aránya járásonkint Csonka-Magyarországon, Melléklet a Magyar Katolikus Almanach III.
évfolyamához, Magyar Katolikus Almanach III.
53 Az 1920. évi népszámlálás adatai alapján az evangélikus vallásúak arányszámát az országban lásd: BALOGH MARGIT–GERGELY JENŐ, Egyházak az újkori Magyarországon 1790–1992. Adattár (História Könyvtár;
Kronológiák, Adattárak 4), Budapest 1996, 262. Az 1930. évi népszámlálás tükrében a nagyobb felekezetek törvényhatóságonkénti megoszlását egységes táblázatba foglalva: I.m. 166–167.
2,22% izraelita vallásút tüntet fel, az 1943-asban viszont amellett, hogy a református vallásúak száma kevéssé változott, 3,55%-ot tesz ki, az izraeliták arányszáma látványosan 1,13%-ra, közel a felére csökkent. 1943-ra a katolikusok számarányának kissé több mint 1%-os növekedése részben talán ezzel is magyarázható. E felekezetek mellett mind a görög-katolikusok, mind az ortodoxok, mind pedig az egyéb felekezethez tartozók elenyésző kisebbséget képeznek 1% alatti arányszámukkal.54 Tehát összességében elmondható, hogy az egyházmegye felekezetileg viszonylag homogén képet mutat, viszont a főesperességeket, espereskerületeket és a településtípusokat tekintve már korántsem ennyire egyenletes a kép.
A hat főesperesség közül az egyházmegye észak-keleti részében – tehát Vas vármegyében – elhelyezkedő sárvári főesperességben az egyházmegyei átlaghoz képest jelentős, 22–23% az evangélikusok aránya. A főesperességet alkotó 4 esperességben 3-ban, a sárvári felső, jánosházai és kemenesaljai kerületekben is megfigyelhető ez az arányeltolódás. Ezen utóbbiban kiemelkedően magas, 42%. Plébánia szintre lebontva ez azt jelenti, hogy több plébánián az evangélikus vallásúak voltak enyhe többségben, de előfordult az is, Sömjénmihályfán, hogy a katolikusok kevesebb, mint negyedét alkották a lakosságnak. A reformátusok az egyházmegye délnyugati részében éltek nagyobb számban, több főesperességet érintve. Az egymás mellett elhelyezkedő őrségi és az alsólendvai felső esperesi kerületekben volt magas az arányszámuk, az előbbiben 33%, az utóbbiban pedig 21%.
Ezenkívül az őrségi kerület mellett, északra elhelyezkedő körmendi esperesi kerületben volt még nagy számú református kisebbség 12,3%-al.55 Mindazonáltal összevetve az országos átlaggal, sem a Vas sem a Zala vármegyében élő reformátusok arányszáma nem volt magas az országoshoz képest.56 Az ortodoxok, görög-katolikusok és zsidók nagy része nagy lélekszámú városokban élt, ahol természetszerűleg a legnagyobb a lakosság felekezeti sokszínűsége, amellett, hogy a döntő többség katolikus.57
Az egyházmegye a vizsgált korszakban két, illetve annak végén, 1943-ban már három 10 ezer fő feletti lakosságszámú várossal rendelkezett, ezek: Szombathely, Zalaegerszeg, illetve Sárvár voltak. E településeken élt az egyházmegye katolikusainak több mint 17%-a.58 A hívek lelki gondozását Szombathelyen, a püspöki székhelyen 1930. január 1-től négy plébánia (Főplébánia, Szent Erzsébet plébánia, amely a ferencesek, Szent Márton plébánia, amely a domonkosok és a Szent Quirin plébánia, amely a szaléziánusok vezetése alatt állt) és egy
54 Schematismus 1923, 1929, 1934, 1940 és 1943. alapján.
55 Megközelítő százalékos adatok Schematismus 1923, 1929, 1934, 1940, 1943 alapján.
56 Az 1920. évi népszámlálás adatai alapján a református vallásúak országos megoszlását lásd: BALOGH– GERGELY, Egyházak az újkori Magyarországon 1790–1992, 263.
57 Vö.: Schematismus 1923, 1929, 1934, 1940, 1943.
58 Uo.
kurácia látta el (a Gyöngyösszőllősi kurácia), Zalaegerszegen 1942-től két plébánia, melyek közül egyik a ferencesek vezetése alatt állt, Sárvárott viszont mindössze egy plébánia.
Emellett kilenc 5–10 ezer fős város illetőleg község is a szombathelyi egyházmegye részét képezte: Kőszeg, Körmend, Celldömölk, Egervár, Vasvár, Lenti, Páka, Bánokszentgyörgy és Letenye. A pasztorációt itt is egy-egy plébánia végezte. Az egyházmegye lakosságának kétharmada viszont falvakban élt, melyek többségben a katolikus vallás dominált.59
A nemzetiségeket tekintve az egyházmegyében horvát, szlovén – az akkori szóhasználattal élve vend60 – illetve német nyelvű kisebbség élt, általában vegyes, kétnyelvű településeken. A horvátok Vas vármegye észak-nyugati részeiben, illetve szórványosan a déli részében, a szlovének Vas vármegye délnyugati és Zala vármegye nyugati szögletében, a németek pedig különösen Vas vármegye nyugati részén.61 Olyan 600–2000 fős településeken, ahol a katolikusok alkottak túlnyomó többséget. Az adott plébánia többségi nyelvének megfelelően több nemzetiségi nyelvű misét is tartottak vagy csak azon folyt az istentisztelet.62
Ezek az arányszámok, a településszerkezet, plébániák száma, illetve a nemzetiségek aránya nagyban meghatározták a pasztoráció lehetőségeit. Továbbá egy olyan faktor is meghatározó lehet, amelyet talán kevéssé szoktak egy egyházmegye történetét írva vizsgálni: a protestáns tisztviselők aránya, különösen a közigazgatás kulcspozícióiban. Hiszen az állami támogatások elosztásánál, iskolák fenntartásánál, a katolikus egyházat is esetlegesen érintő kérdésekben szükség volt a szavazatukra, támogatásukra. S előfordult például Zalaegerszeg esetében, hogy a református főispán hathatós támogatásával a 15 ezer fős katolikus többségű lakosság mellett a kevesebb, mint 300 főt számláló reformátusok a város rendkívüli eladósodása63 ellenére is megkapták 1939-ben a templomépítéshez szükséges jelentős anyagi támogatást.64 Ez azt
59 Schematismus 1923, 1929, 1934, 1940, 1943. alapján.
60 A vendek ma magukat a szlovén nép részének tekintik. A korszakban az espereskerületi koronákon világosan különbséget tettek a vend és szlovén nyelv között, illetve a vonatkozó szakirodalom is a vend elnevezést használja (ld. a következő lábjegyzetben). A muravidéki esperesi kerület koronáján például a régi vend egyházi énekek felelevenítését is célul tűzték ki a később bevezetett és elterjedt szlovén nyelvű egyházi énekek helyett.
Ugyanígy vend nyelvű katekizmus kiadását tervezték a használatban levő szlovén mellett. Vö.: SzEL AC 2015/1943.
61 Az itt lakó nemzetiségekről bővebben: Vasvármegye (Magyarország vármegyéi és városai 24) (szerk.
Borovszky Samu–Sziklay János), Budapest 1898, 362 (térkép a vármegye népességének nemzetiségi megoszlásáról), 379, 384, 387, illetve Vö.: Schematismus 1923, 1929, 1934, 1940, 1943.
62 SzEL AC 1000/1943.
63 A város eladósodásának mértékére lásd: (?): Szombathely az ország legeladósodottabb városa. Minden főre 171.91 pengő esik az adósságból. Kőszeg 131.21 pengős adósság fejadagjával a 45 megyei város között az ötödik helyen áll. Szombathely (171.91), Esztergom 154.83), Sátoraljaujhely (153.19) és Nagykanizsa (139.60 pengős fejadaggal) előzik meg, Vasvármegye (Vm) 71 (1938) 5, 4. Ahogy a cím is mutatja, a korszakban több megyei város volt súlyosan eladósodva, Zalaegerszeg 1.188.805 P-s adósságával, amely fejenként 92,70 P-t jelentett a középmezőnyben foglalt helyet az eladósodott városok között. A városok még 1925–1926-ban az amerikai Speyer & Co bankházból vettek fel beruházási kölcsönöket.
64 1939. szeptember 16-án a helybeli református lelkésszel aláírt a főispán egy kérvényt a város összes képviselőjéhez 50.000 téglának az építendő református templom céljára történő megszavazását kérve. Ezt a
mutatja, hogy néha meghatározóbb volt az elöljáróság felekezeti hovatartozása, mint az adott község felekezeti összetétele. Esetünkben ennek vizsgálata nem ütközik nehézségbe, mivel szerencsés módon ránk maradt egy összeírás az egyházmegyében működő protestáns tisztviselőkről 1941-ből. E szerint Vas vármegyében a jelentősebb tisztségek viselői közül a szombathelyi hadtestparancsnok, a MÁV üzletigazgató és a tankerületi királyi főigazgató, valamint Vas vármegye királyi tanfelügyelője voltak protestánsok. Zala vármegyében pedig a főispán – amely katolikus szempontból különösen bántó lehetett, tekintve, hogy a vármegye népességének 92%-a volt katolikus –, a vármegyei gazdasági felügyelő, a királyi pénzügyigazgató, az államépítészeti hivatal főnöke, a csendőrosztag parancsnoka és a csendőrszárny-parancsnok.65 Megfigyelhető tehát, hogy bizonyos vezető pozíciók a katolikusok jelentős számaránya ellenére protestáns kézben voltak.