A vasvár-szombathelyi székeskáptalan 6 tagból állt: praepositus maior, lector, cantor, custos, archidiaconus de Zalaegerszeg és archidiaconus de Alsólendva. A felsorolás sorrendjében Vidos Lajos nagyprépost 1926-os halálát követően: Tóth József, Tauber Sándor, Boda János, Wallner József, Rogács Ferenc és Honti Béla.136 Az előlépés rangsor szerint történt, s csak a három felsőbb stallumban járt ezzel „némi fokozati díj.” A promóció minden alkalommal új beiktatással járt az új stallumra és az új címre.137 1933-ban Boda János halálával minden utána következő kanonok eggyel feljebb lépett a ranglétrán és Palkó János került be az utolsó kanonoki stallumra. Mikes püspök nem sokkal később tervbe vette e fokozatos előlépési rendszer megszüntetését, amely a későbbiek során mégis érvényben maradt.138 A káptalanban nem a megosztott praebendák, hanem a massa communis rendszere működött.139
134 SzEL Protocollum, 1934. május 21-ei ülés, 10. Rogács közelebbről nem részletezi, hogy pontosan mely iratra gondolt. A káptalani iktatókönyv alapján vélhetően a SzEL KI 51/b-re, amely iktatási helyén nem található.
135 SzEL Protocollum, 1934. május 21-ei ülés, 10.
136 A sorrendet lásd DESICS IGNÁC, A vasvár-szombathelyi székeskáptalan története főbb vonásaiban, A szombathelyi egyházmegye története II (szerk. Géfin Gyula), Budapest 1929, 297–332, 329. Vidos Lajos 1926.
február 24-én hunyt el. Desics Ignác a káptalan XX. századi történetét nem ismerteti, pusztán a kronológiában a kanonokok neveit és beosztását sorolja fel. Szintén nem a XX. századra helyezi a hangsúlyt: SILL FERENC, A vasvár-szombathelyi székeskáptalan történetének vázlata, A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777–1977) (szerk. Fábián Árpád), Szombathely 1977, 173–242. A székeskáptalan történetének e periódusáról eddig sem átfogó, sem részletes ismertetés nem jelent meg.
137 SzEL KI 64/1929.
138 1933. szeptember 4-én közölte a káptalannal, hogy a graduális előléptetést ezentúl mellőzni fogja, az egyes tisztségekre előterjesztésére a Szentszék, illetve ő maga fog kinevezni. A nagyprépost utáni rang szerinti sorrend a kinevezés idejétől számítana. Vö.: SzEL KI 78/1933. Az első után következő 3 stallumot ad nutum Sanctae
A kanonokok az egyházmegye kormányzásában is tevékenyen részt vettek,140 – mivel ezzel a későbbiek során külön foglalkozunk – elégnek tartjuk itt egyelőre csak azt kiemelni, hogy a vikáriusi tisztséget 1922-től Boda János töltötte be, a provikáriusit pedig 1928-tól Rogács Ferenc.141 E kanonokok az 1913-ban alapított Szombathelyi Egyházmegyei Takarékpénztár igazgatótanácsának is tagjai voltak, valamint Boda János kanonokot bízta meg Mikes püspök az egyházmegyei társulatba tömörített Annunciáta Nővérek Kongregációja igazgatásával, s egyben a társulat alapszabályainak kidolgozásával is.142 A kanonokok az egyházmegye területi hierarchiájában is vezető pozíciót töltöttek be: egy-egy főesperességhez egy-egy kanonoki stallum tartozott.143
A káptalan számos alapot, illetve alapítványt is kezelt, amelyekről egy feltehetően 1937-nél nem régebben készült összesítő Varga János kanonoktól maradt fenn pro memoria formájában.144 Ebben az 1918. március 5-ei jegyzőkönyvre hivatkozva választja szét azokat az alapokat, amelyekre a püspök a vagyonkezelési szabályzatot nem terjesztette ki és melyekről számadást nem kívánt, s azokat, amelyekről számadást kívánt. Az előbbi csoportba sorolta azokat az alapítványokat, amelyek nem egyházi természetűek, melyeket magánszemélyek bíztak a káptalanra, és amelyekről a minisztériumban számadást kellett bemutatni. Ezen kívül a káptalani gazdasági-és főpénztárról, a káptalani tartalék-alapról és a misealapítványokról sem kívánt számadást a püspök. Az másik csoportban felsorolta azokat, amelyekről igen: a papnevelő intézetről és a vele kapcsolatos alapítványokról, a székesegyházról és a vele kapcsolatos alapítványokról, a püspöki és káptalani törzsvagyonról, az egyházmegyei szegényalapról, az egyházmegyei alapról, az egyházmegyei segély alapról, a püspöki elemi iskola alapról, a Szenczy-féle vasvári zárdaalapítványról, a Kelcz Adelffy árvaházról és a vele kapcsolatos alapítványokról, a Szent Imre Egyesületről és a Székely misealapról, a Papi Nyugdíjintézetről, a Deficientiáról, a zalaegerszegi apácák javára tett
Sedis adományozhatja a püspök, ha nincs szó egyidejűleg más apostoli rezervációról. Ha valamelyik káptalanban 5. dignitas is volna, csak a Szentszék adományozhatja. Az Apostoli Datária leveleit mellékletben közli az 1931.
évi március 18-ai püspökkari konferencia jegyzőkönyve: A magyar katolikus püspökkari tanácskozások, 367–
371. Az Apostoli Datária 1933. december 11-ei kapcsolódó határozatát, amely alapján mégis a graduális promóció érvényesült: SzEL KI 72/1935.
139 SzEL KI 64/1929. A jövedelmek megosztásáról a kanonokok között bővebben ld. a káptalani statútumokat:
SzEL KI 29/1924.
140 Vö.: Schematismus 1929, 24–26; Schematismus 1934, 10–12.
141 SzEL Mikes püspök hagyatéka, 18. doboz, Boda János és Rogács Ferenc 1933. február 17-én kelt levele Mikes János püspökhöz.
142 Boda János életútjához lásd: A szombathelyi egyházmegye története. Történelmi névtár III, szerk. Géfin Gyula, Szombathely 1935, 41–42.
143 Vö.: a korabeli szombathelyi egyházmegyei Schematismusokkal.
144 Maga a lista gépelt, de számos helyen olvasható Varga kanonok kézzel írt kiegészítése. Varga János 1928-tól tb. kanonok volt, 1937-ben lett rendes kanonok. A lap hátoldalán kanonokként szerepel, így feltehető, hogy a feljegyzés 1937-ben vagy az után készült. SzEL A Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan Magánlevéltára (a továbbiakban: Magánlevéltár), 21. doboz.
Németh és Széll féle alapítványról, valamint a gr. Festetics Dénesné alapokról.145 A géppel írtak mellett kézírással kiegészítve: a Tauber-féle segély alapról és a Séllyei alapítványról.146
Az első világháború alatt a székeskáptalan által kezelt alapok és alapítványok sok járadékkölcsön (hadikölcsön) kötvényt jegyeztek – Rogács Ferenc 1931-es kimutatása szerint az I., a III. és a VIII. kibocsátású kötvényből147 –, amelyet az állam a háborús kiadásai fedezésére bocsátott ki több hullámban, 5,5%, illetve 6%-os kamatra. A háború utáni infláció következtében a koronára szóló hadikölcsön kötvények majdnem teljesen elértéktelenedtek. A közvélemény viszont arra számított, hogy a magyar állam kártalanítja a hadikölcsön kötvényt jegyzetteket.148 Erre a nehéz gazdasági helyzetben nem nyílt mód, így az állam pusztán elismerte a károsultak igényének erkölcsi jogosságát az 1928. évi XII. törvénycikk 8.§-ban és az 1928. évi XXXIII. törvénycikk 14. §. értelmében segélyek formájában folyósított bizonyos összegeket.149 Ezen utóbbi paragrafus 8. bekezdése alapján a népjóléti és munkaügyi miniszter felhatalmazást kapott arra, hogy „500,000 P-t, a minisztertanács esetről-esetre kieszközlendő hozzájárulásával, a hadikölcsönjegyzés következtében tönkrement jótékony célú intézmények, nyugdíjintézmények és társadalmi alakulatok támogatására, további 500,000 P-t pedig a középosztályhoz tartozó lakosság tömegnyomorának enyhítésére fordíthasson.”150 Ezt követően került sor arra, hogy Mikes János püspök hadikölcsönkötvényt jegyző, a törvényben körülírt feltételeknek megfelelő alapok számára segélyt kért 1929-ben. Ezek az alapok a következők voltak: a Tanulmányi alapítvány, a Kelcz-Adelffy árvaház alapítvány, az Egyházmegyei papi nyugdíjintézet alapítványa, az Aggpapok házának segélyalapja, a Tauber-féle szegényalapítvány, az egyházmegyei alapítvány, az egyházmegyei segélyező alapítvány, az egyházmegyei szegényalapítvány és a Szent Imre nyugdíjpótló alapítvány.151 Ezek a
145 Gr. Festetics Dénesné neve háromszor is előkerül a pro memoriában, először azon alapok között, amelyekről nem kívánt számadást a püspök, a szombathelyi domonkos apácák zárdája javára, majd két alkalommal azon alapok között, melyekről számadást kívánt a püspök: a szentkirályi óvoda és apácák javára, valamint egy közelebbről nem részletezett célra. Uo.
146 Varga kanonok külön lapon összegyűjtötte továbbá azokat az alapokat is, amelyeket a káptalan 1916-ban plébániai kezelésbe adott át. SzEL Magánlevéltár, 21. doboz.
147 SzEL KI 87/1931.
148 A kibocsátott hadikölcsön kötvények táblázatos összefoglalását tartalmazza az 1942. évi IX. törvénycikkely 1.§-a. E szerint az I., III. sorozat kötvényeket 6%-os, a VIII. sorozat kötvényeket 5,5%-os kamatra bocsátották ki. CJH. 1942. évi törvénycikkek, Budapest 1943, 43.
149 CJH. 1928. évi törvénycikkek, Budapest 1929, 309 és 529.
150 Az 1928. évi XXXIII. tc. 14.§, CJH. 1928. évi törvénycikkek, Budapest 1929, 531. A fent említett összegeket az 1. bekezdésben megnevezett a népjóléti és munkaügyi minisztérium "Közjótékonyság és emberbaráti intézmények" címének "A háború anyagi károsultjainak támogatására" elnevezésű rovatán megállapított, illetve a későbbi években megállapításra kerülő összegből különítik el. A fent említett törvényt a hadikölcsön-károsultak támogatásáról szól az 1929. évi XXXV. tc. egészítette ki. CJH. 1929. évi törvénycikkek, Budapest 1930, 445–447.
151 Vö.: SzEL KI 21/1941. Mikes püspök 1929-es levelének másolata. Varga János kanonok leírásától egyedül a Tauber-féle alapítvány megnevezésében különbözik, aki Tauber-féle segélyalapról írt. Vö.: SzEL Protocollum, 1944. október 10-én Varga János pro memoriája. 60.
kölcsön névértéke arányában, bizonyos százalékos megoszlás szerint részesedtek az állami hadikölcsön segélyekből.152
A káptalan kezelésében álló intézmények számos osztrák és magyar állampapír tulajdonosai is voltak, 1931-es kimutatás szerint a következő államkötvényekkel rendelkeztek: földtehermentesítési kötvény, 364.400 K névértékben, aranyjáradék kötvény 2.000 K névértékben, valamint koronajáradék kötvény 256.700 K névértékben.153 Korábban ezek kamatai a káptalan jövedelmeinek jelentős részét képezték, de elértéktelenedtek. Az osztrák államadóssági papírokat 1921-ben a szombathelyi m. kir. állampénztárhoz, a magyar államadóssági címletek kamatfizetési íveit a m. kir. pénzügyminiszteri számvevőség hitelügyi csoportjához kellett beszolgáltatni az 1924. évi 102.000 pénzügyminiszteri rendelet 17. §-a értelmében,154 végül a 960/1925. M.E. számú rendelete elrendelte a háború előtt kibocsátott magyar államadóssági címletek letétbe helyezését és összegyűjtését. Így e címletek a m. kir.
állampénztárba szállíttattak, viszont továbbra is a székeskáptalan tulajdonát képezték.155 A káptalan nagy kiterjedésű földterülettel és a kiterjedt gazdasággal is rendelkezett.156 Egy 1932-es kimutatás szerint a trianoni békeszerződés előtt 6.096 kat. hold 372 négyszögöl területtel, amelyből a vagyonváltság 702 kat. hold 1018 négyszögölt vitt el, de ezen felül is maradt leadandó terület. A káptalan tulajdonában levő birtokok három egymástól távol fekvő, különböző minőségű és önmagában szétszórtan elhelyezkedő gazdaságot alkottak: a vasvári, a kemenesszentpéteri és a lipárti gazdaságokat.157 A gazdasági élő és holt felszerelés karbantartása és a gazdálkodás fejlesztése meglehetősen sok pénzt emésztett fel.
Már 1921–1926-ban folytak nagyszabású beruházások a káptalani gazdaságban, amelyeknek a törzsvagyon terhére történő átvételéhez Mikes püspök hozzájárult, s
152 A százalékos megoszlás kiválóan kirajzolódik: SzEL KI 56/1939. Összegük a következő volt: 1930-ban 20.000 P, 1931-ben 8.000 P, 1932-ben 2.000 P, 1939-ben 7.000 P, 1941 januárjában 5.000 P, decemberében pedig 4.000 P. Vö.: SzEL Protocollum, 1944. október 10-én Varga János pro memoriája. 60. Az 1941. évi 500.
M.E. rendelet a hadikölcsön kötvények letétbe helyezését írta elő, amely – lévén, hogy ezáltal számszerűsíthetővé vált az összegük – előkészítette az 1942. évi IX. törvényt az 1914–1918. évi hadikölcsönök rendezéséről. Vö.: CJH. 1942. évi törvénycikkek, 43–49.
153 SzEL KI 87/1931. Rogács Ferencnek a püspöki kar 1931. október 14-ei értekezlete alapján a székeskáptalan gazdaságáról szükséges kimutatásának vázlata. SzEL KI 32/1933. A székeskáptalan 1933. április 16-án készült kimutatása Madarász István április 8-ai megkeresésére, melyben arról gyűjtött információt, hogy a háború óta milyen romlás érte az egyházi vagyont. SzEL AC 1989/1933; SzEL KI 97b/1933. A m. kir. vallás-és közoktatásügyi miniszter a káptalan 1922–1932-ről benyújtott számadásából 1925 után hiányolta a fenti összegeket.
154 A m. kir. pénzügyminiszter 1924. évi 102.000. számú rendelete, MRT 58 (1924), Budapest 1925, 1188.
155 SzEL AC 1989/1933; SzEL KI 97b/1933; SzEL Protocollum, 1944. október 10-én Varga János pro memoriája. 60.
156 Ezzel kapcsolatban két kimutatás is készült, 1931-ben a püspöki kar felhívására egy részletesebb (SzEL KI 87/1931) és 1932-ben egy a m. kir. vallás-és közoktatásügyi minisztérium felhívására (SzEL KI 32/1932). Ezek a kimutatások kis mértékben eltérnek, de fent az 1932-est használom, mert vélhetően ez pontosította az 1931-es adatait. Bővebben: TÓTH, Egy apostoli adminisztrátori kinevezés háttere, 296.
157 SzEL KI 32/1932.
engedélyezte, hogy a törlesztést tekintettel a súlyos gazdasági helyzetre csak 1932. január 1-én kezdjék meg.158 Ezt követően 1927–1932-ben ismét nagyszabású beruházásokat eszközölt a káptalan. 262.975 P-t költöttek a gazdasági épületeik rekonstruálására és a gazdasági holt leltárra – amelyből 55.805 P-t a javadalmasok a saját jövedelmükből, 207.152 P-t pedig az 1922–1932. években a földbirtokreform következtében eladásra került ingatlanok árából álltak –, valamint a javadalmasok a sajátjukból 73.096 P-vel kiegészítették a gazdaság élő leltárát.159 A székeskáptalan az 1922–1932. évi számadásait azzal terjesztette fel 1933. április 27-én a m. kir. vallás-és közoktatásügyi miniszternek, hogy amennyiben az szükségesnek mutatkozik, az általuk a törzsvagyoni tőkéből eszközölt beruházásokat vizsgáltassa felül és ismerje el a törzsvagyon terhére.160 A miniszter 1933. október 30-án küldött levelében tett észrevételeket a számadásokhoz,161 majd Kapácsy Jenő miniszteri számvevőségi tanácsossal és Jászay Jenő királyi közalapítványi igazgatóval vizsgáltatta felül a beruházásokat, akik a káptalan képviselőjével, Rogács Ferenccel végigjárták a káptalan birtokait és számba vették a beruházásokat és az akkori állapotukat. Megállapításaikat 1933. november 24-én jegyzőkönyvben rögzítették, amely részletezi a fenti beruházásra fordított összeg megoszlását.
A látottakból és az átvizsgált számadásokból a következő megállapításra jutottak: „…a Székeskáptalan által eszközölt befektetések mind hasznos beruházások, melyek nélkül az egész mezőgazdasági üzem összeomlott volna. A még kellő időben létesített beruházásokkal a mérsékelten értékes birtokok ujból hasznot hajtókká váltak s bár szerényen, de biztositják a Székeskáptalan megélhetését.”162 Ráadásul nem csak törzsvagyoni ingatlan eladásokból, hanem a káptalan saját folyó jövedelméből is évente jelentős összeget fordított ezekre. Ezért a bizottság a beruházásoknak a törzsvagyon részére történő átvételét javasolta.163 Viszont a törzstőkéből felhasznált 207.152 P-t vissza kellett valahogy téríteni, hiszen a törzstőke készpénzek megtérítés kötelezettsége nélkül csak földbirtok vásárlására lettek volna fordíthatók, s ahhoz is a vagyonfelügyeleti hatóság hozzájárulása lett volna szükséges, s a káptalan építkezésre, erdősítésre, stb. használta fel ezen összeget. Így csak törzstőkekölcsön
158 SzEL Székeskáptalani ügyiratok iktatója és a fontosabb határozatok jegyzőkönyve 1919–1989 (a továbbiakban: Szk iktató), 1927. 75. bejegyzés, december 16. A püspöknek a káptalan felterjesztésére adott válaszirata bemásolva.
159 Wallner József vázolta a helyzetet Grősz Józsefnek, s arra kérte, hogy vagyonfelügyeleti szempontból utólag vegye tudomásul a törzsvagyoni tőke beruházását. Lásd: SzEL AC 870/1936. Az 1933. november 24-én készült jegyzőkönyvben 262.975 P 75 fillér szerepel: SzEL KI 1/1934. A számadatok pontos közlését fontosnak tartom, mivel jól kirajzolódik belőlük az élő és holt leltárra fordított saját és javadalmi beruházások aránya, amely a rendezésnél nem mellékes szempont.
160 SzEL KI 42/1933.
161 SzEL KI 97b/1933; SzEL AC 1989/1933.
162 SzEL KI 1/1934. A szöveg eredeti helyesírásával.
163 Uo.
formájában lenne lehetséges a megtérítése.164 A káptalan képviselője négy megoldási javaslatot is felvetett,165 melyből a negyediket szerették volna megvalósítani, de Mikes püspök arra hivatkozva, hogy a káptalan elvileg nem kért a tőkék befektetésére tőle engedélyt, nem adta főhatósági hozzájárulását. Csak abban az esetben lett volna hajlandó a részletekről tárgyalni, ha ezt a hozzájárulást utólag kérik.166 A káptalan nem tartotta szükségesnek, hiszen a püspök tudott a beruházásokról, sőt a felterjesztett vagyonkezelési és törzsvagyoni számadásokat korábban észrevétel nélkül tudomásul is vette.167 Felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy miért nem kérték ki előzetesen Mikes püspök egyházfőhatósági engedélyét, hiszen ez evidens lett volna. A válasz talán a tőkék befektetésének módjáról vallott eltérő felfogásban keresendő,168 tartottak tőle, hogy nem fogja beleegyezését adni, ami által a gazdaság fejlesztését nem tudták volna keresztül vinni.
Láthattuk tehát, hogy az 1930-as évek elején a szombathelyi püspökség több tényező – az állampapírok és kötvények elértéktelenedése, vagyonváltság, gazdasági világválság – összefonódásának következtében komoly anyagi gondokkal küszködött, a szanáláshoz a káptalan mégsem volt hajlandó hozzájárulását adni a tervezett formában. A püspök pedig a káptalani törzstőkéből – a vagyonfelügyeleti hatóság megkérdezése nélkül – eszközölt beruházások visszatérítéséhez nem volt hajlandó egyházfőhatósági jóváhagyását adni.
Felmerül a kérdés, hogy mi vezetett el idáig, mi húzódott meg ennek a konfliktusnak a hátterében?