Mivel egy egyházmegye története nagyon sok szállal kapcsolódik azon ország és helyi egyház történetéhez, amelyben elhelyezkedik, ezért a szombathelyi egyházmegye történetének tárgyalása előtt célszerűnek tartom egy átfogó képet megrajzolni a két világháború közötti, illetve a II. világháború alatti magyar egyházpolitikáról különös tekintettel ennek elméleti alapjairól, valamint gyakorlati megvalósulásáról, körvonalazva az állam és a katolikus egyház működésének főbb metszéspontjait.22
Az I. világháború, a Károlyi kormány és a Tanácsköztársaság után nyilvánvalóvá vált, hogy sem a liberalizmus, sem a szocializmus, sem a kommunizmus nem járható út, a kérdés állam és egyház viszonyában a hogyan tovább volt. Erre próbáltak meg választ adni többek között Prohászka Ottokár és Bangha Béla, akik a keresztény kurzusként vagy keresztény-nemzeti programként fémjelzett politika ideológiai alapjainak lerakásában játszottak jelentős szerepet.23 Maga a keresztény kurzus nem vallási fogalom és nem is egy teológiai kérdés, hanem egy merőben politikai kategória, amely 1919 augusztusában merült fel, maguk az ellenforradalom vezetői használták a kifejezést először.24 Az újjászervezésnek két fő vezérgondolata volt: az egyik a kereszténység, mint erkölcsi értékrend és társadalomszervező elv, a másik a nemzeti eszme. Ezek alkották a rendszer hivatalos ideológiájának alapját.25 A
22 A kiemelés szempontját – a rendelkezésre álló terjedelmi kereten belül – az egyházmegye vizsgálatát leginkább meghatározó témakörök adták. Sokkal részletesebben és bővebben ld. az egyes fejezetekben.
Tekintve, hogy a Horthy korszak egyháztörténete egy olyan szerteágazó, számos kérdést érintő komplexum, amelynek részterületeiről is több monográfia született, így teljességre e fejezetben természetesen nem törekszek, nem törekedhetek.
23 Az I. világháború utáni berendezkedésről alkotott elképzelésükhöz ld.: GERGELY JENŐ, Prohászka Ottokár és a "keresztény kurzus", Műhely 5 (1982) 2, 58–75; SIPOS PÉTER, A „kurzus” és a keresztény-nemzeti ideológia kialakulása, Eszmélet 2 (1990) 6, 109–111; GERGELY JENŐ, Prohászka Ottokár közéleti működése, Prohászka ébresztése. Az 1995. október 10-én Székesfehérvárott megtartott Prohászka-konferencia anyaga (szerk. Szabó Ferenc), Budapest 1996, 177–204; UŐ, A keresztény kurzusról, Távlatok 2 (2000) 48, 280–289; GÁRDONYI MÁTÉ, A keresztény kurzus programja Bangha Bélánál, Studia Wesprimiensia 9 (2007) 1–2, 25–36; ORVOS LEVENTE, A „közéleti kereszténység” eszme tartalma Prohászka Ottokárnál, Prohászka tanulmányok 2007–
2009, A Székesfehérvári Egyházmegye Prohászka-konferenciáinak előadásai, Székesfehérvár 2009, 13–21;
FRENYÓ ZOLTÁN, Prohászka Ottokár és a keresztény nemzeti újjászületés, Uo. 23–31. Álláspontjukat ekkor írt munkáikban, naplóikban is kifejtik. Vö. különösen: PROHÁSZKA OTTOKÁR, Naplójegyzetek II. 1891–1919 (szerk.
Szabó Ferenc), Szeged–Székesfehérvár 1997; UŐ, Naplójegyzetek III. 1919–1927 (szerk. Frenyó Zoltán–Szabó Ferenc), Szeged–Székesfehérvár 1997; MOLNÁR ANTAL–SZABÓ FERENC, Bangha Béla SJ emlékezete, Távlatok (2010) 3–4, Budapest 2010; PROHÁSZKA OTTOKÁR, Kultúra és terror, Budapest 1918; BANGHA BÉLA, Magyarország újjáépítése és a kereszténység, Budapest [1920].
24 GERGELY, A keresztény kurzusról, 280.
25 Uo. 282. Maga a hercegprímás Csernoch János is ebben a két eszmében látta a világháború és 1918–1919 eseményei után a kivezető utat. CSERNOCH JÁNOS, Katholikus kérdések. Csernoch János Dr. bíbornok,
kereszténység ennek megfelelően jelentős szerephez jutott a közéletben – mind országos, mind helyi szinten –, de állam és egyház viszonyában a gyakorlatban számos kérdés rendezésre várt. Egyike volt ezeknek a főkegyúri jog gyakorlása. Mivel Magyarország államformája 1920-ban király nélküli királyság lett, kormányzóval az élen, aki református vallású volt, így joggal merült fel a kérdés, hogy vajon az eddig a királyt megillető főkegyúri jogot gyakorolhatja-e.26 Természetesen a katolikus álláspont egyértelműen elutasító volt. A problémára részmegoldást jelentett az 1920. évi I. tc. 13. §. 8. bekezdése, amely kimondta, hogy a kormányzó a főkegyúri jogokat nem gyakorolja. A püspökök és nagyobb javadalmasok kinevezésének joga ezzel visszaszállt a Szentszékre. Viszont a törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indoklás azt is megfogalmazza, hogy: „ez a rendelkezés nem jelenti azt, mintha a magyar állam ezt a szent koronával szorosan egybefoglalt jogot a kormányzóság ideje alatt érvényesíteni nem kívánná.”27
Tehát az államhatalom a főkegyúri jog gyakorlásába szeretett volna beleszólni, ennek egyik eszköze a m. kir. vallás-és közoktatásügyi minisztérium volt, amelyre a király korábban már részben átruházta a főkegyúri jog hatáskörébe tartozó ügyeket, így ezeket származtatott jogon továbbra is a m. kir. vallás-és közoktatásügyi miniszter gyakorolta.28 Ugyanakkor az 1848. évi III. tc. 7. §-a felsorolta azokat a kormányzati kompetenciákat, amelyeket az uralkodó csak személyesen gyakorolhatott: ide tartozott az érsekek, püspökök, prépostok és apátok kinevezése, azzal a megkötéssel, hogy ehhez miniszteri ellenjegyzés szükséges.29 Mivel Magyarország király nélküli királyság volt, így a kinevezések joga elméletben visszaszállt a Szentszékre. Viszont a magyar kormány – ahogy fent már utaltam rá – továbbra is igényt tartott a beleszólásra, így került sor 1927-ben egy egyszerű megállapodásra, az ún.
intesa semplice-re. Eszerint a Szentszéket illeti a jelölt kiválasztása, de előtte bizalmas és titkos tárgyalást folytat a kormány megbízottjával, aki megjelölheti a kormány által alkalmasnak gondolt személyeket. Ha a választás nem e személyek egyikére esik, akkor a
hercegprimás beszédei a Szent-István-Társulat közgyűlésein 1911–1924, Budapest 1924, 82–89. Illetve a keresztény egységről mondott 1921-es beszéde: uo. 99–108.
26 A főkegyúri jog gyakorlásának kérdéséről a két világháború közt részletesen SALACZ GÁBOR ír: A főkegyúri jog és a püspökök kinevezése a két világháború között Magyarországon, Budapest 2002. Ebben a téma addigi fellelhető szakirodalmát is vázolja: 193–210. A kérdéssel legújabban Szabó István foglalkozott: SZABÓ ISTVÁN, A királyi főkegyúri jog kérdése a két világháború közötti Magyarországon, Iustum Aequum Salutare 6 (2010) 1, 103–117.
27 Az 1920. évi február hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irománya, I, Budapest 1920, 23. A fenti idézetben a kötetben alkalmazott helyesírás jelenik meg.
28 SZABÓ, A királyi főkegyúri jog kérdése a két világháború között Magyarországon, 103–117. A katolikus ügyekkel az első ügyosztály foglalkozott. Vö.: BERESZTÓCZY MIKLÓS, V. K. M. I. A magyar vallás-és közoktatásügyi minisztérium katolikus (I.) ügyosztályának története. 1867–1947, Budapest 1947.
29 Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár 1000–1895. Milleniumi emlékkiadás. 1836–1868 (szerk. Márkus Dezső), Budapest 1896, 219. (A továbbiakban CJH)
Szentszék kikéri a kormány véleményét arra vonatkozóan, hogy van-e politikai jellegű kifogása a jelölt ellen. Ha ilyen nincs, a kormány akkor is személyi vagy alkalmassági kifogásokat tehet.30
Az egyház a politikai életben is jelentős szerepet vállalt egyrészt a törvényhozói hatalomban való részvétel, másrészt a katolikus célkitűzéseket magukévá tevő pártok támogatása révén. A korszak első éveiben egykamarás nemzetgyűlés gyakorolta a törvényhozói hatalmat, amelynek a katolikus főpapság nem volt hivatalánál fogva tagja,31 viszont az 1926. évi XXII. törvénycikkellyel visszaállították a kétkamarás országgyűlést, így 1927-től kezdve a felsőházban a katolikus megyéspüspökök méltóságuknál fogva ismét helyet kaptak. Rajtuk kívül szintén ex officio tagjai voltak a pannonhalmi főapát, a hazai két premontrei rend főnöke, a zirci apát, a kegyes tanítórend magyar főnöke és a székesfőkáptalanok nagyprépostjai.32 Állam és egyház érdekei a területi revízió megvalósításában is összefonódtak, hiszen az egyháznak hívei, földbirtokai, iskolái, intézményei jelentős része került a határok másik oldalára a trianoni döntés következtében.33
Az állam gazdasági szempontból is támaszkodhatott az egyházra, amely a korszakban az egyik legjelentősebb földbirokosnak számított. Bár Trianonnal elvesztette földbirtokai több mint felét, 1921-es kimutatás szerint Csonka-Magyarországon maradt az érsekségeknek és püspökségeknek 333.257 hold birtoka, a káptalanoknak, valamint az esztergomi papnevelőnek és a pesti központi szemináriumnak 301.130 hold birtoka, az apátságoknak, prépostságoknak 23.091 hold birtoka, a szerzetesrendeknek 159.002 hold birtoka, s az
30 Vö. LÁSZLÓ T.LÁSZLÓ, Egyház és állam Magyarországon 1919–1945, Budapest 2005, 179–183; SALACZ, A főkegyúri jog és a püspökök kinevezése a két világháború között Magyarországon (ad indicem); GERGELY JENŐ, A katolikus egyház története Magyarországon 1919–1945, Budapest 1997, 60; BALOGH MARGIT – GERGELY JENŐ, Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon, 1790–2005, I, Budapest 2005, 60, 575–576;
CSIZMADIA ANDOR, A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy korszakban, Budapest 1966, 108–109. A kormány az elért eredményekkel nem elégedett meg, a későbbiek során szeretett volna a kinevezés előtt bizalmas tárgyalásokat folytatni a felsőházban ex officio helyet foglaló, nem püspök egyháznagyokról is. Viszont a Szentszékkel folytatott ez irányú tárgyalások – érthető okból – nagyon vontatottan haladtak. A nem püspöki szentszéki kinevezések esetében a Vatikán részéről csupán arra voltak hajlandóak, hogy ezen esetekben udvariasságból előre közöljék a kinevezett személyét, anélkül, hogy a kormány bármely vétót emelhetne a kinevezés ellen. Vö. MNL–OL K105, Külügyminisztériumi Levéltár, Vatikáni követség, 25. csomó.
31 Az egykamarás nemzetgyűlésbe választás útján lehetett bekerülni. A Magyar Püspöki Karból Prohászka Ottokár indult a székesfehérvári kerületben képviselőjelöltként 1920-ban és az esélyes kisgazda jelölt visszalépésével sikerült a képviselői széket elnyernie. GERGELY,Prohászka Ottokár közéleti működése, 197.
32 Az 1926. évi XXII. törvénycikk 4. § (1) B pont, Magyar törvénytár. 1926. évi törvénycikkek, Budapest 1927, 241. Az egyháziak országgyűlési részvételének rövid történeti bemutatását lásd: EGYED ISTVÁN, A Magyar Katolikus Egyház az országgyűlésen, Magyar Katolikus Almanach I (szerk. Gerevich Tibor – Lepold Antal – Zsembery István), Budapest 1927, 716–723.
33 Trianon hatását az egyházi életre már számos tanulmány vizsgálta. Átfogóan monográfiában Salacz Gábor tárgyalta a kérdést: SALACZ GÁBOR, A magyar katolikus egyház a szomszédos államok uralma alatt, München 1975. Trianon statisztikájához, illetve az 1938-ig tartó időszakban beállt változásokhoz lásd: THIRRING LAJOSET AL, Magyarország Trianontól napjainkig, Magyar Statisztikai Szemle 16 (1938) 4, 375–556.
alapoknak 136.300 hold birtoka.34 Ezek jövedelmeit vallási és közoktatási célokra fordították, belőlük finanszírozták a különböző katolikus intézmények fenntartását, segélyezték a hitbuzgalmi, vallásos szervezeteket, egyesületeket, a katolikus sajtót, illetve a katolikus célokat magukévá tevő politikai és társadalmi célzatú szervezeteket, pártokat. Szintén ebből fedeztek bizonyos kegyúri terheket és a főpapság háztartásának, reprezentálásának, közéleti szereplésének kiadásait.35 Az I. világháborút, a forradalmakat és a Tanácsköztársaságot követően a kormány egyrészt földbirtok-reformot hajtott végre, másrészt az államháztartás terhének csökkentése céljából egyszeri vagyonadót vetett ki mind az ingó, mind az ingatlan vagyonra. Az egyházat különösen a mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltságáról szóló 1921.
évi 45. tc érintette.36
Bár az egyházi vagyon döntő többsége ingatlanokban: földbirtokban és különböző épületekben volt, jelentős pénztőke is koncentrálódott az egyháznagyok kezében. A püspökségek, káptalanok, szerzetesrendek illetve különböző alapok tőkéjének nagy része állampapírokban és kötvényekben volt, mivel ezekben látták a legjobban biztosítva értékállóságukat. Ezeket az állam különböző – különösen hadi – kiadásai fedezésére bocsátotta ki és a világháborút követő infláció során elértéktelenedtek.37 A kölcsönök jegyzőit – köztük az egyházat – később segélyekkel igyekezett kárpótolni.38 Másrészről az egyház is segítette az államot, amikor ez szükségesnek látszott. 1933-ban, amikor a magyar államháztartás egyensúlyának biztosítása szükségessé vált, s az állam belső kölcsönökből kívánta fedezni a kiadásait, az egyházi nagyjavadalmasok voltak az egyik legjelentősebb hitelezői.39 Ezt követően pedig az 1938-as egyszeri beruházási hozzájárulás révén működtek közre a Darányi Kálmán által meghirdetett győri program megvalósításában.40
34 GERGELY, A katolikus egyház története Magyarországon 1919–1945, 274–279.
35 Bővebben: uo. 272.
36 Ld.: CJH. 1921. évi törvénycikkek, Budapest 1922, 389. A földosztás nagyságrendjét mutatja, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság – 1934-es adat szerint – 1933 végéig 411 ezer embert juttatott földhöz és 260 ezer embert házhelyhez. Az irányelv az volt, hogy minél több igénylőt juttassanak földhöz, így a kiosztott földek általában 1–3 holdas törpe-birtokokat eredményeztek Ld.: KENÉZ BÉLA, Birtokpolitikai irányelvek a magyar hitbizományok reformjához, Katolikus Szemle (KSZ) 48 (1934) 11, 646; SZILÁGYI LÁSZLÓ, A magyar földkérdés megoldásának lehetőségei, KSZ 48 (1934) 12, 730–731. A Nagyatádi-féle földreform főbb céljairól és megvalósításáról: AZARI BERTALAN, Az 1920–1945. évek közötti földbirtok-politikai intézkedésekről, Geodézia és Kartográfia 62 (2010) 3, 36–38.
37 Az akkori kötvényekről általában: SPILÁKNÉ KERTÉSZ MÁRTA, Magyarországi értékpapírok története 1945-ig (Tőzsdeelméleti tanulmányok 3), Budapest 1989, 51–78. A hadikölcsönökről átfogóan: MÉRŐ KATALIN, Az értéktőzsde szerepe és jelentősége a tőkés Magyarország gazdasági életében (1864–1944) (Tőzsdeelméleti tanulmányok 1), Budapest 1988, 70–72. Az 1914 és 1918 között kibocsátott magyar államadóssági címletek felsorolását lásd: 1942. évi IX. törvénycikk az 1914–1918. évi hadikölcsönök rendezéséről, CJH. 1942. évi törvénycikkek, Budapest 1942, 43–49.
38 1928. évi 12. tc. 8.§; 1928. évi 33. tc. 14.§, CJH. 1928. évi törvénycikkek, Budapest 1929, 309 és 529.
39 A belső kölcsön jegyzéséről bővebben: SzEL AC 566/1933. Gróf Károlyi Gyula 1933. április 5-én kelt levele, illetve Imrédy Béla 1933. április 5-én kelt, gróf Károlyi Gyulának írt levelének másolata. Arról, hogy a katolikus egyházat hogyan érintette: GERGELY, A katolikus egyház története Magyarországon 1919–1945, 305–307,
Tehát az állam és egyház a korszakban szorosan összefonódott. Ez nem csak a közös revíziós elképzelés, gazdaság és a törvényhozás, hanem az oktatás, illetve a társadalmi élet szervezése, irányítása területén is elmondható. 1935-ös adat szerint a katolikus egyház az országban az elemi iskolák 43%-át, a középiskolák 29%-át és a tanító(nő) képzők 59%-át tartotta fenn.41 A bevett felekezetek által fenntartott iskolák államsegélyben részesülhettek, az itt tanítók állami fizetéskiegészítést kaphattak – akárcsak az állam által minimálisan meghatározott jövedelmet el nem érő lelkészek a kongrua, valamint a korpótlékok révén. A pedagógia célja – nem csak a felekezeti iskolákban – a vallásos és erkölcsös, művelt ember és jó honpolgár nevelése volt,42 s ez nem szorítkozott csupán az iskola falai közé: a különböző katolikus ifjúsági egyesületek is a vallásos és világnézeti nevelés céljait szolgálták.43 A felnőtt katolikus társadalom összefogására is számos egyesület működött – mind hitbuzgalmiak, mind pedig társadalmiak, amelyek legtöbbször kor, nem és társadalmi osztály vagy foglalkozás szerint alakultak. Külön voltak egyesületek a papok és a világiak számára is.44 Ezek irányítása, szervezése, munkájuk összehangolása kezdetben az Országos Katolikus Szövetségre, később az 1932-ben felállított Actio Catholicára hárult,45 melynek öt szakosztálya hathatósan mozdította elő a katolikus szellemiség beivódását a társadalomba,
valamint: A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1919–1944 között I (Dissertationes hungaricae ex historia Ecclesiae 12), kiad. BEKE MARGIT, München–Budapest 1992, 480–482.
40 Erről részletesen lásd: CSULAK ELEMÉR –KERESZTESSY ERNŐ, Az egyszeri beruházási hozzájárulás (Magyar Jogászegylet Könyvtára 19), Budapest [1938]. Bevallásának módjáról is külön füzet készült: ERDÉLY SÁNDOR – HAMVAI SÁNDOR, Gyakorlati útmutató az egyszeri beruházási hozzájárulás (vagyonváltság) bevallásához, Pécs 1938.
41 A kimutatást, amelyet Hóman Bálint kultuszminiszter 1935 februárjában magával vitt a vatikáni látogatásakor Gergely Jenő közli: GERGELY, A katolikus egyház története Magyarországon 1919–1945, 96–97.
42 KUBINSZKY LAJOS, Magyar közoktatásügyi politika a két háború között, New York 1953, 92.
43 Hogy csak a legfontosabbakat említsük, az agrárifjúság számára ott volt a KALOT és a KALÁSZ, míg az iparosifjúságnak a KIOE és a KLOSZ, majd a DL. Ezen egyesületekhez kapcsolódó alapvető szakirodalom:
BALOGH MARGIT, A KALOT és a katolikus társadalompolitika, 1935–1946, Budapest 1998; STETTNER ANDREA, Katolikus Leánykörök Szövetsége, Magyar katolikus almanach II, A magyar katolikus egyház élete 1945–1985 (szerk.: Turányi László), Budapest 1988, 313–322; illetve a nagyrészt visszaemlékezésekre épülő, több témába vágó tanulmányt tartalmazó: Félbemaradt reformkor. Miért akadt el az ország keresztény humanista megújulása? A Katolikus Szemlében megjelent tanulmányok gyűjteménye (Babóthy Ferenc et al.), Róma 1990.
A KALOT-tal kapcsolatosan e kötetben: KOVÁCS K.ZOLTÁN, Ötven éve indult a KALOT, uo. 19–20; FARKAS GYÖRGY –UGRIN JÓZSEF,Hogyan ébredt az álmos óriás? Visszatekintés a katolikus népfőiskolai mozgalomra, uo. 21–26; BABÓTHY FERENC, Utam a KALOT-hoz, uo. 27–40; MÉZES MIKLÓS, Hogyan szerveztük a Széchenyi Népfőiskolát?, uo. 41–49; KOVÁCS K.ZOLTÁN, A KALOT keresztmetszete és népfőiskolái, uo. 50–55; HOLLAI FERENC, A katolikus ifjúmunkás-mozgalom (KIOE) története (1920–1948), 96–105; JOLSVAIY (JOLSVAI) HEDVIG–MONA ILONA, A Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Országos Szövetsége: a DN és DL, uo. 106–110;
STETTNER ANDREA, A Katolikus Leánykörök Szövetsége: a KALÁSZ, uo. 111–122. Ld. még a következő lábjegyzetet.
44 A katolikus egyesületekről a korszakban átfogóan: GERGELY, A katolikus egyház története Magyarországon 1919–1945, 121–176. 206–210; (?), Katolikus egyesületek, Magyar Katolikus Almanach I, 621–636.
45 Az Actio Catholica magyarországi működéséről részletesen: GIANONE ANDRÁS, Az Actio Catholica története Magyarországon 1932–1948, Budapest 2010.
amelynek révén a Horthy korszak, különösen a harmincas évek vége negyvenes évek eleje lelkiekben a katolikus reneszánsz virágkorát hozták.
B)A SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYE HELYE AZ EGYHÁZSZERVEZETBEN A STATISZTIKÁK