1. A hitoktatás
A hitoktatók nagy része maga az egyházközség lelkipásztora volt, de 1938-ra egyre gyakoribbá vált, hogy az iskolai hitoktatás elvégzésére a papok hitoktatási megbízást kértek az egyházmegye tanügyi főhatóságától. Grősz József apostoli adminisztrátor ezeket a megbízásokat felfüggesztette, és csak a legindokoltabb esetben engedélyezte, akkor is olyan feltétellel, hogy a kérelmező pap havonta ellenőrizze, és az óralátogatásokról vezessen haladási naplót, amelybe írja be a hittananyagot. A szentségek felvételére pedig minden esetben maga készítse fel a tanulókat.854 Tehát Grősz József fontosnak tartotta, hogy papjai maguk végezzék hitoktatói feladatukat. A kérelmezők elsősorban papi segítséget kaptak, másodsorban kerülhetett sor képzett világi hitoktató alkalmazására.855
Grősz József apostoli adminisztrátorként a Szentszék 1935. január 12-ei Decretumának útmutatása szerint kezdett hozzá a hitoktatás szabályozásához egyházmegyéjében. Először is számba vette azokat a tényezőket, amelyek az akkori világban az elvallástalanodáshoz vezethettek: a szülők közönye a vallásos nevelés iránt, a könnyelműen kötött vegyes házasságok, amelyek következménye vallástalanság lehet, az akkori világ szórakozási módjaiban rejlő veszélyek, az erkölcstelenség és a tévtanok. Ezek ellen a püspöki kar határozata értelmében a következő rendelkezéseket hozta: az Őrzőangyalok ünnepét (október
853 A hitoktatási felügyelők említése: SzEL PK 1936. IV. nr. 1001; SzEL PK 1941. IX. nr. 2481. A hitoktatási püspöki biztosok említése: SzEL PK 1937. IX. nr. 2897.
854 SzEL PK 1938. V. nr. 1509.
855 SzEL PK 1941. IX. nr. 2481. Egy 1941-es püspöki rendelkezés szerint a főfoglalkozású hitoktatók, valamint a hittanárok – kivéve a szerzetes tanárokat – az illetékes plébános joghatósága alatt álltak, ha szükség volt rá segíteniük kellett a szentmise bemutatásában, a gyóntatásban és a prédikálásban, a nyári hónapokban legalább három hétig részt kellett venniük a lelkipásztorkodásban, és ha a lelkipásztor katonalelkészi szolgálatra vonult be, helyettesíteniük kellett. Emellett a karácsonyi, húsvéti és pünkösdi ünnepekre csak a plébánosuk engedélyével távozhattak el.
2-át) követő vasárnapon a templomokban a hitoktatás fontosságát kiemelő szentbeszédeket kellett tartani és a szülőket figyelmeztetni kellett a gyermekük vallásos nevelésére. A papoknak különösen is ügyelniük kellett a hitoktatásra, s ahol lehetett maguknak végezni, nagyobb plébánia esetén a káplánjuk munkáját segíteni és a vasárnapi katekézisre vonatkozó rendelkezéseket megtartani. Emellett az espereseket kérte a hitoktatás szigorú ellenőrzésére általa előre meghatározott szempontok szerint.856
Grősz József nem csak arra ügyelt, hogy a hitoktatók lelkiismeretesen végezzék munkájukat, hanem arra is, hogy „a hitoktatási tananyagbeosztások egyidőben és egységes szellemben nyerjenek megoldást.”857 Ennek érdekében elrendelte, hogy akik hitoktatással foglalkoznak kizárólag a Martineum Rt e célra készült nyomtatványát használva készítsék el a hitoktatási tananyagbeosztásukat. Ez különösen fontos volt az egységesség, a könnyebb áttekinthetőség és ellenőrizhetőség szempontjából. A főpásztor alaposságát mutatja, hogy nem csak azt szabta meg, hogy pontosan milyen nyomtatványt használjanak a hitoktatók, hanem azt is, hogy minden iskola hat íven küldje be, vagy osztályonként, vagy ha az iskola osztatlan vagy félig osztott volt, akkor 2–2 évfolyam anyagát kellett A és B év szerint. Az ívek kitöltésére részletes útmutatást is adott, amely egy pedagógiában járatos ember szaktudására és alaposságára enged következtetni. Elrendelte, hogy a tanítási heteken belül órák szerint kell feltüntetni az elvégzendő tananyagot, de ennek nem csak tartalmi ismertetésnek kellett lennie, hanem a hitoktatóknak fel kellett tüntetniük a más tárgyakkal a kapcsolatot, az erkölcsi, nevelési célt, valamint a szemléltetés módját. A kerületi tanfelügyelőkhöz, a hitoktatási felügyelőkhöz vagy hitoktatási püspöki biztosokhoz kellett eljuttatniuk a tanmeneteket, akik rávezették megjegyzéseiket és utasításaikat, majd felterjesztették az egyházmegye tanügyi főhatóságához, Grősz Józsefhez jóváhagyásra.858
2. A tanítók kötelességei, feladatai és jogai
Ugyanezt az alaposságot mutatta Grősz József akkor is, amikor intézkedéseket hozott a fennhatósága alá tartozó elemi iskolák tanmenetének az elkészítéséről.859 A tanmeneti
856 SzEL PK 1936. IV. nr. 1001. A szempontok: elvégzik-e a papok a hitoktatás feladatát, nem hagyatkoznak-e túlságosan a világi hitoktatókra, maguk készítik-e elő a tanulókat a szentségek vételére, igyekeznek-e velük a gyakorlati vallásosságot is elsajátíttatni az egyesületek révén, valamint a nem katolikus fenntartású iskolákban működnek-e ilyen egyesületek.
857 SzEL PK 1937. IX. nr. 2897.
858 Uo.
859 Ezek alapját az 1937-es Tanterv és Utasítás, majd az 1942-es Tanterv és Útmutatás a nyolcosztályos elemi iskolák számára jelenti. Ezek beszerzését a főpásztor kötelezően elrendelte minden egyes tanító részére: SzEL PK 1937. VI. nr. 1806; SzEL PK 1937. IX. nr. 2898; SzEL PK 1943. I. nr. 258.
nyomtatványokat ezúttal is a Martineum Rt-nél rendelte meg, amelyek használatát kötelezően elrendelte a fennhatósága alá tartozó mindennapi elemi népiskolák számára, és kitöltésére 1937-ben részletes útmutatást adott.860 Eszerint a tanmenet elkészítését a tanítási anyag összeállításával kellett elkezdeni, amelynél figyelembe kellett venni, hogy hány osztály tanításáról van szó és mennyi idő jutott egy-egy osztály közvetlen tanítására, majd ezután a Tanterv és Utasításban kitűzött célokat szem előtt tartva elosztani a tanítandó anyagot. Ezt követően ügyelni kellett a tanterv célszerű elrendezése, azzal a tantárggyal kezdve, amely „a legtöbb elemet szolgáltatja az illető osztály részére megjelölt szemlélődési kör betöltéséhez.”861 Fontos volt egyes tantárgyak közti kapcsolat feltüntetése, erkölcsi és katolikus nevelői célok kitűzése és a szemléltetés, s mindezek részletezése a tanmenet megfelelő rovatában. Külön rubrikába kellett írni az összevont osztályok esetében az ún.
csendes foglalkozások pedagógiailag hasznos eltöltésének tervét.
Az egyházmegye elemi népiskoláiban a tanmenetek elkészítése a világos és részletes utasítás ellenére sem ment zökkenőmentesen, így Grősz József többször nyomatékosan felhívta a figyelmet erre, további szempontokat adva a tanmenetek elkészítéséhez,862 1939-ben pedig az „órarendek” elkészítésére pályázatot hirdetett, amelynek első három helyezettje pénzjutalmat kapott.863 Ezzel az ötlettel úgy tűnik, hogy az eddigi problémák nagyrészt rendeződtek, mivel a püspöki körlevelek a továbbiakban nem említik, hogy a tanítók rosszul töltötték volna ki a nyomtatványokat.
Ugyanakkor a tanmenetek készítési módja a nyolc év során sokat változott, amelyhez csak a mindig friss információk figyelembevételével lehetett a tanítóknak alkalmazkodni.864 A tanmenetek készítésének utolsó, jelentős változása a nyolcosztályos népiskolák létrehozására irányuló 1940. XX. törvény volt. E rendszer bevezetése az 1940/1941-es átmeneti tanévre még nem volt kötelező, de a m. kir. vallás-és közoktatásügyi miniszter 1941-ben már jegyzéket adott ki, amelyben felsorolta azokat az iskolákat, ahol az 1941/1942-es tanévtől a VII. osztályt meg kellett nyitni. Grősz József e rendelet hatályát az egyházmegyei római katolikus iskolákra is kiterjesztette. Tehát a jegyzékben felsorolt népiskolák fenntartói
860 SzEL PK 1937. IX. nr. 2898. Az ismétlőiskolák tanmenetének elkészítésére és kinyomtatására később került sor, így ezek kötelező használatát Grősz csak később rendelte el: SzEL PK 1937. IX. nr. 2901.
861 SzEL PK 1937. IX. nr. 2898.
862 SzEL PK 1937. IX. nr. 2903; SzEL PK 1939. II. nr. 230.
863 SzEL PK 1939. VIII. nr. 1452. Az első helyezett 30 P-t, a második 20 P-t, a harmadik 10 P-t kapott. A tanmenet szinonimájaként Grősz gyakran az órarend kifejezést használja. Bár ma már e két fogalom mást jelent, a szóhasználat jogosságát az adja, hogy a vizsgált időszakban az elemi népiskolákban az összes tantárgyat általában egy tanító tanította egy vagy több osztálynak, attól függően, hogy a tanítás osztott, osztatlan vagy félig osztott rendszerben folyt.
864 SzEL PK 1939. VIII. nr. 1453; SzEL PK 1939. XI. nr. 2413; SzEL PK 1940. VII. nr. 1895.
kötelesek voltak megnyitni a VII. osztályt, „hacsak annak megnyitása leküzdhetetlen akadályba nem ütközik s még váltakozó rendszer alkalmazásával sem vihető keresztül.”865 Ilyen esetben kérni lehetett az új rendszer megkezdésének elhalasztását az egyháztanács által felvett jegyzőkönyv útján. A VII. osztály megnyitására tehát nem mindenütt került sor.
Bevezetése 1942-ben vált fontos kérdéssé, különösen a vegyes vallású községekben, mivel a m. kir. vallás-és közoktatásügyi miniszter 105.002/1942. V. 1 ü. o. sz. rendelete szerint, ha az adott községben volt nyolcosztályos népiskola, akkor az összes gyereket oda kellett beíratni, akkor is, ha az iskola a gyermek vallásától eltérő felekezeti iskola volt, így ha az nem katolikus fenntartású iskola volt, a diákok nevelése nem katolikus szellemben történt volna.866 Ez a veszély az egyházmegyei főtanfelügyelő összeírása szerint a szombathelyi egyházmegyében 20 vegyes vallású községben fenyegetett,867 így a főpásztor elrendelte, hogy
„ezeken a helyeken okvetlenül, továbbá ahol új tanterem építése nélkül ez lehetséges már az 1942/1943-as tanévre meg kell szervezni a kat. elemi iskola VII. osztályát.”868 A felhívás eredményességét mutatja, hogy a 20-ból 14 helyen az 1942/1943-as tanévben biztosan megnyitották a VII. osztályt, 1 helyen már korábban, az 1940/1941-es tanévben megnyílt, egy plébános tájékoztatása szerint a kérdéses községben nincs megnyitva a VII. osztály más felekezeti iskolában és nekik sem áll módjukban megnyitni, 4 helységből pedig nem érkezett be a megkérdezett plébánosoktól a VII. osztály megnyitására vonatkozó információ.869
3. A tanítók besorolása és feladatköre
A különböző beosztású tanítóknak a tanmenetek változásain és az új iskolatípus megjelenésén kívül a vizsgált időszakban szembe kellett nézniük beosztásuk elnevezésének, időtartamának, megkezdése és befejezése szabályozásának változásaival és feladatkörük kibővülésével is, amelyhez szintén az egyházmegyei tanügyi főhatóság, Grősz József adott útmutatást.
A beosztásukkal kapcsolatos változásokról főleg a püspöki körlevelekben a m. kir. vallás-és közoktatásügyi miniszter rendeleteinek „tudomásvétel és miheztartás” végetti közléséből, valamint a szombathelyi egyházmegye főpásztorának e rendeleteket kiegészítő
865 SzEL TANF 2985/1940.
866 SzEL PK 1942. VII. nr. 1813.
867 SzEL TANF 1681/1942.
868 SzEL PK 1942. VII. nr. 1813.
869 Uo. A hetedik osztályok megnyitásával kapcsolatban azt adott községekben ld. még: SzEL TANF 3377/1940;
SzEL TANF 1715/1942; SzEL TANF 1716/1942; SzEL TANF 1723/ 1942; SzEL TANF 1733/1942; SzEL TANF 1739/1942; SzEL TANF 2168/1942; SzEL TANF 2337/1942.
rendelkezéseiből értesülünk. Ezekből kirajzolódik előttünk a kor pedagógus társadalma: a rendes oktatók munkáját 1940-ig a segédtanítók, a helyettes tanítók és a kisegítő tanítók segítették, ezt követően pedig a m. kir. vallás-és közoktatásügyi miniszter rendelete szerint a segédtanító elnevezés helyett a helyettes tanító, az eddigi helyettes tanító helyett a segélydíjas tanító elnevezést kellett használni, míg a kisegítő tanító elnevezés nem változott.870 1940-es információk szerint a segélydíjas tanítókat legkorábban egy év próbaidő elteltével a minősítésük függvényében helyettes tanítókká nevezhette ki az egyházi főhatóság. Ezt követően legalább 3 évig kell helyettes tanítóként dolgozniuk, csak akkor kaphattak rendes tanítói állást.871 Mivel a fennhatósága alá tartozó iskolák gyakran fordultak hivatalához helyettesítő tanerőért, Grősz elkészíttette a szombathelyi egyházmegye állástalan pedagógusainak nyilvántartását, hogy a legjobban rászoruló és az egyháztanács által felállított követelményeknek legmegfelelőbb tanítókat küldhesse. Az összeírás elkészítéséhez papjaitól kért a plébániájuk területén lakó állástalan római katolikus tanítókról és tanítónőkről jelentést.
A pedagógus személyes adatain kívül fontosnak tartotta megkérdezni az Actio Catholica eddigi munkájában való részvételét, esetleges kántori képesítését és szociális helyzetét. A jelentéshez a plébánosnak csatolnia kellett véleményét a tanító illetve tanítónő egyéniségéről és alkalmasságáról is.872
A tanerők elnevezése és próbaidejének szabályozása a későbbiek során is változott, ugyanis 1942-ben a bíboros hercegprímás eltörölte a tanerők próbaéves alkalmazását, így a helyettes tanítói illetve tanári állás lett az első rendszeres szolgálati minőség, az ideiglenes szolgálati minőség pedig az óraadói tanítói illetve tanári alkalmazás.873 Végül 1944-ben a m.
kir. vallás-és közoktatásügyi miniszter felhívására az egyenlő elbírálás elve alapján Grősz elrendelte, hogy az 1944. évi költségvetési évre vonatkozóan az 1943. január 1-ig alkalmazott helyettes tanítók rendes tanítókká történő kinevezését jegyzőkönyvben kérjék az illetékes iskolaszékek.874
A főpásztor az állásváltoztatást is szigorúan szabályozta: feltételekkel lemondani nem lehetett róla, ha valaki egy másik tanítói állás betöltésére jelentkezett, amíg az új állásában a m. kir. vallás-és közoktatásügyi miniszter meg nem erősítette, a régi állásából fizetés nélküli szabadságot kellett kérnie, s munkáját helyettes látta el.875
870 SzEL PK 1940. IV. nr. 826.
871 SzEL PK 1940. X. nr. 2768.
872 SzEL PK 1938. VII. nr. 2269.
873 SzEL PK 1942. I. nr. 376.
874 SzEL PK 1944. III. nr. 637.
875 SzEL PK 1941. III. nr. 656.
A vizsgált időszakban a fent elemzett változások mellett a tanerők feladatköre is bővült.
Egyre jelentősebb szerephez jutottak az iskola keretein belül működő egyesületek és az iskolán kívüli ifjúsági egyesületek irányításában, – amelyek megalakulását Grősz József különösen is pártolta és egyesületi vezetőképző tanfolyamok indításával is támogatta876 – s az Actio Catholica szervezésében, valamint a felmerülő alkalmi feladatok elvégzéséből (például az 1941-es népszámláláskor Grősz József utasítása alapján számlálóbiztosként877) is kivették a részüket.