Sed eran t ex a lte ra parte, tam ex Germanis, quam H ungaris, v iri illustres, qui certis adducti rationibus, bellum im piim is m axim e honesto et decoro nom ine co n tra im m anes barb aro s pro C hristo Deo et Servatore, eiusque sacrosancta religione, proque aris et focis suscipiendum cen
serent: in te r quos Comes Nicolaus Z rinianus, sum m ae claritu d in is dux erat, quo nemo regendis exercitibus m elior eo tem pore atque p eritio r habebatur. Is p raeter caeterorum opinionem, non dissentiendi a u t contendendi, sed quod mens sup
peteret, exprom endi causa, sibi longe aliam m en
tem esse, nec u t indutiae, quas necessaria potius,
Ez az a nevezetes, de egyúttal szánalom ra indító mohácsi vész, am ellyel elvesztettük nem zetünk régi dicsőségét, leverték egyetlen gyászos ütközet
ben nem ességünk, hadseregünk v irá g á t és minden erőnket, am i csak volt; elkezdtük le nem mosható g y alázatu n k ra a b arb áro k elviselhetetlen ig áját, idegen népek lenyűgöző h atalm át tű rn i és viselni, úgyhogy azt vélem jogosan kell m egátkoznunk ennek a szerencsétlen csatának vakm erő és eszte
len m egindítóit, akik a mi ifjú, szelíd, jó k irá ly u n k a t feláldozták az ellenségnek, h azán k at ebbe a b ajb a és szerencsétlenségbe döntötték.
E lveszett ebben az ütközetben részint harc, ré
szint azonban futás közben 10.000 lovas, kb. 12.000 gyalogos és a nemességből több m int 500 híres em ber; azonkívül csaknem valam ennyi püspökünk . . .
Viszont voltak mind a németek, m ind a m agya
rok között előkelő férfiak, akik alapos m egfonto
lásból javasolták, hogy az embertelen barbárok ellen tiszte« és dicső háborút vezessenek Jézus K risztusért, a M egváltóért, a szentséges v allásá
ért, az oltárok és tűzhelyek védelm éért. Közéjük tarto zo tt gróf Z rinyi Miklós, a kiváló vezér, a k i
nél a hadvezetésben jobb és tapasztaltabb ezidő- ben nem volt. Ő nem széthúzásból vagy vetélkedés
ből, de meggyőződésből vélte, hogy a béke, amelyet Ferdinánd inkább szükségből kötött a törökkel, m int tisztességes feltételek m ellett, a jelenlegi helyzet
ben az állam á lta l nem ta rth a tó fenn.
quam honesta pactione Ferdinandus eum T urcis m üsset, hoc rerum statu observentur, sibi e re- publica fore videri disserebat.
„Quandoquidem, si rem — inquiebat — penitius consideraverim us, in p raesentia hostes non secus, ac si nulla pax, nullum foedus ictum esset, agros u rere et populari, m iseram plebem quotidie variis indignisque modis ad deditionem compellere, a r ces finitim as p a rtim fraude et astu, p artim aperta vi invadere et expugnare, im perium per fas et nefas p ro latare contendunt. C ontra si quid a nostris in defensione licita atque necessaria p a
tra tu r, ea contra pacta fieri, nostrosque violati iu ris et aequi, tu rb ataeq u e pacis reos extemplo agi et pro sua feritate, leges, quas luberet dare, adim ere, non probro, non flagitio, non pessim is quibusvis facinoribus quo minus, quemadmodum in victos et sub iugum missos suam libidinem exercerent, abstinere videmus. Nec conquerendo aut expostulando apud im portunissim os .homines quicquam profecim us, quin gravius in dies et acerbius m alefaciendo, p atriam , socios, et com
m ilitones nostros, eversum iere, nostraque socor
dia dom inationem in nos insolentissim am a g ita vere: ita u t m ihi quidem, quod pace et venia aliorum dictum velim, tem pus esse v id e a tu r ad vindicandam in lib ertatem rem publicam exper- giscendi, ac oblata occasione iugum a cervicibus nostris excutiendi. Itaq u e si quid Sulim ano in hanc usque diem ex pacto debetur, id ei m itten dum non abnuerem , ne a u t m erito conqueri pos
sit, aut, u ti est a rro g a n tia et im patientia singu
lari, arm a sum endi inde occasionem capiat; quam quam sive apud eum beneficio, sive m etu proce
damus, perinde esse duco: adeo m iseriis et sa n guine nostro satiari non potest. U t m issum illud
„H ogyha — így szólt — az ügyet alaposabban m egvizsgáljuk, azt látju k , hogy az ellenség most is úgy p u sz títja a szántóföldeket, úgy kényszeríti állandóan m eghódolásra a szegény népet külön
böző m éltatlan eszközökkel, a v ég v árak at részben csellel és ravaszsággal, részben n y ílt erőszakkal úgy tám ad ja meg és foglalja el, h atalm át m inden módon úgy igyekszik kiterjeszteni, m in th a egy
általáb an semmiféle békét, semmiféle szerződést nem kötött volna. Ellenben azt látju k , h a a m ieink a védekezésben bárm i megengedett, vagy szüksé
ges dolgot elkövetnek, akkor azt állítják, hogy mindez a szerződés ellen történik, a m ieinket azon
nal m int békebontókat üldözik, vadságuknak m eg
felelően a kényük-kedvük szerint adott törvényt felfüggesztik, semmi aljasságtól, gaztettől, semmi ocsm ányságtól nem tartózkodnak, m int ahogy a legyőzöttekkel és leigázottakkal szoktak bánni.
Sem panasszal, sem követeléssel nem m entünk sem m ire ezeknél az arcátlanoknál, sőt napról- n a p ra súlyosabb, kínzóbb ártá sa ik folytán hazán
kat, szövetségeseinket, feg y v ertársain k at elveszí
tettük és renyheségünk m iatt a legtűrhetetlenebb zsarnokság alá ju to ttu n k . E zért, b ár tisztelem a mások vélem ényét, elérkezettnek látom az időt arra, hogy felkeljünk és szerezzük vissza orszá
gunk szabadságát, alkalm as p illan atb an lerázva nyakunkról az igát. Azt azonban nem ellenzem, hogy elküldjük Szulim annak azt, am ivel ta rto zunk, nehogy jogosan panaszkodjon, vagy am i
lyen kevély és elbizakodott, ürügyül használja h áborúra. Á m bár a k á r engedelmességgel, ak á r fé
lelemmel keressük a kegyét, úgy gondolom az tel
jesen egyrem egy, a n n y ira nem tud betelni nyomo
runkkal és vérünkkel. A m int ezt elküldtük, azt tartom , m ondjuk fel neki a fegyverszünetet,
hi-fu erit, tum demum renunciandam ei indutiarum male ab eo observatarum fidem et am icitiam omnem censerem, quibus nostrae opes et vires, tam privatae, quam publicae magis, quam bello dim inutae fractaeque sunt; ac deinde tem pestive curam , studium et diligentiam omnem adhiben
dam, bellum, quod nobis illa tu ru s esset, susti
nendo, et cum Dei O ptim i M aximi ope etiam pro
pulsando.
Non possum d iffiteri eum sum m as secum vires, m agnam potentiam, exercitatos milites, ingen
tem exercitum trah ere consuevisse: sed ea omuia opinione hominum ac vero longe m inora esse comperi. A liquoties iam m ihi eius bellicae expe
ditiones visae sunt, quibus ipse interfu it, quas ipse am plissim a m agnitudinis fam a duxit: primo quum me adolescente, et vix alterum et vigesi
mum aetatis annum agitante, V iennam irrita ob
sidione cinxisset: ac cum postea Cusegium, igno
bile oppidulum , aeque inglorius fru s tra tentasset, nec Caroli im peratoris au g u sti adventum expec- ta re ausus esset, postrem o cum socordia et ig n a
via ac deditione nostrorum nobilissim is S trigonii et Albae C ivitatibus occupatis, castra in A lbana planitie, etiam T a rta ris aucta collocasset: sed ego sic existimo, eius exercitum et copias incertis potius vulgi rum oribus, ac p ra v ita te et mendacio suorum eas in im m ensum falso extollentium , quam re ipsa constare. P editum siquidem p ra e torianorum , quos Ianiceroe vocant, duodecim mi
lia, aut ad sum m um quatuordecim eum habere palam est, quem num erum raro attigisse, n u n quam hactenus excessisse ab iis, qui v era dicere contendunt, accepimus. E q u itatu s omnis ex A sia et E uropa collectus viginti quinque au t trig in ta m ilia num erum non excedit; nec is v irtu te aut
szén úgy sem ta rto tta be, m ert jobban gyöngíti vagyonúnkat, népünket, haderőnket, m int valam i háború, aztán a rra irán y u ljo n lázasan minden gondunk, igyekezetünk, szorgalm unk, hogy a reánk zúduló hadat feltartsu k s a kegyelm es és hatalm as Isten segítségével visszaverjük.
Nem tagadhatom , hogy a török igen nagy töm e
get, hatalm at, gyakorlott katonákat, roppant sere
get szokott mozgósítani, de én úgy tapasztaltam , hogy valójában mindez mégis sokkal kisebb, m int azt az emberek hiszik. N éhányszor láttam olyan h ad járato t, m elyben a sereget m aga Szolimán vezette és melyről az a hír já rta , hogy rendkí
vül hatalm as; így még 21 éves korom ban Bécs sikertelen ostrom akor, aztán meg m ikor Kőszeg jelentéktelen v á rá t dicstelenül és hiába ostrom olta és a fenséges K áro ly császárt sem m erte bevárni, végül midőn a nemes Esztergom , valam int F e jé r
v ár a m ieink tunyasága, gyávasága, m egadása folytán elesett és ő a ta tá ro k k a l megerősödve a fejérv ári síkon táb o rt ü tö tt: h á t én úgy vélem, hogy hadseregének és csap atain ak n agyságát nem a tények, hanem a nép m ende-m ondája és övéinek h itv án y hazudozása növelte oly roppant nagyra.
Gyalogos testőrségének száma, kiket jan icsáro k nak neveznek, szavahihető emberek tan ú ság a sze
rin t tizenkétezer, de legfeljebb tizennégyezer; ezt a létszám ot azonban ritk á n érik el és sohasem h a
lad ják meg. Ázsiai és európai lovasságának száma huszonöt-harm incezernél nem nagyobb és mivel föld mívesekből szedik össze, bátorságtól és erőtől se nagyon duzzad. Hanem igazi ereje a palotás lovasságban rejlik, továbbá a m agyar és h orvát végeken katonáskodó zsoldosokban, v alam in t a janicsárokban. Noha ezeknek szám át m illiókra te szik m aguk a törökök és azok, ak ik velük együtt
v iribus m ultum pollet, utpote qui e ru re et agris ex hom inibus eorum culturae deditis colligitur.
V erum enim vero in praetoriano equite et in iis, qui hisce H u n g áriáé et Illy ric i finibus stipendia m erent, Ian iceris adiuncto robur omne et m uni
m entum eius exercitus consistit, quorum num e
rum etiam si T ureae ad m ultas m yriadas, et ii, qui simul cum eis falsa et incom perta afferunt, extollere conentur; re tam en vera A siaticis et E uropaeis aequato fere pede censentur. Caetera m ultitudo, lixae, calones, faex vulgi, inerm es Bul- g a ri et Graeci, cam elis aequisque curandis, ta b e r
naculis tendendis, aquationi, lignationi, denique frum entandi et pabulandi m inisteriis, et castren sibus serv itiis addicta plebs, et incondita tu rb a est, quae nec in aciem educi solet, nec, si educa
tu r, usui esse potest, quod nec ulla arm a, p raeter unam securim g erat et m agna p ars nec eam, nisi fustem au t baculum sudem ve habeat.
Quae m ihi com perta, oculisque saepius visa, non p ra e te r veri fidem ab aliis tem ere allata, aut au d ita nunc refere anim us est: sic u t cum sep
tu ag in ta m ilibus nostrorum C hristiani nom inis m ilitum , ex utroque ordine selectis, huic hosti, quantum vis tum ido et elato, patentibus in cam pis divino num ine invocato, congredi, idque non sine firm a vincendi spe posse existim em . Nec autem Deum O ptim um M aximum superosque omnes nobis C hristianis tantopere iratos, infen- sosque esse puto, u t sep tu ag in ta m ilitum m ilia conscribi, et in aciem adversus barbaros educi, et Ianiceris totidem pedites exercitatissim os, equi
tibus parem v irtu te et fo rtitu d in e equitum num e
rum apponi posse desperem. Hos autem abs te, Caesar Inclyte, nova nunc sceptra capessente, p artim in tuis regnis, et provinciis, p a rtim apud
ismeretlen dolgokról ham is híreket terjesztenek:
valójában az ázsiai és európai hadak mégis egyen
lők. A többi sokaság áll m arkotányosokból, lovász
inasokból, söpredék-tömegből, fegyvertelen bolgá
rok és görögökből, teve- és lóhajcsárokból, sáto r
verőkből, vízhordókból, favágókból, takarm ány- gyűjtő szolgák, tábori szolgák és rabszolganép rendezetlen tömegéből, m elyet nem szoktak csa ta sorba á llítan i és ha megtennék, akkor sem lenne használható, m ert semmiféle fegyvere egy-egy fej
szén kívül nincs és nagy részének m ég ez is h ián y zik, m inhogy csak egy h u sán g ja vagy egy botja vagy k aró ja van.
M indezt tapasztaltam , g y ak ran szememmel lá t
tam , nem pedig mások vakm erő, h ite lt nem é r
demlő elbeszéléséből vagy hallom ásából mondom most el.
Ilyenform án hetvenezernyi, m indkét fegyver
zetű kiválasztott katonával ezt az ellenséget úgy vélem b árm ennyire is fölfuvalkodott és erős, az Ű r szelleme segítségül hívásával n y ílt csatamezőn meg lehetne tám adni, a győzelem nem éppen bi
zonytalan rem ényével. Sem a jóságos és hatalm as Istent, sem az összes égieket nem tarto m oly h a ra gosnak és ellenségesnek irányunkban, hogy ne re mélném hetvenezer kato n a összetoborzását és a barbárok ellen vezetését és ne remélném, hogy a janicsárokkal éppen annyi g y akorlott gyalogost és a lovasokkal megfelelőszám ú vitéz és erős lovas
ságot ne tudnánk szem beállítani. Nem kételkedem benne, n agyhírű Császárom, aki most ragadod meg az új korm ánypálcát, hogy ezeket ne tudnád össze
gyűjteni, részben a Te birodalmodból és tarto m á
nyaidból, részben nagybátyádnál, a hatalm as sp a
nyol királynál, aki a jan icsárság n ál sem b á to r
ságban, sem erőben nem silányabb spanyol
gya-patruum , H ispaniarum regem potentissim um , qui H ispanum peditem, non animo, non arm is Ianicero inferiorem facile concessurus sit; ac sum m um pontificem , u ti communem omnium p a
rentem caeterosque C hristianos principes, quos ad conscociandas vires, conferendaque au x ilia im pigre concursuros haud dubie m ihi polliceor, fa
cile com parari posse nequaquam diffido. Nec duce alio, quam te, C aesar Invicte, opus est: cuius u t auctoritatem et dignitatem , qua omnes m ortales anteis, nunc om ittam , sic virtutem , m agnitudi
nem animi, experientiam , postrem o g ratu m tem peratum que im perium , et omnia, quae v irtu s et v irilis anim us abunde suppeditant, ad bellum rite adm inistrandum adducturum arb itrab o r. Caetera in prom ptu erunt, stipendia, torm enta, eorum que apparatus, classes, naves, commeatus, qui ex H u n g á ria rerum om nium feracissim o solo, ad m ultos menses et annos provideri tem pestive, facileque cu ra ri possunt: et D anubius om nibus ad super
fluitatem et redundantiam in castra devehendis tantam facultatem praebet, u t in v itare videatur.
Quod si Deus O ptim us M axim us votis nostris secundissime faverit, et victo ria nobis cesserit, sicut de ea dubitandum non est, atque adeo hic semel de perfido hoste exoptatum trium phum retulerim us: caetera om nia incommoda, quae hac
tenus accepimus, incom parabili cum laude et glo
ria C hristiani nominis cumulatissime resarcien
tur, et nos tot acceptas a barbaris clades egregie ulciscem ur, atque ab iis resp iran tes pristinum p a tria e nostrae decus et splendorem brevi recu
perabim us. Hoc u t faciam us, et nequaquam ex
tensis u lteriu s indutiis, quibus hoc regnum hac
tenus v astatu m potius est, quam correctum au t defensum, insidiosae paci iustissim um bellum
logságot szívesen át fogja engedni, a pápánál, m int m indnyájunk közös aty ján ál, továbbá a keresztény fejedelmeknél, akik — erősen szám ítok reá — az erők egyesítésére, segélyhadak gyűjtésére buzgón iparkodnak m ajd. Csak a te vezérleted a la tt tö r
ténhet ez meg, diadalm as Császár, akiben, h a mel
lőzöm is a minden embert felülmúló felsőbbséget és méltóságot, bőségesen meg van a háború helyes vezetéséhez szükséges vitézség, nagylelkűség, h a d i
dolgokban való jártasság , g yakorlottság és okos
ság, azután kellemes és m érsékelt vezérlet és mindaz, am it erényed és hősies jellem ed bőven ad.
Készen lesz egyébként a zsold, hadigépek és kellé
keik, hajóhad, élelmiszer, mely M agyarországnak mindenben term ékeny földjéről sok h ónapra és évre megfelelő időben könnyen megszerezhető, a D una pedig a n n y ira m egkönnyíti m indennek a táborba szállítását fölös és bő mennyiségben, hogy szinte te ttre csalogatja az embert.
H a a jóságos és hatalm as Isten m eghallgatná kö
nyörgéseinket és a győzelmet nekünk engedné, m int ahogy nem is szabad benne kételkednünk és most az egyszer a gálád ellenségen m egülhetjük az an n y ira óhajtott diadalt, valam ennyi bennün
ket eddig é rt gyalázatot a keresztény név h a tá r
talan dicsőségére és dicséretére kam atostul vissza
fizetjük, a barbároktól szenvedett oly sok veresé
get derekasan megbosszuljuk, tőlük elődeinknek és a hazának díszét, fényét visszaszerezzük. Hogy ezt tegyük és ne hosszabbítsuk meg a fegyver- szünetet, m ely inkább p u sztíto tta ezt az országot, m int ta lp ra á llíto tta vagy védelmezte volna, to
vábbá, hogy a csalárd békénél többre becsüljük a n y ílt háborút, tanácsolják az előbb röviden é rin te tt számos érvek, amelyek lelkem leginkább fel
tüzelték, de tanácsolja, vitéz Császárom, a te vitéz
it)
praeferam us, suadent, cum alia perm ulta, quae su p ra paucis attigi, et quibus m ihi maxime an i
mus erectus est, tum vero, Caesar Optim e et F o r
tissime, tuae v irtu tis et m axim i in te rris im perii sum m a spes, et domi m ilitiaeque p raeclara faci
nora, ac denique sum m orum regum et principum , quibus non solum sanguinis propinquitate, sed etiam anim is et sensibus coniunctissim us es, aequalis et firm issim us consensus cohortari in- citareque possunt. Itaque C hristianam rem publi- cam abs te summis votis non flagitium aliquod, vel obscurum facinus petentem tib i propone: sed u t afflictae im prim is Pannoniae libertatem , ealu- tem que collapsam et dilaceratam ab occasu et interitu restituas: qua superis bene iuvantibus re stitu ta Germ aniae et totius E uropae libertatem stabilies et confirm abis: necque teipso c lario r toto orbe te rra ru m a u t fo rtu n atio r quisquam m o rta
lium erit, nullius fam a au t v irtu tis laus per omnes gentes longius aut latiu s v olitabit; potius- que sem piterna apud omnes p a rta nom inis gloria, industriae, laborum que tuorum pro republica C hristiana susceptorum uberrim um fructum et praem ia capies; quo uno nihil est in v ita m agna
nim is principibus, vel ad p riv atam gloriam , vel ad publicae securitatis decus m agis expetendum .“
séged, a földkerekség leghatalm asabb birodalm á
hoz fűzött várakozás, háborúban és békében vég
hezvitt kiváló tetteid, végül is buzdíthat és fel
tüzelhet a legnagyobb királyok és fejedelm ek hasonló és biztos beleegyezése, akikkel Te nemcsak vérbeli rokonságban vagy, hanem lélekben és érzelmekben is össze vagy forrva. T ehát ne úgy tekintsd, m in th a a keresztény közösség valam i bűnös dolgot, vagy kétes kalandot kérne, hanem azt, hogy elsősorban a lesú jto tt P an nóniának m eg
dőlt s szétrom bolt szabadságát és épségét a teljes h an y atlás és pusztulás küszöbéről visszarántsd és ha ez az égiek segítségével sikerült, akkor ezáltal Germ ánia, valam int egész E urópa szabadságát biztosítsad és m egerősítsed. A kkor aztán nem lesz az egész földkerekségen híresebb és szerencsésebb halandó m int te, senkinek hírneve, vitézségének dicsérete nem száll m ajd úgy szélűben és hosszá
ban, m int a tied, sőt neved m indenütt örök dicső
ségben lesz, a kereszténységért végzett m unkádért, fáradozásodért bőséges gyümölcsben, jutalom ban lesz részed, m elynél többet a nagylelkű fejedelmek az életben sem a m aguk dicsőségére, sem a köz biztonságára nem kívánhatnak.
M e g j e g y z é s : Istvánffy Miklós (1538—1615), Ist- vánffy Pál fia, az irodalom művelését családi hagyo
mányként örökölte. Bolognában és Padovában tanult.
Hazakerülve, pártfogójának, Oláh Miklósnak lett titkára.
Mint nádori helytartó halt meg. Kiváló államférfi volt, de nevét inkább történeti műve tartotta fönn. (Nicolai Isthvanfi Panonii Historiarum De Rebus Hungaricis Libri XXXIV.) Művét Bonfini folytatásának szánta.
Vá-lasztékos humanista stílusa, költői előadása népszerűvé tette. Nagy érdeme, hogy továbbadta, terjesztette a hu
manista történetszemléletet. Az itt közölt első szemel
vény röviden vázolja a Mátyás király halálával beállott süllyedést, mely képtelenné tette a magyarságot arra, hogy történeti hivatását betöltse. A következő két részlet a Mohács előtti végzetes órák és a király halálának el
beszélése. Végül a negyedik szemelvény a Zrínyi Miklós ajkára adott nagy beszédet tartalmazza a török kiűzésé
ről (1564-ben). Az első három szemelvény szövegét Ist
vánffy autográf kézirata adta (Magyar Nemzeti Múzeum 2316. Quart. Lat. föl. 6 a—b, föl. 209 a—b, föl. 215 b—216 a), az utolsó szemelvény szövegét, mivel az ere
deti kéziratban csak az első húsz könyv van meg, a
deti kéziratban csak az első húsz könyv van meg, a