. . . atque ita num erus copiarum auctus est, u t sum m a to tiu s exercitus sex et v ig in ti m ilium ho
m inum num erum nequaquam superare videretur.
Non est profecto m irandum has tam p arv as co
pias, num ero et v irib u s longe inferiores, cum tam in g en ti T urearum m u ltitu d in e ac m ilitibus, qui in diversissim is orbis te rra ru m p artib u s v a rias victorias et trium phos exercitatissim i h ab eren tu r ac quadruplo n ostrorum num erum excederent, tem ere nim is congressas, victas et p ro flig atas succubuisse, sed eorum potius a rro g an tiam et insaniam dam nandam et detestandam a rb itro r, qui potentissim i hostis vires elevando et contem nendo ubique de victoriae successu stolide blan diendo, iniquissim am dim icandi conditionem su bire, quam optim i et cordatissim i principis, inviti, et fere cladem p raesagientis personam eo p e r tr a here m aluissent, unde pedem refe rre sine m ani
festissim o discrim ine, ac acerbissim a reru m om
nium conturbatione nullo modo liceret. Iam enim duobus m iliaribus, non m agnis, bina castra d ista b ant: adeo u t et serum redeundi consilium, hoste terg is insistente, et falsa atque im p o rtu n a spes repellendi hostis vel prudentiorum hominum aequiore iudicio censeri posset; sic u t Francis- cus Perenius episcopus V aradiensis, elegans, nec indoctus iuvenis, quasi fu tu ri m ali praescius eum
vágyódó Ulászlónak, K ázm ér lengyel k irály fiá
nak a ján lo tták fel a trónt, ki akkor a cseheket korm ányozta.
. . . csak an n y ira növekedett a csapatok száma, hogy az egész sereg létszám a nem h alad ta meg a huszonhatezret.
V alóban nem kell csodálni, hogy ezt a mind szám ra, mind erőre gyengébb kis sereget, mely szerfelett m eggondolatlanul m ent a harcba, le
győzte, leverte az a ro p p an t nagy török k ato n a
ság, am ely szerte a világon annyi győzelm et és d iad alt a ra to tt, g y ak o rlo tt volt és a m ieink szá
m át négyszeresen m eghaladta; hanem inkább azoknak az elbízottságát és esztelenségét kell k á r
hoztatni és m egátkozni — úgy gondolom —, akik a hatalm as ellenség erejét kisebbítették, lebecsül
ték, botorul még győzelemmel kecsegtettek, m in
den áron vállalták az egyenlőtlen küzdelm et és odavitték a k a ra ta ellenére a mi jó és okos k irá lyunkat, ki előre sejtette a vereséget, ahonnan visszavonulni nyilvánvaló végveszély és m inde
neknek vad felborítása nélkül sem m iképpen sem volt lehetséges. U gyanis a két táb o r között két kism érföldnyi távolság volt: úgyhogy különösen a higgadtabb gondolkodású, okosabb emberek lá t
h a ttá k : m ár visszavonulni is késő hátukban az ellenséggel, az a rem ény pedig, hogy vissza tu d ják v ern i az ellenfélt, ham is és esztelen. Íg y híre já rja, hogy P erényi Ferenc v árad i püspök,
palié-diem, quo pugnabitur, v ig in ti sex milium m arty rum U ngarorum celebri m emoriae, qui pro C hris
tian a religione occubuissent, fastis incribendum ideoque ad eam rem im petrandam Stephanum B rodericum cancellarium , si superstes et incolu
mis ex praelio evadat, Romam m ittendum esse, haud insulso ingenio, nec vano praesagio dixisse m em oretur.
Liber VIII. Mohács. II. Lajos halála.
Rex cum paucis, quos a tergo eius constitisse retulim us, in ta n ta rerum iniquitate, quam sae
pius praedixerat, fuga salutem quaerere coactus relicto ad dexteram Mohacio citatis equis versus Q uinqueeclesias cursum intendit. Sed quum in C arassum (!), p alustrem et coenosum rivum , in te r M ohacium et Chelliam vicum, incerto vado limo- soque praeterlabentem venisset isque tum forte a D anubii exundantis aquis, et repentino imbre, qui confecto proelio m ulta commixtus grandine et to n itru ceciderat, nonnihil accrevisset, neque obscuritas noctis, a u t pavor insequentium hostium vado explorando otium concederet, rap ien te fato ea, qua fors et fo rtu n a tulit, tra n sire im peditio
ri sque ripae aggerem su p erare conatus reflexis habenis resupinatoque equo in profundiorem lu tu len ti am nis lim um cecidit, ac degravantium arm orum pondere et equi colluctatione oppressus m iserab iliter in te riit praestantissim ae indolis atque ingenii princeps, ac om nibus corporis atque anim i dotibus insignis, eoque infelici vitae exitu indignus.
H aec est illa m em orabilis sim ul et m iserabilis
rozott és tudós ifjú, lá tta a jövendő veszedelmet;
azt mondta, hogy azt a napot, am elyen harcolni fognak, be kellene írn i a n a p tá rb a 26.000 m ag y ar m á rtír ünnepélyes emlékezetére, kik a keresztény h ité rt h a lta k meg és ebben az ügyben Róm ába kellene küldeni B roderics Istv án kancellárt, ha ugyan életben m arad és sértetlenül kerül ki az ütközetből. E zt pedig nem dőrén, vagy üres sej
telemből mondta.
Mivel a k irály ebben a nagy és á lta la többször m egjósolt kavarodásban futással volt kénytelen m enteni életét, néhány em berrel, akik, m int em lí
tettük, mögötte álltak, jobbfelől hag y ta Mohácsot és v á g ta tv a igyekezett m enekülni Pécs felé. De m ikor a K arasó (!) nevű mocsaras, sáros patakhoz ért, mely Mohács és Csele falu között folyik s csupán bizonytalan, iszapos gázlói vannak, akkor pedig véletlenül nagyon is m egnövekedett a D u
nából k iá ra d t vizektől, meg a hirtelen záportól, mely a csata végén nagy jégeső, m ennydörgés köz
ben esett, viszont sem az éjszaka sötétje, sem az üldözők m iatti félelem nem engedett időt arra, hogy m egkeressék a gázlót, akkor elrag ad ta a végzete, ott p ró b ált átkelni, ahová a vak szerencse v itte ; át a k a rt ju tn i a m agas p a rtra , visszarán
to tta a k a n tá rt, lova h a n y a tt esett és a piszkos víz mély iszapjába zuhant, lenyom ta reánehe
zedő fegyvereinek súlya és vergődő lova: így p usztult el nyom orúságosán ez a kiváló jellem ű és tehetségű uralkodó, kinek nagyszerű testi és lelki tulajdonságai voltak, és nem érdem elte ezt a boldogtalan véget.
M ohaciana clades, qua antiquum gentis nostrae decus florem que nob ilitatis et m ilitiae, ac quicquid v iriu m habebam us, una eaque funestissim a dim i
catione p ro stra tu m am isim us coepim usque cum inexpiabili ignom inia nostra, qua barb aro ru m in tolerabile iugum , qua ex teraru m nationum servi
tutem subire ac perpeti; ita u t tem erarios ac in sanos inau sp icatae pugnae auctores, qui optimum et m ansuetissim um iuvenem regem hostibus mac
tandum obtulissent, ac p a triam in has m iserias et calam itates praecipitassent, iu re m eritoque om
nibus diris devovendos censeamus.
P eriere eo proelio partim in acie, partim vero in te r fugiendum decem m ilia equitum , ac circiter duodecim m ilia peditum : a nobilitate vero clari nominis amplius quingenti; praeterea omnes fere episcopi. ..
Liber XXII. A szigeti hős beszéde az ország