Hungária. Caput V. II. §. Mátyás király könyvtára.
H aec re tu rn H ungáriáé est regia, quae tota in saxo, ad altitudinem satis m agnam enato, sita, et a septentrione in m eridiem protensa, in fronte m eridionali arcem habet, non m agno intervallo ab urbe dissitam, egregie omni m unitionis genere instructam , adhaec aedificiis insignibus, artificio
sis fornicibus tabulatisque, auro et coloribus de
pictis ad adm irationem usque splendidam. H aec p raeter situm atque architecturam tam regiam, tum corpore D ivi Joannis E lem osinarii insignis fuit, tum ob bibliothecas M athiae C orvini regis m emorabilis et adm iranda. Qua itu r ad statio
nem, ex latere interioris bibliothecae, ad sacellum D ivi Joannis perforatum , unde rex sacrum audire consuevit, duae obviae sunt aedes concam eratae;
quarum altera voluminibus G-raecis, p artim e medio Graeciae, p artim ex aliis orientis regio
nibus per regem non m inori cura, quam labore eo congestis re fe rta erat, altera interior conti
nebat codices totius linguae L atinae a prim is rudim entis ad arcem usque omnium scientiarum per capsulas et loculam enta ordine quosque suo distinctos. Tegebat horum quodlibet velum seri
ceum coloribus auroque variegatum cum indice disciplinae et professionis, in quas libri erant discreti. Maxima volum inum p ars constabat mem
branis colligata serico, umbilicis fibulisque arg en teis, auro lucidis. A udivi a m aioribus M athiam regem, dum viveret, aluisse sem per ad trig in ta servos amanuenses, pingendi peritos, quorum ego plerosque illo m ortuo noveram. H orum erant
107
A m agyar k irá ly i palota meglehetősen m agas sziklatöm bön terü l el, észak-déli fekvésű s déli részén, elég csekély távolságra a várostól, egy v á r is emelkedik, amely az esetleges védelemre m indennem ű erődítéssel kiválóan el van látva.
A k irály i v á r gyönyörű épületekből áll, m ű
vészi k iállítású boltívek díszítik, a r a jta levő fa m unkákon aran n y al és változatos színekkel fes
tett díszítések láthatók: mindez oly ragyogó, hogy ám u latra késztet. A palota fekvésén és fejedelmi fölépítésén kívül Alam izsnás Szent János ereklyé
jéről és Hollós M átyás k irály kön y v tárairó l híres.
A m erre az ú t az őrhely felé vezet, Szent János á t
tört kápolnája közelében (innen szokta a király a szent m isét hallgatni), oldalt emelkedik a belső k önyvtár két boltíves, egym ással szemközti épülete.
Az egyikben a király gondos, szorgalmas m un
k ájáv al részben G örögország szívéből, részint más keleti országokból összegyűjtött görög
nyelvű művek voltak felhalmozva; a másik, amely beljebb feküdt, m indenféle latin n y elv ű kódexe
ket ta rta lm a z o tt a legegyszerűbb elemi dolgok
tól kezdve úgyszólván a tudom ányok fellegváráig, m indegyik külön-külön tokban és szekrényben, m egbatározott rendben elkülönítve. M indezeket színes fonállal és a ran n y al átszőtt selyem bársony ta k a rta , a megfelelő tudom ány- és foglalkozási ág megjelölésével. A kötetek legnagyobb része pergam entből való, selyem kötéssel, a ran n y al be
vont ezüstcsatokkal.. Az idősebbektől hallottam , hogy M átyás idejében a k irály i u dvarban m indig
Л
opera omnes fere et Graeci, et L atini codices co n scrip ti Praefectus his F elix Ragusinus D al
mata, et ipse iám senex, m ihi cognitus, qui non modo Graece et Latine, sed Chaldaice et Arabice doctus, praeterea in ipsa quoque p ictu ra exercita
tus sedulo advertebat, ne quis erro r in describen
dis libris com m itteretur. P ra e te r has, et aliae duae erant bibliothecae, in locis diversis arcis, sed prio
ribus inferiores, quas omnes T u rea post Ludovici regis ad cam pum M oháts interitum , qui Anno M DXXVI. 29. A ugusti contigit, Buda Septembris sequentis octava die postea capta p artim dilace
ravit, partim in alios usus, argento detracto dis
sipavit.
Caput VI., II. §. Mátyás visegrádi nyaralója.
V isegrád, quod G erm ani P lin te n b u rg vocant, oppidum abest B uda occidentem versus quinque m illiaribus, conditum ad ripam D anubii, in ra d i
cibus silvae vastissim ae, pardorum aliarum que feraru m altricis. In fronte oppidi ad plagam orientalem aula extructa, plusquam dici potest, et situ decora, et im pensis magnifica, et palatiis aliisque aedificiis, vere regiis praestantissim a:
utpote quae unica q u attu o r regibus cum suis or
dinariis, u t vulgo vocant, officiariis, eodem tem pore commodum p raeb u it hospitium . D icitu r enim continere, trecentas q u in q u ag in ta et u ltra aedes.
élt m integy harm inc könyvfestésben g y akorlott másoló, akik közül többet a k irá ly h a lá la után m agam is ism ertem . Ezeknek m unkái voltak csaknem az összes görög és la tin kódexek. Veze
tőjük, egy K aguzai F élix nevű öreg dalm át em
ber, személyes ismerősöm, aki nem csak görögül és latinul, de khaldeusul és arabul is tudott, ezenfelül a festésben is nagy g y ak o rlata volt s így buzgón ügyelt rá, hogy a könyvek m ásolásába hiba ne csússzék.
E kettőn kívül még két m ásik kö n y v tár is volt a v á r különböző pontjain, ezek azonban m ár nem értek fel az előbbiekkel.
E gyébként a török Lajos k irály n ak a mohácsi mezőn 1526 augusztus 29.-én történt eleste után, a rákövetkező szeptember hónap 8.-án B udát elfog
lalv a a könyveket részint széttépte, részint az ezüstöt lefejtve m indenfelé szétszórta.
V isegrád v áro sa (melyet a németek „Plinten- b u rg n ak “ neveznek) B udától n yugat felé öt mér- földnyire terü l el a D una p a rtjá n , egy igen sűrű, vadm acskákat és más v ad ak at tápláló erdő alján.
Szemben a várossal, kelet felé, nagy költségek
kel épült a gyönyörű fekvésű k irály i udvar. P a lotái és más épületei valóban királyhoz méltóak, an nyira, hogy négy k irály n ak tu d o tt n y ú jta n i egyszerre kényelm es szállást m eghittjeikkel, ahogy általáb an m ondani szokták, h iv ataln o k aik kal együtt. Azt m ondják ugyanis, hogy 350 h ely i
ségnél több van benne. E nnek a k ap u ja a D u n ára
п о
P o rta huius patet in D anubium a se bis centum circiter passus recedentem, quo interstitio per id spatii, quod est in te r oppidum et portam , consitae sunt salices arbores. A ltera ex parte, orientalis aulae ho rtu s est: v itibus et arboribus fru ctiferis amoenus. Oculos ingredientium portam offertur statim area spatiosissim a in omni p arte viridis, floribus p ratensibus vernans. Ad centum et u ltra e p o rta passus in tro rsu s incipit gradus ex quad
ra tis lapidibus, septem a u t octo latu s ulnas, altus vero q u a d ra g in ta circiter passus. H ic area est quadra, pensilis, fornicibus sive cellis v in ariis pro regio sum ptu et amplis, et m agnificis in si
dens in stru ctaq u e lapidibus p a rite r quadris stra ta : in qua iu x ta aequam dimensionem plan
ta ta e su n t tiliae arbores et odoribus verno tem pore fragrantissim ae, et aspectu placidissim ae.
H uius in m editullio ex u rg it fons m iro artificio ex rubro fab ricatu s m arm ore cum sculptis M usa
rum im aginibus. E x cuius cacum ine effigies Cu
pidinis, u tri m arm oreo insidens aquam exprim it, quae non m inus sapida, quam frigida, ex vicini m ontis fonte per canales eo deducta cum iucun- dissimo strep itu in lancem ex siphunculis desilit m arm oream , hinc in lab ru m orbiculare. H ic fons M athiae illius Corvini regis iussu (cuius u n i
versa haec aedificia, quae narro, su n t opus) dum plerum que trium phum ageret, vino, et u t a m aio ri
bus accepi, nunc albo, nunc ru b ro fluebat, supe
riu s in radice m ontis a rte canalibus immisso. Hoc in loco rex ipse, verno aestivoque sole, flo ren ti
bus floribus, solebat ap ricari, au ram cap tare prandereque, nonnunquam etiam legatos audire et dare responsa.
Ill nyílik, amely körülbelül 200 lépésnyire van, ez a térség a kaputól egészen a városig füzekkel van beültetve. Másik oldalon, a királyi u d v ar keleti részén bájos gyümölcsös- és szöllőskertet csináltak.
A kapun belépő szeme elé rögtön egy tarka, mezei virágokkal pompázó tágas, füves térség tárul. A k a putól befelé haladva, több m int száz lépésnyire, lépcső kezdődik, mely hét vagy nyolc könyöknyi széles, négyszögletes kövekből van összerakva és körülbelül negyven lépés magas. I tt kezdődik a négyszögű függőkért, mely hasonlóképen négyszögű kövekkel van fedve, vannak itt öblös, nagyszerű p in cék, vagyis boroskam rák a k irály használatára, ra jta pedig szép szabályosan ültetve hársak, melyek ta vaszi időben illatoktól áradoznak és kellemetes lá t
v án y t n y ú jtan ak . Középen fo rrás tö r elő egy cso
dás művészettel k ifaragott vörös m árványkútból, m elyet a m úzsák dom borm űves alak jai díszíte
nek. Tetejében Cupido a la k ja ül s egy m árv án y tömlőből szo rítja ki a jóízű hideg vizet, mely a szomszédos hegyi forrásból folyik ide csatornán keresztül s kellem es csobogással h ull a csövek
ből a m árv án y tálb a, innen pedig a kerek meden
cébe. Ez a forrás am a Hollós M átyás k irály u n k p arancsára (m ert az ő alkotásai a leírt épületek mind), győzelem ünnepek alkalm ából bort folya
to tt és pedig hol fehéret, hol vöröset, am int azt az öregektől hallottam . A bort feljebb a hegy tö vében töltötték ügyesen a csövekbe. Tavasszal és nyáron, v irág n y ílás idején, m aga a k irá ly is itt szokott sütkérezni, levegőzni és reggelizni, sőt néha a követeket is itt fogadta és ad o tt nekik választ.
Caput VI., III. §. Az elnémult török követ.
N a rra tu r res non m inus risu digna, quam me
m orabilis olim eo loco contigisse. T urearum q u i
dam legatus, dum, u t m oris est, ab aulicis regis ex oppido legationis suae exponendae g ra tia in aulam deduceretur, et in porta, unde rectus patet ad hanc pensilem aream aspectus, parum per substitisset circum spiciens tan tam loci illius am oenitatem splendorem que, et aulicorum , tam in inferiore, quam superiore, ubi rex erat, area infinitam m ultitudinem serico, argento auroque contextis indum entis, atque non ex m inim a sui p a rte balteis (ut m oris est nostrorum hominum) ensibusque argenteis, ac torquibus aureis o rn a
tam , ta n ta subito adm iratione stuporeque percul
sus est, u t totius suae legationis oblivisceretur, et dum per gradus in conspectum regis ascendis
set, p ro p ter eius aspectum, qui ob m agnos oculos, cruore v elu ti perfusos terro rem inspicientibus incutiebat, conceptus iam an tea tim or ita m agis ac m agis hominem occupavit, u t post d iu tu rn u m silentium nihil aliud proferre potuerit, quam:
„Caesar salutat! Caesar salu tat!“ Quem, cum rex in te rro g a re t: an quid u ltra vellet? ille nihil respondit. Rex viso hominis tam nihili stupore ad suos, qui adstabant, purpuratos conversus:
„Videte — inquit — quales beluae nostros et aliorum principum C hristianorum fines negligen
tia n o stra publica incursent: verum , quantum in me erit, curabo frena his beluis imponere, ne tam licenter excurrant. Si alii etiam principes socor
dia et in tern is dissensionibus sepostis hoc idem p raestare c u rarin t, ag e tu r bene de rebus C h ristia
nis.“ Iu b et deinde legatum reduci ad hospitium :
f
113 IMesélnek egy m ulatságos és emlékezetes dolgot, mely egyszer ezen a helyen történt. A törökök egy követét szokás szerint a városból az udvarba kísérték az udvarnokok, hogy m egbízását elő
adja. A kapuban, ahonnan egyenes k ilátás nyílik a függőudvarra, egyideig m egállt. Megszemlélte a hely kellemes fekvését és nagy pom páját s az udvarnokok m érhetetlen sokaságát. Ezek az alsó és felső u dvarban tartózkodtak, ahol a k irály volt, ezüsttel és a ran n y al átszőtt selyem köpenyeikben, nagy részük ezüstös övékkel (embereink szokása szerint) és kardokkal, valam int aranyos láncok
kal díszítve. Oly hirtelen csodálat és ám ulat lepte meg, hogy teljesen m egfeledkezett követségéről.
Midőn a lépcsőkön felhágott a k irá ly elé és ott á llt annak a tekintete előtt, aki nagy vöröses sze
meivel félelm et keltett a szemlélőkben, akkor a m ár előbb keletkezett rettegése egyre jobban h a talm ába e jtette ú g yannyira, hogy hosszú h allg a
tás után semmi m ást szólni nem tudott, m int: „A császár üdvözöl! A császár üdvözöl!“ M ikor a k i
rá ly megkérdezte, mi m ást kíván? ő sem m it nem válaszolt. A k irály látv án ennek a h itvány em
bernek a bárgyúságát, az ottálló előkelőkhöz fo r
dult: „Nézzétek — m ondotta —, m ilyen vadállatok p u sztítják a mi h a tá ra in k a t és egyéb keresztény fejedelm ek országait a mi hanyagságunk folytán, no de am ennyire rajtam áll, gondom lesz e vad
állatok megfékezésére, nehogy kényük-kedvük szerint ki-kitörjenek. H a más fejedelm ek is ezen iparkodnak, félretéve a hanyagságot és viszály
kodásokat, akkor jól fog állni a kereszténység ügye.“ A zután visszavezettette a követet a
ven-„Vade, — inquiens — respira, resipisce!“ Is cum post m ultum tem poris largiens, u t fit, aulicis am pla m unera am biret revocationem, num quam est revocatus, sed significatum ei a rege est, u t domum re d iret nunciaretque domino suo, alium m itteret, qui legatione fungi sciret. I ta ille, pro regie dignitate magnifico nihilom inus m unere oneratus, coactus est cum rubore reverti. Haec, quam vis in rem praesentem m inus pertinebant, nolui tam en silentio p raeterire.
M e g j e g y z é s : Oláh Miklós (Nicolaus Olahus, 1493—
1568) a váradi káptalan iskolájában tanult, majd II. Ulászló udvarába került apródnak. Egyházi pályára lépett. Előbb Szakmáry György pécsi püspök, azután II. Lajos és Mária királyné titkára lett. Midőn a királyné a mohácsi csata- vesztés után elhagyta az országot, Oláh Miklós követte őt Belgiumba. 1542-ben Ferdinánd császár kancellárja lett, 1553-ban pedig esztergomi érsek. 1566-ban megalapította a nagyszombati papnevelő intézetet, ugyanott halt meg két év múlva. Belgiumban tovább művelte magát és baráti kapcsolatot létesített a humanista világ kiválóságaival, többek között Erasmussal. Verselt latinul, széleskörű levelezést folytatott, pártfogolta az újabb humanista nem
zedéket (Zsámboki János, Forgách Ferenc, Tordai Zsig- mond, Istvánffy Miklós). A Mátyás halála utáni kancel
lária hagyományait vitte magával élete útjára. A múltba menekült „Attilá“-jával éppen úgy, mint a
„Hungaria“-115
dégházba, m ondván: „Menj, szerencsétlen, térj magadhoz, éledj fel!“ Az jó idő m últán újabb k i
h allg atást próbált kieszközölni bő ajándékokat osztogatva az udvaroncoknak, m ár m int azt szok
ták, de a k irá ly többet nem h iv a tta vissza, hanem tu d tá ra a d a tta : m enjen haza és vigye h irü l u r á nak, hogy küldjön m ást követségbe, olyat, aki meg is tu d felelni feladatának. Íg y kellett annak szégyenszemre visszatérnie, m indazonáltal a k i
rály méltóságához illő módon elhalmozta ajándé
kokkal.
Ezt, b ár szorosan véve nem tarto zo tt a tá rg y hoz, nem a k a rta m elhallgatni.
ban, melyben a Mohács-előtti Magyarországot írja le. — Az itt kiválasztott szemelvények (a budai könyvtár le
írása, a visegrádi nyaraló poetikus képe, és a bámulatá
ban elnémult török követ anekdotája) valami enyhe nosztalgiával fordulnak a nagy király letűnt kora felé.
Szövegük Kollár Ádám kiadásán (Nicolai Olahi Hungária et Atila. Vindobonae, 1763. 19—20., 25—28. 1.) alapul. — I r o d a l o m : Kollányi Ferenc: Oláh Miklós. Katholikus Szemle, 1888. I. füzet. 16—64. 1. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest. IX. kötet, 1903. 1267—
1272. 1. Sörös Pongrác: ötven év Oláh Miklós életéből.
Katholikus Szemle, 1903. 327—343., 416—432. 1. Noszkay Ödön: Oláh Miklós levelezésének művelődéstörténeti vo
natkozásai. Érsekújvár, 1903. Balogh Margit: Oláh Miklós Hungáriája, mint művelődéstörténeti kútfő. Budapest, 1903. Thienemann Tivadar: Mohács és Erasmus. Minerva, 1924. 1—5. szám. 27^52. 1.