Zbigniev Olesznickyhez intézett 1479-i emlék* iratából: a cseh—magyar békekötés.
. . . In ie ru n t Bohemi pacem cum Hungaro. E a qualis sit disputare non attin et; fit enim plerum que, u t honesta u tilib u s cedant ac u tilia necessariis.
Ac proinde sit, post to t labores, to t clades, tam diuturnam v astitatem regni sui! V oluerunt illi veluti paululum quiescere et respirando se ipsos colligere. Fortasse necessitatibus eorum est igno
scendum. N ihil enim in rebus hum anis necessitate violentius. Sed cum nos propter ipsos arm a in
duerim us, neque velimus au t debeamus, nisi ad extrem um pacato illo regno ipso deponere: discu
tiendum a nobis esse puto non de qualitate pacis, sed quam d iu tu rn a esse possit. Nam honestas aut turp itu d o rei vel illis im putari, vel tem porum ne
cessitati et conditioni potest indulgeri; d iu tu rn itas vero non tam ad Bohemos, quam ad nostros p e rti
net. Atque ideo cum non solum in pace ista, sed in re qualibet, quid omnino futurum sit, divinare non valeam us, confugere oportet ad rationem et ex ea colligere, quid nobis polliceri ac verisim iliter sperare possimus, quantum ad firm itatem pacifica
tionis eiusmodi. Quae res nullo argum ento facilius assequi potest, u t ego quidem existim o: quam si causam exquirim us, propter quam inita est, non dico a Bohemis, quos nullae propem odum despera
tiones a u t neceseitas compellere potuerunt, sed ab H ungaro. Quem si rationabilis causa ad id pelle
xit, ea ratio, quae ad ineundam pacem adduxit, illam quoque conservare coget. Nam Bohemos q u a
cunque conditione quietos reddet im prim is neces
sitas, tum species quaedam libertatis, in qua
tam-— A csehek békére léptek a m agyarral. Milyen ez a béke, annak m egvitatása nem ide tartozik.
U gyanis többnyire az szokott történni, hogy a be
csület enged a hasznosnak, a hasznos pedig a szük
ségesnek. Legyen h á t m eg annyi szenvedés, csata- vesztés, országuknak oly állandó p u sztítása után!
E gy kicsit meg a k artak pihenni és fellélegezve összeszedni m agukat. T alán kényszerhelyzetüknek is be lehet tudni. U gyanis az emberi dolgokban semmi sem erőszakosabb a kényszernél. De m ivel
hogy mi éppen őm iattuk fogtunk fegyvert és azt nem ak arju k és nem is tartozunk letenni, m íg végleg le nem csendesült az a királyság, úgy gon
dolom, m eg kell vitatnunk nem an n y ira azt, hogy m ilyen ez a béke, hanem hogy tartó s lesz-e? Mert ennek az ügynek a tisztességét vagy becstelensé
gét ak ár nekik, a k á r a kényszerítő körülm ények
nek lehet tu lajdonítani és helyzetükre való tekin
tettel m eg lehet bocsátani. Hanem a tartóssága nem an n y ira a csehekre, m int inkább a mieinkre tartozik. De mivel nem csak ebben a békeügyben, hanem sem ilyen dologban sem tu d ju k megjósolni, hogy mi lesz a jövő, az észhez kell m enekülnünk és abból kell összeszednünk, hogy m it ígérhetünk m agunknak, valószínűség szerint m it remélhetünk, m ennyire bízhatunk az ilyesféle pacifikálás szi
lárdságában. Azt hiszem, hogy ezt a célt semmi más úton nem lehet könnyebben elérni, m int ha k ikutatjuk az okot, am iért elkezdték az egész ügyet, nem azt mondom, hogy a csehek, m ert őket semmiféle elkeseredés vagy kényszer ennyire nem
diu futuros ее intelligunt, quam diu statu s eius regni pendebit in ancipiti. V erum si a u t periculum , aut necessitas H ungarum ad pacem convertet: non possum us dubitare, quin sublata causa, quae illi necessitatem incusserit, tolletur et pacis effectus.
Itaq u e prim um : si ratione, si consilio ductus est, videamus. Non ignoro, m ultas rationabiles causas adduci posse ex suo regnique sui sta tu et condi
tione, propter quas videri queat recte et cum ra tione prospexisse rebus suis futu ru m q u e ipsum in posterum quietum, quippe qui doctus ab expe
rim ento iam plane possit intelligere, stultissim um esse pro certis incerta captare vanam que spem so
lidae rei praeponere. Ac proinde consulturus iam stabilim ento fortunae ac sortis suae, in qua ta n dem libere v ivat ac secure, pacem Bohemis dedit, quo beneficio illos sibi propter varioe fortunae casus obligaret, se vero ad instaurandum statu m suum expediret. S unt quidem haec et alia m ulta sapientis et profundi consilii, sed cum considero facta superioris tem poris, minime adduci possum, u t credam, alia ratione quem quam fu tu ra adm inis
tra tu ru m , quam p raeterita adm inistraverit. Iam dudum illae ipsae, quas hodie allegare licet, u rg e
ban t H u n g aru m ad q u ietio ra consilia, ille tam en semper studiosius appetivit aliena, quam sua con
servavit. Nec m irum . In his enim, quae appetebat, fructum et gloriam tantum m odo ad se perventu
ram , periculum vero, quod rebus suis imminebat, sibi cum ceteris C hristianis com m une fore intelli- gebat, nec dubitabat, ubi quid g rav iu s urgere coe
pisset, conventuros omnes ad se defendendum.
N unc quid im m utatum dicemus, p ro p ter quod ille consilium im m utaverit? Possum ego sane initae ab eo pacis rationem aliquam colligere, sed propter quam firma et stabilis fu tu ra sit, nullam intellego.
vihette, hanem a m agyar király. Ha őt valam i észszerű ok csábította erre, akkor ugyanaz az ok, mely rávezette a békére, kényszeríti is, hogy m eg
tartsa. Most a cseheket nyugodttá teszi bárm ily feltételek m ellett is: elsősorban a kényszer, aztán a szabadság látszata, am ely hitük szerint ta rt m indaddig, am íg királyságuk sorsa függőben van.
H a azonban valam i veszedelem h a jtja békére a m agyar k irályt, nem szabad kételkednünk abban, hogy am int megszűnik az az ok, mely őt kényszer- helyzetbe hozta, megszűnik a következmény is:
a béke! T ehát nézzük először is, hogy ész és böl
csesség vezette-e? N agyon jól tudom, hogy sok észszerű dolgot lehetne felhozni az ő és birodal
m ának helyzetéből és körülm ényeiből, amelyekből látható, hogy észszerűen és helyesen gondoskodott dolgairól és a jövőben is békén m arad, m int aki a tapasztalatból m egtanulta, alaposan m egérthette, hogy ostobaság biztos dolgok helyett bizonytala
non kapni és a hiú rem ényt a biztos dolognak elébehelyezni. Továbbá gondoskodni ak a rt szeren
cséjének és sorsának m egszilárdításáról, hogy végre szabadon és nyugodtan élhessen, ezért békét adott a cseheknek, hogy evvel a jótétem énnyel lekötelezze őket a szerencse különféle változásai mellett is, m aga pedig állam ának felépítéséhez foghasson. Ezek, m eg más dolgok mély és bölcs érvek, de ha meggondolom a közelmúlt tetteit, nem tudom rávenni m agam at, hogy elhigyjem.
m iszerint a jövőben m áskép kormányozzon valaki, m int a m últban tette. A m a m egállapítható okok m ár rég békére ösztökélték a m agyar királyt, ő azonban m indig m ohóbban kívánta a másét, m int a m agáét őrizgette. És nem is csoda. Azokban a dolgokban ugyanis, am elyekre törekedett, úgy vélte, csak eredm ény és dicsőség érheti, a
vesze-5
Conveniebant ad pacis ineundae necessitatem , ino
pia, in quam se ipsum induxerat propter bellum A ustrale, tim or, ne seditiose contra se miles eon- iu ra re t pro p ter stipendium , quod petitionibus, m i
nas interserendo, palam et per tum ultum exposce
bat. V idebat se praeterea reverti in regnum ex
haustum , depopulatum , fessum perpetuo bello, praeterea in quo esset invisus, atque ideo diffici
lius propem odum fore sibi ad praesens suis re
conciliari, quam in posterum cum externis bellum gerere. N overat et non sine maximo suo incom
modo ac periculo Ita lia e favores in eum refrixisse, et iam deliberatius Italos rebus suis consulturos:
ad extrem um , quem m axim e laesisset, maxime caesarem tim ebat. H orum u t unum quodque e ffi
cax est ad necessitatem pacificationis istius, sic nullum perpetuum , facileque agendo recteque con
sulendo aut corrigi, aut tolli possunt singula.
Ex quo fit, u t postquam a u t suos, a u t caesarem , au t Italos tim ere desierit, ru rsu s in nos arm a conver
tat. Sed blandiam ur nobis, quasi mentem M athiae plane scirem us; dicam us velle ipsum omnino p a cem servare: non potest, et vel invitus, pugnet:
necesse est. An ignoram us au cto ritatem et favorem pontificis Rom ani illius statum conservasse hacte
nus, et conservare? quomodo fieri poterit, u t Ma
thias Bohemis pacem servet et bene de se m eritis sacerdotibus g ratiam referat, cum illi nihil potius velint, quam u t Bohemorum opiniones, si ratione non possunt, arm is expugnentur. E st ergo au t illi carendum firm am ento et tu tela statu s sui, a u t pugnandum cum Bohemis. U trum magis expediat sibi, facile est iudicare, praesertim cum stipendio alieno m ilitem sit ad id bellum conducturus. Qui
bus ex rebus plane colligitur pacem istam nullo modo d iuturnam esse.
67
^pppig :
delem pedig, am ely állam át fenyegeti, közös ve
szedelme a keresztényeknek és nem kételkedett benne, hogy ha egyszer súlyosabban szorongat
ják, mind össze fognak csődülni, hogy megvédjék.
tésekkel vegyes kérésekben és zavarogva követelte.
A zután jól látta, hogy egy kim erült, letarolt,
szok ügyeikről gondoskodni; végül, akit legjobban m egsértett, a császártól félt legjobban. Ezen okok közül bárm elyik elég hathatós, hogy szükségessé tegye szám ára a békülést, de egyik sem teszi állandóvá és könnyű cselekvéssel, helyes megfon
tolással bárm elyiket vagy helyre lehet hozni, vagy ki lehet küszöbölni. Ebből következik, hogy ha vagy övéitől, vagy a császártól, vagy az olaszok
tól megszűnt félni, fegyvereit ellenünk fordítja.
De hízelegjünk m agunknak, hogy M átyás észjárá
Sed ponamus perpetuam fore, num quid utilis nobis? num quid honesta? S entiant alii, quod vo
lunt, ego utru m q u e negaverim , cum ex ea p erv e
n iat ad adversarium non solum pacifica possessio eorum regionum , quae vel solae in posterum belli molem sustinere queant, verum etiam illi debeatur ea pecuniarum summa, quae vel negata causa belli et semen erit, vel soluta ro b u r et fa
cultas, adeo, u t sit co n tra nos postea stipendio nostro exercitum educturus.
hekkel úgy, hogy ugyanakkor érdem eket szerzett p apjaival szemben h álát m utasson: m ert azok semmit sem kívánnak inkább, m int hogy a csehek hitelveit, ha meggyőződéssel nem lehet, fegyverrel törjék le. Tehát vagy hiányozni fog a tám ogatás és pártfogás országa szám ára, vagy harcolnia kell a csehekkel. H ogy a kettő közül melyiket teszi, könnyen megítélhető, különösen, ha más pénzén vezeti a sereget ebbe a háborúba. Ezekből a té
nyekből teljesen kiviláglik, hogy ez a béke nem lehet hosszantartó.
De tegyük fel, hogy tartós: vájjon hasznos-e?
vájjon tisztességes-e? Gondoljanak mások, am it akarnak, én m indkettőt tagadom , m ert ebből az ellenségnek nemcsak oly terület békés birtoklása jut, mely egymaga fenn tu d ja ta rta n i a jövő háború terhét, hanem még neki tartozunk jókora hadisarccal, és ha meg fogjuk tagadni, háború m agva és indítéka lesz, ha pedig megfizetjük, erő és harcképesség, úgyhogy a mi zsoldunkból fog sereget vezetni ellenünk.
M e g j e g y z é s : Callimachus Experiens (Filippo Bou- naccorsi) Firenze közelében, San Gimignanoban született (1437). Ifjúságát firenzei tartózkodása után Velencében és Rómában töltötte. Belekerült a II. Pál pápa ellen ter
vezett humanista összeesküvésbe: menekülnie kellett.
Hosszas bolyongás után Lengyelországba jutott. Csak
hamar Kázmér király kisebb fiainak nevelője és az
uralkodó bizalmas tanácsosa lett. Mátyás király terjesz
kedő politikája miatt közte és a magyar király között állandó diplomáciai küzdelem állott fenn (1478—1490), kivéve azt az egyévi szünetet, amikor Callimachus a magyar udvarban tartózkodott, mint követ, hogy a királyt addigi politikájától békés úton eltérítse. Kázmér király halála után még nagyobb befolyásra tett szert Calli
machus, mert neveltje, János Albert került a lengyel trónra. Callimachus az abszolút uralom megteremtésén fáradozott, de mielőtt megvalósíthatta volna, váratlanul meghalt (1496). — Budai követségéből visszatérve, plato
nista érdeklődésű kört szervezett, firenzei humanistákkal lépett érintkezésbe, filozófiai elmefuttatásokat írt. Politi
kai tárgyú írásai meglepő gyakorlati érzékről, éleslátásról tesznek tanúságot. Nagy részük Mátyás királlyal és poli
tikájával kapcsolatos (Attila; De his quae a Venetis ten- tata sunt, Persis ac Tartaris contra Tureos movendis;
Historia Wladislai III. Polonorum et Hungarorum regis;
Consilium). írt verseket is Catullus modorában. — Az itt közölt szemelvény Zbigniev Olesznicky alkancellárhoz in
tézett emlékiratából való, melyet az 1479-i cseh-magyar békekötés ellen írt. Érdekes, hogyan látja Mátyás királyt egy olyan ellenfél, mint Callimachus. A szöveget az Acta Tomiciana (Edidit: T. Comes Dzialynski é. n. h. n. Aján
lás: Komik, 1852 május 3) első kötetének függelékéből (Tom. I. Appendix 11—12. 1.) közlöm. — I r o d a l o m : H. Zeissberg: Die polnische Geschichtschreibung des Mittelalters. Leipzig, 1873. St. Windakiewicz: Sur les manuscrits contenant la poésie de Callimachus (Extráit de Bulletin international de l’Académie del Sciences de Cracovie) 1890. U. 6.: Les épigrammes romaines de Calli- maque. U. o., 1918. G. Dalia Santa: Di Callimaco Esper- riente (Filippo Bounaccorsi) in Polonia e di una sua proposta alia Bepubblica di Venezia nel 1495. (R. Depu- tazione Veneta di Storia Patria. 1916. Nuovo Archivio Veneto. Nuova Serie, Anno XIII. Tom. XXVI. Parte I.
146. 1.). R. Pilat: Historja literatury Polskiej. Tom. I.
Warszawa, 1926. 58—62., 123. és köv. 1. Huszti József:
Callimachus Experiens költeményei Mátyás királyhoz.
Budapest (Magyar Tudományos Akadémia), 1927. Kardos Tibor: Callimachus. Tanulmány Mátyás király államrezon- járól. Budapest, 1931. Minerva-könyvtár. XXXVI.
G A L E O T T O M A R Z 1 0
De egregie, sapienter et iocose dictis ac factis Mathiae regis. Cap. 30.
Mátyás király vitatkozik.
Strigonium , oppidum H ungáriáé in ripis D anu
bii situm, a Buda, quo secundo fluvio descendi
tur, trig in ta milibus passuum distans, arcem habet in edito colle m unitissim am et pulcherrim am . Nec immerito. F u it enim aliquando regum domus et habitatio, et in ea arce templum, cuius pronaus et solum porphyreo lapide constructum , a longe habens prospectum vasis aureis argenteisque nec non pulcherrim o et ditissimo sacerdotalium ves
tim entorum a p p aratu potest cum omnibus iure certare. E stque Strigonium H ungáriáé metropolis cum opulentissimo archiepiscopatu. Nam florenti
bus rebus ad centum m ilia aureorum proventus se extendebat, nunc vero vix dim idium obtinet.
H uius arcis possessor fuit Iohannes archiepisco- pus, de quo superius mentionem fecimus, v ir in m ultis disciplinis non in postrem is habendus astrologiaeque adeo deditus, u t ephemerides se- cum gestitans nihil nisi consultis astris ageret.
H abebat secum viros excellentes et in om nia fere doctrina excultos. Nam nos quoque, qui librum
„De homine“ nomine suo edidimus, diu eius fam ilia
rita te sum us usi. Sed in num ero doctorum erat quidam theologus acuti et prom pti ingenii, natione Siculus, ordine divi Dominici, nomine Iohannes Gattus, m ultum sibi arrogans. N am omnia theo
logiae dubia se soluturum ex tem pore praedicabat, m axime cupiens cum rege M athia habere dispu
tatiunculas. A udiverat enim a Galeotto, qui eum ex Ita lia in H ungáriám duxerat, regem M athiam
Esztergom nak, a dunam enti m ag y ar városnak, B udától — a folyó mentén haladva — harm incezer lépésre egy m agas dombon igen erős és igen szép v ára van. Nem is ok nélkül. V alam ikor ugyanis k irályi palota és székhely volt. A vártem plom porfirkőből való előhajójával s alapjaival messziről feltűnik. Ezüst és aran y edényeivel, továbbá na
gyon szép papi köntöseinek gazdag felszerelésével bárm ely templom jogos versenytársa. M ert Esz
tergom M agyarország egyik főbb városa gazdag érsekséggel. Virágzó időkben százezer a ra n y ra rú gott jövedelme, most azonban ennek alig van meg a fele. A v ár tulajdonosa János érsek volt, akit m ár fentebb m egem lítettünk. Ezt a férfit sok tu dom ányágban az első közé kell helyeznünk. Any- n y ira hódolt az asztrológiának, hogy állandóan hordott m agával csillagászati táblázatokat és mit- sem cselekedett a csillagok megkérdezése nélkül.
Állandóan kiváló és csaknem minden tudom ányhoz értő férfiak voltak körülötte. Mi is, „Az em ber“ c.
neki aján lo tt könyv szerzője, sokáig élveztük ven
dégszeretetét. H anem h át a tudósok közt volt egy éleseszű és gyors gondolkodású teológus. Ez az erősen beképzelt sziciliai Szent Domonkos szerze
tébe tartozott, neve G atti János volt. Azt hirdette m agáról, hogy kapásból meg tu d ja oldani a hit problém áit. N agyon szeretett volna M átyás király- ly al eszmecserét folytatni. H allotta u. i. Galeottó- tól, aki őt Itáliából M agyarországra hozta, hogy a furfangos eszű és finom nyelvű M átyás k irály oly
solertis ingenii linguaeque elimatae solere doctis viris aenigm ata solvenda proponere, et ita sui6 arg u tiis angere atque vexare homines, u t difficil
lim um p u ta re tu r eius retia et argum entorum laqueos evitare. Sed accidit regem iter per Strigo- nium habere hospitemque archiepiscopi fieri. Quod cum Gattus accepit, valde exultavit, ratu s adve
nisse tem pus ostentandae doctrinae conciliandique regis, a quo m ulta sperabat. E t ne longius prose
quar, p a ra tu r cena regia, et in Laconico; erat enim hiem s; et H ungaris mos est, hieme u ti Laco
nicis calidis tepidisque, prout frig u s et algor in
tenduntur. E t in his etiam aliquando dormiunt, licet san itati sit contrarium . F it enim Laconicis vapore crasso in hum anis corporibus spirituum vexatio repletioque cerebri, quam plerumque dolor consequitur capitis. Cum iam discumbendi hora venisset, n a rra tu r regi Iohannem Gattum in arce esse vocandumque ad cenam, ut cum eo habeatur disputatio, cuius rex est avidissimus, et praesertim inter comedendum; nam alio tem pore vix occu
pationibus sufficit. Vocatus iussu regio discubuit in mensa regia, ubi episcopus Quinque Ecclesia
rum et archiepiscopus Strigoniensis (uterque enim vocabatur Iohannes) doctrina exculti, et quidam alius episcopus, et Iohannes Thuz et Galeottus consederant. P e racta cena regifico luxu. U tu n tu r enim H u n g ari summa in esculentis et poculentis abundantia non sine vinorum varietate. H ic enim mos nunc est H ungaris, quo olim Galienum Ro
m anorum im peratorem usum fuisse trad u n t histo
riae.
V aria enim vina ille in lautissim is conviviis praebere consueverat. Cum ig itu r G attus vino ciboque et Laconici calore factus est anim osior (parant enim animos vina, teste Ovidio), non
ex-г
75leleményesen szokta szorongatni és zavarba hozni megfejtendő rejtvényeivel a tudós férfiakat, hogy csapdáit és ravasz érveit igen nehéz kivédeni.
T örtént pedig egy alkalommal, hogy a királynak Esztergomon keresztül vitt az ú tja, ahol az érsek lá tta vendégül. Am ikor ezt G atti m eghallotta, ú g y szólván tom bolt örömében: azt gondolta, hogy el
érkezett tudom ánya kim utatásának és a király m egnyerésének ideje, m ert sokat rem élt a k irá ly tól. De hogy m ár ne n y ú jtsam : készül a k irály i ebéd a meleg szobában. U gyanis télvíz ideje volt és M agyarországon az időjárásnak megfelelően fűtik a szobákat aszerint, am int a hideg, illetőleg a fagy váltakozik. Ebben a melegben alszanak is néha, jóllehet ez nem egészséges. A meleg szoba párázata ugyanis a lélegzést akadályozza, a fejbe száll és többnyire fő fájással jár. Mikor m ár az étkezés ideje elérkezett, mesélik a királynak, hogy Gatti János a várban van és meg kellene hívni ebédre, aztán vitát kezdeni vele (m ert azt nagyon szereti a király, különösen étkezés közben, ugyanis m áskor elfoglaltsága m iatt nem ju t rá ideje). G atti a k irály p a ran csára megjelent, annak asztala mellé ült, oda, ahol az igen m űvelt pécsi püspök s az esz
tergom i érsek (m indkettő neve János), valam int Thuz Ján o s és Galeotto ült. Végbement a királyian fényűző ebéd. U gyanis a m agyarok ételekkel és italokkal bőven élnek s a legkülönbözőbb borokat isszák. A m agyaroknak eme szokása Galienus róm ai császáréhoz hasonlít, aki, m int a történelem bizonyítja, fényes lakomái alkalm ával a legkülön
bözőbb borokat szokta felszolgáltatni. Midőn tehát G attit a borok, a finom ételek és a párás meleg bátrabbá tették (u. i. a bor O vidius szerint mer- szet ad az embereknek), nem v á rta be az ebéd végét, elkezdett m agáról beszélni és tudom ányát
spectato fine coepit de se ipso praedicare et d o ctri
nam ostentare suam, affirm are nihil in theologia esse, quod eum latitet, et se aenigm ata omnia, ubi
cumque fuerit, eine aliqua haesitatione solvisse paratum que esse ad omnia respondere. Rex autem, u t homo versutus et qui mores huius aetatis theo
logorum recte novit non nisi ard u a et difficilia sectantium , cum Thomae et Scoti difficiles de
logorum recte novit non nisi ard u a et difficilia sectantium , cum Thomae et Scoti difficiles de