Divo M athiae sta tu ra corporie fu it aliquanto m aiuscula, plusquam mediocris, form a eximia, generosus aspectus, et m ultum referens m agnani
m itatis: rubens facies, et flava coma, cui venusta
tem obducta supercilia, vegeti et subnigricantes oculi, et sine menda nasus, ne mediocrem quidem cultum addebant. O btutus eius liber ac rectus, leonis more oculis num quam inter videndum fere conniventibus. Favorem sem per obstinato indica
vit obtutu, quem vero lim is respexit oculis, in
fensum sibi esse portendit. Prom inentiore collo et mento fuit, et ore aliquanto latiore. Caput huic accedens: quippe quod nec parvum , nec m agnum videri poterat, frons vero parum spatians. Con
sentiebant inter se m em bra spatiosa: brachio te
rete, et oblonga m anu, latis humeris, et patente pectore fuit. Contra, variusculae huic fuere tibiae, ad equitandum haud quaquam inconcinnae. P ro inde form oeum erat corpus, cui color albus cum rubore fu erat adm ixtus: ex qua quidem m ixtura m irum quandoque (ut de Alexandro perhibent) fra g ra v it odorem. Quin etiam lineam entis oculo
rum, et levitate illi nimis fu it assimilis, quem sem per vitae habuit archetypum . Ingens a juven
tute celeritas, ac robur pectoris, immensa anim i m agnitudo, cum ingenti gloriae cupiditate con- iuncta: item tantum roboris et virtutis, u t neque animi, neque corporis laboribus defatigari posset.
Laboriosum huius corpus erat, et frigoris, sudoris, et inediae tolerantissim um : nihil facilius m ilitari labore, nihil domestico difficilius otio pertulit.
A fenséges M átyás te sta lk a ta a középterm etnél valam ivel nagyobb volt; rendkívüli megjelenése, nemes tekintetes sokat sejttettek nagylelkűségéből:
aranyszínű haja, ívelt szemöldöke kedvességet, mozgékony fekete szeme és saso rra pedig nem csekély tiszteletet kölcsönzött ragyogó arcának.
Nézése nyilt, egyenes és szeme nézés közben oroszlán m ódjára állandóan n y ito tt volt. Rokon- szenvét k ita rtó nézéssel m u ta tta ki, aki pedig ellenszenves volt, a rra ferdén rá p illa n to tt. Előre- h ajló n yaka és előreugró álla és a rendesnél v a la mivel nagyobb szája volt. T estalkatához illő feje sem tú l kicsinek, sem túl nagynak, viszont hom
loka nem látszott szélesnek. E rőteljes és arányos tag jai, vékony k a rja i, hosszúkás kezei, széles v álla és dom ború m ellkasa volt. Befelé ívelt lábai lovaglásra igen alkalm asak voltak. F orm ás testé
nek fehér színe vörösbe vegyült: e keverékből többször leh etett különös illa to t érezni, am int azt N agy S ándorról is mondják. Sőt szemeinek k ö r
vonalával és fürgeségével szerfelett hasonlított ahhoz, ak it m indig m intaképének tekintett. M ár ifjú ság átó l kezdve igen nagy gyorsaság és testi erő p áro su lt benne m érhetetlen lelki erővel és rop p an t dicsőségvággyal: oly nagy testi és lelki ereje volt, hogy sem szellemi, sem testi m unka nem tudta kifárasztani. B árm i m unkát, fagyot, hőséget, éhséget e g y arán t könnyen b írt el: mi sem volt könnyebb szám ára, m int a katonai fá ra d a l
m ak és semmi sem volt nehezebb, m int az otthoni tétlenség. Nem egykönnyen engedte, hogy emberi
Nec hum anis quidem passus est sibi facile in ter
dici voluptatibus, m uliercularum quandoque ob
noxius fu it am oribus, sed m atronis abetinuit.
C rapula et vino saepe cum amicis anim um rela
xavit; prom ptissim us ad prom ittendum , non d if
ficilis ad iram , ingenium perquam liberale ac magnificum, et ad clarissim a quaeque facinora intentum , crudelitatis expers et barbaricae in
hum anitatis, cui ardentissim um in erat im itando
rum Rom anorum studium , quibuscum perpetuam sibi aem ulationem indixit. Quare Corvinae gentis cognomen sibi inditum perquam libenter accepit.
Quod amicos inconstanter am avit, et plerosque depressit, crim ine non caruit. Sed num quam , quem nimis extulerit, ab re deposuit: imo num quam ab amico, quem in prim o crim ine deprehensum h a
buerit, poenas exegit, sed in iterum errantem se
verius anim advertit. Quin et in am icis quando
que fuit infelix: quippe qui opibus et honoribus in im m ensum evecti, in eum nonnulla m oliri occe
pere. Ex hum ili genere multos extulit, in quibus se fortunatiorem invenit.
Ceterum fortunatissim us sem per fere est h a
bitus. In bello Boemico sibi defuere pecuniae, v er
bis ergo et pollicitationibus crastinis alebat exer
citum. Cum dies distribuendi stipendium prae
stitu tu s instaret, quem prom issis d ifferre ultra non poterat, a praefectis equitum, legatis legionum ad alearum ludum in v itatu r, to ta nocte lusum : ipse tam aequas tesseras sortitus est, u t nihil sibi aliud caderet, quam quod iactu opus erat. Dena m ilia aureorum ea nocte ex ludo sibi com paravit, quae, antequam loco m overetur, m ilitibus dedit, et ex aleae lucro stipendium exsolvit. Raro quicquam adortum est, quod non prosper confecerit. A ugebat et illud splendorem m aiestatis et spectantium
ad-öröm einek g á ta t vessenek, akárhányszor hódolt könnyű kalandoknak, de a férjes asszonyoktól tartózkodott. M ám orral és b o rral g y ak ran ü d í
tette fel kedélyét b a rá ta i körében. K önnyen ígérő, h irtelen haragú, nagylelkű, n y ájas és nagy te t
tekre m indig kész volt. Nem volt kegyetlen és em bertelen. Buzgón követte a róm aiak példáját, akiknek nagysága m indig szeme előtt lebegett.
E zért k a p ta a C orvin nevet, am it szívesen vett.
H ib ája volt, hogy b a rá ta i irá n t nem volt á llh a ta tos és legtöbbjüket elnyom ta. A kit azonban m a
gas tisztségre emelt, azt onnan többé nem táv o lí
to tta el: b a rá tja in a k első vétkét nagylelkűen m egbocsátotta, de a többször vétkezőt szigorúan m egfenyítette. B a rá ta ib a n is g y ak ran csalódott, ugyanis m ihelyt azokat m agas tisztségekkel és kincsekkel lá tta eL. azok cserben hagyták őt. A la
csonyabb sorból sokat emelt fel, akiknél valam i
vel szerencsésebbnek bizonyult.
Más tekintetben is szerencsésnek m ondható m ajdnem m indes esetben. A cseh h ad járatb an fiiányzott neki a szükséges pénz, ezért tehát sza
vakkal és h o ln ap ra vonatkozó Ígéretekkel ta rto tta fenn hadseregében a lelket. A m ikor a zsold kiűze
tésének n ap ja elérkezett, am elyet m ár nem tudott Ígéretekkel tovább halasztani, a gyalogos- és lovae- kapitányok kockázásában részt vett: egész éjjel játszott és folyton nyert. Tízezer aran y at nyert azon az éjszakán és még m ielőtt tovább vonul
tak volna, kifizette belőle katonái zsoldját. R it
kán akadt valam i, am it szerencsésen véghez ne v itt volna. Fenségének fényét, környezetének bá
m u latát növelte az is, hogy k irály i személyét nem gőg, nem elkapatottság, a megközelítés lehe
tetlensége és gonosz ajtónállók, hanem nyájasság, jó a k a ra t és szelídség vette körül, úgyhogy nem
m irationem , quod regalem celsitudinem non super
bia, non elatio animi, non difficultas aditus, non ianitorum im probitas am bibat: sed tanta mensue- tudo, benignitas et clementia circum venerat, ut nemo eum audierit, qui non modo gratia, sed solo aspectu se non beatum profiteretur.
Sed Beatricis adventu facilitas eius, et popula
ritas, multo rem issior effecta. Nemo est qui eius beneficentiam non adm iretur. Cunctas bonas artee affectate aluit, viros doctissimos in rem otis etiam partibus disquisivit, virtutes omnes diligenter ex
coluit. P u rg a v it U ngariam rusticitate, et inventos politicarum artiu m artifices introduxit. Scythicos mores m itiores effecit, immanem superbiam re
pressit, et post A tilam prim us ad obsequium dili
gens durae cervicis U ngarum redegit. Praepolluit insuper pietate non mediocri, cui m ira religio, et tanta divini sollicitudo cultus inerat, u t domi m i
litiaeque non secus atque Alexander, dextera Deum, sinistra hastam ferret, in deos et homines iuxta liberalis. Consilium huic ad m axim a quaeque fa
cinora prom ptissim um : neque consilio audacia et industria defuit, quod et fo rtu n a aequissimo co
m itatu fovit. Cum prope T ureas castra m etatus esset, sic vires hostium exploravit: pagano nam que subornatus am ictu, cum uno tantum comite se cum iumento inter eos, qui commeatus in hosi- tilia castra conferrent, insinuavit, cum eo perve
nisset, toto die pro tabernaculo Tureae hordeum vendidit, ingruente nocte se incolumen in eua castra recepit. Scripsit ad hostem ее pridie eius castra penitus explorasse, vendidisse rustici sub persona hordeum ad tabernaculum eius; et quo maiorem dictis fidem faceret, ferculorum num e
rum et epularum cuncta genera retulit. Quae cum hostis accepisset, tim ore perculsus, postero die
ak ad t senki, ak it nem csak kegyessége, hanem még puszta megjelenése is ne te tt volna boldoggá.
B eatrix megérkezésével azonban könnyedsége és népszerűsége csökkent. M indenki csodálta jó tékonyságát. A m űvészeteket szeretettel p ártolta, a tudós férfiakat még a legmesszebb vidékeken is fe lk u ta tta és a képességeket buzgón megbecsülte.
M egtisztította M agyarországot m űveletlen jelle
gétől, föllelte és bevezette a k u ltú ra mestereit. A szitty a erkölcsöket m egszelídítette, a féktelen gő
göt elnyom ta és A ttila óta először vette rá a n y a kas m ag y art az engedelm ességre. Mélyen v a llá sos volt és a n n y ira szívén viselte az isteni tiszte
letet, hogy, m int N agy Sándor, a háborúban és békében m integy jobbjában az Isten jelképét, bal
jában a lándzsát vitte, emellett égiekhez s földiek
hez bőkezű. N agy tettekre m indig kész: hozzá me
rész és szorgalm as volt, s m indig rendkívüli sze
rencse is segítette. A török háborúban álruhában b e járta az ellenség táb o rát és kikém lelte erejét, ugyanis paraszti öltözetben egy kísérőjével és szekerével belopódzott azok közé, akik az ellensé
ges táborba eleséget szoktak szállítani. Midőn oda elérkezett, egész nap árp á t áru lt a török vezér s á tra előtt és az éj beáltával sértetlen ü l té rt visz- sza táborába. M ajd m eg írta az ellenségnek, hogy előző nap k ik u ta tta legbelsőbb tá b o ru k at és hogy p araszt öltözetben s á tra előtt á rp á t áru lt. Hogy szavainak nagyobb nyom atékot adjon, a fogások
nak és ennivalóknak összes fa ja it leírta. Midőn ezt a levelet az ellenség m egkapta, félelmében m ásnap felszedte táborát, m ert h á th a M átyás ki
rá ly nem csak a sáncokat tám ad ja meg, hanem beront s á tra kellős közepébe. Benne nem lehetett felism erni azt a k irá ly i gőgöt, am ely e századnak sok k irály áb an megvolt. Nem jelen tett szám ára
castra solvit, veritus C orvinum regem non modo ad vallum sibi occursum, sed in medio tabernaculo invasurum .
Ad haec non regius ille fastus in eo recognosci poterat, qui multos nostri seculi reges occupavit.
Non purpurae, non aureae trabeae splendor assi
duus, non quotidianus tricliniorum et sellarum apparatus, quae adyenientium lum ina deterreant et contrahant stuporem : non lictorum et ianito- rum m ultitudo, non am anuensium turba, qui diu m ultum que rogati vix tam en per litteras respon
dere dignentur. Domestico et m ediocri delectatus habitu, nisi cum res postulabat, tu n c decorum studiosissim e servavit. Eius oratio tarda, gravis et concisa, m ultum ponderis habens, et acrim oniae verba numerose et gradatim expressit; nil insul
sum ab eo um quam auditum. Paucis sibi mos fuit in contentione obligare et convincere adversarium . In concione m ilitari concitatus et eloquens; m ul
taru m sibi cognitio linguarum , praeter Turcicum et Graecum om nia Europae glossem ata calluit.
Memoria nec Scipioni, nec M ithridati, nec Sim o
nidi denique cessisset. Salibus et facetiis admodum oblectatus eet, et quandoque ita popularis, ut inter amicos domestice coenaturus culinae curam obi
ret. Non modo suis, verum etiam peregrinis bene
ficiis erat officiosus. E questri certam ine et au rig a
tione a iuventute non sine summa voluptate usus est. In hippodromo Budae ac Viennae infesta saepe hasta depugnavit. M athias etiam in propa
tulo et oculis omnium assidue versari, publice benignissim as accomodare aures, convivari quo
que publice ac loqui; putans obscoenis plurim um actionibus convenire tenebras, honestae contra vitae lucem m aiori ornam ento fore. Facile omnee intro adm ittere et admissos continuo voti
compo-sem m it a bíbor, compo-sem az aranyoszlopok fénye, compo-sem az ebédlőknek és term eknek m indennapi felszere
lése, am elyek elv ak íto tták a nézők szemeit és őket csodálkozásra késztették, sem az őrök, ajtónállók serege, sem az íródeákok hada, akik hosszú kér- dezősködésre alighogy felelni kegyeskednek — írásban. Szerette az egyszerű ru h át, de am ikor szükség volt rá, b etarto tta gondosan az illő meg
jelenést. Beszéde lassú, m éltóságteljes, rövid és nagy sú lly al bíró volt. K em ény szavakat g y ak ran és fokozva használt, de ízetlenséget soha nem h a l
lott tőle senki. A vitákban ellenfeleit kevés szó
val szokta legyőzni és meggyőzni. A k ato n ai gyű
léseken ékesen és lelkesítőén beszélt, sok nyelvet tudott, a görögön és törökön kívül minden európai nyelvet jól é rte tt. Em lékezőtehetsége nem volt k i
sebb, m int Scipióé, M ithridatesé vagy Simonidesé.
T réfákban és szellemességekben nagyon tudott gyönyörködni. Sokszor olyan leereszkedő volt, hogy b a rá ta i között ebédelve még a konyhaügyek
kel is törődött. Nemcsak sa já t népét, hanem az idegeneket is szívesen ajándékozta meg. Lovas p árviadalokban és kocsiversenyekben m ár ifjú sá gától fogva n ag y gyönyörűséggel v e tt részt. A budai és bécsi porondon g y ak ran küzdött harcra kész dárdájával. M átyás állandóan a nyilvános
ság előtt forgolódott, m indenkit n y ájasan m eg
h allg ato tt, nyilvánosan étkezett és beszélt. M ert azt ta rto tta , hogy csak mocskos cselekedetekhez illik a sötétség, a becsületes életnek a napfény csak díszére válik. K önnyen bebocsátott magához m indenkit. A bebocsátcttaknak v ágyaik kielégíté
sére rem ényt n y ú jto tt, a kérelm ezők üg y eit nem halogatta, sem pedig a különböző u d v ari h iv a ta los e ljá ráso k at nem alkalm azta, hanem ő m aga adott, cselekedett és fizetett m indent.
tes reddere: non distrahere spes supplicantium , neque per varios aulicorum ordines expedire, sed ipse solus omnia dare, gerere et erogare.
V indicta hostes etiam, amicos beneficio superare:
in eecunda se fortuna non efferre, sed Deo g ratias agere plura confidendo in prosperitate sacrificare, quam reform idando vovere. In m etu hilaritatem praeferre in felicitate cum gravitate benignitatem.
Non subirasci libere loquentibus, deridere ja c ta tores; mimos aretalogosque plus aequo prom ereri.
N ullam eripere gloriam , nisi propria v irtu te n a
vatam ; sapientiam re m agis, quam verbis ex
ercere. Amicis se indulgetissim um praestitit, ini
micis horribilem. In proelio acerrim um pugilem, in victoria facilem exorabilemque im peratorem, bene merentibus vero gratissim um . Kei autem bellicae peritissim us fuit. Non deetinato solum, sed ex itineris occasione et spurcissim is tem pesta
tibus, cum hostis aprim e tutum se fore putaret, proelium saepe sum psit, eaque in arte m ilitari commentus est, quae aliis hactenus ignota fuere.
In obeundis expeditionibus dubium an cautior, an audentior, quam vis nihil inconsulto adoriretur horoscopo. Itin era incredibili celeritate confecit, et centena quot diebus m ilia passuum actuario cu rru emensus est. Laborum ac vigiliarum patien- tissim us; pro tempore et loco aeque severus et indulgens in milites. A desertoribus et insidiosis severius poenas exegit, connivebat in ceteris. Ad iracundiam difficulter irrita tu m commotumque, non cito desidere.
Tot ig itu r virtu tib u s praestantem regem cum U ngari amisissent, tanto repente metu perculsi sunt, u t una cum principe pristinam virtutem , ro
bur, et audaciam , et nomen amisisse viderentur.
Quin etiam ostenderunt se potius a rege vires,
E llenségeit nagylelkűséggel és b a rá ta it jó téte
ménnyel győzte le. A szerencsében nem bizako
dott el, hanem inkább Istennek hálát adott; úgy vélte, többet ér, h a a jósorsban áldozatos lelkű, m int ha a félelemben fogadkozó. Félelem ben jó kedvet m utatott, boldogságban m egfontolt jótéte
m ényeket gyakorolt. Nem h arag u d o tt meg a nyil- tan beszélőkre és a kérkedőket kinevette, de a szí
nészeket és u d v ari m u la tta tó k a t érdem ükön felül becsülte. Nem ra g a d ta magához senki dicsőségét, csak ha sa já t erejével szerezte, a bölcseséget pe
dig tényekkel és nem szavakkal m u ta tta ki. B a rá taiv al szemben nagyon jóságos, ellenségeivel szemben pedig rettenetes volt. A csatában kemé
nyen harcolt, ha győzött, könnyen kiengesztelő- dött. Az érdem eket méltón m eghálálta. A h ad ügyekben pedig igen já ra to s volt. Nemcsak a k i
tű zö tt időben, hanem am int a terep alkalm at adott, és a legceúnyább időben is csatába bocsát
kozott, am ikor az ellenség teljesen biztonságban érezte m agát. A hadi m esterségben sok m indent k italált, am i m ásoknak eddig ism eretlen volt. Ne
héz eldönteni, hogy a v állalato k megkezdésében m ilyen volt: óvatos-e v agy merész, noha semmibe sem fogott a horoszkóp tan ácsa nélkül. Az u ta k a t csodálatos gyorsasággal te tte meg és százezer lé
pést is h alad t naponként gyorskocsival. Nagyon jól b írta a m unkát és v irra sz tá st. A katonákhoz a körülm ényekhez képest egyform án tu d o tt szi
gorú v agy engedékeny lenni. A katonaszökevé
nyeket, cselszövőket igen szigorúan b ü n tette: a többi dologban elnéző volt. Nehezen jö tt ki sod
rából, de viszont nehezen is csillapodott le. Midőn a m agyarok az annyi erénnyel felruházott k irá ly t elvesztették, hirtelen ak k o ra félelem fogta el őket, hogy úgy érezték, m intha a k irály u k k al
animos et consilia, quam regem haec ab eis ha
buisse. U na cum ipso decus, fortitudo nomenque Pannonicum concidisse visum est. T anta subinde proceres trepidatio incessit, u t oves sine pastore inter ferarum lu stra relicti viderentur. Quam- obrem quicunque p riu s regem crim inibus pete
bant, quod insolentibus plus aequo vectigalibus populos oneraret, quod proceres et nobilitatem perpetuo bello conficeret, quod bellum ex bello ferret, et nullam pacem et quietem am aret: post mortem omnes m utatis verbis ju x ta tim ebant, assiduoque luctu fortissim um indom itum que p rin cipem prosequebantur. Populi cum rustica manu, qui quotannis prae bellorum m agnitudine q u a
terna vectigalia pendere cogebantur, et iniquissi
mam tributorum gravitatem conquerebantur, nunc gemunt, et populationes, vastationes agrorum , et incendia undique im m inentia reform idant. Si ex inferis regem revocare fas esset, sexterna solvere pollicerentur. Nobiles, qui m ilitari labore se ab
sum ptum iri querebantur, nunc publicum p riv a tum que exitium expavent. N onnuli sanctas divi M athiae reliquias a sepulchro evelli oportere asse
runt, quibus regni fines lustrent, et adversus hos
tes religiose gerant: alioqui eos abigi posse negant.
Cum ig itu r im perante M athia g rav i finitimos om
nes bello v ex arin t dom uerintve, nunc coniurata eorum agm ina reform idant; et qui om nibus te rro ri maximo fuere, nunc omnium vires vel m inas ti
mere coguntur. Undique bella obstrepunt, g rav is
sim a pericula imminent, et tot malis Pannones circum venti, om nia perditum iri conspicantur, u t quantum regem am iserint, in posterum evidentius se cognituros esse fateri non vereantur. S um ita que publice cuncti vicatim oppidatim que deplora
runt, et praeteritis futurisque regibus anteponunt.
e g y ü tt bátorságukat, erejüket, m erészségüket, a m agyar nevet is elvesztették volna. Sőt ezzel k i
m u tatták , hogy inkább k ap tak ők a k irály tó l erőt, bátorságot és bölcseséget, m int az tőlük. Ügy lá t
szott, hogy h aláláv al összeomlott a becsület, bá
to rság és a m ag y ar név. A főurak úgy m egriad
tak, m in t a pásztor nélkül m arad t nyáj a vadak tanyáján. Ezért, akik azelőtt azzal a vétkes cse
lekm énnyel vádolták a k irály t, hogy túlságos és szokatlan adókkal terheli a népet, és hogy a fő
nem ességet m eg a nem ességet állandó háborúival felemészti és háb o rú t h á b o rú ra halmoz, hogy nem a k a r semmiféle békét és nyugalm at, azok halála u tá n m egváltozott vélem énnyel m indnyájan fél
tek és mély gyászukban úgy sira ttá k meg, m int legvitézebb és legkiválóbb fejedelmüket. A föld
műves nép, m elynek évről-évre négyszeres adót kellett fizetni a nagy háborúk m ia tt és am ely az adózások m érhetetlen sú ly a m iatt panaszkodott, most felnyög: és a földeknek pusztítása, és feldú- lása, és a m indenünnen fenyegető tűzvész m iatt
műves nép, m elynek évről-évre négyszeres adót kellett fizetni a nagy háborúk m ia tt és am ely az adózások m érhetetlen sú ly a m iatt panaszkodott, most felnyög: és a földeknek pusztítása, és feldú- lása, és a m indenünnen fenyegető tűzvész m iatt