Tragédia magiar nelvenn, az Sophocles Electvaiabol.
(A ctus prim i scena príma.) A fejedelem.
A egistus: Kiczoda hitte volna, hogi Agamemnon- nak gazdag kiralsaga ill hirtelen ream m aradna!
Oh boldog szerencze, mell aldot uagi the, hog ez m ai nap ill nag giöniöruesegeth es örömet ennekem hoztál, m ert im egez görög orsagot Agamemnon- nac mind felesegevel egietembe bírom, gasdag urak, nagi feiedelmek, hatalm as kyraliok hozzam hallgatnac. E rős varakkal, kénczes varasokkal nagi bwseges vagiok. Röuideden valam i testemnek kel minden eleg vagion. Jeles vadazo helieim vadnak, kenczem torkig vagion: kiket sem feguerrel, sem veremel, sem veritekemel, sem nag faragieziagal nem kerestem, de czak könnien talaltam , können is- meg el költőm. Para(situs): Ugi, felseges uram , ugi, lakiunk medig lakhatunk. Aegistus: Ezentúl wi u d u art tetetek. M indeneket be hirdettetek, első gon
dom is az, hogi lantos, hegedűs, sípos, dobos, trom bitás zantalan légién, mindenek vigagianak, ifiak örvengienek, ugi szép szemeliek előttem tanczollia- nak. Mindeneket meg vitatok, kiralsagom ezzel meg
m utatom, u ra k a t aiandekozok, frissen m indent szereztetek. Az palotákat vont aranial, draga kar- pittokal, aranias barsoniokal mind bevonatom, azt akarom minden ugi felion, ugi tiztellien m int K iralt.
H a Agamemnon nem tudót belőle élni: tudok en.
Para(situs): Az nag Isten re mondom, felseges uram , eses ember vagi, egez tanacz sem tu tta volna ezt meg gondolni. Az m int latom nem Agamemnon ez, fel thugia suevölteni az másét.
(A ctus prim i scena secunda.) A z asszony.
Clitemnestra: Légién Istennek h ala penig, meg menekethetem az Agamemnontul, az en age feriem- tul, ky zabolán ak ar vala tartan i. A nnira regnált vala raitam , ingien embernek sem tudom vala m a
gam, égi pohár bort kedvemre meg nem ihattam , hire nekuel czak ky sem lephettem hazamból, m aga engem az en Aniam giermekeegemtul fogua nagi kedvemre tartót, ő penig m ind termezetem- boel, mind erköczömböl telliessegel ky ak a r vala venni, kiért, ha száz lelke volt volna is, meg kellett volna halni. Nem tu tta ő, hogi regtul fogua masba volt az en giöniöruesegem, sem testemnek, sem lel
kemnek, m int ollian dög, nem kellet. H a le feküt, dörgölödöt agiaba, h a fel költ, czak morgolodoth, sem ölelesem, sem ezokolgatasom nem vala kedues, de en hizem ugian erzette, hogi keduetlen mielem;
vagion im ar kibe vigagiak, ha meg ölelem Aegis- tust, ő is meg ölel, ha meg ezokolom, ő is meg czo- kol. Nincz ennek ziuebe banath, nincz az orsagra nagi gongia, m int annak, ky az nagi penztakarasba meg agga, sok kinéz m iat engem is meg utala, égi napon nem tuda belőle élni, de h a Isten segít, az en szereteömel, Aegistussal vígan el költőm léi
k é ié rt Nem felek im ar senkituel, paranczollion im ar, zabolazzon bátor, czak ez orvossága az go- nos ferieknek: euld megi, foicz meg, vesesd el, m ingiart meg menel tuele, ell ugi oztán, m int ein
ten neked teczik; iob the paranczol m asnak, hogi nem m int neked paranczollianak. Ne gondol vele, bar Simon bírónak mongianak, czak légién neked kedvedre, de ahon latom Aegistust, hozza megiek.
(A ctus prim i scena quinta.) Elektra.
Chorus: Im hatalm as Isten, az K iralne azzon, C litem nestra m int dösöl ot ben latraual, Aegis- tnssal, tombol, vigad, örül erössen. Az ö ezueloette penig, szegin E lectra czak nem meg hal mergebe es nag keseruesegebe. De ihon iue nag könues szemel. Electra: Oh nag Isten, u r Isten, ne hág, tekincz ream meniorsag, houa hacz ill m éltatlan
ságot, u r Isten? Az en aniam el vezte engemet, el vezte nemzetczegemet, oh veset azzoni allat, meg öle atiam at, о gonos nemzeth, meg seplösite az en edes atiam nak tizta agiat, iái m int vesek, minden h í
rünket, neuuenket el vezte. О ziuem atiam, о atiam , Agamemnon K yral, mell hires, neves, mell gazdag, mell hatalm as K iral valal the! Oh atiam , atiam , en edes atiam , m int vezel the két förtelmes hituan lator m iat, iái, iái, en is m int veszek! Chorus: El- keserite az szegin lean. Electra: Oh en eggiem, atiam , senki nem kesereg the raitad, hanem czak az the el vezet leaniod iaig at tegedet, iái, iái, énne
kem, eiel nappal könuez az en szemem. Chorus:
Szerelmes azzoniom, E lectra, edes azzoniom, m it giötröd magad, m it kesergez il igen? Electra: Jai, atiam , ziuem atiam ! Chorus: Szueniel meg edes azzoniom. Electra: Ja i, haggiatok beket, nem kel nekem semmi vigaztalas. Chorus: Ne had el magad, io leaniom, Electra! Electra: Oh ky keserű az en atiam halala. Chorits: Vai, nag Isten, szakaztanad niakat ez gonos embernek, ky m ia t el vészé! Ne syr io Electra! Ezel meg nem hozod szegint. Electra:
Oh ky keserues eleiem vagion nekem. Chorus: Ved io neuen, edes azzoniom az u r Istentuel, ági halat oe foelsége akaratiarul. Electra: Oh ky nagi mereg ez ennekem, hog az szegin atiam kerestiet az lator emezti meg, ky ötét el vezte, oh ky nehez ez
enne-kem, hog az hitvan ember atiam K irály ruhaiaba öltözik, K ira li palczaiat biria, k irá ly székibe m éltat
lan üli. Oh, meg főit, meg főit ez engemet, hog az en atiam nak tizta a g ia t undok ember meg förtözi.
Ez giötör engem, ez főit, ez keserit. Czak mosologia ezt az gonos azzon, tanczol oeroemebe, vigad, tom bol, dösöl, ennekem nagi keserueseg sakaztia ziue- meth, m int égi fattiat, ugi tartan ak , senki nem köniöruel raitam . Soet nagi arvasagom ba fenieget- nek, giötörnek, kesergetnek, ill niaualiam ba atkoz az en aniam, hogi mind éltig ez sirasba sakazza Isten niakam at, ezbe vesessen Isten. Vai, veztene Isten azt, az ky engem il keserűségembe nem szán.
Chorus: H ag iarianak ezek io Electra, had az Is tenre az bozzu állást, meg lad, meg thugia büntetni ö fölsege, sem siet, sem késik, de m ihent akaria, m ingiart meglöli. Electra: Vai, lölne meg hamareb, veztene ell őket, m ert ennekem haladon füel kel meg agnom. Chorus: Vezteg az Istenért, ha meg haíliak, énnél is inkab el kel vezned! Electra: Nem szánom halalom az en edesatiam ert. Chorus: Job neked, ha szót fogacz. Elecra: Nem de igazat ke
rek-e, hogi az Isten azokat meg törie, meg ronczia, kik arvakat niom orgatnak. Choriis: Igen felek raita, hog meg ma valam i veszedelembe ne essel, ha m egláthat amaz haragos Aegistus, de kerlek az Isten ért: ierünk be io azzonom az hazba.
Utószó. A z „Elektra“ alapkérdése.
Q uanta rerum politicarum doctrina Sophoclee, quondam illustrissim ae reipublicae Atheniensis cum Pericle prim arius gubernator instructus fue
rit, cum om nia ipsius sapientissim a scripta, tum im prim is ornatiesim um illud poema, cui titulus est: ,,’HALEKTPA“, satis superque testatur.
Az „Elektrát“ egykor hatalmas lelkesedéssel fogadta egész Görögország. Sofokles erkölcsnemesítő tragédiái közül ez a legérdemesebb mély tanulmányozásra. Tárgyát sokan feldolgozták, de a legkiválóbb Sofokles műve. Azt Nihil nunc pluribus de communibus huius fabu
lae locis disputo, sed tantum obiter moneo, im a
gines duas in praecipuis peram is omnium tempo
rum, m orum et hominum maxime insignes propo
sitas esse.
E lectra heroico animo agitat violenta consilia et censet quidvis perferendum esse, u t tandem p ater
nae regiones, quae tot annis tantis cum m iseriis coaflictatae sunt liberentur, et ad d itu r luculenta de ipsius philostorgia in parentem et communem p atriam commendatio.
C ontra Chryeothemis fingitur placidiore et imbe
cilliore animo esse, quae sororis E lectrae vehemen
tiam ad quandam émeÍKeiav et m oderationem su binde hum anissim is sententiis flectere conatur.
Saudet potius praesentem fortunam recte ferendam, quam stulta iroXuupoiYqoaúvi] irritan d am et tristio ra certam ina accersenda esse.
E x hac deliberatione existit politica quaestio, ad quam om nia huius fabulae argum enta, tam quam ad principalem scopum a Sophocle observato
}
155Mekkora politikai műveltsége volt Sofoklesnek, aki korm ányzója volt a híres athéni köztársaság
nak Periklésszel együtt, arról éppen eléggé tanús
kodnak bölo9 írásai, de elsősorban ékes költői műve: az „Elektra“.
hirdeti benne, hogy a bűnösöket sújtó isteni igazság
szolgáltatás nem marad el. A bűnös szenvedélyek rom
lásra visznek, amit a történelem is tanúsít, mert miattuk akárhányszor virágzó országok és királyságok pusztultak el. Keresztényi tisztaságra kell törekednünk.
Most nem beszélek az E lektra-drám a híres he
lyeiről többet, hanem átaljában fölhívom a figyel
met arra, hogy a kiemelkedőbb személyek közül E le k tra és K hrysothem is a la k ja minden idők erköl
cseinek és embereinek két legismertebb eszményét tá rja elénk. E lektra hősi lélekkel erőszakos terveket forgat fejében; úgy véli, hogy m indent el kell kö
vetni az annyi évek óta nyom orúságban sínylődő haza felszabadítására, ezenkívül fényesen aján lja őt a ty ja és a közös haza irá n ti gyengédsége.
Ezzel szemben K hrysothem is szelidebbnek, béké
sebbnek van elképzelve. Testvérének E lektrának hevességét emberien bölcs szavakban bizonyos al
kalm azkodásra, m érsékletre igyekszik hajtani. T a
nácsolja, hogy inkább méltóan kell elviselni a jelen balszerencsét, m int beleavatkozással esztelenül fel
ingerelni és még szomorúbb küzdelmeket kihívni.
Ebből a megfontolásból szárm azik a politikai k ér
dés, melyre ennek a színdarabnak egész cselek
ménye, m integy főcélra irán y u l bölcsen, noha So- fokles ügyel a személyek jellemére is. A kérdés ez:
cuiusque personae decoro prudenter referuntur.
Questio: utrum patria durissim a servitute oppressa tyrannis per vim resistendum sit, an vero calami
tatum rem edium et mitigatio, quam ipsum tem pus adfert, tutius exspectanda sit? H aec rerum philo
sophicarum consideratio, et rerum m axim arum doctrinam alit, et splendidam dicendi et scribendi m ateriam suppeditat.
Utószó. A magyar nyelv művelése.
Quod ad me attinet, eo libentius hortatu doctis
simi v iri Georgii Tanneri, Graecae linguae in inclyto et prim o totius Germaniae archigym nasio Viennensi o rd in arii professoris et praeceptoris mei colendissimi aliorumque, mihi am icissim orum hanc fabulam H ungarico idiomate reddendam suscepi, u t animos nostratium Graecae linguae rudium ad rerum necessariarum meditationem e t tragoediarum doctrinam gravissim am et utilissim am degustarent, et hac exercitatione non solum Graecae, sed et nostrae vernaculae linguae mediocrem copiam m ihi com pararem . N ulli enim scriptores omnium eru d i
torum consensu, quam Sophocles et E uripides ad ornatam dictionem efficiendam m agis conducunt.
E tsi meam in hac interpretatione tenuitatem ingenue agnoseo, tam en spero candidum lectorem consilii mei ratione habita et ipsius imbecillitate in eodem argum ento deprehensa se meis studiis aequiorem praebiturum . E t quis, quaeso, nostro seculo Sophoclis ta n ta ru m rerum gravitatem , elo
quentiae lumina, sententiarum acumen et venus
tatem pro dignitate se reddere posse confidat, cum et sum m i v iri A thenis Sophoclis aetate, et ipse
vá jjo n erőszakosan kell-e szembeszállni a tirannus- sal, ha az a hazát durva szolgaságban tartja, vagy a szerencsétlenség azon orvosságát és enyhülését kell kivárni nagyobb biztonságban, m elyet az idő hoz. Ennek a filozófiai kérdésnek a m egvitatása egyrészt a leghatalm asabb dolgok tudom ányát g y a ra p ítja , m ásrészt beszédre és írá sra pompás anyagot szolgáltat.
Ami engem illet, buzdíttatva mesteremtől, Tan- nerus Györgytől, aki a híres és a német birodalom ban legelső főiskolán, a bécsin a görög nyelv ren des tanára, és ösztökélve más barátaim tól is, annál szívesebben vállalkoztam rá, hogy ezt a színdara
bot m agyar nyelvre fordítsam , m ivel görögül nem értő honfitársaim at tanulságos dolgok felől való gondolkodásra akarom késztetni, a tragédiának komoly és hasznos m ű faját velük megízleltetni, és m agam ezen gyakorlat által nemcsak a görögben, hanem népi nyelvünkben is bizonyos készségre szert tenni. U gyanis a m űvelt világ felfogása sze
rin t nincs író, aki jobban u ta t m u tatn a a nyelv
beli előadás fejlesztésére, m int Sofokles és E u ri
pides.
N yíltan elismerem gyarlóságom at ebben a tol
mácsolásban, mégis remélem, hogy a kegyes olvasó tulajdon gyöngeségét is észlelve ugyanezen téren, és m egfontolva célkitűzésem, elnézőbb lesz törek
vésem irán t. De kérdem, ki az a m i századunkban, aki bizakodhatna benne, hogy Sofokles mélységeit, szavának fényét, m ondásai elmésségét, báját mél
tóan vissza tu d ja adni, amidőn Athénben Sofokles
Cicero Romanae eloquentiae et prudentiae p rin ceps tot v irtu tes assequi non potuerint.
F a teo r dominum Tannerum pro fidi praecepto
ris officio totam fabulam prim um ad ethicos et politicos locos philosophico more ea diligentia et in d u stria accommodasse, u t quisque nostrum huius doctrinae usum in communi vita latissim e patere facile perepexerit. Deinde, quod ad inventionis et elocutionis methodum attinet, de sententia A risto
telis, Ciceronie et Herm ogenis nihil praeterm isisse videtur, adeoque in singulis narrationibus singula perfecta veteris eloquentiae exempla proposuit, quam interpretandi Athenienses scriptores ratio nem solidam et absolutam esse arbitror.
Ego vero sententia poetae quam sim plicissim e et planissim e utcum que reddita contentus fui.
E t om nibus recte iudicantibus notum est H unga- ricam linguam iam a paucis annis scribi coepisse, quae nobis cum Ciceronis, tum omnium hum anio
rum gentium exemplo in dies m agis magisque gravissim is de causis pro viribus excolenda et lo
cupletanda est.
Cum ig itu r in m agnis satis sit voluisse, commen
dabit aequus lector studium et voluntatem recte faciendi, quantum vis vires d efu erin t Denique m em inerit veteris dicti: jbcíov écm uumf|fföm, f| mpeicrdoti
F acilius est reprehendere, quam im itari. Bene vale.
korában a legkiválóbb férfiak és m aga Cicero, a róm ai ékesszólás feje eem tudta ezeket a kiváló tu lajdonokat elérni.
Megvallom T annerus urunk, m int igaz tanító a színdarabot először az erkölcsi és politikai vonat
kozású helyek szem pontjából filozófiai módszerrel oly részletesen tárg y alta, hogy közülünk b árk i a legmesszebbmenően lá th a tta ennek a tanulm ányo
zásnak a hasznát a m indennapi életben. A zután pedig, ami a leleményt és a kidolgozás módszerét illeti, nem hanyagolta el Aristoteles, Cicero, H er
mogenes felfogását, és minden egyes részről szóló fejtegetésében k im utatta a régi ékesszólás egy-egy tökéletes m in táját: m ár pedig az athéni írók ilyen- szerű tolm ácsolását biztosnak és tökéletesnek ta r tom.
Én azonban megelégedtem avval, hogy a költőt a lehető legegyszerűbbben és érthetőbben adjam vissza.
És minden helyesen ítélő ember előtt ismeretes, hogy m ár néhány éve írogatnak m agyar nyelven:
ezt nekünk Cicero és minden műveltebb nemzet példáján okulva, napról-napra a legsúlyosabb okokból minden erőnkből m űvelni és gazdagítani kell.
M inthogy pedig nagy dolgokban m ár a jó ak arat is elég, bizonyosan pártolni fogja a méltányos ol
vasó törekvésemet, a becsületes cselekvésre való iparkodásom at, bárm ennyire hiányzik is az erő.
V agyis megemlékezik a régi m ondásról, hogy:
„könnyebb megróni valakit, m int követni“. Élj boldogul!
M e g j e g y z é s : Bornemisza Péter (1535—1585) Pes
ten született, Kassán tanult, majd hosszabb időt töltött
Itáliában, Franciaországban, Németországban és Bécsben.
Erőteljes prédikátor, nagy olvasottságú humanista. Egy- ideig Balassi Bálint nevelője volt. Legnagyobb érdeme az első magyar tragédia átültetése (1558). Tisztán tükröződik benne a XVI. századbeli humanizmus általános iránya:
közeledés a népi nyelvhez. Ezért a szemelvények közé fölvettük a reneszánszra annyira jellemző első és máso
dik jeleneten és a tragédia kommosán (I. felv. V. jelenet) kívül Bornemisza értekezéséből egyrészt a „politikai kér
dést“, melyet ő maga a tragédia alapkérdésének tekint, másrészt a magyar nyelv művelésére vonatkozó rendkívül jelentős fejtegetését. A szöveget Ferenczi Zoltán facsimi- lés kiadásából közöljük (11—13., 16—21., 121., 128—131.1), de az érthetőség kedvéért mai interpunkciót használunk.
— I r o d a l o m : T h u r y E t e l e : Bornemisza Péter élete és munkái. Budapest, 1887. K i s s Á r o n : Bornemisza Péter élete. Budapest, 1891. F e r e n c z i Z o l t á n : Bornemisza Péter Tragoedia magiar nelvenn, az Sophocles Electraiabol.
(Facsimilés kiadás, melyhez csatlakozik Ferenczi Zoltán akadémiai beszámolója a mű fölfedezéséről, valamint rövid méltatása. Utószó. I—VII. 1.) Z o l n a i B é l a : Nyelvek harca. Magyar Nyelv. 1926. 93—106. 1. K e r e c s é n y i D e z s ő :
Bornemisza Péter. Protestáns Szemle, 1929. 395—399. 1.
Z o l n a i B é l a : Bornemisza pogány bölcsei. Széphalom, 1929.
201—206. 1. P i n t é r J e n ő Magyar Irodalomtörténete. Buda
pest. II. kötet. 1930. 472—475., 108—117. 1. W a l d a p f e l
I m r e : Bornemisza Péter nyelvművészete. Nyugat, 1931.
124—126. 1. U. a.: Humanizmus és nemzeti irodalom.
Irodalomtörténet, 1932. 26—27. 1. T u r ó c z i - T r o s t l e r J ó z s e f :
A magyar nyelv fölfedezése. (Két tanulmány az európai s a magyar humanizmus kapcsolataihoz.) Budapest, 1933.
81—84. 1.