Naplója. János király halála.
M ásnap délre G y u lafejérv árra m egérkezénk és m indent gyarló értekünk szerént az legjobban el
rendeltünk vala.
Vége lévén az gyűlésnek, eljőve urunk ő felsége is F e jé rv á rra nagy lassan; de jaj, hogy v ala m eg
v álto ztatv a szegény u ru n k ’ képe! Nem is m arada ott hosszason, m ert javasollják vala az urak ő felségének, hogy jó volna az levegőt változtatni, rossz lévén F e jé rv á ro tt az sok sáncz m iá és viz m iá az levegő. A zért elindulánk ju liu s’ első heté
ben Szász Sebesre. De ott m ind gyengébb gyen
gébb lőtt jám bor urunk; meg is búsúlának ezen erősen az u ra k ; sokat is tanácsolkodtak vala m a
guk között arról, hogy m it tegyenek, h a az vélet
len halál m eglátogatná jám b o r u ru n k at. V alának pedig a fő u ra k közül ezek ott: Verbőcz Istv án uram , Török B álin t uram , P etrovics P éter uram , Eszek Ján o s u ram (pécsi püspök), V ra n tiu s uram és György F ra te r b a rá t uram .
Azonközben megjőve B udáról az bizonyos hír, hogy király n é asszonyunknak ju liu s’ 7-kén fia szü
le te tt légyen. Ez h írre u ru n k ő felsége ló ra ülvén, nem tekéntvén veszedelmes n y av ajás voltát, k i
m ent az városból az táborba, az hol is az h ír m ár e lterjed t vala. V ala is az nap nagy öröm v áro s
ban, táborban, m ert szeretik v ala az népek az jám bor k irály t, mi kegyelmes u ru n k at.
Estve felé penig vissza jővén az városba, midőn u ru n k lováról le a k a rn a szállani, szegény u ru n k igen n agy nehezen jö h etett le az lóról; ott állván penig az urak, mondvá nékiek vidám arczával:
„No atyám fiai, nagyon m egnehezedtünk, de nem
117 is csuda, m ert m ár gyerm ekünk is nyom ott gon
dot n y ak u n k ra; de te kegyelm etek’ segítségével m ár csak ezt is elhordozzuk“.
J á r v ala penig az is akkor u ru n k n ak eszében, hogy B u d á ra menne fiát m eglátni, de m ásnap olly nyavalyás lő tt urunk, hogy fel nem kelhete. Az nap penig bennünket rendre m agához parancsol vala, és beszél v ala bőven m indenekről. M ásnap penig rosszabbul lévén urunk, magához parancsolá György b a rá t u ram at, kivel is igen hosszason tra c tá l v ala az országról, fiáról és az jövendő dol
gokról. Ezeknek u tá n a béparancsolá szem élyünket magához; mondá; „Te kegyelm ed készüljön, m ert ígéretünk szerént kü ld jü k te kegyelm edet B u d ára;
m ondja kegyelmed ott: rosszul vagyunk ugyan, de ha isten m eggyógyít, m együnk m ajd m i is B u
d ára“. Ez szavak u tán m egfordulván nagy nehe
zen urunk, m ondja azután ezt: „Vagy h alv a Szé
kesfej é rv árra, az hol élve k o ronánkat k a p tu k “. Ez szavak u tán elhallgata urunk, és nem sokára ez
u tán h a llju k v ala m ondani: „U ram segíts! U ram segíts!“ — V isszafordulván penig egy fertály m úlva, in t v ala urunk, hogy adnék vizet, de nem ivott, ám b ár nagy melege vala.
H arm ad nap reggel h iv atá m agához u ru n k az u ra k a t; in ti vala őket az egyességre; a já n lja vala nekik hazáját, feleségét, gyerm ekét; fő bizodalm át penig G yörgy b a rá t uram ban vetvén, reá bizá gyerm eke’ dolgát.
Más nap szent mise áldozatját kívánván urunk, felállittaték szobájában a’ szent oltár, és midőn m ár György b a rá t készen v á rn á az g y erty ák n ak m eg g y ú jtását — m ert ő m ondja vala az szent m i
sét — hosszason nem a k a rta k azok m eggyűlni. E n nek u tá n a alu n n i k ív án t az urunk, de nem á lh a tóit; nem szólott szinte többet haláláig, és nyolcz
kínos napok után, ju liu s’ 21-ik nap ján m eghala jám bor u ru n k szép csendesen.
Ez lön vége jám bor m ag y ar k irályunknak, kit m inden népek siratn ak . Mi penig még az nap az u ra k ’ rendeléséből — jám b o r szegény u ru n k ’ több
szöri igéreti szerént — az levelekkel B u d ára indul
tunk, ez szom orú gyászhír m egvitelére.
M e g j e g y z é s : Mindszenthi Gábor, János király hű
séges embere írta az első magyar naplót. Elbeszéli benne Zápolya János Budától Szászsebesig tartó útját és meg
indító halálát. Kis műve a humanista „odeporicon“-ok mintájára írt útinapló, de súlypontja a király halálára esik (1540 július 21). — A Benkő-féle másolathoz hű szövegkiadásból. (Dr. Balló István: Mindszenthi Gábor Naplója. Budapest, 1900. Magyar Könyvtár 168. szám 17—19. 1.) — I r o d a l o m : Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest. VIII. kötet. 1902. 1436. 1.
Pintér Jenő Magyar Irodalomtörténete. Budapest. II. kötet.
1930. 150—151., 154. 1.
FORGÁCH FERENC
Deliberatio ad Ferdinandum imperatorem de negotio Transylvaniam a filio regis Joannis геси=
perandi сит succursu despotae (vaivodae Molda=
viae) ab episcopo Varadiensi elucubrata 1561.
E tsi certissim um est cuncta fatali providentia adm inistrari, in nulla tam en re m agis variabiles sortes, quam in bellorum casibus est videre. Nam u ti e longinquo m atureque petita consilia suis destinatis finibus nonnunquam p riv a ri illudique a fo rtu n a solent, ita subitanea consilia, et ex tem pore capta quandoque optatos so rtiri fines, quorum al
terum bellum Gallicum Italiae infestum, alterum vero sultanorum E g y p ti m iserandus exitus ostendit.
P ro p o n itu r itaque in praesentiarum ratio recu perandi T ransylvaniam et ditionem Trans-Tibis- canam, nisi fata iustis et certis consiliis aliena sint.
Nam despotes (vaivoda Moldáviáé) per avios montes iusta peditum equitum que utriusque gene
ris m anu torm entorum que a p p aratu M oldáviám ingressus ac sum m a v i animi et corporis proelio fundens, si eadem celeritate et v irtu te u tatu r, dubio procul T ransylvaniam spe citius recu p era
turam , et T ransylvanum sim ul m utantem , nihil- que tale cogitantem, extuncque et interna m ilitia carentem opprim i posse.
Ad hoc praestandum non deest despoti erga no
men caesareum, quod im prim is est necessarium , fidelitas. Non desunt m ilites et duces praeclarae fidei, fortissim i ac prudentissim i. E t his copiam provincialium adscribere potest, quorum plurim i etsi praecipui quique vel motu, vel pretio, vel lucri causa castra sequentur. A uri et argenti m agnam vim consecutum, quae m iliti solvendo
121
Előterjesztés Ferdinand császárhoz, hogyan lehetne visszavenni Erdélyt János király fiától a moldvai vajda segítségével ? Kidolgozta a váradi
püspök 1561=ben.
H ab ár kétségtelen, hogy m indent végzetszerű gondviselés intéz, mégis úgy látszik, soha nem olyan változékony az em beri sors, m int a háború fo rgatagában. U gyanis, m int ahogy a hosszasan k iérlelt tervezgetések g y a k ran eltévesztik célju
k a t és a szerencse gú n y t űz belőlük, akképen a hirtelen és p illan atszü lte elhatározások megany- nyiszor elérik a kívánt célt, m int ahogy amazt a francia-olasz háború, ezt pedig E gyiptom szultán
jainak siralm as vége bizonyítja.
E lőterjesztésünk tá rg y a teh át a jelen helyzetben E rd ély és a tiszán tú li országrész visszaszerzésé
nek módja, hacsak az ellenséges sors nem keresz
tezi ezt a jogos és m egalapozott szándékot.
A despota ugyanis (a moldvai vajda), aki a já r h a ta tla n hegyeken keresztül betört M oldvába te kintélyes számú gyalogságával, tüzérségével és m indkét fa jta lovassággal, s ott minden erejét m egfeszítve küzd, ugyanezzel a gyorsasággal és bátorsággal kétségtelen, hogy gyorsabban vissza
foglalná E rd ély t, m int bárki és az ingadozó, g y a n ú tlan erdélyi fejedelm et, akinek belső hadereje úgy sincsen, könnyen u ralm a alá h a jth a tja .
Ennek véghezvitelére nem hiányzik a despotában a hűség a császári név iránt, am i oly szükséges.
Nem hiányzanak feltétlenül ragaszkodó, bátor, eszes katonák és tisztek. Ehhez lehet még tobo
rozni a vidékről, akiknek legtöbbje kiváló ugyan, de kalandvágyból, pénzért vagy haszon
reményé-scribendoque suppetant, constans est fama, factu- rum que ipsum, bona cautione, dubium non est.
Accedit utriusque provinciae contigua p ropin
quitas, nemine m ortalium saltus Alpium, per quos agmen duci debet, prohibente, haec omnia celeri
tate et insperata profectione praevertente. Ac ultro etiam Gabriele M ailath, possessore castri Fogaras, qui im is A lpium insidet, non solum passum per
m ittente, sed iustis copiis, qui sex dierum cu rri
culo equitum mille, peditum supra duorum mi
lium num erum ex sua ditione cogere potest, adiu- vante, cuius fides nequaquam est dubia, ac in T ransylvanum certissim i odii tam paterno, quam privato nomine, prout notum est, m anifestissim a sunt indicia.
Ad haec plerique et praecipui quique ita sunt caeearei nominis studiosi, e contra in illum inve
terato et n a tu ra li quodam odio affecti, inter quos est G aspar Pathocky, dominus arcis Bethlen et V olfgangus H aryniay, qui concepto iam odio et exercitu prom pto confisi caeeareum nomen statim certatim am plectentur.
Iam vero ad hoc intentandum , et bono fine te r
m inandum ista est via, quae celeritate, et dexteri
tate ingenii consistit, nim irum u t despotes de ra tione totius consilii per literas quam citissim e certior fiat, adhorteturque praem iis, u t totam vim belli et consilii, quam celerrime et secretissim e in Transylvanum vertat. Fore, u t eundem im paratum consiliique inopem, quique solius salutis spem in fuga habiturus sit, observatis omnibus passibus et itinerum saltibus opprim at, T ransylvaniam to
tam ingenti virtute, nullo periculo recuperet.
Praem ium optime navatae v irtu tis vaivodatum T ransylvaniae futurum , honorem am plissim um et principatu Moldáviáé magis expetendum, ac
in-ben csatlakozik a sereghez. T a rtja m agát a hír, hogy a despota nagym ennyiségű aranyhoz és ezüsthöz jutott, mely elég a katonák zsoldjára és toborzásra, és kétségtelen, hogy meg is teszi bölcs vigy ázással.
Figyelem be kell venni azt is, hogy a két ország egym ással szomszédos, az átkelést a havasokon keresztül, melyeken á t kell vezetni a sereget, senki em berfia meg nem g áto lja és a benyom u
lást így v á ra tla n gyorsasággal végbe lehet vinni.
Sőt M ailáth Gábor, a havasok lábánál fekvő Fo- g aras v árán ak ura, nem csak hogy m egengedi az átkelést, hanem, mivel hat nap leforgásával ezer lovast, továbbá kétezer gyalogost tud a saját fennhatósága alá tartozó terü letrő l összegyűjteni, rendes katonasággal segíti. Az ő hűsége pedig so
hasem kétséges: az erdélyi fejedelem irá n ti rész
ben a ty já tó l örökölt, részint személyes indokú gyűlölete nyilvánvaló.
Ezen felül a legtöbben, és pedig mind előkelőek, ugyanúgy tisztelői a császári háznak, ő ellene pedig ősi és bizonyos term észetes gyűlölettel v an nak eltelve, ezek között van P athocky Gáspár, B ethlen v árán ak u ra és H a rin y ay F ark as, akik kim élyült gyűlöletüktől in d ítta tv a és készenlét
ben álló hadseregükben bízva, a császári ház ügyét vetélkedve fogják azonnal felkarolni.
M ár pedig ennek az irányításához és jó ered m énnyel való bevégzéséhez az az ú t vezet, am ely gyorsaságon és ügyességen alapszik, hogy term é
szetesen a v a jd á t az egész tervnek a lényegéről levél ú tjá n a lehető leggyorsabban értesítsék és ju ta lm a k ígéretével felbiztassák, hogy a h áború
nak és a tervnek egész erejét a leggyorsabban és a legnagyobb titokban E rd ély ellen fordítsa. L ehet
séges, hogy az erdélyi fejedelm et, m inthogy
nin-super universa bona sim ul cum castris et castellis Joannis et A ntonii Kendy, ас F rancisci Bebech in perpetuam liberorum successionem.
Alberto Laski, Antonio Zekel et Jo an n i Villey in eandem sententiam itidem scribendum et prae
m ia proponenda, Alberto Laski B athoreorum So- meoiensium universa bona illis vero singulis quin
genti coloni. E t si quid am plius eos desiderare, nullam gratiam illis denegatum iri.
Haec quoad T ransylvaniam . P ro u t autem periti medici v u ln eri medendo pus et saniem abstergere consueverunt, ita quoque in praesenti ex H ungária in T ransylvaniam omnes ad itu s occupandi et aver
tendi.
Id sic fiet, si generalis partiu m superiorum capi- taneus h abita m utua cum despote intelligentia ipse quoque arm atu s in campum m aioribus, quanto fieri potest, copiis progreditur. Sic enim saltem ostendendo vires, nulla conserendi m anus data copia, cunctando in utram que partem , T ureas pa
rite r et L upinae factionis contribulos non solum rem orari, sed prohibere ab ingressu p o te rit Nec enim tim endum revocatis ex H u n g ária Bizantium plerisque T urearum eos iusti exercitus speciem constituere esse.
Quin insuper ad eludendos hostes illud quoque ad omnium regnorum confinia m andandum , u t per id tempus, quo haec gerentur, minisque certisque apparatibus ex instituto factis, utpote torm ento
rum praeparatione, carrorum equorum que instruc
tione falsisque rum oribus passim sparsis, hostilia significentur, nihil tam en palam attentandos, quo tali ludificatione, saltem hostium anim i in omnes partes distineantur.
Cum autem praeter Melchiorem Balassy nullus adversae factionis sit, qui vel m ilitari peritia, vel
csen a rra elkészülve és nincsenek tervei és m eg
menekülésének egyetlen rem énye a futásban lesz, minden út és hágó szem m eltartásával elnyom ja és egész E rd ély t nagy vitézséggel minden veszély nélkül visszaszerzi.
Az igen jól te ljesített vitézségnek a ju ta lm a az erdélyi vajdaság lesz, igen tekintélyes tisztség és a moldvai fejedelemségnél jóval kívánandóbb, ezen
felül K endy Ján o s és Antal, valam int Bebek Ferenc minden jav ai erősségeikkel és váraik k al együtt és ezeket gyermekei állandóan örökölni fogják.
Laski Albertnak, Székely A ntalnak és Jean Vil- leynek ugyanilyen értelem ben kell írn i és ju ta l
m akat kell ígérni nekik. L aski A lbertnak a Som
lyói B áthoryaknak valam ennyi birtokát, a m ásik kettőnek pedig fejenkint ötszáz jobbágyot. És ha még többet kívánnának, nem szabad semmi ked
vezést tőlük m egtagadni.
Ezek szükségesek E rd ély t illetőleg. M iként azonban a já rta s orvosok, hogy a sebet meggyó
gyíthassák, a gennyet és a rom lott v é rt eltáv o lít
ják, úgy a jelen esetben is M agyarországból E r délybe vezető m inden u ta t meg kell szállni és a bem enetelt meg kell akadályozni.
Ez így lesz, h a a felsőrészek főkapitánya köl
csönös megbeszélést fo ly tatv a a vajdával, m aga is lehető legnagyobb létszám ú sereggel hadiké
szültséget m utatva, előrenyom ul. íg y ugyanis ha legalább m u ta tja az erőt, de nem ad a csapatok
nak harci alkalm at, ée késlekedik, a törököket és Sándor v ajd a p á rtjá n a k csap atait nem csak le tu d ja kötni, hanem meg tu d ja akadályozni a be
tö rést is. És attó l sem kell félni, hogy erős hadat tud n án ak felállítan i most, am ikor a törökök
L
nagyrészét visszahívták M agyarországról Kon- stantinápolyba.copiis metuendus esset, et alioqui, u t Andreas B áthory significat, non est alieno reconciliandi se g ratiae im peratoris anim o: ei ab una parte rem in T ransylvania sinistre geri videat, ex altera vero praem iis oppugnetur, ipsum ad clementiam im peratorie red itu ru m inclinato u ltro animo mihi persuadeo, ac eum, qui modo adversus nos, iam pro nobis strenue dim icaturum habituros. Cui si reconcilietur prom ittatque fidelem navare operam, noxa omnis deleatur, ac u n iv ersa bona C asparis D rágffy, quae Georgius B áth o ry occupat, do
nentur.
H ac ratio n e negotio feliciter transacto, ex occasione saltem nato, oppresso T ransylvano quin
que et triginta, annorum controversia puncto tem poris term in ab itu r. T ran sy lv an ia vero recupe
r a ta et M elchiore B alassy in g ra tia m recepto reliqui, in H u n g á ria nempe, in ferio ris conditi
onis ad oaesaris clementiam confugient, vel certe nullo negotio cogi possunt.
Qnod ad rei bene gerendae summam attinet, haec om nia sum m a celeritate et secretissim a cau
tione indigent, quae m agis dexteritate ingenii rerum que agendarum , quam periculo constant, ne illinc occasio, quae, u t dicitur, calva est, elabatur, nam cum minime des potem diu rerum potiri posse ratio ipsa dictat, ea qua ivit, reg red iatu r, vel foedera cum T ransylvano p ercu tiat, hinc vero patefactis rebus irrita consilia fiant.
Sőt még ezen felül az ellenség k ijátszására m in
den o rsz á g h a tá rra kell csapatot küldeni, hogy az
a la tt az idő alatt, m íg ezek történnek, fenyegeté
sekkel, bizonyos készületekkel, m int ostrom gé
pek előkészítésével, kocsiknak, lovaknak fe lállítá
sával és mindenféle ál-zajjal ellenségeskedés lá t
szata tám adjon, hanem azért n y íltan nem szabad m egtám adni őket: ezzel a rászedéssel az ellenség figyelmét m indenfelé szétszórjuk. Mivel pedig B alassy M enyhérten kívül más nincs az ellen p árt
ban, aki katonai gyakorlata, vagy csapatai m iatt félelmes lenne, és m inthogy B áthory A ndrás h ír
adása szerint ő sem idegenkedik attól, hogy visz- szaszerezze a császár kegyét, ha E rdélyben rosz- szul mennek dolgaik, mi pedig ju ta lm a t ígérünk neki, vissza fog térn i készségesen a császár ke
gyére, és meg vagyok róla győződve, hogy ő, ki az im ént ellenünk harcolt, m ár értü n k fog hadakozni serényen. H a visszatér és m egígéri, hogy hűsége
sen m unkálkodik, minden bűne bocsáttassák meg és adassanak neki D rág ffy G áspárnak B áthory G yörgy á lta l elfoglalandó összes javai.
H a ily módon az ügyet szerencsésen v é g re h a jt
ju k — legalább is az alkalom pom pás r á — és az erdélyi fejedelm et elnyom juk, akkor harm in cö t
évi ellenségeskedés egy p illan at a la tt véget ér. H a aztán E rd ély t visszaszereztük, B alassy M enyhér
tet visszafogadtuk, a többiek, m ár m int a m agyar- országi alacsonyabb sorsú p árth ív eik a császár kegyére fognak térni, vagy pedig igazán sehogy nem lehet őket kényszeríteni rá.
Ami az ügy jó sik erét illeti, mindezen dolgok
nak a legnagyobb g y o rsaság ra és tito k ta rtá s ra van szükségük, m ert inkább a szellemi és cselek
vésbeli kiválóságon, m int a veszedelmen m úlik:
nehogy elinaljon odaát az alkalom , mely, mint
m ondják, kopasz. U gyanis a v ajd a sokáig nem tud a helyzet u ra m aradni, teh át az ész azt d ik
tálja, hogy visszam egy azon az úton, am elyen jö tt, vagy szerződést köt az erdélyi fejedelemmel, itt pedig a dolgok nap v ilág ra kerültével terveink kárba vesznek.
M e g j e g y z é s : Forgách Ferenc (1530 körül—1577), mint a korabeli főrangú családok sok híres tagja, Pado- vában tanult. I. Ferdinánd császár idejében gyorsan emel
kedett: 1560-ban már alkancellár, de Miksa trónrajutásá- val befolyása gyengült. Sértődötten hagyta el az udvart, Olaszországba utazott, majd Báthory István erdélyi feje
delem kancellárja lett. De állandóan betegeskedett, újból délre, Itáliába kellett mennie, ott érte a halál. — Forgách- nak, mint humanista kézirat-kutatónak köszönhetjük Tubero történeti művét és Bonfrni utolsó öt könyvét.
Ugyanő hívta Brutus Mihály történetírót Erdélybe.
Egyúttal pedig korának legkiválóbb magyar történetírója,
„a magyar Tacitus“. A tükör, melyet főmüvében (Rerum Hungaricarum sui temporis com m entarii...) a korabeli Magyarországról elénk tár, sötét és igaz. Még mint Fer
dinánd tanácsosa minden törekvése a szétszakított Ma
gyarország egyesítésére irányult. E törekvésének emléke az itt közölt titkos emlékirat, melyben Heraclides Basili
cus Jakab moldvai vajda és a császári haderő segítségé
vel szeretné visszafoglaltatni János Zsigmondtól Erdélyt.
Kis műve machiavellista fogalmakon fölépülő, reneszánsz
szellemű alkotás. Mivel az eredeti szöveg a bécsi
levél-tárakban már nem volt föllelhető, két eddigi kiadásából közöljük: Gróf Kemény József: Új Magyar Múzeum.
1854. II. 194—212. 1. és Monumenta Hungáriáé Historica.
Scriptores XVI. Varia. 542—546. 1.). — I r o d a l o m : Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest.
III. 1894. 627—631. 1. Sörös Pongrác: Forgách Ferenc élete. Századok, 1896. 519—541., 634—648. 1. — U. a.:
Forgách Ferenc kortörténete. Századok, 1897. 97—160., 201—209. 1. Bártfai Szabó László: Ghymesi Forgách Fe
renc. Budapest, 1904. U. a.: Ghymesi Forgách Ferenc év
könyvei. Budapest, 1904. Pintér Jenő Magyar Irodalom Története. II. kötet. Budapest, 1930. 521., 523., 527—528.1.
9
I S T V A N F F Y M I K L Ó S
Historiarum De Rebus Hungaricis. Liber I.
Mátyás király halála után.
P annoniae regnum , ex quo C hristianam religio
nem am plexum est, sem per nobilissim um atque florentissim um habitum fuit, diuque C hristianam rem publicam adversus b arb aro ru m incursiones arm is defendit: donec enorm i reru m omnium neg
ligentia, ac deinde cru en tis in testin aru m factio
num dissidiis diversarum que p artiu m studio in sum m um discrim en v en it lib ertatis salutisque am ittendae. Nam quum M athias clarissim us for- tissim usque rex hostes ac perduelles suos vi atque arm is domuisset, Polonos et Bohemos p ro cul finibus subm ovisset, B ajazetem T urearum principem ad am plectendas pacis conditiones compulisset, ipseque in medio fere aetatis flore fato functus pacatum regnum reliquisset: proce
res Pannoniae, ac nobilitas quietem et tra n q u illi
tatem nacti, adeo corpora atque anim os lax av e
ran t, u t labente sensim m ilita ris disciplinae atque
ran t, u t labente sensim m ilita ris disciplinae atque