közt férje, a kapitányi czimmel nyugalmazott hadnagy, karján sétálgatott. Tekla mosolyt erő tetett ajkaira és üdvözlőleg közeledett feléje, hangosan nevezvén őt barátnéjának. Eszter meg vető gúnynyal tekintett rá.
„Micsoda asszony ez?" kérdé férje lenéző leg, midőn neje arczán a kellemetlen kifejezést
észrevette.
„Nem ismerem!" válaszolt csipősen Eszter, Tekla eltántorgott.
+4
* *
A torony belsejében úri nép volt összegyülve, köztök Bojtora, György és a tót legény. A haran
gok zúgtak, az ünnepi tény közeledtét hirdetve a városnak, s a gyönge épületü homlokfal mind két toronynyal együtt ingadozott. A tót legény reszketett, mintha csúcsán ülne az ingadozó to ronynak, s karjai görcsösen tapadtak Györgyhöz.
„Most szólj!" szólt hozzá György, midőn a harangzúgás megszünt. S a legény előállott és mondá, hogy őt bátorsága a felvállalt merényhez tökéletesen elhagyta. Mindnyájan elbámultak sza vain, s nem egy ajak készüle feddésre, dorgá lásra, sőt kényszerítő szavakra, mellyeket azon ban György felszólalása elnémított, ki nyilatkoz tatá, hogy ő kész leend a keresztet feltűzni; – ajánlata kevés szóváltás után elfogadtatott. Az utóbbi napokban gyakran láták őt a toronycsúcsra készitett álláson kisérleteket tenni, sőt egy nap pal előbb nagy néptömeg láttára a kifeszitett létra legmagasabb fokára is felhágott, mi a jelenle vőket meggyözé, hogy a merény véghez vitelére elegendő előkészülettel bir. Csak Bojtora hallá
ez ajánlatot György részéről rendkivüli megüt
közéssel, és hosszas szóvitába került, míg rá vehető volt, hogy a szeretett ifjut erőszakkalvissza ne tartóztassa.
4 + +
Az összegyült népsereg elfojtott lélekzettel várta a történendőket. Egyszerre két alak tünt
fel a külső állomáson, s hangos felkiáltás rival tatott üdvözletökre; a harangozót deli alakjáról sokan e magasban is megismerték. . . . A két férfi hosszasan tartá egymást forrón átölelve.
„Ör angyalod vezesse lépteidet!" szólt a harangozó,
áldó kezét terjesztvén ki az ifju felett, s izmos karjai a kötelekkel és támaszokkal megerősített hosszu létrához tapadtak, mellyeken György csön des biztos léptekkel haladt a toronygömb csúcsára.
Alant mély csend uralkodott; sok arczon ha lálsápadság terült el; minden szem az ifjura volt függesztve, s a lélekzet elfojtatott.
A szédítő magasban függött az ifju, megra gadá a keresztet, és ... harsány örömrivalgás hirdeté üdvözölve, hogy a munka bevégeztetett.
Most szines selyem zsinegen széles ezüst tál cza csigáztatott fel, mellyen kristály-palaczkok ban piros és aranyszinü bor csillogott, körül övezve tizenkét pohár által, mindenike apró virág füzérekkel ékesitve, mellyek alul egy-egy bevé
sett mondat volt olvasható.
„A honatyákért!" dördült meg a férfias hang a torony csúcsáról. A pohár tartalmától üritve, messze repült a toronycsúcsról a püspöki kert gesztenyefái közé. S a sokaság utána harsogtatá
„éljenét."
Egymás után ürültek a poharak, a toronyte
törül leharsogtatott áldomások kiséretében, s a népsereg minden felkiáltást harsány „éljen" szó
val kisért.
György a szédítő helyzetben alig egy pár láb nyi téren talpra állott; a hatodik poharat emelte fel... Tekintetét mindeddig a magasban jártatá;
de most egyszerre, ellenállhatlan erőtül vonatva, a földre tekintett, szemei egy pontra merevültek, s testével félig előre hajolt a falkerités felé, melly a püspöki lak melletti terjedelmes kertet környezé.
E látvány borzasztó volt!
-: Még borzasztóbb, véringerlőbb, széditőbb volt Györgyre nézve, a mit látott. Tekla alakját látta ott ellebegni, megtörten, ingadozva tovább vonulni kifelé a városbul... sas-szemei folyvást kisérték. A népsereg iszonyu csendben, lélek zet nélkül függeszté szemeit e megmagyarázhat lanul vakmerő állásra, mellyben György percze kig maradt mozdulatlanul. – Most a kert szögle tén eltünt a távozó alak szemei elöl, mellyeket György vontatva s lassan jártatott végig a keri tés hosszában visszafelé. Egyszerre alakja egé szen más állást vön, előre görnyedt helyzetéböl hirtelen visszapattant, mintha rémszörny emel
kedett volna előtte... A fal mellett Andort látta
meg!
-Poharát magasra emelte, s szörnyü hangon,
melly a népet borzalommal töltötte el, orditá:
„Átok! átok a csábitókra! az ártatlanság feldu
lóira! átok Valday Andorra!" s poharát az ifju felé sujtá karja teljes erejéből és olly iszonyu biztossággal, hogy Andor, fején sujtatva, holtul terült el a gyeppázsiton.
De Györgyöt rémitő káprázat ragadta meg, s az alant bámuló sokaság borzadva vette észre inogni kezdő állásából, hogy szédülés környezi...
– Andor elterülve feküdt a pázsiton; – s ugy tetszett Györgynek mégis, mintha mellette a föld bül egy másik alak emelkednék fel véres fövel s amahoz egészen hasonló, s mintha gúnyoló arcz
czal tekintene fel rá... Ő uj poharat emelt, és
mellén sujtá a káprázatot, melly az ütésre szinte a gyepre dült; de a két holttest mellett egy har madik emelkedett fenyegető alakkal, s fején és mellén vérforrásokkal... György uj hajitással sujtá agyon ezt is ... s meg egy negyediket . . . meg egy ötödiket, mellyeket azonban folyvást uj és egyre rémitőbb alakok váltottak fel... Végre az egész levegő vértengernek látszott elötte, mellyben holttestek uszkálnak s melly felett ijesztő
alakok lebegnek, mindnyájan Andorhoz hasonlitók,
„Örökké akarsz-e élni, buján szaporodó sátán
faj!?" riadt fel magán kívül, s karjait kiterjeszté
a levegőben és borzasztóan hadarászott,Bojtora testében a vér fagyott meg; néhány szor szólitá csillapitólag szeliden Györgyöt ne vén; de szava ebben legkisebb figyelmet sem éb reszte. Elszántan, hogy önveszélyével is meg menti őt, tevé lábát a létra első fokára, s föl
menni szándékozott.
Iszonyu sikoltás hasgatá meg a levegöt... Boj
tora föltekintett;... a hit jele, a szent kereszt, ott álla a toronycsúcson – pusztán – egyedül!XV.
A harangozó lesietett a toronybul, mellynek alján nagy embercsoport tolonga két zúzott test körül, s csak nehezen juthatott a sürü tömegkö zepébe, hol épen azon pillanatban emeltetett hin tóba Valday Andor.
Halálsápadtan és keserünkönyezve tolongotte hintó körül Gazsi, a megsebesítettnek hű szol gája; erőszakkal követelt helyet magának a kocsi belsejében, ura mellett, kinek aléltan lecsüggő kezét csóközönnel árasztá el; de az orvos és egy nagybátya által, kik Andort karjaikba vevék, visszatiltatott. Mint midön szerető gyermeket zársz el beteg szüle ápolásától, olly csüggeteg búval vonult vissza Gazsi a hintó lépcsejétől; azt