anya birtokai felett e gyermek javára gyámko
dandik. * ,
Valday Andor, mint láttuk, csak a végső per czekben érkezett meg;... ámbár nem egyedül nö vére sürgetései voltak, mik őt hazajövetre ösz tönzék.... S most térjünk vissza a jelen esemé nyekhez.
XXI.
Kevés nappal Eszter eltemettetése után egy angol kert lugasai közt komoly elmerültségben sétált egy férfiu; homlokán majd mélázó szóra kozottság honolt, majd nemes határzatu gondolat kölcsönze büszke fellobogást szemei tüzének, meg ismét olvadozó ábránd rózsás mosolya lengett ajkai körül; ollykor egy pár perczig igen komor eszmetépelődés adott arczának szerfelett szigoru tekintetet; mit szintolly rövid idő mulva semmit nem jelentő közönyös arczkifejezés válta fel ...
olly kedély volt ez, mellyet vagy eredetileg in gataggá alkotott a természet, vagy valamelly na gyobbszerü szerencsétlen tapasztalás tön bátor talanná, kinek határoznia nagy küzdelembe ke rült, s kinél minden eltökélést önmagávali hosz szas tanácskozás előzött meg...
Valday Andor majd négy évig volt távul szü
lőföldétül. E hosszu idöt azonban inkább lehet
czéltalan barangolásban, mint rendszeres utazás ban töltöttnek mondani. Korán sem akarjuk, ér zelgő hös gyanánt állitni öt elő, ki a mi szomoru s a mi vádlatos volt multjában, azok felett vigasz talhatlanul kesergett volna, a helyett, hogy a hibásan vagy vétkesen tetteket magán és máso
kon jótéti erély által helyre hozni iparkodnék;
de meg kell mégis mondanunk, hogy ez idö leg nagyobb részét mint egy komor, életunt, élvke rülő férfi élte által, s minél többet látott és ta pasztalt a világból, annál feketébb szinben tünt fel előtte minden. – Mindjárt utazása elején még Magyarhonban megismerkedett egy fiatal festővel, ki igen csekély pénz birtokában, s így nem valami kecsegtetö élvek reményei közt, hanem egyedül regényes kalandvágytól s müvészi lelkesedéstöl ösztönöztetve, szinte külföldre szándékozott. An dort e regényes s azonfelül vidor és egyszerün öszintének mutatkozó kedély rövid társalkodás után egészen lebilincselte; levert és eltompult lelke szükséget érze, valakihez barátsággal ra gaszkodni. Ajánlatot tön neki, az utat vele együtt tenni, mit az ifju rövid vonakodás után elfoga
dott. A közös út minden költségeit Andor fényes
bőkezüséggel viselte. – Egy évig folytaták együtt utjokat, midőn az ifju által, kivel míg egyrész röl maecenasi bökezüséget éreztete, öt egyszers–
mind szíve legbensőbb barátságával ajándékozá meg, undok hálátlansággal megcsalaték... Páris ban mulatásuk alkalmával a festő játékházba té vedett, hol egy pár szerencsétlen kisérletre csá bulván, lelkét a szenvedély dühe ugy megragadá.
hogy kevés hét alatti kicsapongása bőkezü útitár
Meghasonlott kedély. I. 10
nánt tekinté a festőt, s barátsága ez ok miatt legkisebbé sem hidegült iránta; szíves intéseivel is csakhamar megszünt terhére lenni, megnyug vást lelvén azon gondolatban, hogy a csábok szin helyéről eltávozván, táplálatot nem nyerve, meg szünendik az ifju keblében a káros szenvedély.
E szándék kivihetésére nézve csak pénzkülde ményt vára Magyarhonbul... A pénz megérkezett, tetemes összegben, mit részint a festö miatt el vállalt adósságok, részint az utazás tovább foly tathatása szükségessé tön. De ki irja le Valday keserü meglepetését, midőn egy nap a festöt, kita kapott váltók pénzzé tételérebankárjához küldött, nyom nélkül eltünve találta? A hitelezők, kiknél jót állott, fizetést sürgettek, a minek teljesítése nem volt hatalmában... Két hónapot kelle az adósság-börtönben töltenie, míg hazájából ér kezett új küldemény által magát megszabadithatá.
Lelke, melly a barátság jótevő befolyása alatt komorkórjából üdülni kezde, elöbbi csüggeteg ségébe esett vissza; s a hozzá föltétlen hű ra gaszkodással viseltető szolgának is csak ritkán volt szerencséje, szeretett urának arczát derül tebb szinben látni; nem egyszer szólt Andorkeserü gúnynyal magában, midön Gazsi vonzalmas sze retetét és áldozatos szolgálati készségét látta: „...
Mint hizeleg, mint veti magát porba elöttem a szerencsétlen! Oh – sokkal többet tapasztaltam a világban, semhogy embernek higyjek, em
berben bizzam többé... Most teste s lelke szem
hunyoritásom rabszolgájának látszik; s huzzak el csak egy fillért zsoldjából, vagy adjak neki egy étellel naponkint kevesebbet, meg fog szakadni e ragaszkodás, s a legelsőnek, ki bővebben fizet, kész lesz elárulni engemet... Ismerem az em
bereket!"
A toronycsúcsról irányzott csapás nem volt ugyan, mint láttuk, halálos Andorra nézve; azon ban mégis olly erővel érte öt, hogy zúzott ko ponyája csak hetek mulva gyógyult tökéletesen.
Az első napokban magán kívül volt, félrebeszélt, emlékezete majdnem egészen elenyészett, s csak igen lassan – hónapok mulva – nyerte vissza előbbi erejét; de az ütés sulyát azután is hosszas ideig érezte s folyvást érzi; ollykor gyönge szé dülés fogja el, még gyakrabban pedig olly erős és kinzó elkábulás ragadja meg, melly szintolly tompitólag hat értelmi erejére, a milly nagy mér tékben elcsigázza, feldulja életkedvét, szíve vi dorságát, akarat-erejét... Az ácslegény szen vedélyes boszúja számitása felett iszonyu volt:
Andorban, az egykor olly könnyelmü ifjuban, az
értelmi tehetség és jellemi nagygyá fejlődhetés
10 *
szép kincseit raká le a bőkezü természet, s ez egyetlen csapás agyában a haladó kifejlést tán örökre megbénította, lelkében a férfias önállást, a szilárdságot, határzott erős jellemet tán örökre elrongálta, benne a tettre buzditó életkedvet hosszas időre elfojtotta... Kérdezzétek ama nagy tudományu orvost, ki betegágya körül forgolódott:
hathat-e illy a szellemi életbe vágó következéssel egy csapás a testre? Nem lehetlen, hogy az egész történetnek, mellyben olly szomoru föszerepet játszott, szintén volt része e komoly eredmé nyekben; annyi bizonyos, hogy így, a mint volt, a szerencsétlen férfi nem vala egyéb, mint romba dült laka egykor nagygyá fejlendett észtehetség nek, mint feldult kert, mellynek magasztos hösi jellem, nemes lélek s a legjobb szív lettek volna diszlő virágai. Igy, a mint most volt, elmondhatni róla, hogy emberben nagyobb meghasonlás az ész ollykori föllengős szárnyalása s a szívhajla mok balirányu gyöngeségei közt ritkán volt, mint Valday Andorban; ritkán párosult az érzelem- és eszmevilág ollykor fellobogó elméleti szüz tiszta sága az életgyarkorlatban ingadozóbb gyarlóság gal, mint e férfiunál, kit mind a mellett könnyel münek és meggondolatlannak most már nem lehet mondani, mert ő szüntelen életelveket fontolga tott... Szerencsétlen férfiu! Csak szükségét érez
te, hogy jóra s nagyra törő férfinak terv és elv szerint kell rendezni életét; az ő értelmi ereje