tudna gondoskodni, csak rendetlenségeinket, bűnein-ket szaporítja
(Vége köv.)
Az atkensok, tudósok és Durny a franczia Senatns előtt.
(Vége.)
Nem szándékunk valakire meggyőződést erőszakolni, csak egy pontot akarunk megalapítani, és ez abban áll, hogy a tudomány általában, és in specie az egyes tudományok nem vezetnek magokban véve atheismusra. A senatusban igen sok első rendű tudós ül mint tag. Ott van Verrier, ki képviseli a csillagászatot, és mi ebben legnehezebb, az égi mechanismust ; Verrier ezen kivül egyike legjelesb geometrainknak.
Ott van Beaumont Illés, szintén hirneves geometra, még nevezetesebb geologus, éppen ő az, kinek a földtekénk természettani mivolta körüli haladás legtöbbet köszönhet.
Ott van Dumas, ki miután Prevot úrral a tények ere-detére vonatkozó tanulmányokban sokat búvárkodott, a vegytanba merült, melyben sok szép fölfedezéssel gazdagított bennünket, és most ékesszóló fejtegetője azon tudománynak.
Ott van Dupin Károly, kinek első rendű geometricus szelleme, szabályoztatva józan bölcselem, számtalan tények alapos megvizsgálása és a társadalmi erők kellő méltánylása által, önmagában is kettőzteté a vallási érzelem erélyét.
Ha a Senatus elébe kerülne az atheismus fölötti vitat-kozás, Verrier ur be fogja bizonyítani, hogy a csillagászati tu-domány senkinek sem ad jogot vagy hatalmat a teremtő Isten tagadására, és, ha a világ tényleges menete, forgása csak egy erő által szabályoztatik, tudnillik az abstractio által, mely a testeket egymáshoz vonzza; a centrifugális erőnek is, mely ellensúlyozza az abstractiot, és ugyanazon testeket kellő
tá-volságban tartja, mindjárt a lények kezdetétől fogva kellott gyakorolnia befolyását és pedig egy első mozgató kéz által, mely magában tartja a mindenség minden elemeit.
Beaumont ur bebizonyitandja, hogy, ha a föld ködkép-let, annak alkotó anyagai oly rendben üllepedtek le, mely egyedül végtelen bölcseségnek, hatalomnak lehet eredménye.
A köd tömörült és a földkéreg képződött. Ámde ezen kéreg különféle rétegeinek alkata olyan, hogy mindegyik uj terem-tésről tanúskodik. Ezen egymásra következő teremtések min-dig tökéletesb és tökéletesb alakban jelennek meg egész az emberig, ki mindazokat resummálja, és ki önmagáról tevén bizonyságot azoknak alkotójában saját teremtőjére is ismer.
íme, erről tehet bizonyságot Beaumont ur senatori col-legái előtt. És azoknak, kik mélyebben akarnak ereszkedni azon geologiai tények részleteibe, melyek legbensőbb viszony-ban állanak a bibliai tényekhez, meginondandja, hogy tanul-mányozván azon mindennapi változásokat, melyek földgöm-bünk fölszinén történnek a történeti időtől fogva, igen sok fedeztetett föl, mi az emberi nem általános, közös traditioihoz tartozik, különösen, hogy mindaz megczáfoltatik, mi ugy jelent meg mint hihetetlen a nagy vizözönről szóló bámulatos egységű hagyományban.
Dumas ur bebizonyitandja, hogy az anyag okvetlenül föltaláltatik minden vegytani műveletben, elemzésben vagy átalakulásban ; de egyszersmind, hogy ha az anyag élettel bir és azt elveszti, életet ismét csak a nemzés által nyerhet; és be kell vallania, hogy ezen nemzésnek titka minden szerve-zetes lénynél, mint az emberi gondolkozás titka is, oly rész-let, mely Istennek van föntartva.
De ki tudja, valljon nem fekszik-e érdekünkben ily mysteriumokat nem tudni? A szabadságérdemgyüjtésre teszi az embert képessé ; de ha szenvedélyeinek engedi őt át, még a tudománynyal is visszaélhet, mi neki nagyon szájize sze-rénti lehet.
Dumas ur még majd fölhozhatja, mit Tyndall, a hires angol természetbúvár mondott, midőn tanári székét vala elfoglalandó : „Igen, mondá ő, a természettudományok egé-szen anyagiak és azoknak is koll lenniök, haladásuk egyedül az észleleteken, tapasztalaton alapul, vagyis anyag tanulmá-nyozására alkalmazott érzékek tanúságán. De azért a tapasz-talati tudomány által maga a tudós nem jogosittatik föl, hogy ő maga is anyagi, anyagimádó legyen. Ha az érzékek valami iránt letették bizonyításukat, egyedül az abstractio azon eszköz, mely által a tudós fölfedezheti azon törvényeket, melyek a megvizsgált, észlelt tényeket kormányozzák. Már pedig van-e valami anyagtalanabb, szellemi ebb, mint az abstractio ?"
Dupin ur pedig a vitakérdést avval fogja bevégezni, hogyszámokkalbizonyítja be,miszerént távolattól,mintha a ke-resztényelem már kimúlásnak nézne elébe, inkább napról napra terjed az egész földön, és hogy az istentagadók, ha mégis voltak vagy vannak ilyenek meggyőződésből, minden-kor a földnek csak alig észrevehető szögletét foglalták el.
Tekintve tehát magát a tudományt, abban semmi ok sem rejlik az istentagadásra ; nincs benne semmi, mi a lélek halhatatlanságának kétségbevonását javaslaná, és a tudománynak anyagi tárgya még nem szükségkép vezeti atheismusra magát a tudóst. Mégis honnan származik
nap-6*
—h 44
iáinkban a vélemények eltérése ezen pontokra nézve ? Hon-nan ered a látszólagos tudósoknak nagy serege, kik annyira megalázzák magokat a hatalom előtt, csakhogy annak ke-gyeit kicsikarják ; honnan azon piaczi bölcselkedők, kik még jobban hízelegnek a népnek, hogy fölötte uralkodhassanak ? Honnan származtathatók a divatosan gazdagodok, azon pénzásók, kik ellon a társadalom zúgolódik ? Honnan a Mal-thusféle szószatyárok, és a közkedvezésnek sürgetése a tör-vénytelen sarjak iránt ?
A nemzedék, mely azon mértékben indul enyészetnek, melyben a század halad, oly időben jött létre, melyben a
leg-gonoszabb elvek uralkodtak, előidézve és igazolva minden bünt, minden merényt. A társadalom elenyészett volna, ha a becsület némi menedéket a hadseregben nem talált volna.
A becsület a hadsereggel járván kénytelen volt mindent újjáalakítani. Es hogy a társadalom visszaállíttassák igazi alapjaira, a morált kellett visszahelyezni jogaiba.
Ámde hol voltak a moralnak alapjai ? A vallás le volt verve, a bölcsészet meg volt vetve a nevében elkövetett ki-csapongások miatt ; nem volt egyéb hátra mint a tudomány, mely naponkénti szolgálatokat tett a hadseregnek győzelmei-ben, csatáiban. Itt merült ki a veszélyes szirt.
Laplace mondá 1796-ban: „Igazság, igazságosság, em-beriség, ime a társadalmi rend rendithetlen törvényei, mely-nek egyedül azon viszonyokon kell nyugodnia, melyben az ember a hozzá hasonlókhoz és a természethez van."
Ez a hasznosság theoriája, elmélete az anyagi érdekek-nek : mert a természet anyag, legyen szerves, v a g y szervet-len ; az anyagi érdekek pedig sem jogot sem kötelmet nem szülnek. Mikép lehet tehát abban keresni alapját a társadal-mi rend jogainak ?
A vallásos érzelemre volt szükség. É s ezt ösztönszerű-leg érezte Bonaparte s azért visszatért Egyptomból. Parisba sietett ; reggeli öt óra volt, midőn Aix városán keresztül vo-nult. Mig más lovakat fogtak kocsija elé, ő egy ajtón kopog-t a kopog-t o kopog-t kopog-t ; e lákopog-togakopog-tása hálából kopog-törkopog-ténkopog-t. (Azon házból, melynek a j t a j á n z ö r g e t e t t , néhány év múlva bibornok származott.) H i v a t t a a ház asszonyát. Ily szokatlan órábani látogatást, kivált oly zajos, merész kopogtatás után, akkoron alig lehetett másnak vélni, mint valamely forradalmi ügynök megjelené-sének. A házi asszony is azt vélte, hogy föl van adva a con-ventnek, és el nem titkolható fölindulásban jelent meg a zör-gető előtt.
Ah ! ön az tábornok Ur, mondá a nő, fölismervén Bona-gartet, mennyire megijesztett ön engem ! Azon pillanatban, melyben ön kopogtatott, mindnyájan együtt voltunk a szent-misén, melyet egy jó pap mond nekünk minden vasárnap.
Néhány szót váltván azután a helyzetről mondá Napoleon :
„Legyen nyugodt, asszonyom, három hó múlva nyilván hall-gathatja ön a misét a templomban."
A templomok csakugyan megnyittattak, és a lelkész elkezdé harangszóval a hivőket egybegyűjteni az imára, és meghivni, hogy jelenjék meg Isten szine előtt.
De ugyanazon időben a tudósok, elfoglalván a fiatalsá-got a szabad szellemű tudománynyal, bebizonyították neki, hogy a világ fönáll önmagától és önmagában is, és hogy a társadalmi rendnek ezután az embernek igazi viszonyain kell alapulnia a természethez.
Valljon távol esik-e ettől azt mondani, hogy a termé-szet és Isten egy, és hogy a vallás meg tudomány összefér-hetlenek ?
Kérdezzék meg a korbelieket, mit gondoltak ezen el-lenmondásról ? mit gondoltak a fenső iskolákról, ezen u j te-remtésről, mint akkor mondani szokták ; mint Ítéltek az ek-kép újjáteremtett tanításnak első eredményeiről !
Vissza kell menni egészen a forrásokig, és csudálkoz-nunk, mily könnyen lehet elváltoztatni a történelmi igazsá-gokat, ha azok érdekelt és ügyes kezekbe kerülnek. Olvas-sák Daunon értesítését a normál iskolák kezdetéről, melyek-nek első kísérlete 8 millióba került.
Ezen iskolák, csakhamar elejtetve, később ismét föl-élesztettek, megujittattak és a szükséghez képest át lőnek vál-toztatva. De a régi rosz hagyományok hagytak bennök magot, mely időről időre, midőn csalfa lelkek ezt ú j r a melengették, meghozta gyümölcsét hus és nedv nélkül, mag helyett hamu volt közepében, mintha a holt tenger elpusztult partjain ter-mett volna. Azonban térjünk tárgyunkhoz.
A politika nagy részben beereszkedett a cultus vissza-állításának nagymérvű ügyébe. Azonban a kath. religio feje birtokaitól megfosztatott, mivel mondá : Non possumus ! és az
1814-ik év véget vetett az első császárságnak.
A reá következett restauratio alatt nagy erőlködések történtek a hitelvek visszaállítására nézve ; de még sokan fogva tartattak azon balítélet által, mintha a vallás szolgái nem tanítanának egyebet babonánál. Ki hallgatna tehát ily beszédeket ? Nem termétzetes-e, hogy ily szónoklatoknak elébe tétettek a tudomány embereinek tanitmányai mint olyanok, melyekhez volna ezután csatolva az egész emberi-ség haladása ? Más részről pedig „a természethez való viszony"
semmi féket sem vet sem az érettebb sem a fiata 1 kor szen-vedélyeinek, sőt ellenkezőleg hizeleg nekik. Az 1830-iki for-radalommal a Saint-Simonismus magát k i z á r t n a k találta, rö-vid ideig tartott és elenyészett.
Mi történt ezután ? U j bölcsészet koholtatott; az mon-datott, hogy a kereszténység már elavult, a törvénynek isten-nélkülinek kell lenni ! és ekkép a haszon és érdek elve nyert hatalmat, életet.
Midőn 1848 reánk rontott, minden készen volt az atheis-mus teljes kifejtésére, megalapítására, és a csillagászok egéről hozott bizonyítékokhoz csatoltatott Saint-Simon képzelődé-sének egyik álma, ki azt akarta, hogy az emberiség az ő számára és ő miatta egy nagy tápláló intézet legyen. E z t ő
„az észnek a gazdagsággal való üdvös szövetsége" czimen nevezte (Auguste Comte et la philosophie positiv par Littré).
E s csakugyan már erre jutottunk, a nagy szellemek ma már egyedül Auguste Comte nevére esküsznek.
Azonban máskor valaki magát deistának, pantheista-v a g y skepticusnak nepantheista-vezte; de ma már nem igen b ú j n a k ezen nevek a l á ; nyiltan k i m o n d j á k : hogy atheusok, és hogy a majomtól származnak, és maga a közoktatási miniszter ur is egy második szózat közeledését reményli, mely „második kinyilatkoztatása leszen Istennek a tudományok által."
Sy-r e n i h a n g ; caveant consules! 1-k.
— - n
Apróságok a lekipásztorság köréből.
,,Az egyháznak minden elve oly tiszta, általános ; óhajtandó volna, hogy az elvszerénti eljárásban is általános kötelezettség lépne életbe. Mindig a törvény vagy rendelet hatásának van kárára, ha a szomszédnál ellenkezőre hivatkozhatni." — ,,Ha a canonok értelmében járnak el egy helyütt,
máshol pedig ellenkező eljárás t ü r e t i k , igen ter-mészetes, hogy egyenetlenség támadhat és rende-sen az huzza a rövidebbet, ki szigoruabban, de egyszersmind kötelme szerént is j á r t e l . "
Religio 1868 : — 6-ik szám.
E megszívlelendő gondolatokat kifejező sorok nyomán, melyek által valamint a czikkben is, melyből vétettek, az egységes eljárás kívántatik, sőt sürgettetik, szándékozom föl-említeni a lelkipásztorság terén tapasztalt, az egységes eljá-rást akadályozó eltéréseket, azon reményben, hogy jóakaratú megjegyzéseim nem fognak félre magyaráztatni. Valamint a lényegesekben, mint pl. dogmákban, egyek vagyunk, ugy iparkodjunk a nem-lényegesekben is, mint pl. a dogmák és általában a belső hitélet külnyilatkozataiban is, amennyire lehet egygyé olvadni. Hogy mit akarok érteni ezalatt? so-raimból ki fog tűnni. Jelen alkalommal csak a fegyelmet akarom szóba hozni.
Mért van az, hogy nálunk minden megyében máskép tartatik az ünnepélyes isteniszolgálat a székesegyházban?
Szünidő alatt megesik, hogy több megyebeli össze jön vala-mely ünnepélyre, és kiki saját megyéje szerént adstál ; innét van aztán, hogy egymásba ütköznek, ahelyett, hogy összevá-gólag működve áhítatra gerjesztenék a jelenlevőket. Valljon lehetetlen volna e pontban behozni az egységet ?
Az evangelium hirdetéséről sz. Pál azt mondja : „Prae-dica verbum, insta opportune, importune ;" és ennek nyomán az esztergomi tartományi zsinat is (1858-ban) sürgeti, hogy a plébánosok minden vasár- és ünnepnapokon sz. beszédet tartsanak ; és elveti, kárhoztatja az aratási szünetet, mégis hány plébániában nem tartatik aratás alatt sz. beszéd ? Az egyik tart, de a szomszédja nem tart.
A vasárnapi „Szentírási szakaszok" fölolvasásánál mily nagy az eltérés, tudhatja, aki faluhelyeken meg szokott for-dulni. Az egyik használja Márkfi „Sz. szakaszait," a másik Groffinet, a harmadik még a mult századbeli kiadást. I t t
ol-vastatik a sz. leczke is, amott pedig nem. É3 igy majdnem minden második községben máskép hallja a nép, illetőleg más szavakkal, egy és ugyanazon pericopát. Tárkányi u r ugyan, kinek kitüntetésén szívből örvendek — ad multos annos, — biztosit, hogy e bajon segítve lesz, mert az általa fordított és az apostoli szék által jóváhagyott magyar szentírás szövege szerént készített úgynevezett evangeliomos könyvet, mely rövid idő alatt megjelenik. Ez jól van, csak az a kérdés:
megszerzi-e minden plébános?
A házasságnál az esketést megelőzi az eljegyzés, és csak az eljegyzés, vagy mint faluhelyeken mondják „kézfogó"
után történik a hirdetés. Már pedig tudtommal jelenleg is fönáll ezen rendes eljárással ellenkező szokás, mely szerént, első hirdetés után t a r t j á k a jegyváltást. Kendén van ez ?
Az esketésre vonatkozólag az egyik vasárnap vagy ün-nepen soha sem esküdtet; a másik ellenben megteszi; az
egyik az 1858-iki esztergomi zsinathoz t a r t v a magát csak délelőtt, a másik a házasulandók kívánságára, bármikor.
Esküvő után egyik helyen azonnal, a szomszédban csak másnap avatják be a mennyasszonyt. Már most ha a mennyasszonyt oly helyre viszik, hol ellenkező szokás van életben, mint ahol előbb lakott, kész a zűrzavar, a neheztelés,
— Kinek van joga a stolaris jövedelemhez ?
Az egyik a Missale utasítása szerént végzi a szertartást a „Pro sponso et sponsa" mise alatt ; a másik ezt soha sem végzi. Aztán némely helyen a mennyasszony beavatása kezd kimenni a „divatból;" hát akkor mire való lesz aRitualeban a „benedictio novae nuptae" formula?
Általában azt lehet mondani, hogy az egységes eljárás hiánya következtében, a házasságoknál igen gyakoriak az összeütközések a lelkipásztorok közt.
A gyermekek első áldozását az esztergomi megyei zsi-nat 10-dik statutuma némi ünnepélyességgel parancsolja megtartatni. És találkozik plébános, pedig nem egy, ki nem ezen utasítás szerént szokott eljárni e fontos ténykedésnél.
Az esztergomi 1860. megyei zsinat 13-ik statútumában ez áll : Salubriter ab olim in Archi-Dioecesi ista observatum fuit, ut per tempus Communionis paschalis . . . confitentibus Testimonium poractae Confessionis immanuaretur. Usum hune diligenter manutenendum, et ubi minutus vei plane in-termissus est ad vitám revocandum esse enunciamus. . . . Obligamus itaque omuem et singulum Curatum, ut sumtibus fisci Ecclesiae schedas inprimi faciant; — és mégis épen az Archi-Dioeeesisben azt mondja némely plébános : minők volna ez ? és a húsvéti gyónóknak nem ád gyónóczédulát.
Ugyancsak az emiitett esztergomi 1860. megy. zsinat 41-ik statútumában azt mondja : „Quidquid in ambitu Coeme-terii producitur, est Ecclesiae, adeöque judicio Superioris in usus ecclesiasticos impendendum." A szomszédközségben pedig a plébánosnak minden fáradozása daczára a fölszentelt és keresztekkel sűrűn megrakott temetőt mai napig is a köz-ség kaszáitatja és a szénát eladja.
Az anyakönyveket az 1848-ki törvények magyarul rendelik vezettetni ; egy későbbi rendelet pedig latinul, mint az egyház nyelvén. Visszaállíttatván az 1848-i törvények, némely plébános magyarul vezeti az anyakönyveket, mások pedig, miután a későbbi, latinul rendelő parancsolat az egy-házi elöljáróság által nem vétetett vissza, megmarad most is a latin nyelvnél. H á t ez nem okoz zavart? Bizony jó volna e tekintetben is behozni a rendet.
Fölhozhatnám még azt is, hogy némely községben két-háromféle vallásos társulat is létezik, a másikban egysem, —•
hála Istennek azonban, hogy az ily sivár hitéletü község Ma-gyarországban m a n a p már a ritkaságok közé tartozik; — némely helyen kezdik a májusi ajtatosságot is behozni heten-ként kétszer, a szombati litania is terjed, ezek bizonyságai annak, hogy a hitélet szép lendületet nyert legújabban. Csak azt nem helyeslem, s hihetőleg velem együtt mások sem, hogy az ily délesti isteni szolgálatnál nincs egyenlő eljárás, mit nagyban előmozdítana egy általánosan országszerte elfogadott i m a k ö n y v , melyet legczélszerübben a Sz.-István-Társulat szerkesztethetne s adhatna ki — a nép számára. Véleményem
46
szerént nagyban emelné a nép buzgóságát ha ugyanazon ima-könyvet látná papja kezében a délesti isteni szolgálaton, mely-ből ő szokja rendes ajtatosságát végezni.
Es most elég legyen ennyi ; más alkalommal talán foly-tatom, mert van ám még több ily apróság.
Vádolni nem akarok senkit ; csak figyelmeztetni óhaj-tottam leginkább fiatalabb paptársaimat az ily csekélységek-re, hogy adandó alkalommal iparkodjunk amennyire lehet ilyenekben is egyenlően eljárni.
A föltett kérdésekre, mi legyen a válasz ; továbbá a kü-lönböző eljárásoknál melyik a helyes ? nálamnál
avatottab-b a k r a avatottab-b i z o m . (—y.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
ROMA, jun. 27-én. Az apostolok ünnepére az előké-születek nagy mérvben folynak. Legfontosabb mozzanata e napnak az általános zsinatot egybehivó bulla leend, mely mint hitelesen értesülünk, nem csak a katholikus püspökök-nek, hanem a keletieknek is meg fog küldetni.
A szentszékhezi ragaszkodás és odaadás mindennap a társadalom minden osztályainak sorából küld harczosokat a kis de vitéz pápai hadseregbe. E napokban a legutóbb jöttek között egy fiatal herczeget üdvözöltünk a 18 éves spanyol infanst, ki a szentszék szolgálatára ajánlotta fel ifjúságát, karját, szivét. Don Alfonz, Don Juan fia a pápai zuávok had-testébe lépett. Felöltendi a castelfidardói és mentanai hősök egyenruháját az apostolok ünnepén, k i k n e k pártfogása alá különösen helyezte magát az ifjú herczeg. Don Alfonz a chambordi grófot és modenai herczeget követte göröghoni utjokban, azután n a g y b á t y j á t V-ik Ferenczet modenai czeget Egyptomba, Syriába és Jeruzsálembe. A fiatal her-czeg egész lelkesedéssel beszéli, hogy évek óta ápolta a ter-vet a zuávok közé lépni, hogy imádkozott és imádkoztatott e terv létesithetéseért, kiviteléért. Közölvén azt anyjával, en-nek beleegyezését és áldását kinyervén Romába sietett, hol a
szent atya által kimondhatlan nyájassággal fogadtatott.
A pápai tartományokból érkező összes liirek teljes nyu-galmat jelentenek. A népség mindenütt pompával és lelke-sedésseljünnepelte meg a pápa koronáztatásának év fordu-lóját.
A canadai zuávok, k i k múltkor megerősítést nyertek, és kiknek számok legközelebb ismét 84 emberrel fog szapo-rodni, hazájok elismert védszentjének, keresztelő szent Já-nosnak ünnepét ülték meg. Velletriben és Monte Rotondóban állomásozó társaik engedélyt nyertek ez alkalomra Romába jöhetni. A szent mise a laterani főegyházban tartatott. Ez alkalommal a kanonokok palotájának udvarán sorrendben felállított vitézekre a fiait megörvendeztető pápa-király áldá-sát adta.
A szertartás után, számra mintegy 200, a körbe vonul-tak, hol lakoma rendeztetett számokra. Lehetlen elmondani, leírni a családias ünnepély örömeit, a jó kedvet, és életet. Áldo-más, áldomást követett, és a szent ü g y é r t magokat feláldozó tűzről pattant canadaiak kimondhatlan lelkesedései fogadták azokat. Murray hadnagy köszöntötte fel először I X . Piust,
azután áldomások következtek C a n a d á r a , királynéjukra, tisztjeikre, és a canadai papságra.
J u n i u s 24-én ker. sz. János ünnepén ő szentsége kísé-retével együtt, megjelent a laterani egyházban Patrizzi bibor-nok által tartott szent misén. Mint mindig, a pápa, kinek egészsége kitűnő, a nép részéről jövet és menet üdvkiáltások-kal fogadtatott.
Q U E B E C , jun. 15-én. A városunkban tartott negyedik tartományi zsinat a t y á i f. év május 18-kán a papsághoz és hivekhez közös pásztori iratot intéztek, melyben t ö b b fontos tárgyra nézve nyilatkoznak. Igy a többi között a politikára és választásokra vonatkozólag:
„Szeretett testvéreink ! Emberek, kik benneteket meg a k a r n a k csalni, azt ismétlik folyton, hogy a vallásnak nincs köze a politikához. Nem tudván vagy nem mervén tagadni az utolsó Ítélet bekövetkezését, melyet Jézus Krisztus tar-tand, a n n a k tárgyát a magán életre a k a r j á k szorítani. Meg-engedik, hogy a magán életben nem lehet oktalan módon gon-dolkozni, az életben az igazsággal,becsülettel nem törődni; elis-merik, hogy a papságnak joga van Isten nevében követelni, hogy minden rosztól tartózkodjunk a privát életben. D e amint politikáról van szó, ugyanazon emberek zsarnokságról vá-dolnok bennünket, mivel kárhoztatjuk a zabola nélküli sza-badosságot a gondolatban, nyilatkozatokban és tettekben.
És valljon mily czimen tagadhatnák meg tőlünk a jogot
És valljon mily czimen tagadhatnák meg tőlünk a jogot