Bacsúlt Imre, esperes-plebanos.
Szellemi életünk főbb árnvvonalai.
(Folyt.)
Magas hely jutott az embernek a természetben, s e méltósága emeletéről, melyre az alkotó helyezé, jogtalan me-részséggel, mely öntiportatásomat is vonná maga után, taszí-tanám le, s a szép ösztönt, melyet az ég ura lángoltat kebe-lében, iparkodnám eloltani, s lelkéből annak, ki bele önté, ká-romlásával kiirtani, ha ismeret-köre terjesztésébenitörekvését, haladását kárhoztatnám : de no mellőzzük a fönsőbb fényt, melyet kiölni igyekezik az igen is hanyathomlok előrehaladó világ ; igen, a haladás emberei ne fojtsák el a vallási szent érzéseket a kebelekben, melyek sziveinknek igaz életerei, ne vegyék el a nagy jótéteményt, az igazi vigasztalást, melyet a már mindenektől elhagyott halandó föltalálhat areligioban.
Nem barátjai, ellenei azok az emberi méltóságnak, kik tap-solva ujongnak, ha embertársaikban a fölvilágosultság átverő veszélyes sugarai annyira hatottak, hogy az isteni valóság létét is kétségbe hoznák, semmi hatalmat nem ismerve az Istennek szentelt oltárt miként a fejedelmi trónt fölforgatják, elmerülve a határtalan szabadság s egyenlőség hiu ábrándjai-ban, pedig századunk fattyukinövésü dicsősége ily mélységbe erőlködik rántani az emberiséget. Szomorú dicsőség környe-zend árnyékával titeket ti emberbarátok azon kinos tudat mardosásával, hogy ti voltatok, kik az emberi nemet minden vigasztól s reménytől megfosztottátok a helyett, hogy
kárpót-lásul csak egy könyszáritó csöpp orvosságot tudtatok volna kigondolni s nyújtani ! Oh ha ez a bölcseség, melylyel kér-kedtek, az igazság után vágyó sóvár léleknek csak a tapasz-talás mutatta keserű falatokat tálalja föl ; miért nem hagytok bennünket régi tudatlanságunkban ? nem szorulunk mi oly tüz melegitésére, mely fölperzseli azon szent kötelékeket, melyek eddig bennünket Isten- s embertársainkhoz oly szo-rosan, oly boldogitólag fűztek s emberi természetünket oly tisztán mocsok nélkül tüntették föl. Socrates az igazi tudo-mány lényegét abba helyezé, hogy az ember önmagát saját jobbulására ismerje „a bölcselet, úgymond tanitsa az élet
szabályait, a jó erkölcsöket, mutassa meg a jó s rosz közötti k ü -lömbséget, legyen boldogítója az emberi nemnek." Önszeretet az tudnillik, mely legtöbb sérelmeket ejt a halandókon; ez a föbálvány, melynek oly igen szeretnek nem csak a pogányok, hanem sokan a keresztények közül is hódolni, mert magát ki ne keresse, ki ne szeresse? szeresse, de józanul, ne istenítse, mert nem érdemes, nem képes e képzelt hazug fölmagaszta-lásra, s épen mikor leginkább tör a halandó önistenitése u t á n , ezt az igaz Istenen kivül keresve mindent elveszt, el még az őt megillető helyet is.
Van nekünk példányunk, van tükörünk is, melyben föl-ismerhetjük magunkat csak tartsuk elénk, hogy lássuk ma-gunkat, de leginkább milyeneknek kellene lennünk. Socrates is gyakran sürgette az ifjakat, hogy a tükörben nézzék ma-gukat, inert ha szépek vagytok, mondá, iparkodnotok kell, hogy arra méltók legyetek; ha pedig ruták vagytok, töreked-jetek, hogy ezt tudomány- s erénynyel födjétek el; de fájda-lom ! sokan nem tekintenek a tükörbe, talán mert torzképet látnának, mely maguknak sem tetszik, s a tükröt mint a rán-ezosodni kezdő Lais rögtön elvetnék s ennek csinálóját szi-dalmaznák, mint a ki nem érti mesterségét. „Considéravit enim se et abiit, et statim oblitus est qualis fuit."1)
Most jobban tetszik a bálvány, mely a kéj hullámzó tengerét tartja szem elé s ez élvezet romboló viharát idézi elő a korszellem által, mely hamar megijed az üdvözítő hit által neki példányul mutatott képtől, mivel ez sok szivnek bálvá-nyát kárhoztatja ; pedig nem örömest szoktuk azt kebelünk-hez szorítani, mi rettegéssel tölt el.
Sokszor lehet hallani e buzditást : haladjunk a korszel-lemmel ! azért oly változó, habozó a mi erőlködő ismeretvilá-gunk is, mert a korral változik minden a mi emberi, s ha annak szelleme szerént intézzük haladásunkat, s ezt nevez-zük az igazság bélyegének, nem csuda, ha ma az igazság is változni látszik. Istenem, pedig az a kicsinált átalános nép-szavazat s érzés is vajmi sokszor csak czifra szóvirág, üres pillanatnyi hang, mint a lég rezgése, testetlen eszme ! „Was ihr den Geist der Zeiten heisst, das ist im Grund der Herren eig'ner Geist" mondá Göthe; mikép is lehetne ez jele az igazságnak, a mi nem forrása, sőt sokszor nyelve a hazugság-nak ; halad sajnosan ez a magával sodort özönnel, de a szel-lem nem az örök változatlan isteni szelszel-lem, képe a habozó véleményeknek s nem az örök elévülhetlen igazságnak, a kor bálványa s nem az örök tiszta szentségnek mintája ; azért van dolga s kell is lenni a keresztény theologiának a korszel-lemmel, és csatát csak ugy veszt, ha vele szövetkezik ahelyett, hogy rajta uralkodjék s azt tisztitsa; s mi is ezt akarjuk tenni, bizván a kereszténység régi varázserejü jelképében a ke-resztben, mely a magát föláldozó s halálon is győző hős lel-keknek fönséges jele volt mindég s lesz is. Ennek fénye nél-kül a fölvilágosodás napja soha sem derülhet fel, mert ámbár oszlat is a müveit elme némileg homályt : meddő világ, hala-vány fény az, mit nyújt, nem érlel, nem táplál.
H a boldogító elmederüt óhajtunk, ne távozzunk, de közeledjünk az örök világosság kiapadhatlan forrásához, a végetlen isteni bölcseséghez, a kereszt bölcseségéhez s a róla lelövelő fényhez, a hithez ; igaz bölcseség : hinni Isten
kinyi-i) Jacobus 1, 24.
2 2 *
latkoztatásában, bízni ígéreteiben, szent a k a r a t j a szerént gondolkodni, s szivünket, szavunk- s tetteinket intézni. E z t Jézus munkálja bennünk, ki Istentől adatott, hogy általa bölcseséget, megigazolást és szentelést nyerjünk. Mint a hold csak akkor világit, ha a nap sugarai rá hatnak, s mihelyt ez a föld mögé bújik, veszti ezüst szinét : ugy az emberi ész is, mig az isteni kinyilatkoztatás mennyei sugaraiból merit fényt, szépen tündöklik boldogitó világa, de mihelyt önmagába zár-kózik ez áltudákosság, a bűnös elbizottság gőzétől környez-tetve elhomályosul kölcsönzött világa is.
A tudomány csak akkor valódi gyöngye az életnek, ha nagyobb vagy kisebb fényben törnek meg rajta a hit, erény sugarai. Vajha megszívlelné a világ, miszerént a keresztény megváltásban nemcsak a büntőli, hanem a tévtőli megváltás is gyökeredzik ! Igen is. megvan a megváltásnak az ő tudo-mányos jelentősége, vagy i n k á b b a tudománynak megváltása;
meg k e l l e n e gondolnunk, hogy az emberi nem visszamenve
első kutforrásához, isteni eredetéhez, haladhat csak biztos ala-pon végkifejléséhez, mindinkább megközelidentő, de egészen soha el nem érendő az isteni bölcseség szentélyét. Hiszen minden tudomány innét ömlik ki, itt foly össze a végetlen tengerbe, melyről apró patakokként kifolynak s eláradnak.
A tudományt ily szempontból tekintve vizsgálni, kifej-teni, tanítani, tanulmányozni teszi a keresztény igazi spiri-tualismust, melyet az örök bölcseség alapított, mely igen soká a boldogabb időkig egyedüli irányadója volt a tudomá-nyos világnak, melytől azonban korunk álbölcsei eltértek, s igy elestek azon bölcseségtöl is, melynek tudománya régiebb az embernél, és csak oly örök mint maga az Isten ; ez az, mit az igaz Isten hivő népének királya kért Jehovától és nyert is: „add nekem a te szent székeden ülő bölcseségedet" 2); a kevély elmék most az egyedül boldogitó isteni tudománynak, a hitnek általuk összezúzandó romjain akarnának maguknak emlékoszlopot emelni „dicentes enim se esse sapientes, stulti facti sunt" 3)
Hihetlen dolog ! tudományjuk csekély csöppjeivel, me-lyeket a megmérhetlen isteni bölcseség feneketlen tengeréből ingyen meritettek, szerfölött kérkedve, magánál az örök
böl-cseségnél is okosabbak akarnak lenni; a gyenge pislogó mécs nemcsak vetélkedik a nappal, hanem fölülmúlni is a k a r j a . Képzelgők ! kik égő fáklyával kezükben a délben ragyogó napnak világát még fényesebbé a k a r j á k tenni ; hiu eszmék hiúbb kergetői s követői ! „Lux orta est iusto."
A vakok midőn mitsem látnak, másokat is sötétségben vélnek ülni, azért elég nyeglék azt lármázni: hogy az igaz-s á g fáklyáját a k a r j á k meggyújtani igaz-s u j fényt deriteni a vi-lágra ; hazug igéret, haszontalan fáradság ! Midőn az isteni mester szól, hallgasson a gyenge, hazug ember; midőn az őrök igazság megnyitja ajakát szólamra, némuljon el a tegnap született bölcselő ! „Perdam sepientiam sapientium." 4) A mi keresztény bölcseségünk vándorbotja az alázat, a keresztény-telen rationalismusé pedig a kevély dölyf; a mienk becsüli az észt, mert vele s általa a hit fönségét tisztábban, szebben látja, a másik az észt imádja, hogy vele az isteni hitigazságokat megtámadhassa.
2)^00.1.24.
») Kom. 1, 22.
«) I. Cor. 1, 19.
Két ellenkező elváló uton haladnak ezek ; a mienkne k alapja az engedelmes, tekintélynek szivbőli meghódolás, mely legszükségesebb viszonyunk Isten iránt ; a másiké az enge-detlenség mint első pártütő vétke az embernek Isten ellen.
A rationalismus az a centrifuga erő, mely az embert Istentől elvonja, szüntelen tartó egyenetlen észcsata, melyben a gyar-lóság s gyengeség, az isteni véghetetlen tökéletességtől sza-badulni kíván. Kerüljük az iskolát, melyben e rendellenes rendszert tanítják ! Az egész tartalom, leszedvén róla a ra-gyogó, színlelő palástot, idomtalan csontváz, elrejtezve kö-dös föllegébe az ész, benne nincs Isten csak egy nyomorult halandó kificzamitott agyának szüleménye.
A nem középszerű ész is hitt már Jupiterben soká, tü-zet is imádott már, tehát hogyan hagyhatta volna a bölcs Isten erre a gyarló észre ismeretét, mely ha a „miatyánkot"
nem mondja el naponként, azt is elfelejti idővel ? azért várt oly forró vágygyal sokáig a világ, hogy bárcsak a sejtett, érzett s gondolt istenség valami nyilvánosabb uton, mint milyen a természet s emberi észé, nyilatkoztassa ki magát t e -remtménye előtt.
Igaz, a derült észnek, tiszta léleknek engedékeny szív-nek nyitva áll ég s föld érezni, ismerni, szeretni azokban a láthatatlan igaz, jó és szent valót : de mit tud belőlök kiol-olvasni az ember, kitűnik az ószövetségi korszakból, melyben az egy zsidó népen kivül, de a mely maga is sokszor letért az igaz Isten hitének ösvényéről, Izrael ez egy népén kivül a világon elszéledt egy törzstől származott népek a legsötétebb bálványozás homályába jutottak. Hatezredik éve már, hogy az észnek annyira magasztalt kincstára nyitva áll a világ előtt, hogy boldogítóknak vélt tanait hirdesse, s C3ak egy népet sem tud fölmutatni, melyet a ragyogó külsejű bölcse-leti észhit boldogított volna, melyet sikerült neki hideg esz-méinek zászlaja alá gyűjteni : söt inkább a lélek általa saját hideg malasztnélküli okoskodására hagyatva, nemtalált soha enyhülést, melyet az isteni hitforrásánál lelhetni csak föl, ha-nem magas röptű reményeinek még szárnyai is leperzselve s fölemelkedési természeti ösztöne erejének saját karjaival összezúzva hever a sziv szentélyében. Igaz ugyan, miszerént a mindenség hirdeti az isteni hatalom- jóság- s bölcseséget, a benne szemlélhető szép öszhangzat az erkölcsi világ alko-tójának egységére figyelmezteti az embert, de fájdalom, ezt igen ritkén értették az észhősök, s fogják- e ezután ? a
ratio-nalismus fogja talán őket szavára figyelmeztetni ? ha mégis fogékonyabbak volnának ők maguk ennek bajnokai, azt hal-lani ; de mi köze a csupa észnek ehez az érzéketlen géphez ?
(Folyt.) Bita D.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
BAMBERG. A német kath. egyletek 19-ik nagygyű-lése f. hó 1-én tartotta nyilvános ülését, melyben az elnöklő b. Loë emelt szót az előbbi keresztény államról, melynek helyét a mostani liberális állam foglalta el ; valamint azon nagy és mélyen vágó különbségről is, mely a társadalom és állam közt van. A szónok gáncsolta a hamis szabadságot, melyre a népet megakarták érlelni az erkölcstelenség, a ci-vilházasság, az iskolának az egyháztol való elsazkitása és a
1 7 3
kereszténység befolyásának megszüntetése által a népre; de Isten majd meg fogja őrizni az egyház jogait. Mi
is,mondá,aka-runk harezolni minden megengedett, szabad fegyverrel, és a győzelemnek bo kell következnie, nem véres diadalnak,
ha-nem a szeretet győzelmének. Utána F r e i t a g müncheni ügyvéd szól a kath. egyletekről, melyek egyedül nyithatnak védelmet az egyház ellenei irányában. — Ezt L i b a r lim-burgi lelkésznek gyújtó beszéde követte az 1869-i decz. 8 ra egybehívott közzsinat jelentőségéről. „Soha sem állott ra-gyogóbb szinben a világ előtt a pápaság, mint épen napjaink-ban ; szavára mindenütt, mintha óriás ajkairól hangzanának, mély tisztelettel hallgatnak. A világ üdve csak a concilium-tól várható, ha ez sem gyógyítja meg, az többé nem orvosol-ható." Végre beszélt Fallt, mainzi mészáros az akarat szabad-ságáról. A kedvelt szónok sok gunynyal ostorozta a külön-féle állapotok, rangok fogyatkozásait és viharos tetszésben részesült egész beszéde.
A közgyűlés elé 15 javaslat terjesztetett: 1) Schulgen, düsseldorfi műkereskedő a vallásos művészetnek jó és szép képek által terjesztése iránt. 2) Witt Ferencz, regensburgi papnöveldei kormányzó ajánlja a német Cecília-egyletet. 3) Osterman Konrád, dierfurti plébános kívánja, hogy kath. pae-dagogiai egylet addig el ne ismertessék kath. társulatnak, mig alapszabályai közé a 3-ik czikkelyben, mely a társulatba vagy belépésről vagy onnani kilépésről szól, ezen határozatot nem igtatja: „az általános bajor tanítói egyletnek t a g j a nem lehet egyszersmind tagja a kath. paedag. társulatnak is." In-dok : mivel magok a kath. paedag. egyletnek tagjai a juh
1-én tartott ülésben elismerték, hogy katholikus nem lehet tagja az általános bajor tanitói egyletnek. A clerus ellen szórt
rágalmaktól eltekintve azon egylet lapjának főszerkesztője ugy beszélt a vakhitről, hogy hü katholikus vele egy társu-latban nem lehet. 4) Steinlein niederalmi plébános indítvá-nyozza, hogy a közgyűlés minden megyéből választana egy férfiút, kinek föladata lenne a kath. egyletek közgyűlésének határozatait valósítani, illetőleg előkészíteni. 5) Ugyanaz
ja-vasolja, hogy a közgyűlés tagjai közt gyűjtés rendeztessék oly pénztár létesítésére, mely a németországi katholikusok szükségleteinek fedezésére volna szánva, különösen azok se-gélyezésére, kik valamely kath. eszme miatt szenvednek, ül-döztetnek. 6) Volk, erfurti titkos kormány-tanácsnok ajánlja, hogy figyelembe vétessék a Münsterben egy laicustól megje-lent ily czimü munka : „Rundschau und Kritik über die Wirk-samkeit der letzten fünf Generalversammlungen." 7) Ugyan-az ajánlja Ugyan-az Aachenben megjelenő „Christlich sociale Blät-ter" folyóiratra való előfizetést. 8) Szintén ő indítványozza a következő kérdés megvitatását: „Nem volna-e tanácsos, ha Róma romboló megtámadtatása ellen a közgyűlés is szavát emelné és pedig cosmopolitikus szempontból, mely a kath. né-zettel teljesen megegyezik. A világon minden népeknek és kormányoknak, hivőknek és hitetleneknek, kivánniok kell, hogy mindazon kincsek, melyek Rómában a tudo-mány, művészet és történelmi téren páratlanul állanak, cson-kitlanul és minden veszély ellen biztosítva maradjanak meg az egész világnak számára. Ezen kincsekben az egész világnak van része. Azoknak tudományos és művészeti használata va-lamint e fölötti méltó öröme minden fogékony léleknek, köz-java az egész világnak. Általánosan el van ismerve, hogy
azoknak sehol az egész világon nincs alkalmasabb, illőbb he-lyök mint Rómában. Minden nemzeteknek és kormányoknak, melyek még nem tartják méltóságukon alólinak a művészetek és tudományok pártolását, egyesülniök kellene Róma neutra-lizálására,hogy eleje vetessék méga lehetőségnek is,melynélfog-va a mostani is,melynélfog-vandalok azon kincseket veszélyeztethetnék.
Ezen nézetet egy promemoriában minden mivelt hatalmas-ságnak figyelmébe buzgón kellene ajánlani A római műkin-csek biztosítására más rendszabályok is szükségesek volná-nak ; ha tudniillik igaz, mit alig hihetek, hogy, a lapok sze-rént, Róma pénzügyének némi rendezése végett műkincseire kölcsönt is szándékozik fölvenni, a péterfillért kell magasbra emelni, mert az a 200 millió katholikushoz aránylag igen csekély. 9) Kluge bécsújhelyi gymnasiumtanár egy bizott-mány alakítását véli szükségesnek, mely mennyire lehetséges, szakavatott világi férfiakból állna, kik kijelelnék a módokat és eszközöket, melyek által a munkásokat képző egyletek-ben az ügyességen kivül jó erkölcsök és a munkások jóléte is előmozdittathatnék, valamint a kath. hitélet is kifejtethet-nék, tápláltathatkifejtethet-nék, és mindez leginkább azon oknál fogva, mivel Ausztriában az ily képző egyletek törvényesen be vau-nak ugyan hozva, de azokban gyűlölet, legalább közöny hir-dettetik minden positiv vallás, de különösen a kath. hit ellen, mig másrészről a vallási oktatás ki van belőlök zárva, és igy a téveszmék megczáfolása, helyreigazítása stb lehetetlen ; 10) ugyanaz indítványozza végre oly rendszabályok megál-lapítását, melyeknek értelmében a sz. Vincze-egylet a gyár-munkások közt létesíthetné a divatos munkásegyletek czélját a nélkül, hogy azok az ismert politikai és vallási veszélyek-nek kitétetnéveszélyek-nek. 11) L i n g e n s Aachenből a kath. lípok számára úgynevezett kézirati Correspondenz létehozatalát sürgeti , valamint szintén ily lapok mellett különféle okmá-nyok, értekezések és korkérdések megvitatását. A frankfurti röpiratok ugyan, mondá, épen e téren sok jót tettek, de azon körülménynél fogva, hogy bizonyos árért adatnak és csakis kath. körökben forognak , elvesztik egyik czéljokat, mely szerint az ellenfél táborában a k a r n á k oszlatni a tévelyt. Egé-szen más hatása lenne , ha oly röpiratkák, melyek nem ter-jednének több ivekre , mint melléklet adatnának a lapokhoz, melyek ezer és ezer példányban a nyilvános helyeken is ol-vastatván,jobban jutnának a nagy olvasó közönség kezébe . E z iránt a lapokkal kellene egyezkedni, melyekhez igen csekély díjért mellékeltetnének az ily iratkák , ha egyszer néhány lap azokat elfogadná, terjesztené, a többi is kénytelen volna azt tenni már csak versenyzési szempontból is. (Folyt, köv.)
P Á R I S a u g . 20-án. (A közoktatás ligája.) Treppel abbé a keresztény hitvédökről irt szép müvében a pogányoknak a keresztények elleni gyűlölete egyik okául állitá fel egységét azon tanításnak, melyet minden társadalmi osztályoknak hirdettek.
A hajdankor pogány bölcsei, a többiek között Lucián, gúnyolták a vallást, mely semmit sem titkolt el az alsóbbren-düek előtt, és annyira lealacsonyodott ő szerintük, hogy a leg-fensöbb tanításban is részsitené azokat. Az oktatás ezen módját az egyház folyton megőrzi, hirdetvén az evangéliu-mot a szegényeknek. A tudatlanságot, ezen bélpoklosságot, minden időben megtámadta.
1 7 4 ,
Ha tehát a nálunk levő közoktatási liga felháborított bennünket, ez nem azért van, mert a tanítás közösségét kö-vetelik. Tanított az egyház, melynek nincs szüksége csak az igazságra, de mi ama liga embereitől eltávolít bennünket, azok rendszerében, elveiben keresendő.
A nemes franczia nemzet egyszerre tudatlaná lőn, és az ő közoktatásuknak kell mindent jóvátenni, a távozó jó erköl-csöket, a hanaytló irodalmat. E g y közoktatási miniszter szó-lani mert anyáink, nőink tudatlanságáról !
Vak az, ki nem látja, hová czéloznak e túlzások. A ligaoktatás kimondja a rendszer utolsó szavát : nem foglal-kozni a vallásai.
És önök, uraim az ifjúsághoz fordulnak, a munkásnak a k a r n a k adni oktatást. Vigyázzanak, önök kiküszöbölik a vallást és oktatni akarnak ! Lehet-e ez ?
Önök, például történelmet tanitanak. A régi világ nem létez ik többé, az u j a kereszt árnyában emelkedett. E rop-pant foradalmat hallgatóiknak meg kell magyarázni. Mit
teendnek ? Vagy védői, v a g y ellenségei leendnek a kinyilat-koztatásnak. E l j u t n a k az úgynevezett reformátiohoz. Luther és Calvin uj vallást hirdetnek, elválnak a régi katholicismus-tól. A királyok felhasznáják e bölcseleti függetlenséget, hogy a katholikusoktól elvegyék javaikat, a szerzetektől zárdái-kat, az egyháztól kincseit, a szegények örökségét. Kinek van igaza, kicsoda a bűnös? Tanár, önnek tanitani kell, fogja-e, meri-e ezt tenni ? De ha ön megteszi mint katholikus, ki fogja rosznak találni, ha szabadgondolkozó, mint ilyen, saját szelle-mében teendi ? Senkisem. A vallási eszmét kiküszöbölni akar-ni lehetetlen, i t t a semlegesség nem képzelhető. És valóban vegyünk egy vallását gyakorló katholikust, ki az érintett ál-lamoktatás szolgálatában áll, valljon mit teend? katholikus esz-méket fog tanitani, felelik önök. Nem. A katholicismus tény, és nem egyedül rendszer, társodalom, melynek főnökei, hierarchi-a j hierarchi-a vhierarchi-an. A khierarchi-atholikus dogmhierarchi-a hierarchi-a kinyilhierarchi-atkozthierarchi-atás hierarchi-affirmhierarchi-atiojhierarchi-a.
De a szabadkőművesek, a solidariusok, a közoktatási liga szülői azt el nem fogadják, mert a hit és ész közötti divorti-um ot hozták be. Érvényre emelni iparkodtak azon értelem-nélküli szólamot, hogy minden vallás egyforma, mintha az igazság nem lenne egy. Püspökeink a hitbeni oktatóink, papjaink, a katholikusok nem fogadhadják el az épen úgy ész-, mint kath. hit elleni elválást. Ha azt mondják nekem, hogy egy katholicus tanár áll ama liga élén, azt felelendem,
De a szabadkőművesek, a solidariusok, a közoktatási liga szülői azt el nem fogadják, mert a hit és ész közötti divorti-um ot hozták be. Érvényre emelni iparkodtak azon értelem-nélküli szólamot, hogy minden vallás egyforma, mintha az igazság nem lenne egy. Püspökeink a hitbeni oktatóink, papjaink, a katholikusok nem fogadhadják el az épen úgy ész-, mint kath. hit elleni elválást. Ha azt mondják nekem, hogy egy katholicus tanár áll ama liga élén, azt felelendem,