A R A J E C Z I kerületből junius 24-én. Püspöksége óta már harmadízben végezé mélt. püspök urunk, R o s k o v á n y i Ágoston, mint a Szentlélektől rendelt föpásztorunk apostoli látogatását; csupán folyó évben többezret—-mintegy 25000-et avatott fel apostoli fáradhatlan buzgalommal, a keresztények közül, sz. Péter apostolként, királyi papokká, mint Origenes mondja : „Omnes, quicunque unguento sacri chrismatis deli-buti sunt, sacerdotes eífecti sunt sicut et Petrus ad omnem (licit Ecclesiam : Nos genus electum et regale sacerdotium."
Orig. in Levit. hom 9. vagy mint sz. Leo pápa serm. 3. de assumpt. sua. írja : „Omnes in Christo regenaratos crucis Si-gnum efficit reges, S.Spiritus vero unctio consecrat sacerdotes."
Igen, ker. lovagvitézekké üttettek fel a nyitrai egyházmegye zsengéi, s fölavattattak az arczul vert s a gyalázat fáján meg-halt üdvözitő bajnokai közé. Igy tehát először keresztények-ké, miután a sz. krizsmával megkenettek, aztán az arczütés-sel bajnokokká lettek a kereszténység csemetéi. Hogy — mint borromei sz. Károly mondja : „emlékezzenek meg, miszerint már vitézek, kiknek harcza s győzelme nem a mások
bántá-sában, hanem inkább a bántalmak türelmes viselésében áll : emlékezzenek meg, hogy a ker. táborhoz tartoznak, melyben ne keressék az életnek gyönyöreit s kényelmeit, hanem in-kább terheit s háborúságait békével t ű r j é k : végre emlékez-zenek meg, hogy kötelességök lecnd a csatában állni, a nyi-lakat a honnan jönnek, szemmel tartani, ugy, hogy habár ezek által testük-, becsületük- s vagyonúkban k á r t vallaná-nak is, de lelkök sértetlen maradjon." Synod. Mediolan. V. c.
8. — tehát fiatal keresztényeket s küzdendö bajnokokat nyert az urban egyházmegyénk ez év folytán.
A rajeczi egyházkerületnek lelkipásztorai elevemegtevék az igényelt lelki előkészületeket a kis bajnoksereg fölavatá-sára, bogy méltóképen járuljon a Szentlélek hét ajándékai
elvételéhez. Ugyanis junius 22-én fiúi hódolattal fogadtuk a várva várt főpásztort, ki Zsolnáról esti hét óratájban jelent meg körünkben. Rajecz mézövárosa, oly mély tisztelettel s a szeretetnek hatást tevő külső nyilatkozatával fogadá főpász-torát, mely bennünk lelkásztorokban a bámulat s megillető-dés érzetét költé fel. A piaczon, melyen keresztültartott m.
főatyánk, ünnepiesen öltözött népsokaság gyűlt egybe, a vá-rosház s a zsinagóga nemzeti lobogókkal díszelgett ; ez utóbbi előtt várta 0 méltóságát, községe élén a rabbi, ki megállitván az apostoli látogatót német mondókáját a zsoltáros e szavai-val k e z d é : „Angelis suis mandavit de te, ut custodiant to in omnibus viis tuis," melynek végezténél hi vei „Éljent" lian-goztatának. Az iskola felé érkezvén mrgyénk szeretett őran-gyala, az iskola növendékei tevék a most még kis magasságú, de idővel erős ker. lelkű, maradandó sorfalat, élükön
hitelem-zőjük- s tanítóikkal, miglen a plébániaiak elötornáczánál a lelkészkedő papság lépe ki alázatos hódolatával, belül pedig a lépcsőzeten kis szüzek hinték az illatos rózsák leveleit. Az egyházbai bemenet zöld galylyakkal s fölirattal díszelgett az ur angyali lelkű szolgájának megjöttén. Másnap junius 23-án 8 órától délig működött a fáradhatlan főpásztor hivei között, osztván a Szentlélek kegyszorét. Megemlitendőnek vélem a sz. mise után a helybeli segédlelkész nt. P a z s i t n y György által mondott sz. beszédből at öbbi között, midőn a Szentlélek hét ajándékait s a megbérmáltak lelki kötelmeit érthető sza-vakkal fejtegetné hallgatóinak, a III. Henrik franczia király által alapitott Szentlélek-rendre történt hivatkozását, inelylyel a szónok a hallgatók sziveit bizditá a Szentlélektől vett aján-dokokért való hálára, mely leginkább az isteni erények foly-tonos gyakorlásában áll. Délután a nagyöbű távolságú plébá-niára sietett szeretett jó főatyánk, apostoli ténykedését foly-tatandó.
ROMA, jun. 22-én. 0 szentsége a mai consistoriumban mindenekelőtt az üresedésben levő sabinoi suburbicarius egy-házat Reisach bibornoknak adományozván két allocutiot tartott, azután pedig következő püspöki székeknek adott megerösités által főpásztorokat: A gvadalavari érseki székre Mexicoban : L o z a P é t e r ezelőtt sonorai püspök ; segobiai püspöki székre Spanyolhonban M o n t a g u József Lajos, ez-előtt oviedoi püspök malagai püspökké megerősíttetett P e-r e z József István ; cattae-roi lett M a e-r c h i c h spalatoi áldo-zár, zarai czimzetes kanonok, h i t t a n á r ; oviedoni püspökké S a n s y F o r é s Benedek valenciai áldozár kanonjog- és hittudor ; canariai főpappá Spanyolhonban U r q u i n a s n a
József-Mária cadixi székesegyházi főáldozár ; chelmi görög-ruthen szertartású püspökké K u s i e m s k i Mihály a lembergi érsek helynöke; arequippai püspökké Peruban T o r -r e s János a t-rueilloi megye ált. helynöke ; yucatani püspök Mexicoban de la Gr a 1 a R o d r i g u e z Leander ezen megye eddigi apostoli kormányzója ; antequerai püspökké ugyancsak Mexicoban M a r p u e z Vincze káptalani helynök ; quereta-roi püspökké C o m a c h o R a j m á r a michoacani főegyház scholastieusa; durangoi püspökké S a l i n a s Vincze áldozár;
sonorai püspökké A 1 a m a n Gil melicoi kanonok ; az ujon felállított coroi püspöki székre Venezuela köztársaságban D i e z Victor József coroi áldozár; nilopolisi püspökké in partibus inf. S z a b ó József ő szentsége házi főpapja, eszter-gom főegyházi kanonok és főesperes; troadei főpappá in part. G r a n a d ó Ferencz cochambai áldozár ; agathopolisi püspökké in part. N a m s z a r o v s z k y Ferencz Adolph, königsbergi prépostplebános a kulmi megyében.
Ezután a pápa a brevék secretariatusa által történt következő választásokat jutatta helybehagyólag tudomásra :
A cydorei püspökségre in part. B a g a 1 a-B 1 a s i u n i János, livornoai h e l y n ö k ; bolinai in part. M a g r a s c o Sal-vator kanonok ; thermopolisi in part. F e n e 11 y István ma-drasi ap. helynök. Azután Santa F é di Bagota, és Gradala-xara érseki megyék föpásztorai számára a pallium kéretett, és megadatott, végre ő eminentiája Reisach mint ujon kine-vezett suburbicarius püspök a szokásos esküt tette le.
K O N S T A N T I N Á P O L Y , jun. 8-án. A jeruzsálemi pa-triarcha, miután azon kényes ügyet, melyben ide hivatott, szerencsésen elintézte, haza felé vette útját. Victor Emma-nuel neki, és még más három levantei főpapnak az ujon ala-pitott olasz korona rend közép keresztjét küldte meg. Hiszik, hogy ő nma vissza fogja azt küldeni, miután ama rend czime-és alapitásánál fogva igen is érthetően fejezi ki jelentczime-ését, czime-és kath. főpap által el nem fogadtathatik.
Az általunk más alkalommal kifejtett örmény katholi-kusok vitás ügye Valerga terve szerént, melyet úgy látszik a szentszék is kész elfogadni, ugy oldatnék meg, hogy a kon-stántinápolyi örmény katholikus papság köréből két áldozár fog választatni, ezek püspökökké szenteltetvén mgr Hassun patriarchának segédpüspökei leendnek. Ezen püspökök a jövő választási zsinaton mint a konstantinápolyi örmény ka-tholikus község képviselői veendnek részt, mely ily módon nemzeti és vallási tekintetben a követelt befolyást nyerondi.
Hogy egy helyett két segédpüspök adatik a patriarchának, azért történt, hogy a fővárosi örmény k. község, mely legné-pesebb mindannyi között, kiváltsággal birjon a jövő zsinaton két küldött által képviseltetni, mig a többi megyék csak egyet egyet küldeni vannak feljogosítva. Ezen terv, mondják, ő szentsége tetszését megnyerte, és ha az ezt megerősítő bulla még ki nem adatott, onnét magyarázható, mivel az egész ügy a bibornokokrendkívülíjad hoc gyülekezetében fog végleg meg-vizsgáltatni. H a a szentszéknek ezen engedménye a liberá-lis párt néhány túlzóinak követeléseit ki nem elégitené, F u a d basa kijelenté, hogy a szentszéknek ebbeli elintézését végle-gesnek fogja tekinteni, és azt törvény erejévé emelni. Mint állítják a szerencsétlen viszályt végleg kiegyenlitő apostoli irat hozója mgu Brunoni leend.
22 m — LISSABON, jun. 1 én. Néhány hó előtt a coimbrai
egyetem egyik tanára, volt képviselő, szent Isabella egykori portugalli királynő erényeit tevén fejtegetései tárgyául, szent-ségét merte kétségbe vonni. A portoi t. választók e fölötti nemtetszésöknek nyilt jelét adták már a k k o r , midőn ezen urat újra követül meg nem választák. A coimbrai hivek pe-dig a botrányt annak helyén akarván jóvátenni, maj. 3-án nagyszerű menetet rendeztek sz. Isabella tiszteletére, mely alkalommal Rodriguez de Azevedo hitszónok alaposan és méltóságteljesen válaszolt a hitetlenek támadásaira.
Portugallia több városaiban maj. 13-ikát, mint ő szent-sége I X . Pius pápa 76-ik születésnapját nagy lelkesedéssel ünnepelték. Mások ismét pápává választásának emléknapját.
Bragában, a portugali Romában, a dos Remedios czimü egy-házban és a Santa Cruz királyi kápolnában tartatott az ün-nep. A harangok zúgtak, zenekarok az utczán a pápai hym-nust játszották. Este iéggolyó emelkedett fel a ,Salve Pio I X , Pontifice Rei' kezdő betűit tüntetvén fel. Lamegoban hason ünnepélyek és örömnyilatkozatok voltak. A látvány vigasz-taló, mert azt mutatja, hogy a tévely minden csábitásai sem hatnak népünkre, és mivel ezt a páholyok hősei tudják, azért minden erővel arra törekednek, hogy a vallási társulatok helyreállítását és a püspökök szabadságát gátolják. A tanult és erényes papság prédikáczióitól tartanak, mivel érzik, hogy meghiúsítják csalfa reményeiket.
0 szentsége javára az aláírások, adományok folynak.
A Visitandina szüzek, k i k a főváros legkitűnőbb leánynövel-déjét vezetik, tápintézetükben 300,000 real összeget szedtek, és a legutóbb Romába indult 3 íiatal zuáv által küldik a szent atyának
A fővárosban szerzetesnők hiányában, minden osztály-beli hölgyek a szeretet müveit szorgozzák. Buzgalmuk titok-ban roppant jó eredményeket szül, habár a tudatlanság- és erkölcstelenség-szülte számos akadályokkal kell megküzde-niük. A szegény betegekről nevezett társulat jelentésében olvassuk,^hogy a jobbára férjezett hölgyek 1867 folytán 3852 beteglátogatást végeztek, 75 megtérést eszközöltek, szintúgy 422 házasság és 470 gyermek törvényesitesét. A jövedelem felrúgott 16,397 f r a n k r a , moly összegből költetett 15,641 fr.
O felsége a brasiliai császárnő, védnöknéje e társulatnak, és kimerithetlen bőkezűséggel istápol ja a nemeskeblü hölgyeket, kiknek segélyére a méltatlanul elűzött irgalmas szüzek többé nem lehetnek. 93 szerencsétlen vétkes, k i k deportatiora Ítél-tettek, Istenneli kieegesztelődés nélkül mentek volna el, ha a társulat velők nem törődik. Egy nép sem hajlandóbb a hithezi teljes odaadásra, de fájdalom ! püspökeinket gátolják abban, hogy minden plébánia számára méltó lelkészeket képezhes-senek, nevelhessenek.
L I T H V Á N I A , jun. 6-án. Felsőbb rendelet folytán a Citoviany-i ősrégi a 16-ik században alapított kath. plébánia orosz szakadárrá változtatik. E rendelet annál feltűnőbb, miután itt és az egész környéken nincs egyetlen egy szakadár.
A plebáníabeliek, a mint a rendelet értésökre esett, azonnal a templomba gyülekeztek mogakadályozandók, hogy az le-foglaltassék. A kiküldött hivatalnok látván a nép ellenszegü-lését a nosiennei kerület katonai főnökét értesitette, ki azon-nal a rendőrfőnökkel a hely sziliére siotctt. Csakugyan telve
találták a templomot néppel, és miután a főnök a főoltárhoz közeledett, a tömeg félvén, nehogy a szentséget elvigye, oda nem bocsátotta. Forradalom akar ez lenni, kérdé a főnök ? Nem, válaszolt a nép, csak k é r j ü k , hagyja meg nekünk e templomot, hol őseink imádták Istent. Ha a kormány épen-séggel nálunk szakadár templomot akar, fogunk épiteni sa-ját költségünkön. A főnök Vilnába e választ táviratozván, azon parancsot kapta, hogy azonnal foglalja le a templomot, és jelentse ki orosznak. Ugyan azon időben a „Wilnai futár"
nevü lap arról értesit, hogy ezen tartományban 60 plébániái templom és több kápolna bezáratása elhatároztatott.
Az „Északi P o s t a " czimü újság a belügyminiszter köz-lönye, a nyugoti tartományokban elkobzott j a v a k eladásának eredményeiről tudosit, melyek tudvalevőleg csak oroszok által szerezhetők meg vevés utján. Az eladandó földeknek csak csekély része talált vevőkre, a többi ennek folytán aján-dékképen osztatott ki oly hivatalnokok között, k i k a len-gyelirtásban érdemeket szereztek magoknak.
P A R I S , jun. „ U j verseny-egyetemek fölállítása — mond a ,Liberté' — a Napoleon által megalkotott egyetem mono-poliuinának megszüntetése az, mit a katholikusok 1830 óta követelnek. Az államtól kiinduló minden tanitás gyanús ne-kik. . . Különszerü dolog valóban, 1844-ben nem a materia-lismus, hanem a spirituális bölcsészet képezte tárgyát a pap-ság panaszainak."
A tanitás szabadságát mint elvet és alapot, az egyház-nak az államtóli teljes elválasztását követeli a ,Liberté'. Ali-kor, mondja a ,Liberté', az egyház meg fog sziinni a concor-datum 14-ik czikkének jótéteményeit követelni, mely tudva-levőleg a püspököknek és papoknak illő ellátást biztosit.
Mindenekelőtt emlékébe a k a r j u k idézni e lap Íróinak, hogy a papság ellátása csak némi kártalanítás az elvett jószágokért.
Igázok van, midőn állítják, hogy a papság 1844-ben a spiritualismus, vagyis hogy jobban szóljunk, a naturalismus ellen panaszkodott. Mert ama spiritualismus nem volt más, mint vakmerő tagadása a szellemi, természetfölötti isteni rend-nek, tagadása a személyes élő Istenrend-nek, és a tőlei függésnek.
Valljon nem ama spiritualismus volt-e, mely m á r a 18-ikszá-zadban a „szabadgondolkozók nagy megyéjét" megnépesité, és meghamisitotta a politikát elválasztván azt a keresztény elemtől V
H a a materialismus — melyet Duruy száműzni ígért az állámtanodákból — tagadja az értelmet, azon örök és változhatlan igazságokat, melyek a világi rendnek és az em-beri jogoknak is alapját képezik ; a spiritualismus száműzi a társadalomból azon isteni hitet, mely a keresztény polgária-sodás csodáit művelte, tagadja a szellemet, qui renovavit faciem terrae, mely az emberből keresztényt, mintegy más Krisztust képez, szent emberiségének kiváltságaiban részesítvén.
A keresztség a spiritualista szemeiben haszontalan szer-tartás. Az oktatásból eme rendszer átment a szokásokba, törvényekbe. A m a spiritualismus nem csak nem akar többé keresztény politikát, hanem a zsidó, musulmán, pogány val-lásnál is lejebb száll, száműzvén Istent a világi rendből.
Ama spiritualismus befolyása óta számba se vették többé a dolgok természetét í g y például azt képzelék, hogy
Török-- Török-- « 23
országot Algírt részesíteni lehet a keresztény poigáriasodás erényeiben és áldásaiban akkor is, ha meghagyják nekik a Coránt. Számba nem veszik a roppant külömbséget, mely a keresztény és hitetlen közöttlétezik,és minden mivel ember ter-mészetnél fogva egyenlő, azt következtettek, hogy minden-kivel egy formán kell bánni. A keresztény nép tekintélyre, szabadságra, igazságra, testvériségre, szeretetre levén ren-deltetve, nem elégedhetik meg egy tisztán természeti politi-kával. Innét a folytonos forradalmak, mert a kormányzók a czélt az eszközök nélkül akarják, keresztény rendet Krisztus, Evangelium, egyház nélkül.
Ezen chimerák tűzhelye épen ama büszke Spiritualis-mus, melynek egyik feje Cousin volt. Ezen, talán a materia-lismusnál is veszélyesebb tanból származott a liberális iskola, mely még hü katholikusokat is elcsábított, kik még fel nem fogták, hogy a szabadságot az igazságtól és annak őrétől az egyháztól kell kérni.
H a a materialista hasonlít az értelemtől megfosztott ál-lathoz, a spiritualista lemond keresztény méltóságáról. H a az első vészthozó, a második talán még veszélyesebb, mert ne-hezebben gyógyítható.
Az ember természeténél fogva eszes lény levén, a lel-kismeret, ész, természeti törvény minden befolyását el nem vesztheti. A husz éves materialista ötven éves korában
szé-gyenlé előbbi tanait, mint helyesen mondatott a senatusban.
A megváltás titkos befolyása által segittetvén a természet a materialismus ellen visszaható erőt nyer, mert ez ellenke-zik az eszes ember természetével ; de mit tehet azon áll Spi-ritualismus ellenében, mely csak azért emeli föl az észt, hogy a hitet ledöntse.
A hit természetfölötti adomány, és csak szabadakara-tunk közreműködésével marad meg bennünk. Nehéz az eszes embernek az észt megtagadni, azért csak kevés őszinte materialista van, de az embernek megvan azon szomorú te-hetsége, hogy megtagadja keresztségét, és kitörölhetlen nyo-mait eltakarja.
(Vége köv.)
IRODALOM.
„Le Credo de Bossuet" par M. de Caqueray. Paris 1868.
Ez czime egy kitűnő könyvnek; a czim meglepő, és tán hiányos is, mert a szerző akaratja ellenére is azon gondo-latot ébreszti az olvasóban, mintha ez Bossuetnek saját egyéni credója volna, nem pedig az egész kath. világé. A meglepetés enyhül azonban az által, hogy mindjárt utána tétetik : Expo-sition de la doctrine chrétienne, recueillie des oeuvres de Bossuet ; és ez tulajdonképen igazi czime a műnek, mely már logicai határozottsággal is bir.
Vicomte Caqueray a nagy orleansi főpapnak tulajdo-nítja, hogy e műre vállalkozott; miből eléggé világos, hogy az szent, jó czélu, és hogy megfelel korunk szükségleteinek, betegségeinek. A mi a kivitelt illeti, az tökéletesnek, teljesen sikerültnek mondható. Nem könnyű munka Bossuet 50 kö-tetnyi müveiből szétszórt részleteket kiszemelni, összeszedni, egy tudományos egészszé önteni, azokból szakadatlan lánczo-latot fűzni oly szerencsével, mintha magának Bossuetnek
lángelméje tervezte volna már ekképen. Ezen kiszemelés és rendezés hosszú tanulmányozást igényelt és n a g y m u n k á t , sok fáradságot az öszhangzat előállításában; minthogy a könyv létesítésében más czél is forgott a szerző szemei előtt, mint csupa compilatiot késziteni a bámulat és lelkesedésnek egy-mást fölváltó benyomásai alatt.
Caqueray ur a terv egész dicsőségét, érdemét Dupan-loup-nak tulajdonítja, és szerényen magának egyedül a kivi-tel sikerét tartja fön ; legyen bármily része benne egyiknek vagy másiknak, annyi bizonyos, hogy az előre átgondolt műnek a keresztény apologia tökéletes terve szolgál alapul, nem olyan apologiáé ugyan, melyet egy Bossuet készitendett oly valláshideg és kétségeskedő k o r számára, minő a mienk : hanem minőt előidézni lehet oly munkákból, melyek oly szá-zad számára voltak készitve, mely még az eretnekségek dula-kodásai között is megőrizte a kereszténység alapdogmáit.
Ezen szempontból e mü egy neme az eredeti alkotásnak ; miről hogy valaki meggyőződhessék, elég ha szemügyre veszi azon módszertani rendet, mely az oly sokféle és oly igen különböző jellegű munkák részleteinek kiszemelésében használtatott.
Az első kötet lélektant és theodiceat foglal magában ; a második a kereszténység történelmi és hitágazati kifejtését;
a harmadik hittani értekezés az egyházról ; szóval az egész kath. bölcseletet tömörülten helyes, és világos dimensioban.
Minden Bossuettől van, még a bevezetés is, mely nagy-szerű elmélet az igazságról ; egyedül az előszó Caqueray-é, melyben kifejtetik, és pedig nem minden költői röpet nélkül, mint vezérlé szerzőt tervének valósításában Dupanloup, és mily hasznos lehet ily mü k o r u n k sinlődő szellemei nézve.
„Bizonyosak vagyunk, mondja a szerző, hogy minden részecske magában véve csudálatra méltó, mert Bossuet az, ki beszél ; tudjuk azt is, hogy minden lapon fölragyog az isteni szikra, mely képes lángra gyújtani a hitszövétneket, ha az kialudt a lélekben ; végre, hogy tisztábban fejezzük ki gon-dolatunkat, mondhatjuk, miszerént Bossuet kath. credojaazon teljes hangszer, melyben, ha keressük, föltalálhatjuk az érez-hető hangjegyet, az öszhangzato3 ütenyt, mely által a har-mónia visszaállittatik, és megalapittatik az egyensúly az egész kersztény és erkölcsi életben."
S valljon ki ne osztoznék ily óhajtásban ? Korunknak egyik legnagyobb hibája a tudatlanság, az ismeret hiánya.
Kétkedik, mivel tudatlan ; semmitscm tud a kereszténységé-ből, azért tagadja ; semmit a vallásból és gúnyolja ; legjobb apostolságnak látszik tehát öt arra tanitani, a mit nem tud ; és mivel Bossuet neve bizonyos tekintély, melyet a lángesze iránti irodalmi cultus hagyományszerüleg megőrzött ; szabad reményleni, hogy szava meg fog hallgattatni ; és ez a fő oka az óhajtásnak, melyre Caqueray müve számithat.
A tudós keresztény, és Bossuetnek tanult bámulója tán kisebb vonzalommal fogadja e m u n k á t félvén, nehogy a nagy főpap szép müvei, mintegy foszlányként összeállítva, veszít-senek méltóságukból, fönségükből. Igaz, hogy némelyek ki-vétetvén azon keretből, melybe a nagy szellem ihlettsége azokat illeszté, talán veszítenek valamit a természetesség é3 igazság azon jellegéből, melylyel az eredeti mü és terv sze-rént ékeskednek. Például töredéke oly beszédnek, mely Bos-suetnek sajátságos hévvel, lelkesedéssel volt fogalmazva,
szerkesztve, veszélyezteti az egységet, egyöntetűséget, ha oly nyugalmas demonstratio mellé helyeztetik, minő a „Connais-sance de Dieu et de soi-meme"-féle értekezésből vett részlet;
vagy az „Elevations"-ból kiszakitott rész ellentétet képezhet az „Histoire universelle"-nek szembeállított valamely lapjá-val. Bossuet, ugy szólván, minden nyelven beszél ; nyelvén a profetának, a lelkiigazgatónak ; ő szónok, vitatkozó, költő, tanitó. Helyezzük Condé fölött tartott gyászbeszédet „Lett-res spirituelles-eihez, v a g y a sz. Sulpiceról mondott dicsbe széde mellé a comediaról irt levelét ; a sz. Szűzről hangozta-tott dicséreteihez a Concupiscence-féle értekezést; a contrast mindenesetre meg fog lepni bennünket, de mindenütt ugyan-azon lángész ragyog ki, noha a hangok, vagy inkább dalla-mok, — mert Caqueray szereti a zene nyelvét — végtelen különféleségével.
Ugy látszhatnék tehát, hogy az oly különféle szinezetü töredékeknek egymáshozi állítása bizonyos hiányát okoz-hatná az egységnek a m u n k a kivitelében és magam is féltem, hogy ilyesminek tapasztalata le fogja hangolni azon régi csudálkozásomat, melyet bennem mindenha gerjesztettek a nagy püspöknek müvei; de kellemesen csalatkoztam, és a tökéletes egységnek ezen hiánya, melyet kétségkívül fölismer mindenki, a ki ismeri Bossuetet — valljon sokan vannak e ilyenek ? elenyészik még az ilyenre n é z v e is a töredékeknek igen elmés összefüzése által.
Ugy látszhatnék tehát, hogy az oly különféle szinezetü töredékeknek egymáshozi állítása bizonyos hiányát okoz-hatná az egységnek a m u n k a kivitelében és magam is féltem, hogy ilyesminek tapasztalata le fogja hangolni azon régi csudálkozásomat, melyet bennem mindenha gerjesztettek a nagy püspöknek müvei; de kellemesen csalatkoztam, és a tökéletes egységnek ezen hiánya, melyet kétségkívül fölismer mindenki, a ki ismeri Bossuetet — valljon sokan vannak e ilyenek ? elenyészik még az ilyenre n é z v e is a töredékeknek igen elmés összefüzése által.