lAtin nYelvű Üzenete MindSzentY bÍboroShoz 1958. október 18.
Ackerson ügyvivő október 18-án délben táviratban jelentette, hogy átadta Mindszenty bíborosnak a Szent Bíborosi kollégium második üzenetét.76 a bíboros nem örült neki, de aláveti magát a döntésnek. Majd az ügyvivő találkozott Sebes istván* külügyminiszter-helyettessel, aki elolvasta a szóbeli jegyzéket, és megígérte, hogy kormánya elé terjeszti a kérdést. a továbbiakban a bíboros távozásának tervezett körülményeit ismertette.77
73 Budapest, 135 sz. távirat, rómának 2. sz. távirat.
74 8. sz. távirat.
75 104. sz. távirat.
76 A távirat egyértelműen a Szent bíborosi kollégium második üzenetéről ír: „i gave Sacred College’s second message to Cardinal this morning.” Az előzmények ismeretében a római nagy-követség táviratban küldött üzenetének újabb helyi példányára lehet gondolni.
77 Washingtonnak küldött 136. sz., rómának küldött 10. sz. távirat. A követségi anyagban megta-lálható a külügyminisztériumnak átadott jegyzék szövege is.
Az amerikai táviratokban október 20-án hétfőn tűnt fel először annak említése, hogy a reuters és Ap hírügynökségek hivatalos vatikáni forrásokra hivatkozva Mindszenty bíboros távozásáról tudósítanak. A követségek többtucatnyi telefonhí-vást kaptak, amelyet el kellett hárítaniuk. október 22-én már hivatalos washingtoni forrásra hivatkozott az Upi, továbbá hírek jöttek arról is, hogy az újságírók megszáll-ták a repülőtereket és a határátkelőket.78 A budapesti külügyi tárcának ebben a nem-zetközi légkörben keletkezett a már ismertetett, erőfitogtató válasza. zellerbach nagykövet már azt jelentette október 23-án rómából, hogy a vatikán sajnálkozását fejezte ki miatta és úgy véli, a botránytól való félelem okozhatta a budapesti maga-tartás megmerevedését.79
összegzésként megállapíthatjuk, hogy a Xii. piusz pápa halálát követő széküresedés időszakában Mindszenty bíboros hercegprímás nem adta fel menedékes helyzetét.
Az egyházjogban elő nem írt írásos meghívó megszerzése, majd annak értelmezése körüli munkát az amerikai diplomaták végezték. a kezdeményezés a budapesti kül-ügyminisztérium irányába valóban a budapesti amerikai követségről indult, de előtte szoros egyeztetés folyt Washington és a római amerikai nagykövetség között. Min-den hivatalos lépést koordináltak, illetve engedélyhez kötöttek, végül pedig a pesti amerikai ügyvivő csak a hivatalos vatikáni megkeresést továbbította buda-pestnek.
nem lévén diplomáciai kapcsolat a vatikán és a magyar kormány között, az Ame-rikai egyesült Államok jószolgálatát kellett igénybe venni.
budapest hivatalos megkeresése azonban csak a pápa halálát követő kilencedik napon, a pápaválasztás napját megelőző hetedik napon, 1958. október 18-én szom-baton történt meg. a Szent Bíborosi kollégium a kétszeri amerikai megkeresés és a Szent bíborosi kollégium titkárságának hivatalos írásos meghívó levelének megküldése, illetve utólag értelmezése kapcsán hírügynökségi érdeklődésre kiszivá -rogtatta a hírt (elég volt hozzá a mintegy ötven bíboros közül egyik-másik elszólása egy ebéd alatt), ezért budapestet a határátkelőket és repülőtereket megszálló újság-írók nyomása késztethette arra a rideg elutasításra, amelyben október 22-én szerdán a budapesti ügyvivő részesült.
78 zellerbach római nagykövet 10. sz. távirata a budapesti követségnek, 1958. október 21. érkezett reggel 8 órakor. Ackerson budapesti amerikai ügyvivő 139. sz. távirata a washingtoni külügymi-nisztériumba és 11. sz. távirata a római nagykövetségnek, 1958. október 21. 11 óra. Ackerson budapesti amerikai ügyvivő 141. sz. távirata a washingtoni külügyminisztériumnak, 12. sz. táv-irata a római nagykövetségnek, 33. sz. távtáv-irata a bécsi nagykövetségnek, kelte: 1958. október 22.
délelőtt 10 óra.
79 A római nagykövetség 13. sz. távirata a budapesti követséghez.
ily módon – igen szorgos munkával – eltelt ugyan tíz értékes nap, de Budapest válasza – vélhető, hogy a történtek miatt lett ennyire udvariatlan és kategorikus – el -utasító volt. A budai bem rakparton – és az ott folyó diplomáciai tevékenységet meg-határozó pártközpont illetékeseivel konzultálva – az 1956-os forradalom második évfordulójának előestéjén a bel- és külpolitikai feszültségek elkerülése miatt nem vállalták, mert nem vállalhatták azt a rizikót, hogy Mindszenty várható kritikája azonnal világvisszhangra találjon.
A bíboros habozása érthető, mert kifejezett római utasításra várt, hiszen esetében rendkívüli a helyzet – a budapesti rezsim nagynak és társainak adott szavát sem tar-totta be –, s ha kiutazik, várhatóan nem térhet vissza, holott neki alkotmányos felada-tai előírják, hogy budapesten maradjon.80 Az amerikai diplomácia pedig a maga részéről a Szent bíborosi kollégiumra hárította a felelősséget.
Fentiek okán előállt az a helyzet, hogy Mindszenty bíboros személye és a magyar-országi helyzet ismét felkeltette a világ közvéleményének érdeklődését.81
Az 1958. évi széküresedés diplomáciai anyagának vizsgálata megerősít abban a véleményben, hogy a bíboros esetében az amerikai diplomácia fő tényezői nem szorítkoznak a budapesti követségre és a Sd-re, hanem ezen túl kiemelt jelentősége van a római nagykövetségnek és fontos szerep jut a bécsi nagykövetségnek is. 1958 októberének e nehéz napjaiban mintegy főpróbát tartottak arra az esetre, amely végül is 1971 szeptemberében következett be: mindszenty bíboros távozására.82 azt azon-ban senki sem tudhatta előre, hogy ennyi esztendő fog eltelni az előadásig.
1958 októberének hozadéka az is, hogy Ackerson ügyvivő ismét javasolta washing-toni feletteseinek: tegyék lehetővé Mindszenty bíboros kapcsolattartását „spirituális vezetőivel”, azaz az Apostoli Szentszékkel:
„A követség méltányolja és megérti, hogy (amint azt Mr. robert Mckisson 1957. március 11-i, Mr. Spencer barnesnak írt levelében kifejtette)83 nem kívánatos rendszeres kommunikációs csatornát biztosítani a bíboros és a vatikán között. Azonban közülünk azok, akik napi kapcsolatban állnak a bíborossal, már rég tisztában vannak »a mély spirituális kérdésekkel«
kap-80 Így nem beszélhetünk többé „kitörési kísérletről”. Sokkal differenciáltabban kell fogalmaznunk, mint a neves Mindszentyszakértő: „Második távozására 1958 októberében készülődött Mind -szenty bíboros…”, in: mészáros istván: mind-szenty és az „ostpolitik”. adalékok az ostpolitik történetéhez 1957–1971 [a továbbiakban: Mészáros István 2001], Bp., 2001. kairosz k., 45. o.
81 A világsajtó tételes vizsgálata még elvégzendő feladat.
82 Somorjai ádám – zinner tibor: Washingtonból jelentjük. A budapesti amerikai nagykövetség mindszenty bíboros tevékenységére vonatkozó, 1971-ben keletkezett iratai [a továbbiakban:
Somorjai Ádám – Zinner Tibor: Washingtonból jelentjük], in: Századok 2010. 1 sz. 143–196. o.
83 l. a korábbiakban, a Xii. piusz pápának írt hat levél visszaküldésének elemzésekor.
csolatos gondolatai zavaros voltával, ami jelenlegi helyzetének tulajdonít-ható, és úgy érezzük, hogy ha egyáltalán lehetséges, meg kellene találni a módját annak, hogy a Szentszék tudomást szerezzen a bíboros mentális konfliktusairól, és szellemi vezetői84 (kizárólag ebben a kérdésben) útmuta-tást, segítséget nyújthassanak neki. (lásd 1957. augusztus 21-i és 1958. január 16-i leveleimet Mr. James Sutterlinhez*.)”85
84 spiritual leaders = spirituális vezetői
85 Az amerikai ügyvivő 1958. november 20-án kelt felterjesztése a külügyminiszterhez Washing-tonba, Mindszenty bíboros jövőjéről, in: Somorjai ádám – zinner tibor: Majd’ halálra ítélve, 833. o. 257. sz. dok. elemzéséhez l. borhi lászló 2002. 26. o. Angol szövegét utánközli: Somorjai Ádám: Amerikai levéltári források, 193–198. o. a Cardinal mindszenty files, a budapesti ame-rikai követség Mindszenty dobozai őriznek egy alkönyvtárat, amely egyéb iratokkal együtt található, felirata: Conclave, 1958. ebben 34 felvétel található, melyek a követségen belül a bíbo-rossal való levelezés angol és magyar nyelvű változatát tartalmazzák, főleg gépírással, de talál-ható benne kézírással – így a bíboroséval is – írott szöveg. A levelezésre azért volt szükség, mert a követség épületében ismételten találtak lehallgató mikrofont. ezek a felvételek több alkalom-mal ismétlődnek. A bíboros személyes véleményét rögzítették, így elsődleges források. nem találunk lényegesen új információt az itt leírtakhoz, csak további részleteket. ennek alapján iga-zolható az itt kialakított és dokumentált kép Mindszenty bíboros állásfoglalásáról.
XXiii. JánoS pápASágA AlAtt
1958. október 28. – 1963. JÚniUS 3.
iii. fejezet: XXiii. jános pápasága alatt
MindSzentY bÍboroS levele A MegválASztAndó pápához 1958. október 30. előtt
„non licuit ire mihi” kezdettel írt Mindszenty bíboros latin nyelven levelet a megvá-lasztandó pápához. A Mindszenty levéltár példánya október 30-ra datált.86 XXiii.
jános pápa megválasztásának napja október 28.
1958. november 21-i kelettel a washingtoni külügyminisztérium európai Ügyek hi vatalában livingston t. Merchant* feljegyzést készített robert daniel Murphy*
külügyminiszter-helyettes számára. ebben jelezte, hogy a budapesti ügyvivő továb-bításra küldött egy latin nyelven írott levelet, amelyet mindszenty bíboros az új pápá-hoz kívánt eljuttatni. ennek tartalma – mint írta – gratuláció a megválasztás alkal-mából és áldáskérés a megcsonkított és rab Magyarország számára, amely ezer éven át a kereszténység védőbástyája volt. Merchant fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nincs utalás a levélben magyarországi egyházi ügyre. Javasolta, hogy engedélyezzék a továbbítást a vatikánba, amely a megállapított alapelvek sérelme nélkül lehetséges, mert a bíboros az Amerikai egyesült államok kormánya csatornáit a pápaválasztó konklávét követően veszi igénybe, s a konklávéra való kiutazása érdekében enge-délyezett volt a kapcsolatfelvétel a Szent bíborosi kollégium és Mindszenty között.87 A kivételt az is indokolja, hogy a bíborosnak ez a levele abba a folyamatba illeszke-dik bele, amelynek keretében a bíboros a konklávéra utazhatott volna. A budapesti ügyvivő is ajánlotta a levél továbbítását.
1958. december 4én Murphy a washingtoni apostoli delegátusnak, Cicognani -nak88 írt levelében továbbította a szóban forgó küldeményt, kérve kézbesítését. kitért
86 l. Mészáros istván 1997, 251. sz. bgy. 30! – budapest Cardinal Files.
87 angol szövegét l.: Somorjai Ádám: Sancta Sedes II., 55. o. ebben a kötetben közöltük a további amerikai jelentések és a mindszenty-dokumentumok eredeti szövegeit, ezek oldalszámának köz-lésétől eltekintünk.
88 A levél végig őeminenciájának címezi a washingoni apostoli delegátust, aki a boríték címzése szerint érsek, ezért esetében a megszólítás őexcellenciája lenne. Cicognani negyedszázadon keresztül érseki rangban volt apostoli delegátus Washingtonban. 1958. december 15-én volt bíbo-rosi kinevezésének hivatalos dátuma, amit már november közepén bejelentettek a vatikánban.
vélhető, hogy az évtizedek óta ismerős diplomáciai partner megszólítása ezért térhetett el a
szo-arra, hogy ez nem lehet precedens a további kapcsolattartásra vonatkozóan a vatikán és a bíboros között, kifejezte azonban a külügyi tárca készségét arra, hogy a jövőben bármely ide vonatkozó különleges problémát megvizsgáljon.
1958. december 18-án kelt levelében edward J. trost* magyar referens hivatalo-san értesítette a budapesti ideiglenes ügyvivőt, hogy a levelet továbbították a vati-kánnak. A levelezést Mckisson levele zárta, aki 1959. március 6-i kelettel értesí-tette az új budapesti ideiglenes ügyvivőt – James W. pratt-et* –, hogy Cicognani hírül adta Murphynek: a bíboros levele megérkezett a pápához. őszentsége állam-titkársága kéri, hogy Mindszenty bíborost informálják erről, továbbá arról is, hogy őszentsége különös szeretettel követi a katolikus magyarság sorsát. Mckisson fel-hatalmazta prattot arra, hogy ezt szóban közölje a bíborossal. levelének záró bekezdésében kitért az olasz követségen keresztül érkezett küldeményre is és jelezte, hogy ezzel kapcsolatosan hamarosan utasítás érkezik budapestre. Az októ-ber végén kelt levél továbbítása hosszabb időt vett igénybe, miközben XXiii. János pápa január végi dátummal küldött levele továbbításának intézése is már folyamat-ban volt.
Mindszenty bíboros levele a megválasztott XXiii. János pápához:
„Vatikánváros
nem engedték meg – fájdalom! –, hogy az örök városba menjek, én, aki 10 éve fo goly vagy félig fogoly vagyok, a választásra. de ki és mi – a vasfüg-göny bizonyosan nem – tilthatná, akadályozhatná meg, hogy imádságos lélekkel alázatosan gratuláljak neked a keresztény hívek eredményes kor-mányzásához.
A kormányzás gondjai között engedtessék meg, hogy a jóságos Atya gondjába és szeretetébe ajánljam – az annyi méltatlanság között hitben és hűségben egyesült magyar népet, a püspököket, a papokat és a híveket – a jelenleg megcsonkított nemes magyar nemzetet, amely több mint ezer évig a kereszténység védője és bástyája volt – efelől bizonyság a déli harangszó a földkerekség összes országában –, amelyet azonban alig vagy nem gé becsülnek, méltatlanul számtalan jogtalansággal illetnek és romlásra szánnak.
kásostól. in: L’Osservatore Romano, 1958. november 17–18. 1. lap. l. még: Antonio guido Fili -pazzi: Rappresentanze e rappresentanti Pontifici dalla seconda metà del XX secolo, Vatikán-város, 2006. libreria editrice vaticane, 296. o.
én az apostoli Szék legkisebb szolgája vagyok, imperialista kényszer alatt az egyházért, hazáért és szabadságért89 folytatott küzdelemben ideiglenesen legyőzve és tuszkulumba90 kényszerítve.
ha úgy akarod, szeresd és segítsd, Szentatya, e jobb sorsra érdemes népet mint annak idején boldog emlékű iii. Callixtus*, Xi. ince* és elődöd, Xii.
piusz szerettek bennünket, ez nekünk áldásoddal együtt elegendő vigasznak, és töretlen reménynek.
mindszenty józsef91 bíboros esztergomi érsek, magyarország prímása”
XXiii. JánoS pápA lAtin nYelvű távirAtA 1958. november 9. előtt
XXiii. János pápa trónralépését követően latin nyelvű táviratot küldött a konklávé-ról kényszerű okból távollévő Mindszenty és Stepinac bíborosoknak. ennek szövege nem található meg az amerikai levéltári anyagban, utalást sem találtunk rá. eddigi forrásainkban nincs nyoma annak, hogy akár a távirat híre, akár annak szövege elju-tott volna a bíboroshoz.92
„Szeretett fiúnknak, mindszenty józsef bíboros esztergomi érseknek – mé -lyen fájlalva, hogy péter trónjára történt megválasztásunk alkalmával itt, rómában, nem ölelhettünk magunkhoz atyai szeretetünkkel, neked, kedves fiúnk, az isteni kegyelem zálogaként atyai áldásunkat küldjük.
XXiii. jÁnoS pÁpa”
89 „pro ecclesia, patria et libertate”. Utalás ii. rákóczi Ferenc jelszavára: Cum deo pro patria et libertate.
90 tusculum – Cicero római költő kedvenc pihenőhelye róma környékén, a mai Frascati város része. itt: (kényszer)pihenő értelemben.
91 A továbbiakban az aláírt leveleken az aláíró nevét kurzívval jelöljük, miként arra is utalunk, ha a levelet nem írták alá. Az aláírás hiányzik.
92 A távirat megjelent a l’osservatore romano vatikáni félhivatalos napilapban: l’osservatore romano 1958. november 9. 1. lap, és az AAS hivatalos közlönyben: Acta iohannis pp XXiii telegraphici nuntii, in: AAS 50. évf. (1958), 904. o. Magyar fordítása megjelent a római katoli-kus Szemlében, 1958. 4. sz. 147. o.
A ii. vAtikáni zSinAt MeghirdetéSe 1959. január 25.
Az amerikai diplomáciai levelezésben nyoma van egy pápai levélnek, amely a buda-pesti olasz követség ügyvivőjének szívességéből jutott el a budabuda-pesti amerikai követ-ség ideiglenes ügyvivőjéhez domenico tardini* bíboros államtitkár latin nyelvű kísérőlevelével együtt, amelyben kéri a levél kézbesítését Mindszenty bíboros szá-mára. Az angol nyelvű leírás szerint XXiii. János pápának 1959. január 25-én kelt körleveléről lehet szó, amelyet a bíborosoknak küldött meg. A budapesti ügyvivő fel-terjesztésében kifejtette, hogy a pápa választ vár minden bíborostól a felvetett kérdé-sekre. ez azt jelenti, hogy a levelezés rendszeressé válhat. A pápai levél nyilvános jellegű – mint írja –, s a bíboros tudomást szerezhet róla az újságokból is. ezért jelezte Washingtonnak, hogy a következő hét végén fogja csak átadni, ha addig nem érkezik ellenkező utasítás.
Mivel XXiii. János pápa 1959. január 25-én hirdette meg a ii. vatikáni zsinat összehívását, feltehető, hogy arról a szövegről van szó, amelyet megtalálunk az Apostoli Szentszék hivatalos folyóiratában, az Acta Apostolicae Sedisben.93
A levél kézbesítését a washingtoni külügyi tárca nem engedélyezte,94 a budapesti ügyvivő 1959. március 4-én távirati utasítást kapott erről, a küldeményt visszaadták az olasz ügyvivőnek. A két levél szövege nincs a budapesti követségi anyagról készült felvételek között.95
93 Sollemnis allocutio ad e.mos patres Cardinales in Urbe praesentes habita, die XXv ianuarii anno MCMliX, in coenobio monachorum benedictinorum ad S. pauli extra moenia, post missarum sollemnia, quibus beatissimus pater in patriarchali basilica ostiensi interfuerat, in:
AAS 51. évf. (1959) 65–69. o. ennek szövege itt olasz nyelvű. l. még: discorsi messaggi colloqui del Santo padre giovanni XXiii, i. primo anno del pontificato 28 ottobre 1958–28 ottobre 1959 [a továbbiakban: Discorsi messaggi 1958–1959], vatikánváros, 1960. typis poliglottis vaticanis, 129–133. o. l. még: Somorjai ádám: A ii. vatikáni zsinat meghirdetése és a magyarországi főpásztorok. Mindszenty József és Shvoy lajos* esete, in: Sapientiana, 2009, 2. sz. 53–63. o.
94 Merchant 1959. március 12-én kelt emlékeztetőjében kifejtette az indokokat Murphy számára.
ebből tudott még az is, hogy a pápai levél angol nyelvű, tardini bíboros államtitkár kísérőleve-lének dátuma pedig 1959. január 29. l. még Mckisson 1959. március 12-én kelt levelét, amelyet a budapesti követség ideiglenes ügyvivőjének írt. A küldeményt vissza kellett adni az olasz ügy-vivőnek. Merchant emlékeztetőjéből megtudható, hogy a pápai levél angol nyelvű, tardini bíbo-ros államtitkár kísérőlevelének dátuma: 1959. január 29.
95 Az előző jegyzetben hozott emlékeztető felsorolja azokat a mellékletek között. ezért a washing-toni külügyminisztérium más fondjában bizonyára rá lehetne találni.
A FőpáSztoroknAk MegkÜldött zSinAti körlevél 1959. július 13. előtt
Van adatunk, amely utal egy másik pápai, illetve vatikáni államtitkársági üzenet létezésére is. bár ennek szövegére vonatkozóan nem találunk információt, elvi jelen-tősége miatt részletesen ismertetjük a vele kapcsolatos diplomáciai hercehurcát.
ezt az ismeretlen küldeményt a bécsi amerikai nagykövet, harrison Freemann Matthews – közismerten a „doc”* – 1959. július 13-án továbbította a budapesti ügy-vivőnek. levelében azt írta, hogy ezt a bécsi pápai nuncius kérésére teszi és úgy tudja, hogy ez a küldemény a bíboros államtitkár egy levelét tartalmazza.96 a levél kézbesítését budapest nem vállalta. Az amerikaiak hosszabb levelezésben tisztázták a bíboros kapcsolattartásának általuk megszabott feltételeit. budapestről az ügyvivő 1959. július 16-án kelt válaszában jelezte, hogy zárt borítékot nem adhat át a bíboros-nak, mert a külügyi tárca ezt nem engedélyezi. Csak olyan küldeményt továbbíthat, amely a tárcán keresztül érkezett. ezért a zárt borítékot visszaküldte, s azt javasolta, hogy juttassák vissza a nunciusnak, olyan megjegyzéssel, hogy a bíboros államtitkár a washingtoni pápai delegátus útján küldje meg újra a külügyminisztériumnak.
minderre való tekintettel kettejük levelezésének másolatát megküldte az európai Ügyek hivatalába Mckissonnak, aki a bíboros ügyében illetékes. Fontosabb kérdé-sekben, mint amilyen a vatikánnal való kapcsolat, úgy gondolja, hogy Murphyé az illetékesség.97
Matthews ezt követően táviratban tájékoztatta Murphyt, a távirat másolata megta-lálható a budapesti anyagban is.98 egy héttel később érkezett a távirati utasítás, amely megerősítette, hogy a washingtoni külügyminisztérium álláspontja szerint az Ame-rikai egyesült államok diplomáciai levelezést és távirati szolgáltatást nem enge-délyez a bíboros és olyan személyek vagy hivatalok között, amelyek nincsenek kap-csolatban a washingtoni kormányzattal. kivétel volt, amikor 1958. október havában a budapesti követség, a római nagykövetség és az apostoli Szentszék el akarta érni a magyar hatóságoknál, hogy engedjék ki a bíborost a pápaválasztásra rómába, illetve több más esetben, amikor a külügyi tárca bizalmi csatornákon keresztül meg-küldött szóbeli vagy nyitott borítékban továbbított üzeneteket, amelyek nem tar-talmaztak politikai vagy egyház(kormányzat)i információkat, csak és kizárólag a bíboros menedékes helyzetével kapcsolatosat, illetve a helyzetével kapcsolatos állásfoglalására vonatkozókat.99
96 A levelet „doc” aláírással jegyzi.
97 A budapesti amerikai ügyvivő 1959. július 16-án kelt válaszlevele a bécsi amerikai nagykövethez.
98 1959. július 20-án kelt felterjesztés, 2. sz. távirat.
99 1959. július 27-én kelt 27 sz. távirat, 2 lap, amelyet bécs és budapest is megkapott.
ezt követően trost aláírásával 1959. július 29-én a budapesti ügyvivőnek írt hosz-szabb levelében részletes utasítás érkezett. tájékoztatott arról, hogy Murphy felvette a kapcsolatot a washingtoni apostoli delegátussal, jelezte neki, hogy a bécsi nagykö-vetet utasította, hogy a küldeményt juttassa vissza a bécsi nunciusnak, majd, hivat-kozással a márciusi állásfoglalásra,100 leszögezte, hogy az Apostoli Szentszék jövő-beni alkalmi küldeményeit hajlandók továbbítani a bíborosnak, ha azok a washing-toni apostoli delegátuson keresztül érkeznek.101 A levelezést 1959. július 31-én a bécsi amerikai nagykövetnek a budapesti ügyvivőhöz írt levele zárta.
Feltételezhetően itt arról a zsinati előkészítő kérdőívről van szó, amelyet 1959.
június 18-i dátummal tardini bíboros államtitkár küldött meg a világegyház 2594 püspökének, 156 rend általános főnökének (generális, nagymester, prímás apát stb.), továbbá a katolikus egyetemeknek és teológiai karoknak.102
MindSzentY bÍboroS levele bUrgenlAnd
103ÜgYében 1960. január 22.
ebben az esztendőben Mindszenty bíboros egyszer tett kísérletet arra, hogy levelet írjon XXiii. János pápának: az év elején, amikor a sajtóból értesült arról, hogy az apostoli Szentszék konkordátumot köt ausztriával, és Burgenland területén új
egy-100 l. a korábbiakban!
101 trost 1959. július 29-én kelt levele a budapesti ügyvivőnek.
102 vö. hubert Jedin: das zweite vatikanische konzil, in: Handbuch der Kirchengeschichte VII. Die Weltkirche im 20. Jahrhundert, szerk. hubert Jedin – konrad repgen, Freiburg–basel–Wien, 1979/1985. 97. o. és a következő oldalak. itt: 104. o.; l. még: roger Aubert: La preparazione, in:
Storia della Chiesa XXV/1. La Chiesa del Vaticano II (1958–1978), Cinisello Balsamo [milano], 1995. paoline kiadó, szerk. Maurelio guasco – elio guerriero – Francesco traniello, 135. o.; vö.:
Acta et documenta Concilio Oecumenico Vaticano II apparando, cura et studio Secretariae
Acta et documenta Concilio Oecumenico Vaticano II apparando, cura et studio Secretariae