BUDAI ISTVÁN
A terepeken folyó képzés fejlesztési stratégiáinak kidolgozásához, az elindulásához feltétlen fontos egy, a kérdéskör minden szegmensére kiterjedő értékelésen alapuló elemzés.
Ehhez pedig szükség van egy többdimenziós szempontrendszerre, továbbá a terepgyakorlatokról készíthető egy SWOT-analízis is, amelynél úgyszintén szükség van egy szempontrendszere. Egy adott képző iskola terepképzésének elemzéséhez, szakmai minősítéséhez, a fejlesztési stratégiájának és konkrét tervek kialakításához, különböző döntések meghozatalában az alábbiakra célszerű támaszkodni:
• az adott képző iskola terepképzési tapasztalatai és dokumentációja: elemzések, jelentések, összefoglalók, gyakorlatok programjai, gyakornokokkal szemben támasztott követelmények, „vezérfonal” a gyakorlatok szervezéséhez, a gyakornoki munka folytatásához, monitorozásához, értékeléséhez, a gyakornokok, tereptanárok munkái, feljegyzései, adminisztratív eszközök, a közreműködők elemzései, narratív megnyilvánulásai, emlékezések, események, programok dokumentumai stb.
• a terepképzés témájában fellelhető és használható hazai és külföldi szakirodalom (lásd például: Wilson 1981; Woods 1990; Ohly 1992; Bognár 1993; Borbély és társai 1996, Budai és társai 1996; 2008; Budai 2001; 2004; Somorjai 2001; Pataki 2006; Tóth 2006; Kocsis 2009 stb.)
• a szociális felsőfokú képzések elemzésével és fejlesztésével összefüggő publikációk, tanulmányok, tervek, dokumentumok (lásd például: Szöllősi 1997; Budai 2004;
2005; 2010; Szabó 2005; A szociálismunkás-képzés globális alapelvei 2006; Budai és társai 2006; 2008; Hegyesi 2009; Varsányi 2010 stb.).
Az alábbiakban a terepképzések működéséhez, értékeléséhez, minőségi fejlesztéséhez, stratégiai tervek kimunkálásához kipróbálható és használható szempontrendszert mutatunk be, amely persze nem képes az igen szerteágazó kérdés teljeskörű lefedésére.
A szempontrendszer általában és adott képző iskolára vonatkozóan is bővíthető általánosabb és specifikus szempontokkal, ugyanakkor csökkenthető és egyszerűsíthető.
19 Terepképzésen a képző iskolán kívüli terep helyszínen folyó, de a képzési program integráns részeként
1) A terepképzés keretei és feltételei A terepgyakorlatok intézményes keretei20
Miképpen történik a terepképzésben közreműködő intézmény/szervezet kiválasztása és felkészítése? Milyen szakmai szempontok mentén?
Van-e a képző iskolának terepkatasztere? Milyen információkat (formális, szervezeti, kapcsolati és szakmai) tartalmaz?
Milyen formában/módon kerül rögzítésre a képző iskola és a terepintézmény közötti együttműködés?
Milyen szempontok alapján történik szerződéskötés a képző iskola és a terepintézmény között (vállalások, kötelezettségek, kölcsönös szolgáltatások,
„kedvezmények”, érvényességek, felmondás stb.)?
Miképpen zajlik a képző iskola és a terepintézmény közötti folyamatos együttműködés, kölcsönös tájékoztatás a terepképzés szakmai, szervezeti, pénzügyi kérdéseiben?
Hogyan készül fel a terepintézmény a gyakornokok fogadására (munkahely létesítése, eszközhasználat, stáb felkészítése, el/befogadó légkör stb.)?
Miképpen értékeli a képző iskola adott terepintézményben folyó terepképzést? Kik végzik ezt? Milyen szempontrendszer alapján?
A terepgyakorlatok személyi feltételei
• Miképpen történik a tereptanárok kiválasztása?
• Van-e a tereptanárok kiválasztásának kritérium rendszere? Miképpen érvényesíthető a gyakorlatban?
• Van-e a képző iskolának tereptanári katasztere? Milyen információkat (formális, szervezeti, kapcsolati és szakmai) tartalmaz?
• Hogyan készülnek fel a tereptanárok munkájukra a tereptanári lét kezdetén, ill.
adott szemeszter, adott terepgyakorlatára?
• Miképpen nyújt segítséget a képző iskola a tereptanárok felkészüléséhez?
Hogyan történik szerződéskötés a képző iskola és a tereptanár között (vállalások, kötelezettségek, érvényességek, felmondás stb.)?
• Mi a terepintézmény vezetőjének szerepe, kötelezettsége és felelőssége az intézményében folyó terepképzés minőségének biztosítása érdekében?
• Hogyan történik az intézményvezetők felkészítése a gyakornokok intézményi fogadására?
20 Terepintézményként a szociális, vagy más társszakmában (oktatásügy, egészségügy, foglalkoztatás, rendészet, igazságszolgáltatás, közigazgatás stb.) működő intézmény, szervezet értelmezhető, amelyben a szociális terepképzés megvalósítható.
• Van-e az adott képző iskolában terepkoordinátor és mi a munkaköre?
• Milyen a terepképzésben közreműködő személyek egymással történő folyamatos kommunikációja, különös tekintettel az eredmények rögzítése, a problémák, konfliktusok értelmezése és kezelése tekintetében?
• Milyen módon koordinálja a terepkoordinátor a terepképzést a képző iskola (kar, tanszék, intézet és tanárai), a terepintézmény és a gyakornok-hallgatók között?
• Miképpen ad információkat a terepkoordinátor a terepgyakorlat tapasztalatairól az iskolai/tantermi órák oktatatóinak, ill. fordítva, a tantermi órák tapasztalatairól a terepintézmény terepképzésében közreműködőknek?
• Miképpen értékeli a képző iskola az adott terepintézményben folyó tereptanári tevékenységet? Kik végzik ezt? Milyen szempontrendszer alapján? Mi történik ezekkel az információkkal?
A gyakornokok kihelyezése
• Milyen módon (tájékoztatás, a lehetőségek és a gyakornoki igények-szükségletek összekapcsolása, döntési mechanizmus, megegyezés stb.) történik a gyakornokok terepintézménybe történő kihelyezése?
• Kik végzik a kihelyezést? Kinek (képző iskola vezetőjének – szak-, tanszék, intézetvezető – terepkoordinátornak, terepintézmény vezetőnek, tereptanárnak) mi a felelőssége és a jogköre?
• Mennyire ismerik és alkalmazzák ezeket a fenti személyek a mindennapi gyakorlatban?
• Milyen lehetőségek és eljárások vannak a kihelyezés problematikus eseteinek korrigálására?
2) A terepképzés szakmaisága
Milyen viszony van az adott képző iskola küldetésnyilatkozata, képzési filozófiája és a terepképzés mindennapi valósága/gyakorlata között?
Milyen szakmai szellemiség, értékrend, identitás, hivatástudatra felkészítés áll adott terepintézmény és tereptanár működésének középpontjában?
Mit kezdenek (hogyan kezelik) a képző iskola és adott terepintézmény közötti lényeges szakmai, értékrendbeli és identitásbeli különbségekkel?
Milyen szakmai tudás, kompetenciák, készségek/képességek, értékek fejlesztését, elérését célozzák meg a terepgyakorlatok keretei között?
Miként tekintenek a képző iskolában a tereptanárra? Modell, minta, mester, tanár, facilitátor, szociális szakember, szupervízor stb? Melyik a domináns, miért?
3) A szakmaiság képző programokban (tantervekben, vezérfonalban stb.) történő megjelenítése
• Mi a terepen folyó (különböző szintű-, formájú- és szervezettségű) képzési forma (gyakorlat) helye, szerepe és funkciója a képző folyamat egészében, a tantervben?
• Milyen integrálódási pontokon kapcsolódnak össze a tantermi képzés során közvetített elméleti tudások/ismeretek a gyakorlatokon szerzett szakmai tapasztalatokkal és viszont?
• Milyen módon kapcsolódnak össze, miképpen épülnek egymásra a terepeken folyó különböző képzési formák, gyakorlatok?
• Miképpen alkotnak a terepképzés különböző gyakorlatai összefüggő, koherens rendszert?
• Mit tesznek a struktúrákból adódó ellentmondások feloldásáért?
4) A terepképzésben alkalmazott tanulás-irányítási metodika
• Miképpen valósul meg a terepképzés keretében a folyamatosság, a szakmai képességek/készségek és kompetenciák fokozatos alakítása?
• Mennyiben jelentik és biztosítják a terepgyakorlatok és intézmények a tapasztalati tanulás keretét, bázisát, ill. az elméletben szerzett tudás/ismeretek gyakorlati kipróbálását?
• Milyen módon határozzák meg a gyakornokok terepen folyó képzését a o tanulmányi rend kialakítása tekintetében
o tevékenységek terepintézmény funkcióihoz o szolgáltatást igénybe vevők szükségleteihez
o gyakornokok képzési szükségleteihez, érdeklődéséhez való igazodást
o tereptanárok szakmai tapasztalatai, kvalitásai és érdeklődése vonatkozásában?
• Miképpen jelennek meg a gyakornokok tanulmányi/gyakorlati tervében a(z) o tanulási-fejlesztési célok
o adott gyakorlat során fejlesztendő képességek/készségek és kompetenciák o tapasztalatszerzési lehetőségek feltárása
o gyakornoki tevékenység elővételezhető és mérhető eredményei
o gyakornoki tevékenység és teljesítmény mérésére, minősítésére vonatkozó szempontok?
• Miben nyilvánul meg a tereptanárok és a gyakornokok közötti kölcsönös-partneri kommunikáció (kölcsönös megismerhetőség, kölcsönös elérhetőség, kölcsönös tájékoztatás, kölcsönös elvárások stb.)?
• Milyen a tereptanárok gyakornokokhoz való viszonya? Mennyiben tekintik a tereptanárok a gyakornokokat felnőtt embereknek, leendő szakember kollégáknak?
• Milyen légkörben zajlik a terepképzés?
• Mennyire van lehetőség a gyakornokoknak saját szakmai tapasztalat-szerzésük, tevékenységük megválasztása?
• Mennyire ölelik fel a szociális munka széles területét a gyakornoki tevékenységek, mennyire átfogóak, változatosak ezek, pl.
o megfigyelési lehetőségek
o interjúzás, folyamatos interakció a szolgáltatásokat igénybe vevőkkel o családlátogatás
o tanácsadás
o csoportvezetés (co-vezetés) o közreműködés közösségi akcióban o ügyfélfogadás
o részvétel értekezleteken, esetmegbeszéléseken, szupervízión, konferencián o más intézményben – gyámhivatal, iskola, kórház, munkaerő központ, bíróság –
történő látogatás
o együttműködés más szakmák szakembereivel, tájékoztatás a szolgáltatásokról o beszélgetés a szolgáltatásokban közreműködő szakemberekkel, önkéntesekkel o adatbázis használat
o folyamatok-események rögzítése, elemzése, prezentálása stb.?
• Mennyiben megvalósíthatók és eredményt elérők a gyakornokoknak meghatározott, vagy az általuk megválasztott tevékenységek?
• Mennyiben van lehetőség a terepgyakorlatok során a tereptanár és a gyakornokok közötti reflektivitásra? Miben nyilvánul meg?
• Mennyiben van lehetőség a terepgyakorlatok során a konstruktivista tanulásra?
Miben nyilvánul meg?
• Miképpen kezeli a képző iskola és a terepintézmény (tereptanár) általában a gyakorlatokkal, a szolgáltatást igénybe vevő kliensekkel, az intézményben dolgozó kollégákkal, és a gyakorlatban megjelenő más szakemberekkel kapcsolatos gyakornoki félelmeket, szorongásokat, tehetetlenséget?
• Miként mérik fel a tereptanárok a gyakornokok képzési szükségleteit, erősségeit, önállóságukat, felelősségtudatukat, félelmeiket, gátlásaikat?
• Mit kezdenek a tereptanárok a gyakornokok túlzott mechanikus tevékenységével, utánzásukkal, felelőtlenségeikkel, indulat áttételükkel, asszertivitásukkal, tehetetlenségeikkel?
• Miképpen történik a gyakornoki tevékenység és teljesítmény folyamatos értékelése?
• Hogyan mérik fel a tereptanárok a gyakornokok fejlesztett tudását, kompetenciáit, képességeit/készségeit, értékeik változásait?
• Milyen értékelési metodikát használnak a tereptanárok a gyakornoki tevékenység és teljesítmények mérésére? Milyen módon alakítanak ki értékelési kritériumrendszert és minősítési/osztályozási szempontokat?
• Milyen eszközökkel mérik a tereptanárok a gyakornokok tevékenységét, ld.
megfigyelés, rendszeres munka megbeszélések, szóbeli és írásos gyakornoki beszámolók, elemzések, összefoglalók stb.?
• Mennyiben van szerepe az értékelés során a jó ok-okozati összefüggések meglátásának, a kiváló szükséglet- és probléma meghatározásnak, az alternativitásnak és a plurális szemléletnek a megoldások és a mindennapi munka során?
• Miképpen értékelik a gyakornokok a tereptanárok, a terepintézmény és a terepkoordinátor tevékenységét? Milyen kritérium rendszer alapján? Mi történik ezekkel az információkkal?
• Hogyan kezelik a terepgyakorlatok során bármely közreműködő részéről felmerült panaszokat?
• Milyen tartós problémákkal és dilemákkal szembesülnek adott képző iskolák és terepintézmények és a terepképzésben közreműködők?
• Miképpen kezelik ezeket a problémákat és dilemmákat, miképpen oldják azokat meg/fel?
Irodalom
A szociális munkás-képzés globális alapelvei – Global Standards for Social Work Education and Training. (2006) Magyarországi Szociális Szakembereket Képző Iskolák és Oktatók Egyesülete (Iskolaszövetség), Budapest.
Bognár M. (1993) Gondolatok a tereptanárképzésről. – Esély. 4.
Borbély S.–Göncz K.–Ohly É.–Pik K.–Szilvási L. (1996) Szociálismunkás-képzés az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. – Tausz K.–Várnai Gy. (szerk.) Rejtőzködő jelen. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest. 13–40. o.
Budai I. (2001) A szociálismunkás-képzés dilemmái a tanterv- és képzésfejlesztés tükrében. – Esély. 2. 51–71. o.
Budai I. (2004) „…szakmai identitásában megerősödve lépjen ki a gyakorlatba…” – Esély. 1. 61–79. o.
Budai I. (2005) A továbblépés elé… – Háló. 8–9. 6–12. o.
Budai I. (2006) Megközelítések a szociális munkás-képzés fejlesztéséhez I. – Esély. 6. 62–88. o.
Budai I. (2010) 20 év után – önkritikusan… avagy mit tesz a szociálismunkás-képzés a szakmai identitás alakításában. – Esély. 4. 51–82. o.
Budai I.–Csoba J.–Goldmann R. (2006) A szociális képzések magyarországi fejlődésének főbb állomásai. – Esély. 2. 49–70. o.
Budai I.–Somorjai I.–Tordainé Vida K. (szerk.) (1996) Szociális képzés európai szinten – hazai viszonyok között. Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola – Széchenyi István Főiskola, Esztergom–Győr.
Budai I.–Somorjai I.–Varsányi E. (szerk.) (2008) Képzésmódszertani kézikönyv a közösségi szociális munka tereptanárai számára. Széchenyi István Egyetem, Győr.
Hegyesi G. (2009) Szociális szakmai fejlesztések. Szociális Innováció Alapítvány, Budapest.
Kocsis E. (szerk.) (2009) Terepgyakorlati vademecum. PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar – Iskolaszövetség, Szekszárd–Budapest.
Ohly É. (1992) Vezérfonal az ELTE szociálismunkás-képzés 1992. évi őszi terepgyakorlatához. – Esély. 5. 6–94. o.
Pataki É. (2006) Kettős mandátum: a kontroll és segítő funkció problematikája a szociális képzésekben. – Albert J. (szerk.) Esélyek a szociális képzések megújulására. Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola – Iskolaszövetség, Veszprém–Budapest. 99–110. o.
Somorjai I. (szerk.) (2001) Kézikönyv a szociális munka gyakorlatához. Szociális Szakmai Szövetség, Budapest.
Szabó L. (2005) Közel Bolognához – Soprontól távol. – Háló. 7. 2–6. o.
Szöllősi G. (1997) A nyíregyházi mérföldkő – Jelentés az Iskolaszövetség konferenciájának eredményeiről és javaslatairól. Iskolaszövetség, Nyíregyháza.
Tóth E. (2006) Hogyan fejleszt a képzés? Szakmai szocializáció, oktatásirányítás, metodika. – Albert J.
(szerk.) Esélyek a szociális képzések megújulására. Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola – Iskolaszövetség, Veszprém–Budapest. 65–82. o.
Varsányi E. (2010) Szociális munka és kultúra. Pont Kiadó.
Wilson, J.S. (1981) Field instruction. The Free Press A Division of Macmillan Publishing Co., Inc.
Woods, R. (1990) A szociális munka gyakorlatának oktatása. – Esély. 5. 44–52. o.