HALFOGYASZTÁSI SZOKÁSOK FELTÉRKÉPEZÉSE
2. Szakirodalmi áttekintés
A tenyésztett halak az elmúlt két évtizedben jelentős figyelmet kaptak a vadon élő tengeri halak alternatívájaként. Az akvakultúra rendszer lehetővé tette az emberek számára, hogy élelmiszerként értékeljék a halat, és ez a rendszer hozzájárult bizonyos veszélyeztetett vízi fajok megőrzéséhez [1]. A FAO [2] legfrissebb kiadása szerint a halászat és az akvakultúra világpiaci termelése 2012-ben 158 millió tonna volt, ami 10 millió tonnával több, mint 2010-ben. A halászati termelés aránya a teljes élelmiszerfogyasztás 70 %-át tette ki az 1980-as években, miközben 2012-re elérte a 85 %-ot [3].
Az Európai Unióban (EU 28) az egy főre eső hal- és halászati termék ellátás az elmúlt tíz évben lassú, de folyamatos gyarapodást mutat. Az Unióban az átlagos egy főre jutó halfogyasztás 22,7 kg/fő/év volt 2014-ben. A fogyasztási adatokat vizsgálva megállapítható, hogy igen nagy a szórás, mert például a legalacsonyabb értékkel Magyarország esetében találkozhatunk, ami 4,6 kg/fő/év [4]. Az MFOR 2017 szerint az egy főre jutó éves halfogyasztás Magyarországon 6,5 kilogramm, ami a rendszerváltáskori 2,8 kilogrammhoz képest jelentős növekedést mutat, viszont messze elmarad a 24 kilós európai átlagtól, ami a déli tengeri országokban akár 40-50 kilogramm is lehet [5]. A MAHAL 2016 szerint a hazai rendkívül alacsony halfogyasztás oka az édesvízi haltermékek magas ára. A rendelkezésre álló információk szerint a fogyasztói igény egyre inkább a magasabb hozzáadott értéket képviselő termékek iránt mutatkozik, melyek a következők szerint csoportosíthatók: a hazai fogyasztási szerkezetben 48 százalék az élő és friss konyhakész hal, 22 százalék a fagyasztott és 30 százalék tartósított és konzerv készítmény [6].
A fogyasztás alacsony szintjéből adódik, hogy a halüzletek száma kevés az országban, 2012 végén 220-at üzemeltettek. Budapesten 47 halüzlet működött, a kerületek közül a legtöbb, 8 darab a Vásárcsarnoknak is otthont adó 9. kerületben [7].
A hal szívbarát élelmiszer jellegét a 80-as évek közepén kezdték hangsúlyozni, amikor is ismertté váltak a Grönlandon, illetve Dániában városi körülmények közt élő eszkimók vérzsír
ugyanakkor más tápanyagokat is tartalmaz, mint például jódot, D-vitamint és kalciumot [9].
Számos vizsgálatot végeztek már arra vonatkozóan, hogy a halfogyasztás hatására csökken a férfiaknál a stroke veszélye [10]. Egy másik kísérletnél bizonyíték van arra is, hogy az n-6 zsírsavak növelhetik az emlőrák esélyét, azonban az omega-3 zsírsavak elfojthatják ennek a hatását, és csökkenthetik a kialakulásának veszélyét úgy, ahogy késleltethetik a prosztatarák progresszióját [11]. A hal fontos fehérjeforrás, és az étrendben betöltött jelentősége az egészségtudatos amerikaiak körében nőtt [12].
Egy tanulmányból, mely 35955 fő ember (35-74 év közöttiek) minta megkérdezésén alapul, kiderül, hogy a teljes halfogyasztás 6-7-szeres eltérést mutat a nők és férfiak körében, a legalacsonyabb (Németország) és legmagasabb (Spanyolország) között. Összességében a fehér halak fogyasztása 49 %-ot illetve 45 %-ot képvisel a nők és férfiak körében, ahol a legnagyobb fogyasztás Spanyolországban és Görögországban van, még a legkevesebbet Németországban és Hollandiában eszik [13].
Egy másik tanulmányban összegyűjtötték a fogyasztók főbb társadalmi-gazdasági jellemzőire vonatkozó általános információkat, nevezetesen a havi rendelkezésre álló jövedelmet: Q8, iskolázottsági szintet: Q9, háztartások életkorát: Q10, nemet: Q11 és foglalkozást: Q12. A korra vonatkozó adatokat öt csoportra osztották: a) 18 - 25, b) 26 - 35, c) 36 - 50, d) 51 - 65 és e) >
65 éves. A havi rendelkezésre álló jövedelem adatokat szintén öt csoportra osztották: a) <700, b) 700-1000 c) 1,001 - 1,500, d) 1,501 - 2,500 és e) > 2,500 EURO. Továbbá a háztartások szakmájának tekintetében az adatokat hat csoportra bontották: a) magánszemélyek, b) közalkalmazottak, c) szabadúszók, d) mezőgazdaságosok, e) hallgatók és f) munkanélküliek.
Végül a háztartásbeli nevelési szintet elemi, középiskolai vagy felsőoktatási kategóriába sorolták. Az 1. táblázat bemutatja az alkalmazott módszertan legfontosabb eredményeit a tenyésztett hal fogyasztási gyakoriságát illetően. A becsült kategorikus regressziós modell azt mutatta, hogy mindegyik független változó béta együtthatója összhangban van a fennmaradó független változók jelenlétével. Fogyasztási preferencia: füstölt, vásárlási pont: A szuperpmarket és az ár a modell legmagasabb szignifikáns béta együtthatóival rendelkező független változók voltak, és a modell kiszámíthatóságának legnagyobb fontossága (23,4%, 17,3%, 10,9% és 10,7 %). Az oktatás és a termékforma: skálázott kisebb jelentőséget tulajdonított a fenti modell kiszámíthatóságának (10% és 8,4%). Összességében ezek a prediktorváltozók a teljes jelentőség 80,7% -át adták [14].
1. táblázat: A tenyésztett halak kategorikus regresszió modellje (standardizált koefficiens, relatív fontosság és tolerancia értékek)
Független
változók Szabványos együtthatók F érték Relatív
fontosság Tolerancia
Fogyasztási
preferencia 0,296 0,062 22,875 0,234 0,647
Ár 0,273 0,057 23,026 0,107 0,765
Vásárlási pont:
Szupermarket 0,170 0,058 8,507 0,109 0,730
Vásárlási pont:
Halárus -0,149 0,054 7,752 0,003 0,863
Termék formája:
Méretezett 0,174 0,056 9,744 0,084 0,799
Kedvelt termék:
Füstölt 0,269 0,059 21,049 0,173 0,721
Forrás: Kaimakoudi E. et. al., 2014.
Egy tanulmány készült Krétán is, az Égei tengeren, ahol különösen fontosnak tartják az halászatot és az akvakultúrát. A kérdőív egyszerű, 12 kérdésből áll, amely két részből tevődik össze. Az első rész 7 kérdést tartalmaz a fogyasztási szokásokról, a halászati termékekkel kapcsolatos attitűdökről, fogyasztási gyakoriságról: Q1 (1-2 alkalom / hét, 1-2 alkalom / hónap, 5-6 alkalom / év, nem fogyaszt). Vásárlási hely: Q2 (halbolt, halgazda, szupermarket), valamint a válaszadók vásárlási kritériumai Q3: (nyers vagy feldolgozott) Q4 (frissen vagy fagyasztva), feldolgozott fajták közül preferált Q5 (filé, füstölt, konzerv, sózott), Q6: ár és végül eredet Q7 (akvakultúra vagy halászat). A második rész általános adatokat gyűjtött a fogyasztók főbb demográfiai jellemzőiről. Q8: jövedelem, Q9: iskolai végezettség, Q10: kor, Q11: nem és Q12:
szakma. Az első klaszter 100 fogyasztóból állt, ami a teljes minta 67 %-át adta. A fogyasztók többsége (47 %) középfokú végzettséggel rendelkezett és több, mint 50 éves volt (33 %). A fogyasztók többsége (40 %) úgy nyilatkozott, hogy havi jövedelme kevesebb, mint 700 € és magánszektorban dolgoznak (26 %) és ebben a klaszterben a fogyasztók csak kis mértékben részesítik előnyben az akvakultúra termékeit (22 %) a fogásokkal (78 %) szemben. A klaszterben viszonylag magasabb fogyasztási mintát mutattak be a halászati termékekből (62
% heti 1-2 alkalommal fogyaszt halat). Ezen felül ezek a válaszadók azt állították, hogy inkább friss halászati termékeket vásárolnak (100 %) nyers állapotban (58 %). Halászati termékeket halüzletekben és halgazdaságokban 53 %-ban 41 %-ban vásárolnak. A második klaszter 49 fogyasztóból állt, ami a minta 33 %-át adta. Az első klaszterrel összehasonlítva, a klaszter fogyasztói magasabb iskolai végzettséggel rendelkeztek (46,9 %). Ők (34,7 %) 26 és 35 év közöttiek. E mellett a legtöbb fogyasztó ebben a csoportban (36,7 %) magas jövedelemmel rendelkezik, melynek mértéke 1001 és 1500 € között van. Legtöbbjük a közszférában dolgozott (34,7 %). Az első klaszter fogyasztóival ellentétben a második klaszter fogyasztói elkötelezettebbek az akvakulturális termékek iránt (37 %). Itt egyébként egy viszonylag alacsony fogyasztási mintát láthatunk, hiszen 53 %-a a válaszadóknak havonta 1-2 alkalommal fogyaszt halat. Ezek a válaszadók azt állították, hogy inkább fagyasztott termékeket (98 %) feldolgozott (63 %) állapotban vásárolnak. Ők elsősorban a szupermarketekben (61 %) vásárolnak halászati termékeket [15].
3. Anyag és módszer
Szekunder kutatásom, melynek során a hazai és nemzetközi szakirodalmak felkutatását és rendszerezését végeztem el, hozzájárult ahhoz, hogy mélyebben beleássam magam a témába.
A források között szerepelnek különböző könyvek, publikációk és internetes források is.
Primer kutatásomat kérdőíves megkérdezéssel végeztem el, amelyet online, a docs.google.hu felületen készítettem el. A válaszok főként a közösségi médiából (Facebook) érkeztek, ahol a kérdőívet különböző felületeken, csoportokban és oldalakon tettem közzé, de középiskolában, tanórán is kitöltötték azt a diákok.
Összesen 511 ember válaszát tudtam kiértékelni. Ebben szerepeltek egy- és többválaszos lehetőségek, valamint skálás kérdések is. A skálás lekérdezésnél 1-5-ig terjedő értékek közül választhattak a válaszadók, ahol az 1 a legrosszabb, míg az 5 a legjobb volt. A kérdések között kíváncsi voltam arra, hogy a fogyasztók milyen gyakran fogyasztanak húst, milyen gyakorisággal vásárolnak, milyen tényezők befolyásolják a vásárlást. Ezenkívül kitértem a halfogyasztási szokásokra is, mikor fogyaszt, vásárol és miért nem fogyaszt halat. Továbbá fontos szempontnak tartottam az egészség és környezettudatosságot is. A háttérváltozók közül a nemre, életkorra és iskolai végzettségre tértem ki. A minta nem reprezentatív, de általános következtetésekre lehetőséget ad (2. táblázat).
2. táblázat: Válaszadók szoci-demográfiai megoszlása (N=511)
Szocio-demográfiai változók Fő %
Nem
Férfi 197 38,40
Nő 314 61,60
Életkor
14-18 47 9,20
19-25 272 53,30
26-35 72 14,10
36-45 56 11,00
46-55 32 6,30
56+ 31 6,10
Iskolai végezettség
Szakmunkás 16 2,90
Maximum 8 általános 50 9,80
Középfokú végzettség, érettségi 230 45,10
Felsőfokú végzettség, diploma 215 42,20
Forrás: Saját szerkesztés, 2018.
A primer kutatás kvantitatív adatainak elemzéséhez az SPSS elemző programot használtam.
Elemzésemben gyakorisági megoszlásokat, majd kereszttáblás vizsgálatokat végeztem a háttérváltozókra vonatkozóan. Itt azokat az eredményeket vettem figyelembe, amelyek a Khi négyzet próba szerint szignifikánsak (sig.<0,05). A skálás kérdéseknél az átlagot és a szórást
vettem figyelembe. Az ábrák és táblázatok elkészítéséhez a Microsoft Excel programot használtam.
4. Eredmények
4.1. Húsfogyasztás gyakorisága
Az első kérdésben a húsfogyasztás gyakoriságára kérdeztem rá, amelyet az 1. ábra mutat be.
1. ábra: Húsfogyasztás gyakorisága (N=511) Forrás: Saját szerkesztés, 2018.
Jól látszik, hogy a válaszadók közel fele, 49,0 %-a napi rendszerességgel fogyaszt húst, míg 32,0 %-uk heti 3-4 alkalommal. Nagyon csekély azon kitöltők száma, 1,7 %, akik egyáltalán nem esznek semmilyen húsfélét. Azok, akik naponta fogyasztanak húst, azok közül 48,1 % tekinti magát egészségtudatosnak is meg nem is. A férfiak 61,2 %, míg a nők 41,4 %-a fogyaszt napi rendszerességgel húst (p<0,001).
4.2. A húsfogyasztás elutasításának okai
A második kérdésre azoknak a válaszát vártam, akik az 1. kérdésnél a soha lehetőséget jelölték be. Ez a megkérdezettek 20,12 %-a volt, azaz 111 ember. Ennél a kérdésnél egyébként több válasz is megjelölhető volt. Ezt a 2. ábra szemlélteti.
2. ábra: Ha nem fogyaszt húst, miért nem?
Forrás: Saját szerkesztés, 2018.
A legtöbben (30,6 %) a bonyolult az elkészítése válaszlehetőséget jelölték be. Utána következett az egyéb (19,9 %), majd az egészségügyi okokból (18,9 %). Az egyéb lehetőséghez érkezett válaszok között szerepelt a vegetáriánus, a nincs időm elkészíteni, illetve a nem kívánja.
4.3. Húsvásárlást befolyásoló tényezők
A 3. táblázatban foglaltam össze azokat a tényezőket, amelyek a leginkább befolyásolhatják a húsvásárlást. Itt feltűnik az egészséges életmóddal is összefüggésbe hozható zsírtartalom, frissesség, valamint az is, hogy a terméket Magyarországon állították-e elő.
3. táblázat: Húsvásárlást befolyásoló tényezők
Átlag Szórás Relatív Szórás %
A hús frissessége. 4,740 0,708 14,9
Külső megjelenése, állaga. 4,680 0,737 15,7
A hús higiénikusan van kihelyezve. 4,650 0,758 16,3 Pozitív tapasztalat a hússal kapcsolatban (pl. ízletesség). 4,520 0,821 18,2 A kiválasztott hús ára megfelelő számomra. 4,170 0,938 22,5 A szavatossági idő lejárata még messze van. 4,150 1,075 25,9 A húst Magyarországon állították elő. 3,640 1,248 34,3
A hús könnyű elkészíthetősége. 3,570 1,190 33,3
A húst akciós áron árusítják. 3,420 1,131 33,1
A hús előállításához nem használtak genetikailag
módosított takarmányt. 3,380 1,410 41,7
A húst az Európai Unióban belül állították elő. 3,230 1,385 42,9 A húsnak alacsony a zsírtartalma. 3,220 1,337 41,5 A húson állatjólétre utaló igazolás van. 3,140 1,313 41,8 A hús eredete egészen a termelőig nyomon követhető. 3,060 1,360 44,4 A hús előállítása környezetbarát módon történt. 3,020 1,251 41,4
A hús bio minősítésű. 2,570 1,227 47,7
Forrás: Saját szerkesztés, 2018.
A legelső befolyásoló tényező a vásárlók körében a hús frissessége volt (átlag: 4,470), emellett itt volt a legalacsonyabb a szórás is (σ: 0,708), ami azt jelenti, hogy itt volt a legnagyobb egyetértés a válaszadók között. Következő értékünk a külső megjelenés és állag (átlag: 4,680), amelyben szintén elég nagy egyetértés született (σ: 0,737), majd azt követi a higiénikus kihelyezés (átlag: 4,650), amely nem sokkal van elmaradva az előzőtől, a 0,758-as szórástól.
Itt kiderült az is, hogy a nők 3,34 %-a figyel oda a hús alacsony zsírtartalmára szemben a férfiak 3,02 %-ával. Szintén a nők kerültek többségbe (4,25 %) a szavatossági idő lejártával kapcsolatban is a férfiakkal (3,99 %) szemben. A hús frissességére a női válaszadók 4,73 %-a voksolt, még a férfiak 4,75%-a. A második legtöbbet jelölt válasz a külső megjelenés és az állag volt, amelyre a férfi válaszadók 4,65 %-a szavazott, míg a nők 4,7 %-a. A harmadik legfontosabb szempont a hús higiénikus kihelyezése, amelyet szintén inkább a nők (4,68 %) tartanak szem előtt, mintsem a férfiak (4,61 %) (p<0,05).
4.5. Halfogyasztás gyakorisága
A magyar lakosság legnagyobb része szezonális termékként tekint a halra. A következő kérdés során a vásárlók halfogyasztásának gyakoriságára kérdeztem rá. Ezt a 3. ábra szemlélteti. Itt a lehetséges válaszok között volt az is, hogy soha nem fogyaszt halat, valamint az is, hogy ritkán.
3. ábra: Halfogyasztás gyakorisága Forrás: Saját szerkesztés, 2018.
A válaszadók 39,1 %-a havonta 2 – 3 alkalommal eszik, míg 37,8 %-a ritkábban, mint havonta.
A válaszadók mindössze 0,2 %-a fogyaszt valamilyen halat naponta, míg 11,4 %-a egyáltalán nem. Azok, akik egészségtudatosnak is tekintik magukat meg nem is, közülük 40,9 % havonta 2-3 alkalommal eszik halat. Azok, akik nagyon egészségtudatosak, ők hetente 1-2 alkalommal fogyasztanak.
Ha szemrevételezzük az iskolai végzettséget, akkor elmondhatjuk, hogy a felsőfokú végzettségűek, diplomások 47,0 %-a havonta 2-3 alkalommal fogyasztanak halat, míg a középfokú végzettségűek, szakmunkások és maximum 8 általános végzettségűek ritkábban, mint havonta (p<0,05).
4.6. Halfogyasztás elutasításának indokai
Kérdőívemben annak az okait kerestem, hogy miért nem fogyaszt halteméket a válaszadó, vagy ha csak ritkán fogyaszt, akkor azt mikor teszi. Ennek eredményét a 4. ábra reprezentálja. Ugyan mindenkinek megvan a saját véleménye a különböző élelmiszerekről, az emberek nagyobb többsége nem szereti a halat, nagyon ritkán vagy soha nem is fogyaszt. A 4. ábra a halmentes étrendet követők által felsorakoztatott indokokat mutatja be (p<0,05).
4. ábra: Halfogyasztás elutasításának indokai Forrás: Saját szerkesztés, 2018.
A legtöbben (45,3 %) önmagában nem szeretik a halat, míg 16 % arra hivatkozik, hogy bonyolult az elkészítése. A válaszadók 13,3 %-a nem engedheti meg magának azt, hogy ilyet fogyasszon. 12,1 % az egyéb lehetőséget választotta, ahová olyan válaszok kerültek, mint a rossz emlékek, szálkák miatti fogyasztási rituálé. A megkérdezettek mindösszesen 2,00 %-a vegetáriánus, míg 1,3 %-a egészségügyi okokból nem fogyaszt.
A ritkán fogyasztók körében arra az időpontra vagy eseményre voltam kíváncsi, amikor terítékre kerül a hal. A fogyasztók túlnyomó többsége karácsonykor eszik halat, de néhány válasz között megjelent a nyaralás, a húsvét, illetve a horgászat is.
4.7. Információgyűjtés
A vásárlók többsége szeret megfelelően értesülni arról, hogy milyen terméket fogyaszt, ám nem minden esetben egyszerű információt szerezni. Az 5. ábra azt reprezentálja, hogy azok, akik a boltban vásárolnak különböző húsféléket, jelen esetben halat, milyen információ forrásból tájékozódnak.
5. ábra: A válaszadók hány százaléka gyűjt információt az adott forrásból?
Forrás: Saját szerkesztés, 2018.
Jól látható, hogy a többség (83,1 %) a családtagok tanácsai alapján veszi meg a különböző haltermékeket, míg 81,4 % a csomagoláson található címkék alapján választ. 78 %-ban szerzik be a szükséges információt a barátoktól és ismerősöktől, míg mindösszesen 22,5 % fogadja meg a háziorvos tanácsát. Ennél is kisebb, 22,0 % pedig a környezet- és állatvédő csoportokét. Közel azonos arányban állnak a gyártóktól származó információk (49,4 %) és a bolti reklámanyagok, katalógusok (49,2 %).
Érdekesség, hogy az internetes fórumok és cikkek 61,4 %-ban vannak jelen, viszont biztató, hogy a húsos pultban található információkat (63,9 %) is alapul veszi a fogyasztó, és kikéri az eladóhelyi személyzet segítségét (78,0 %) is.
Statisztikai összefüggést találtam az internetes fórumokról és cikkekből való tájékozódás és az életkor között A 14-18 év közöttiek 66,0%-a szerez a világhálóról információt, míg a 19-25 év közöttiek 64,3 %-a. Az 56 év felettiek 58,1 %-a azonban már nem informálódik ebből a forrásból (p<0,05).
5. Következtetések és javaslatok
A megkérdezettek fogyasztási szokásai teljesen különbözőek. Igaz ez a halra és más egyéb húsfélékre is. Azok, akik nem fogyasztanak semmilyen húst, nagyon eltérő véleményen vannak.
Fontos tényezőnek tartják az árat, amit általában minden olyan válaszadó megjelölt, akik a húsfogyasztást elutasítják az ár miatt, így egy-egy nagyobb akció mellett több termék is eladásra kerülhet.
A húsvásárlást különböző tényezők befolyásolják. Ezek változó módon hathatnak egyes fogyasztókra, hiszen nem mindenki tartja fontosnak az egyik, illetve a másik tényezőt. Mint az kiderült az eredményekből, a hús frissessége, megjelenése és állaga, valamint higiénikus kihelyezése jelentősen befolyásolja a vásárlókat a döntésben. Ebből következtetésként levonható, hogyha egy termék figyelemfelkeltő csomagolása vagy ízléses kihelyezése növeli a vásárlás valószínűségét. Javaslatként fogalmaznám meg a termelők számára, hogy kiemelten fontos olyan egységes csomagolás kialakítása, amely tartalmaz minden szükséges információt az adott termékről, valamint megragadja a vevő figyelmét.
Magyarországon halat az emberek leggyakrabban karácsonykor fogyasztanak, azonban egyre inkább beivódik a köztudatba az egészséges táplálkozás trend, amelynek köszönhetően akár már havonta egyszer terítékre kerül valamilyen halfajta.
Az általam készített kérdőívből egyértelmű választ kaptunk arra, hogy a hal szezonális ételnek számít Magyarországon, így nem véletlenül alacsony az egy főre jutó halfogyasztás az európai országokhoz képest. Sokan a nehéz elkészíthetőség miatt nem fogyasztanak, míg mások nem szeretik, de ennek a kiküszöbölésére a termelők már olyan késztermékeket állítanak elő, amelyeket pár perc alatt meg lehet sütni. Ugyanakkor népszerűsítésükben hiányosságok vannak, több kezdeményezésre lenne szükség, mivel nem jut el a lakosság nagy részéhez az információ.
A fogyasztók többsége információit halvásárlás előtt leginkább a családtagoktól és a barátoktól szerzi. Igy előfordulhat, hogy valaki a korábbi rossz élmények miatt (túl szálkás volt egy halfaj, pocsolyaíze volt) negatív tapasztalatait fogja továbbadni. A rossz tapasztalatok miatt nem fog vásárolni a későbbiekben sem halat, és negatívan befolyásol másokat is. Ennek kiküszöbölésére lennének alkalmasak a termékkóstoltatók.
Ugyan az egészségtudatos táplálkozás egyre nagyobb teret nyer az egész világon, ezt a termelők, főként a haltermelők, nem használják ki eléggé. Különféle eszközöket lehetne bevonni azért, hogy népszerűsítsék saját termékeiket, például egy-egy nagyobb áruházban termékkóstoltató promóció keretében, amely általában vásárlással végződik. Erre a célra véleményvezetőket, például sikeres és elérhető sportolókat is fel lehet kérni, mivel általában jobban befolyásolja döntésünket egy híres ember, mint egy újságbéli reklám. Egy sikeres és népszerű vízilabdázó, aki az adott terméket jóízűen fogyasztja, generálhat egyfajta ingert a fogyasztóban, s talán legközelebb ő is azt a terméket fogja választani.
Továbbá fontos szerepet tölthetnek be a különböző főzőműsorok, illetve internetes felületek is, ahová számos receptet lehetne feltenni azért, hogy a fogyasztó nyitott legyen az új dolgokra, és próbálja meg elsajátítani azokat. Sokak számára az egészségtudatosságot a csirke jelenti, ám az étrendbe a vitaminokban és az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen ásványi anyagokban
Köszönetnyilvánítás
Köszönet illeti a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar Marketing és Kereskedelem Intézetét, hogy tapasztalatukkal és tanácsaikkal segítették a munkámat. Külön köszönet Dr.
Polereczky Zsoltnak a folyamatos konzultációkért és ellenőrzésekért.
Irodalomjegyzék:
[1] Francesca C. et. al.: Consumers’ attitude towards fish meat, 2014. pp. 178 – 180.
Letöltve:
https://www.researchgate.net/publication/273345555_Consumers%27_Attitude_Towards_Fis h_Meat
[2] FAO: The State of World Fisheries and Aquaculture. 2014. pp. 5. Letöltve:
http://www.fao.org/3/a-i3720e.pdf
[3] FAO: The State of World Fisheries and Aquaculture. 2016. pp. 5 - 55. Letöltve:
http://www.fao.org/3/a-i5555e.pdf
[4] Szűcs I.: A halászati termékek fogyasztása, termelése és kereskedelme Európában, 2009. pp. 29 - 38. Letöltve: http://journal.ke.hu/etm/index.php/etm/article/view/114/133 [5] MFOR: Jelentősen megugorhat a halfogyasztás 2017. Letöltve: 2018.05.26-án, a
Menedzsment Fórum oldaláról:
https://mfor.hu/cikkek/makro/Jelentosen_megugorhat_a_halfogyasztas.html
[6] MAHAL: Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-Hasznosítók Szövetsége, Jelentés a szövetség működésének 2015. évi eredményeiről, 2016. pp. 5 - 42. Letöltve:
http://www.magyarhal.hu/uploads/files/eves-jelentes/2015_jelentes.pdf
[7] KSH: A haltermelés és -fogyasztás alakulása a világon és Magyarországon, 2013. pp. 1 - 4. Letöltve: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/halaszat.pdf
[8] Békefi E. – Váradi L.: A halfogyasztás jelentősége, tendenciái, 2002. pp. 1 - 12.
Letöltve: http://acta.bibl.u-szeged.hu/21229/1/szef_tudkozl_023_007-012.pdf
[9] FAO: The Global Aquaculture Summit 2017. Letöltve: 2018.05.22-én a Food and Agriculture Organization of the United Nations oldaláról: http://www.fao.org/in-action/globefish/news-events/details-news/en/c/897130/
[10] Keli, S.O. et al.: Fish consumption and risk of stroke: The Zutphen Study. Stroke 25, 1994. pp. 328 – 332. Letöltve: http://stroke.ahajournals.org/content/25/2/328.short
[11] Kirpal S. Sidhu: Health benefits and potential risks related to consumption of fish or
fish oil 2003. pp. 336 – 344. Letöltve:
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0273230003001004
[12] Rice, G. et. al.: Derivation of US EPA’s oral reference dose (RfD) for methylmercury.
Drug Chem. Toxicol. 23, 2000. pp. 41 – 54. Letöltve:
https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1081/DCT-100100101
[13] AA Welch et. al.: Variability of fish consumption within the 10 European countries participating in the European Investigation into Cancer and Nutrition (EPIC) study 2002. pp.
1273 – 1285. Letöltve: https://www.cambridge.org/core/services/aop-cambridge-core/content/view/B19A74411281C2752557A2B8BFB73280/S1368980002001453a.pdf/vari
ability_of_fish_consumption_within_the_10_european_countries_participating_in_the_europ ean_investigation_into_cancer_and_nutrition_epic_study.pdf
[14] Kaimakoudi E. et. al.: Investigation of the factors affecting farmed fish consumption.
2014. pp. 295 – 300. Letöltve:
https://www.researchgate.net/publication/269709116_INVESTIGATION_OF_THE_FACTO RS_AFFECTING_FARMED_FISH_CONSUMPTION
[15] Kaimakoudi E. et. al.: Consumer’ attitudes towards fisheries products. 2013. pp. 90 – 96. Letöltve: https://ac.els-cdn.com/S2212017313000753/1-s2.0-S2212017313000753-
main.pdf?_tid=d3a2be94-b456-4f28-a05c-bd6364b28945&acdnat=1528059156_c334e4556a5ad933f17d66cd79a9c2ab
Lektorálta: Dr. Kontor Enikő, egyetemi adjunktus. Debreceni Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, Marketing és Kereskedelem Tanszék