Koltay Ilona Anna
4. Eredmények és értékelésük
Az 1. kezelés a 1,5%-kal csökkentett fehérjetartalmú tápot, míg a 2. kezelés a 3%-al csökkentett fehérjetartalmú tápot jelölik. A kontroll csoport tápjának fehérjetartalma a Magyar Takarmánykódex „B” genotípusú sertések számára ajánlottakkal megegyező volt. A diagrammokon található eltérő betűjelzések a szignifikáns különbségeket mutatják (p<0,05).
Az anyagforgalmi kísérletek során a különböző kezelések összehasonlításának alapja, hogy a vizsgált állatok csoportjai között a kiinduláskor ne legyen különbség. Az 4. ábrán jól látható, hogy az anyagcsereketrecbe állítás kezdetén a különböző kezelési csoportok élősúlya között nem volt szignifikáns eltérés. A vizsgált állomány tehát egyöntetű volt mind a négy korcsoport esetén.
4. ábra: A kísérlet megkezdésekor mért élősúlyok (kg) [14]
Forrás: Saját
A bélsárral ürített N mennyiségének változása az elvárásoknak megfelelően alakult. A csökkentett fehérjetartalmú tápokat fogyasztó állományoknál minden fázis esetében statisztikailag alacsonyabb ürítési értéket kaptunk a kontroll csoporthoz viszonyítva. A két fehérjecsökkentett kezelés között, a harmadik fázist kivéve, nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést. Az 5. ábrán jól megfigyelhetőek a korcsoportok közötti N ürítési különbségek.
Látható, hogy a kor előrehaladtával az ürített N mennyiségek folyamatosan nőnek. A kisebb fehérjetartalmú tápoknak az idősebb korcsoportokban van nagyobb hatása az ürített nitrogénre.
5. ábra: A bélsárral ürített nitrogén mennyisége (g/nap) [14]
Forrás: Saját
A N emészthetőség szempontjából az első fázis kettes kezelését kivéve a fehérjecsökkentett tápok etetése esetében kaptunk jobb eredményeket. Eredményeink alapján a 1,5%-al csökkentett fehérjetartalmú táppal mért értékek kedvezőbbek voltak. Az emészthetőség javulásának hátterében az állhat, hogy a csökkentett fehérjetartalmú tápok receptúrájának kialakítása növekvő arányú kristályos aminosav kiegészítőkkel történt. A kristályos aminosavak felszívódása közel 100%-os, lényegesen jobb, mint a takarmányfehérjéké. A 4.
fázis kontroll csoportjánál mértük a legkisebb emésztési együtthatót. Ez magyarázza a 5. ábrán látható megnövekedett bélsár N-tartalmat ennél a csoportnál.
6. ábra: A tápok nitrogéntartalmának emészthetősége (%) [14]
Forrás: Saját
A vizelettel ürített N mennyiségének változása is az elvárásoknak megfelelően alakult (7. ábra).
A csökkentett fehérjetartalmú tápokat fogyasztó állományoknál a második fázis egyes kezelését kivéve, minden fázis esetében statisztikailag alacsonyabb ürítési értéket kaptunk a kontroll csoporthoz viszonyítva. A 3%-kal alacsonyabb fehérje tartalom a fiatalabb állatoknál eredményezett további csökkenést. A két kezelés között, a második fázist kivéve, nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést. Az ábrán a bélsárral ürített N mennyiségek alakulásához hasonlóan jól megfigyelhető a korcsoportok közötti N ürítési különbség. A kor előrehaladtával itt is nőnek az ürített N mennyiségi értékek és a tápok fehérjetartalmának az idősebb állatoknál van nagyobb hatása.
7. ábra: A napi vizelet nitrogén ürítés alakulása (g/nap) [14]
Forrás: Saját
Az irodalmi adatok 1%-os táp fehérjecsökkentés esetén 10%-kal kisebb vizelet N ürítésről és hasonló nagyságrendű ammónia emisszió csökkenésről számolnak be [1], [7]. Esetünkben az 1%-os fehérjecsökkentésre vonatkozó vizelet N ürítés csökkenés 9,0 és 28,5% között változott a különböző korcsoportokban (8. ábra). Az ábrán jól látható, hogy a fehérjecsökkentés nagysága nem egyenes arányban befolyásolja a vizelet N-t. A 1,5%-os kezelés relatíve hatékonyabb volt. A 3%-kal kisebb fehérjetartalom ugyan abszolút értékben nagyobb csökkenést eredményezett, de a további pozitív hatása nem additív.
8. ábra: A kísérleti tápok 1%-os fehérjecsökkentésének hatása vizelet N ürítésre (%)[14]
Forrás: Saját
A vizelet szabad ammóniatartalmát több tényező együttes hatása alakítja, melyek között a legjelentősebb a fehérje hasznosulása. A gyengébben hasznosuló, nagyobb mennyiségű fehérjéből több lesz a vérplazma ammónia szintje és a májban szintetizálódó karbamid koncentrációja. Ugyancsak megnöveli a vér és a vizelet ammónia szintjét, ha a vastagbélben nagyobb arányú az emésztetlen fehérje bakteriális bontása, amelynek eredményeképpen a képződő ammónia nem alakul át teljes egészében bakteriális fehérjévé, hanem részben fel is szívódik. Emiatt a nagyobb fehérjetartalmú tápok etetése elméletileg nagyobb vizelet ammónia koncentrációt kellet volna, hogy eredményezzen. Ez csupán a 4. hízlalási fázisra volt jellemző esetünkben (9. ábra). A fiatalabb sertéseknél egymással ellentétes trendek érvényesültek. Mivel a vizelet ammóniatartalma nem meghatározó az ammónia emisszió szempontjából, csupán mintegy 10%-a a vizelettel ürített összes nitrogénnek, az eredmények inkább élettani és metabolikus szempontból érdekesek.
9. ábra: A vizelettel ürített ammónia mennyisége (g/nap) [14]
Forrás: Saját
Az összes ürített N mennyiségének változása szintén a várakozásoknak megfelelően alakult (10. ábra). A csökkentett fehérjetartalmú tápokat fogyasztó állományoknál minden fázis esetében statisztikailag alacsonyabb ürítési értéket kaptunk, mint a kontroll csoport esetében. A két fehérje-csökkentett kezelés között, a második fázist kivéve, nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést.
10. ábra: A kísérletben szereplő állatok összes N ürítése (g/nap) [14]
Forrás: Saját
Hazánkban jelenleg 8,6 kg/sertés/év N ürítéssel számolunk az ammónia leltár készítésekor a 20-50 kg közötti sertéseknél, míg 12,5 kg/állat/év értékkel a nagyobb súlyú (50 kg <) állatoknál.
Ezek az értékek megfelelnek a kísérletünkben a kontroll csoportnál kapott adatokkal. A táp fehérjetartalmának csökkentése azonban lényegesen kedvezőbbé teheti ezt az értéket (10.
ábra).
10. ábra: A kísérletben szereplő állatok összes N ürítése (kg/állat/év) [14]
Forrás: Saját
Az ammónia emissziót befolyásoló egyik takarmányozással összefüggő lehetőség, a vizelettel ürített N arányának csökkentése. A vizeletben ugyanis a N karbamid formájában van jelen, ami a képződő ammónia legfőbb prekurzora. A 11. ábrán jól látszik, hogy ebből a szempontból a kettes kezelés mutatkozott a legjobbnak. Az első két fázisnál szignifikánsan, a harmadik fázis esetében csak tendenciájában mutatott kedvezőbb eredményeket, mint a másik fehérjecsökkentett kezelés vagy a kontroll. Ennél a paraméternél is jelentős eltérés tapasztalható a fiatal malacok és az idősebb hízók között. Ez a nitrogénforgalmi kategória megegyezik az ammónia emisszió számításakor általánosan használt ún. összes ammónia típusú N-el (TAN).
A leltárszámítás során az ürített N mennyiségét szorozzuk be annak TAN tartalmával, majd ebből származtatjuk a további NH3 emissziót, ami a trágyakezeléssel tárolással és kijuttatással áll összefüggésben. Jelenleg a sertés esetében valamennyi korcsoportnál és hasznosítási típusnál 70%-os TAN értékkel számolunk. Eredményeink szerint ez a valóságban kisebb értéket jelent és nagysága korcsoportonként és a táp fehérjetartalmának függvényében is változik. A TAN értékét eredményeink alapján a 3%-os fehérjecsökkentett tápok etetése befolyásolta leginkább. A 4. fázis kivételével ennél a kezelésnél 44-52%-os TAN arányokat kaptunk.
11. ábra: A vizelet N ürítés aránya az összes ürített N-ből (%) [14]
Forrás: Saját
A 12. ábrán jól látható, hogy a kisebb fehérjetartalmú tápot fogyasztó állatok N-retenciója minden fázisban kedvezőbb volt. Szignifikáns különbség az egyes kezelés esetében az egyes fázisban, a kettes kezelés esetében pedig a második fázisban volt. A kapott eredmények részben az emészthetőség javulásával, részben pedig a kisebb karbamid ürítéssel magyarázhatók. Az ammónia leltár számításakor jelenleg hazánkban 34%-os N-retencióval számolunk a 20-50 kg közötti és az 50 kg-nál nagyobb hízó sertéseknél. Eredményeink alapján ezek az értékek a valóságban lényegesen kedvezőbbek, amit egyéb más irodalmi adatok is megerősítenek.
12. ábra: A N retenció alakulása (%) [14]
Forrás: Saját
A 13. ábrán szerepelnek a kísérlet végén mért záró súlyok. Látható, hogy az egyes kezelések átlagsúly értékei között nem volt lényeges eltérés, kvázi a fehérjecsökkentett tápok etetése nem rontotta a sertések testtömeg-gyarapodását. Ez alól az utolsó fázis volt kivétel, ahol a kontroll csoportba tartozó állatok jobban növekedtek.
13. ábra A kísérleti csoportok záró élősúly eredményei [14]
Forrás: Saját 5. Összefoglalás
A különböző gazdasági állatfajok nitrogén ürítése és a trágyából felszabaduló ammónia jelentősen terheli a környezetet és veszélyezteti az állatok és az ember egészségét. A sertéstartással összefüggő ammónia emisszióval kapcsolatosan nem állnak rendelkezésünkre részletes és megbízható adatok. E helyzet javítására különböző korú, keszthelyi nagy fehér sertésekkel végeztünk nitrogén forgalmi vizsgálatokat annak megállapítása érdekében, hogy ennek a genotípusnak hogyan alakul a fehérje hasznosítása és az ammónium N ürítése a hízlalás különböző fázisaiban. Arra is választ kerestünk, hogy a csökkentett fehérjetartalmú, aminosavakkal komplettált tápok etetésekor milyen mértékben javítható az állatok N-retenciója.
Eredményeink alapján megállapítható, hogy még a kisebb növekedési erélyű sertés genotípusokra is jobb N-retenció, kisebb N ürítés és kisebb TAN érték jellemző, mint amit jelenleg a leltárkészítés során használunk. Ugyancsak fontos eredményünk, hogy a használt genotípusra vonatkozóan meghatároztuk a hagyományosnál kisebb fehérjetartalmú tápokkal elérhető N és TAN ürítés csökkenés mértékét. További fontos eredményünk, hogy a hizlalás során a különböző korcsoportú állatok a N- és TAN ürítés szempontjából eltérően reagálnak a tápok fehérjecsökkentésére és a fehérjecsökkentés hatása nem additív, hanem csökkenő hatékonyságú.
Irodalomjegyzék:
[1] Bittman S., M. Dedina, C. M. Howard, O. Oenema, M. A. Sutton: Options for Ammonia Mitigation, Guidance from the UNECE Task Force on Reactive Nitrogen; CEH, 2014
[2] Czakó J. (1982): Állattenyésztési kísérletek tervezése és értékelése, Akadémiai kiadó, Budapest, 545 p.
[3] FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet megbízásából: Az állattartás környezeti hatásai, helyzete és viszonya a hazai és EU szabályozáshoz; Szerződésszám:
VKSZI/188/2008, GreenCapital-4/2008, 2008
http://www.greenflow.hu/wp- content/uploads/2012/03/FVM_GREEN_%C3%A1llattart%C3%A1s-kv-i-hat%C3%A1sai1.pdf Letöltve: 2016.10.06.
[4] Gay Susan W.: Ammonia Emissions and Animal Agriculture; Virginia Cooperative Extension, 2008
[5] Horn Péter, Pászthy György, Bene Szabolcs: Sertéstenyésztés; TAMOP 4.2.5, 2011 http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0059_sertestenyesztes/ch06.html Letöltve:
2016.10.21.
[6] Horváth Balázs Dr., Pestiné dr. Rácz Éva Veronika: Ökológia; TAMOP 4.2.5, 2011 http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0021_Okologia/index.html Letöltve:
2016.10.07.
[7] http://eippcb.jrc.ec.europa.eu/reference/BREF/irpp_bref_0703.pdf Letöltve: 2016.10.11.
[8] http://kornyezetvedelem.ektf.hu/hu/html_files/kornyezetvedelem/mezogazdasag.html Letöltve: 2016.10.06.
[9] Novotniné Dr. Dankó Gabriella: Sertéstenyésztés; Szaktudás Kiadó Ház, 2015 Ábrák és táblázatok forrásai:
[10] Aarnink A.J.A., M.W.A. Verstegen: Nutrition, key factor to reduce environmental load from pig production; Livestock Science 109 (2007) 194–203.
[11] Bittman S., M. Dedina, C. M. Howard, O. Oenema, M. A. Sutton: Options for Ammonia Mitigation, Guidance from the UNECE Task Force on Reactive Nitrogen; CEH, 2014
[12] http://www.talajvizsgalat.hu/tudasbazis/nitrogen-mutragya-kivalasztasa-nitrifikacio-megkotes/ Letöltve: 2016.10.07.
[13] http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0059_sertestenyesztes/apc.html Letöltve: 2016.10.21.
[14] Saját eredmények
Lektorálta: Dr. Bartos Ádám, Pannon Egyetem Georgikon Kar