Such Nikoletta
6. Az antibiotikumok kiváltási lehetősége az állati termelésben
resistancemap.org) című oldalon el lehet érni (17). Tehát az Európai Unióban a legnaprakészebb a szabályozás, azonban sajnos itt sincs jelenleg még sem ivóvízre sem gyógyszer- vagy hormonmaradványokra határérték meghatározva, mivel a jelenlegi tudományos bizonyítékok alapján nem alakult ki konszenzus a közegészségügyi kockázat szempontjából jelentős mennyiségre vonatkozóan (31). Van Boeckel és mtsai. (2015) előrejelzései szerint az antimikrobális felhasználás 2030-ra a fejlődő országokban akár 99%-kal is növekedhet. Az antimikrobás szerek globális fogyasztása az állattenyésztésben 2010-ben 63.151 (± 1.560) tonna volt, és 2030-ra 67% -kal, 105.596 (± 3,605) tonnára emelkedik. A globális növekedés kétharmada (66%) az antimikrobiális fogyasztásban az élelmiszertermelő állatok növekvő számának köszönhető. A fennmaradó harmad (34%) a gazdálkodási gyakorlat változásának tulajdonítható, az állatok nagyobb hányada 2030-ig az intenzív gazdálkodási rendszerekben lesz nevelve.
6. Az antibiotikumok kiváltási lehetősége az állati termelésben
Az antimikrobiális szerek teljes elhagyása az állategészségügyi kezelésekből nem megoldás.
Szakértők szerint ezzel egy légüres tér keletkezne, ahol fertőző betegségek szabadon terjedhetnének, tönkre téve az állattenyésztő és növénytermesztő szektorokat, veszélyeztetve a közegészségügyet. Az antimikrobiális szereknek megvan a maga szerepe az állategészségügyben. Ehelyett a FAO és partnerei az antimikrobiális szerek felelős és körültekintő alkalmazását javasolják. A nem terápiás használatot minimálisra kell csökkenteni.
(15) Az hozamfokozásra használt antibiotikumok tilalmának köszönhetően a halálozás és megbetegedések fokozott mértékének leküzdése érdekében számos alternatív készítményt tesztelnek. Ezek az antibakteriális vakcinák, bakteriofágok és endolizinjeik, antimikrobiális peptidek (AMP-k), prebiotikumok, probiotikumok és szimbiotikumok, növényi kivonatok, bakteriális quorum sensing (QS) inhibitorok, biofilm és virulencia inhibitorok, agyagásványok és fémek, takarmány-enzimek, valamint baromfitojásból származó ellenanyagok. (29, 16, 10, 11).
1. Antibakteriális vakcinák, mint immunmoduláló szerek:
Immunmoduláló szereket használnak immunterápiára, amelyek a betegségeket az immunválasz kiváltásával, fokozásával vagy elnyomásával kezelik. A vakcina az egyik legfontosabb immunmodulátor, valamint néhány gyógyszer is alkalmazható erre a célra (42). Bár az oltóanyagok csökkenthetik az antibiotikumok használatára való támaszkodásunkat, azok inkább kiegészítők, mintsem helyettesítők. (10)
2. Bakteriofágok:
A bakteriofágok olyan vírusok, amelyek képesek megfertőzni a baktériumokat, és amelyeket a bakteriális fertőzések kezelésére alkalmaznak. Azonban az antibiotikumok fágokra történő cseréje bakteriális betegségek kezelésében vitatható azok számos tulajdonsága miatt. Jelenleg a fő probléma a klinikai vizsgálatokból származó adatok hiánya, ami akadályozza az egyetemes alkalmazást. (10)
3. Endolizinek:
megkönnyítsék az új fágok felszabadulását a fertőzött baktériumokból. Az endolizinek gyorsan elpusztítják a tágabb antibakteriális spektrumú érzékeny törzseket, mint a fágok, és a tevékenységük könnyebben kimutatható. Az endolizin termelés hagyományos módszerei azonban bonyolultak, így a költségek magasabbak, mint a fágok tekintetében. Jelenleg nincs publikált klinikai vizsgálat az endolizinekről. (10)
4. Virionhoz kapcsolódó peptidoglikán hidrolázok:
A bakteriofág-virionhoz társított peptidoglikán-hidrolázok (VAPGH-k) egyfajta fágliázok, amelyek bakteriális peptidoglikánt hidrolizálnak, hogy segítsék a fágok bejutását a bakteriális sejtekbe. Jelenleg a tisztított VAPGH-k kutatásai korlátozottak. A VAPGH-k hatással vannak bizonyos antibiotikum-rezisztens kórokozókra is, növelve alkalmazási lehetőségeiket (32; 10).
5. Antimikrobiális peptidek:
Bár az AMP-k jó baktericid hatással bírnak és könnyedén emészthetőek, anélkül, hogy káros hatással lennének a takarmány ízére vagy szennyeznék a környezetet, a velük kapcsolatos kutatások még korlátozottak. (10)
6. Probiotikumok, prebiotikumok és szimbiotikumok:
Probiotikumok: A probiotikumokat az Egészségügyi Világszervezet olyan "mikroorganizmusokként" definiálja, amelyek – élő állapotban és megfelelő mennyiségben adva - javítják a gazdaszervezet egészségét." A probiotikumok képesek elpusztítani a kórokozó mikroorganizmusokat antimikrobiális vegyületek, például bakteriocinok és szerves savak segítségével, javítják a gasztrointesztinális mikrobiális környezetet a bélnyálkahártyához való tapadással, ezzel megakadályozva a kórokozók kötődését és a tápanyagokért történő versengését, serkentik a bél immunválaszt, javítják az emésztést és a tápanyagok felszívódását. Az általánosan használt probiotikumok közé tartozik a Bacillus, Lactobacillus, Lactococcus, Streptococcus, Enterococcus, Pediococcus, Bifidobacterium, Bacteroides, Pseudomonas, élesztő, Aspergillus, és Trichoderma, stb. (1). A probiotikumok takarmány-adalékanyagként történő alkalmazásának a problémás kérdései: {1}
a biztonságos baktériumfajok száma korlátozott; {2} a mikrobiális készítmények könnyen inaktiválhatóak a takarmány-feldolgozó, szállítási és tárolási folyamatok során; {3} a gasztrointesztinális traktusban és az epesavaknak nem képes ellenállni a használat során; {4}
kérdéses hogy a célba érő életképes baktériumok kolonizálódnak-e a bélben. Ezen túlmenően, mivel nem állnak rendelkezésre megfelelő előírások és szabványok, a probiotikumok forgalmazása során a megfelelő dózis feltüntetése nehéz, ehhez több állatkísérletre lenne szükség. (10) A prebiotikumok elősegítik a kedvezőnek ítélt baktériumok szaporodását. Miután az állatok emésztő enzimjei csak gyengén képesek őket bontani, a kedvező hatású baktériumok tápanyagként hasznosítják őket, felszaporodnak, kiszorítva ezzel a patogéneket. (13) Szimbiotikumokról a probiotikumok és a prebiotikumok együttes alkalmazásakor beszélünk.
(2). A pro- és prebiotikumok szinergikus mechanizmusa még nem jól ismert terület; ezért a szimbiotikumok széleskörű alkalmazása még hosszú út előtt áll. (10)
7. Növényi kivonatok
A fitobikotikumok közös jellemzője, hogy bioaktív komponensek komplex keverékei. A biológiai tényezők, a gyártás és a tárolási feltételek miatt viszont nagy változékonyságot mutatnak összetételükben. (20). Csak bizonyos feltételekkel javíthatják az állatok teljesítményét és előzhetik meg a betegségeket (18). Bár a fitobikotikumok természetes
kompatibilitást, a toxicitást és a biztonsági értékekeket célszerű meghatározni, mielőtt az állati takarmányokban nagyobb mértékben alkalmazzuk őket. (10)
8. Gátlást célzó patogének:
Quorum Sensing inhibítorok: A bakteriális patogenitás részben a QS rendszer szabályozása és ellenőrzése alatt áll (35). Úgy tűnik, hogy a baktériumok érzékenyebbek az antibiotikumokra, amikor az antibiotikumokat QS-sel kombinálva alkalmazzák. Ezért a kombinált használat előnyös lehet az antimikrobiális hatások fokozására és a bakteriális rezisztencia megelőzésére.
A biofilm inhibitorok gátolhatják a biofilm képződést, azonban nem gátolják a baktériumok növekedését. Ezért, amikor a biofilm inhibitor használatát abbahagyják, a baktériumok újra biofilmet termelnek, hogy megvédjék magukat a káros környezeti hatásoktól. A bakteriális toxinok működését és átvitelét gátló vegyületek kifejlesztése új módszer. (10)
9. Agyagásványok és fémek:
Az agyagásványok réteges szerkezete miatt nagy adszorpciós kapacitással rendelkeznek és kötődhetnek toxinokhoz, növényi metabolitokhoz, nehézfémekhez, enterotoxinokhoz, valamint kórokozókhoz. Ez csökkenti a bélben lévő mikrobiális metabolitokat, toxinokat és enzimeket, ezáltal növelve a teljesítményt. Azonban további kutatások szükségesek arra vonatkozóan, hogy az agyagásványok lehetnek-e az antibiotikumok potenciális alternatívái és más termékekkel pl. fémekkel kombinálva javul-e a hatásuk. Alkalmazásuk esetén ügyelni kell, hogy a fémek felesleges felhasználása a fém rezisztencia kialakulását eredményezheti a bélbaktériumoknál, egyidejűleg az antibiotikum rezisztenciával. (16)
10. Enzimek
A enzimek biológiailag aktív fehérjék, amelyek megkönnyítik a tápanyagok kémiai bontását kisebb vegyületekre a további emésztés és felszívódás érdekében. Az általánosan alkalmazott különböző enzimek közé tartoznak a fitáz, szénhidrázok (xilanáz, celluláz, a-galaktozidáz, pmannanáz, a-amiláz és pektináz) és proteázok. (16) Mivel az enzimek nem közvetlenül támadják a baktériumokat, hanem csak csökkentik a baktériumok növekedésének szubsztrátját, antibakteriális hatásuk nem egyértelmű. (10)
11. Tojásból származó ellenanyagok:
A baromfi jól működő immunrendszere nemcsak a betegségek kivédésében játszik szerepet, hanem a rendszer által előállított fajlagos immunglobulinok révén egyfajta terméket is nyújthat.
(36) A tojásból származó ellenanyagok kifejezetten azokat a folyamatokat célozzák meg amik a növekedés immunszabályozásában játszanak szerepet. (11) Az IgY tipikus kis molekulatömegű szérum antitest, a tojómadár véréből a petefészektüszőkbe folyamatosan szekretálódik. Ez a madarakra jellemző fő ellenanyagtípus. A madarakban termelt ellenanyag molekula az emlősökben termelődő IgG-től eltérő tulajdonságai jelentik a felhasználás szempontjából az előnyöket (36).
7. Összegzés
A legbiztonságosabb módja annak, hogy elkerüljük a növények antibiotikumokkal való expozícióját az, hogy biztosítsuk a vegyületek megfelelő mértékű lebomlását a trágyában, annak a szántóföldre történő kijuttatása előtt (21). Megfelelő komposztálással lényegesen
keresztül érlelt, de a frissen a tárolóba került hígtrágya kijuttatása is jelentős. A friss, kijuttatott trágyából a gyógykezelésre használt készítmények változatlan koncentrációban juthatnak a talajba (37). A hígtrágya anaerob lebomlási folyamatának optimalizálása, amelyet már használnak a metán / biogáz termelésére, hatékony folyamat lehet az antibiotikummaradékanyagok eltávolítására (5). A mélyalmos trágyánál ez a veszély szintén fennáll. Egy, az Egyesült Királyságban végzett vizsgálat szerint a tárolási idő 0 és 48 hónap között változik (37, 7, 24, 33). A gyógyszermaradványok talajból való eltávolítására alkalmazhatók esetleg remediációs módszerek is. Ilyen például a fitodeporcináció, amikor kis gazdasági értékű növényeket termesztenek rövid ideig, hogy a szennyező vegyületeket azok vegyék fel, majd csak ezután ültetik a magasabb gazdasági értékű növényeket. Ehhez a módszerhez azonban szükség van erre alkalmas növények tesztelésére (21). Az antibiotikumok sorsáról a környezetbe kerülve, valamint az antibiotikum-rezisztencia kialakulásáról és terjedéséről alaposabb ismeretekre és információkra van szükség ahhoz, hogy a probléma kezelésére megfelelő stratégiák kerüljenek kidolgozásra. Fontos továbbá a jogi szabályozás naprakészen tartása, a legújabb kutatási eredmények figyelembe vételével, hiszen nagy a potenciális lehetőség a gyógyszerkészítmények felhasználásának javítására. Az antibiotikumok megelőző, vagy növekedésserkentőként való alkalmazásának betiltása az EU-ban már megvalósult. Ez hozzájárul az antibiotikumok mennyiségének csökkentéséhez, de szükséges az említett tilalom betartásának megfelelő ellenőrzése is. A mezőgazdasági területekre kijuttatásra kerülő szerves trágyák esetén törekedni kell a megfelelő trágyakezelésre, hogy a termesztett növények antibiotikumokkal és maradékanyagaikkal való expozícióját a minimálisra csökkentsük. A zöldségek nyersen való fogyasztása miatt nagyobb a kockázata a rezisztens baktériumok élelmiszerláncon keresztüli lehetséges átvitelének, azonban több kutatásra van szükség ahhoz, hogy értékelni lehessen az élelmiszerek szennyeződésének hatásait. Kérdéses, hogy a felsorolt antibiotikum-alternatívák valóban lehetnek-e olyan hatékonyak, mint az antibiotikumok az állatok betegségeinek kezelésében. (10) Általános álláspont, hogy ezek a termékek nem egységesek és az eredmények gazdaságonként nagyban különböznek, ezen kívül jobban meg kell érteni a hatásmechanizmusukat is. A különböző alternatívák optimális kombinációi, a jó gazdálkodási gyakorlattal együtt kulcsfontosságúak lehetnek a teljesítmény maximalizálása és az állatok termelékenységének fenntartása érdekében, miközben az állati termék előállításakor az antibiotikum-használat radikális csökkentésének célja felé haladunk.
(16) Összefoglalva, az antibiotikumok ésszerű használata és az antibiotikumok alternatíváinak folyamatos fejlesztése szükséges az állattenyésztés hosszú távú fenntartható fejlődésének biztosításához. Szigorúan meg kell határoznunk a célállatfajt, a kezelés időtartamát az antibiotikumok körültekintő alkalmazására, valamint a felhasználásuk szabályozására.
Ugyanakkor meg kell erősítenünk a jogszabályok felügyeletét és végrehajtását annak érdekében, hogy az antibiotikum-rezisztenciát és a maradékanyagokat az élelmiszerláncban biztonságosan tudjuk lekövetni és szabályozni. Az új, hatékony és biztonságos alternatívák kutatása és fejlesztése mellett meg kell erősítenünk az antibiotikumok és az alternatív gyógyszerek együttes alkalmazásának hatásait, amelyek célja az egészséges mezőgazdasági termelés fenntartása és az antibiotikumok hatékonyságának megőrzése a humán gyógyászatban. (10)
A publikáció elkészítését a EFOP-3.6.3- VEKOP-16- 2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával
valósult meg.
Irodalomjegyzék:
1. Anadon A., Martinez-Larranaga M. R, Aranzazu Martinez M.: Probiotics for animal nutrition in the European Union. Regulation and safety assessment. Regul. Toxicol. Pharmacol. 2006.
45 91–95 10.1016/j.yrtph.2006.02.004
2. Andersson H., Asp N.-G., Bruce A., Roos S., Wadstrom T., Wold A.: Health effects of probiotics and prebiotics: a literature review on human studies. Scand. J. Nutr. 2001. 45 58–75 3. Barber, M.: Staphylococcal infection due to penicillin-resistant strains. Br Med J.; 1947. 2:
863–865
4. Batchelder, A.R.: Chlorotetracycline and oxytetracycline effects on plant growth and development in soil systems. J. Environ. Qual. 1982. 11, 675–678.
5. Berkner S., Konradi S., Schönfeld J.: Antibiotic resistance and the environment there and back again. - EMBO Reports, 2014. 15(7), 740–744.
6. Bougnom B. P., L. J.V. Piddock: Wastewater for Urban Agriculture: A Significant Factor in Dissemination of Antibiotic Resistance - Environ. Sci. Technol., 2017. 51, 5863−5864, doi:
10.1021/acs.est.7b01852
7. Boxall A, Fogg LA, Kay P, Blackwel PA, Pemberton EJ, Croxford A.: Prioritisation of veterinary medicines in the UK environment - Toxicol Lett. 2003. May 15;142(3):20718.
8. Qiuzhi C., W. Wang, G. Regev-Yochay, M. Lipsitch and W. P. Hanage: Antibiotics in agriculture and the risk to human health: how worried should we be? - Evolutionary Applications published by John Wiley & Sons Ltd 8 2015.
240–5 doi:10.1111/eva.12185
9. Chen H-R, Tirawat Rairat, Shih-Hurng Loh, Yu-Chieh Wu, Thomas W. Vickroy, ChiChung Chou: Assessment of veterinary drugs in plants using pharmacokinetic approaches: The absorption, distribution and elimination of tetracycline and sulfamethoxazole in ephemeral vegetables. Plos One 2017. 12 (8): e0183087.
10. Cheng G., Hao H., Xie S., Wang X., Dai M., Huang L., Yuan Z.: Antibiotic alternatives: the substitution of antibiotics in animal husbandry? Frontiers in Microbiology, 2014. 5, 217.
letöltve: http://doi.org/10.3389/fmicb.2014.00217
11. Cook M. E.: Antibodies: Alternatives to Antibiotics in Improving Growth and Feed Efficiency - J. Appl. Poult. Res. 2004. 13:106–119
12. Davies J., D. Davies: Origins and Evolution of Antibiotic Resistance – Microbiol. Mol. Biol.
Rev. 2010. September vol. 74 no. 3 417-433, doi: 10.1128/MMBR.00016-10
13. Dublecz K.: Takarmányozástan – 2011, letöltve: 2017. október 10.-én
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_1A_Book_13_Takarmanyozast an/ch08.html
14. ECDC/EFSA/EMA second joint report on the integrated analysis of the consumption of antimicrobial agents and occurrence of antimicrobial resistance in bacteria from humans and food-producing animals – Efsa Journal, 2017 July Volume 15, Issue 7 e04872 – doi:
16. Gadde U., Kim WH., Oh ST., Lillehoj HS: Alternatives to antibiotics for maximizing growth performance and feed efficiency in poultry: a review - Anim Health Res Rev. 2017 Jun;
18(1):26-45. doi: 10.1017/S1466252316000207. Epub 2017 May 9.
17. Gelband H., M. Miller-Petrie, S. Pant, S. Gandra, J. Levison, D. Barter, A. White, R.
Laxminarayan: State of the World’s Antibiotics, 2015. CDDEP: Washington, D.C. - 2015.
letöltve: https://thewire.in/wp-content/uploads/2015/09/State-of-the-WorldsAntibiotics_proof_9.11.15-1.pdf
18. Giannenas A. I., Florou-Paneri P., Papazahariadou M., Christaki E., Botsoglou N. A., Spais A.
B.: Dietary oregano essential oil supplementation on performance of broilers challenged with Eimeria tenella. Arch. Anim. Nutr. 2003. 57 99–106 10.1080/0003942031000107299
19. Hu Xiangang, Qixing Zhou, Yi Luo: Occurrence and source analysis of typical veterinary antibiotics in manure, soil, vegetables and groundwater from organic vegetable bases, northern China - Environmental Pollution, 2010 September, Volume 158, Issue 9, Pages 2992-2998 20. Huyghebaert G.: Ducatelle R, Van Immerseel F.:An update on alternatives to antimicrobial
growth promoters for broilers. Vet. J. 2011. 187 182–188 10.1016/j.tvjl.2010.03.003
21. Jjemba P. K.: The potential impact of veterinary and human therapeutic agents in manure and biosolids on plants grown on arable land: a review - Agriculture, Ecosystems & Environment, 2002 December, Volume 93, Issues 1–3, Pages 267-278
22. Knapp C.W, Dolfing J, Ehlert P.A, Graham D.W: Evidence of increasing antibiotic resistance gene abundances in archived soils since 1940. – Environ. Sci. Technol. 2010. Jan 15;
44(2):580-7. doi: 10.1021/es901221x.
23. Kumar, K., S. C. Gupta, S. K. Baidoo, Y. Chander, and C. J. Rosen: Antibiotic Uptake by Plants from Soil Fertilized with Animal Manure. J. Environ. Qual. 2005. 34:20822085.
DOI:10.2134/jeq2005.0026
24. Kümmerer K.: Pharmaceuticals int he environment, Berlin, Heidelberg, New York, Springer, 2004. ISBN: 3-540-21342-2
25. Levy, S.B.: Antibiotic resistance: an ecological imbalance. Ciba Found Symp.; 1997. 207: 1–
9
26. Li Yan Wen, Xiao-Lian Wu, Ce-Hui Mo, Yi-Ping Tai, Xian-Pei Huan, és Lei Xiang:
Investigation of Sulfonamide, Tetracycline, and Quinolone Antibiotics in Vegetable Farmland Soil in the Pearl River Delta Area, Southern China - J. Agric. Food Chem., 2011. 59 (13), pp 7268–7276, doi: 10.1021/jf1047578
27. Marti R., A. Scott, Yuan-Ching Tien, R. Murray, Lyne Sabourin, Yun Zhang, E. Topp: Impact of Manure Fertilization on the Abundance of Antibiotic-Resistant Bacteria and Frequency of Detection of Antibiotic Resistance Genes in Soil and on Vegetables at Harvest - Appl. Environ.
Microbiol. 2013. September vol. 79 no. 18 5701-5709 doi: 10.1128/AEM.01682-13
28. Martinez JL: Environmental pollution by antibiotics and by antibiotic resistance determinants.
Environ Pollut 2009. 157:2893–2902
29. Millet S., Maertens L.: The European ban on antibiotic growth promoters in animal feed: from challenges to opportunities. Vet. J. 2011. 187 143–14410.1016/j.tvjl.2010.05.001
30. North, E.A and Christie, R.: Acquired resistance of staphylococci to the action of penicillin.
Med J Aust.; 1946. 1: 176–179
31. Országos Közegészségügy Központ (O.K.K.): Ivóvíz kiskáté - Lakossági tájékoztató a gyakran ismételt kérdésekről 2016. – letöltve:
http://oki.antsz.hu/files/dokumentumtar/kiskate-2016-32. Rodriguez-Rubio L., Martinez B., Rodriguez A., Donovan D. M., Garcia P.: Enhanced staphylolytic activity of the Staphylococcus aureus bacteriophage vB_SauS-phiIPLA88 HydH5 virion-associated peptidoglycan hydrolase: fusions, deletions, and synergy with LysH5. Appl. Environ. Microbiol. 2012. 78 2241–2248 10.1128/AEM.07621-11
33. Sarmah AK, Meyer MT, Boxall AB.: A global perspective on the use, sales, exposure pathways, occurrence, fate and effects of veterinary antibiotics (VAs) in the environment - Chemosphere. Oct;65(5):725-59. Epub 2006 May 4. doi: 10.1016/j.chemosphere.2006.03.026 34. Smalla K, Heuer H, Gotz A, Niemeyer D, Krogerrecklenfort E, Tietze E Exogenous isolation
of antibiotic resistance plasmids from piggery manure slurries reveals a high prevalence and diversity of IncQ-like plasmids. Appl Environ Microbiol 2000. 66:4854–4862
35. Swift S., Downie J. A., Whitehead N. A., Barnard A. M., Salmond G. P., Williams P.: Quorum sensing as a population-density-dependent determinant of bacterial physiology. Adv. Microb.
Physiol. 2001. 45 199–270 10.1016/S0065-2911(01)45005-3
36. Szabó M., Babos L.: Tojástermelés ellenanyag-termelés céljából – 2002, letöltve 2017 október
10.-én a Medium on Internet for Agrar weboldalról:
http://miau.gau.hu/osiris/content/docs/baromfi/2002_3/2002_3_54_56.pdf
37. Szatmári I.: A gazdasági haszonállatok tömegkezelésére használt doxiciklin egyes környezettoxikológiai jellemzőinek vizsgálata – 2012, PhD értekezés
38. Terényi M.: Az antibiotikum felhasználás jogi szabályozása 2016. letöltve 2017 október 10.-én a moaebt weboldalról: http://moaebt.hu
39. Van Boeckel, T. P., Brower, C., Gilbert, M., Grenfell, B. T., Levin, S. A., Robinson, T. P., Laxminarayan, R.: Global trends in antimicrobial use in food animals. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America, 2015, 112(18), 5649–5654.
letöltve: http://doi.org/10.1073/pnas.1503141112
40. Vellai T.: Genetikai gyakorlatok - 2013 Eötvös Loránd Tudományegyetem – letöltve:
http://elte.prompt.hu/sites/default/files/tananyagok/GenetikaiGyakorlatok/ch06s04.html 41. Yang Q., Ren S., Niu T. et al.: Distribution of antibiotic-resistant bacteria in chicken manure
and manure-fertilized vegetables – Environ. Sci. Pollut. Res. 2014, 21: 1231.
42. Zhang W., Sack DA: Progress and hurdles in the development of vaccines against enterotoxigenic Escherichia coli in humans - Expert Rev. Vaccines 2012, 11 677-694 10.1586 / erv.12.37
43. Zhang H., Li, X., Yang, Q., Sun, L., Yang, X., Zhou, M., Bi, L.: Plant Growth, Antibiotic Uptake, and Prevalence of Antibiotic Resistance in an Endophytic System of Pakchoi under Antibiotic Exposure. International Journal of Environmental Research and Public Health, 2017, 14 (11), 1336. letöltve: http://doi.org/10.3390/ijerph14111336
Lektorálta: Dr. Bartos Ádám, egyetemi adjunktus, Pannon Egyetem, Georgikon Kar