Színházi nevelési programok

Egyre több színház kínál különböző olyan programokat iskolai osztályoknak, fiata-loknak, amelyek kapcsolódnak színházi előadáshoz és tartalmaznak valamilyen előadáshoz kapcsolódó interaktív egységet is.

4 A www.mantleoftheexpert.com sok ingyenesen letölthető anyagot kínál a témában.

Ezeket a programokat vizsgálta az a 2013-as kutatás, melynek rendszerezését hasz-nálom a következőkben. A kutatás azt találta, hogy a területen 2010 körül történt egy ugrásszerű növekedés, amihez nem társult különösebb anyagi forrásbeli növe-kedés, így valószínűleg egyrészt a színházak saját feladatkörüknek az újraértelme-zéséhez kapcsolódik, illetve a csökkenő nézőszám, az elöregedő színházi közönség jelentette veszélyhez kapcsolható.

A kutatás végül 118 színház, színházi műhely 172 programját mutatja be. Ebből is látható, hogy milyen nagy kínálat van, és előrebocsájtható az is, hogy mind formá-ban, mind pedagógiai megközelítésben rendkívül heterogén kínálatról van szó.

A következő öt kritériumnak együttesen megfelelő programokat sorolták a színházi nevelési programok tág kategóriájába a kutatás végén megjelent könyv szerzői:

„1. elsődlegesen a köznevelésben érintettek számára készült a program, 2. színházi, bábszínházi vagy táncszínházi előadás vagy jelenetsor van a

programban,

3. pedagógiai szándéka van a program alkotóinak,

4. a résztvevők a program során a program menetét érdemben befolyásoló vagy az abban történtekre érdemben reflektáló interakciókban vehetnek részt,

5. repertoárszerűen többször, minden alkalommal különböző csoportoknak játszott program; minden program egyszeri alkalom, az alkalomhoz kapcso-lódva elő- és utókövetés lehetséges” (Cziboly– Bethlenfalvy 2013: 341).

Ezeknek a szempontoknak szerencsére rengeteg program megfelel az országban, bár egyértelmű a túlsúlyuk Budapesten. Ezek közül a programok közül általában a pedagógusok választanak, ők döntik el, hogy melyikre viszik el osztályukat, így különösen nagy felelősségük van abban, hogy melyik színházi nevelési programot választják. A tájékozódásban, a terület átlátásában kíván segítséget nyújtani a tanul-mány most következő része és a 2013-ban megjelent könyv is, valamint a remélhe-tőleg 2015 végégig elinduló www.szinhazineveles.hu oldal is.

A kutatás során a fenti öt szempontnak megfelelő összes programot vizsgálva alakí-tottuk ki a terület rendszerezését. A kategóriákat utólag alkottuk meg, hogy az ered-mény inkább a gyakorlatot tükrözze és ne a prekoncepciókat, azt a fennálló termino- lógiai zavart, ami áthálózza a területet.

Több módon lehet rendszerezni a programokat, de úgy láttuk, hogy hasznos lega-lább kétféle szempontot figyelembe venni, hogy érdembeli mankót jelentsen a rend-szerezés. Az egyik szempont a forma volt, a másik pedig a pedagógiai cél alapján történő rendszerezés. A következőkben ezek alapján fogom bemutatni a terültet.

4.5.1. Rendszerezés forma alapján

A forma alapján történő rendszerezés középpontjában a színházi előadás, vagy jele-netsor áll, ami bármilyen színházi műfajt képviselhet. Ehhez a színházi blokkhoz

kapcsolódhatnak a legkülönbözőbb módon az interaktív elemek. Az alábbi táblázat talán segíti az eligazodást:

1. táblázat

Rendszerezés a forma alapján (Cziboly–Bethlenfalvy 2013: 342) interaktív

értelmező

osztályterem-báb-/tánc- színház felkészítő beszélgetéssel/foglalkozássalfeldolgozó beszélgetéssel/foglalkozással komplex színházi nevelési előadás (TIE)

Itt látható, hogy nagyon különböző műfajú színházi tartalmakhoz kapcsolódnak interaktív részek. Például a könyv önálló színházi műfajként jelöli meg az osztályte-remszínházat, ami egy olyan előadás, amely az osztályteremben valósul meg, vagy az interaktív színházat, ami zárt – az előadás menetét vagy annak résztvevő megér-tését érdemben nem befolyásoló – interakciókkal egészíti ki a hagyományos színhá-zi helyzetet. Ilyen lehet például, ha egy szöveget olvastatnak fel egy nézővel, vagy azt kérdezik meg, hogy milyen magasan legyen az erkély a Rómeó és Júliában. Ezek segíthetik a bevonódást, de a bevont néző nem tesz hozzá tartalmilag az előadáshoz.

Az előadás, amihez interakció kapcsolódik, lehet báb- vagy táncszínházi is, termé-szetesen. A színházi részekhez kapcsolódhatnak beszélgetések vagy a diákoknak másféle tevékenységet is kínáló foglalkozások, és ezek megelőzhetik vagy követhe-tik az előadást, az egyik esetben felkészítve rá a nézőket, a másik esetben feldolgoz-va a látottakat. Különböző esetekben más-más kombinációkban kapcsolódhatnak interaktív részek, például egy bábszínházi előadáshoz kapcsolódhat felkészítő fog-lalkozás. Ez megvalósulhat akár közvetlenül az előadást megelőzően, vagy napok-kal korábban az iskolában, és kapcsolódhat hozzá feldolgozó beszélgetés közvetle-nül az előadás után. Lehetne sorolni a példákat, de az olvasó maga is össze tudja állítani a táblázatban felsorolt elemekből a variációkat. A különböző színházi for-mák pontosabb meghatározása megtalálható a Színházi nevelési programok kézi-könyvében (2013).

Egy különálló tétel szerepel a táblázatban, amely további magyarázatot igényel, ez a komplex színházi nevelési előadás (TIE) néven szereplő forma.

Az Angliában 1965-ben Coventry-ből induló „theatre in education” mozgalom által létrehozott színházi nevelési forma 1992-ben, a Kerekasztal Színházi Nevelési Köz-pont munkáján keresztül Kaposi László irányításával került be Magyarországra.

A komplex színházi nevelési előadás (TIE) olyan színházi nevelési program,

„amelyben színházi előadásrészletek vagy jelenetsorok, felkészítő és feldolgozó beszélgetések és dramatikus munkaformák egyaránt megtalálhatók, jellemzően többféle munkaformát, ezekben gyakran többféle szerepet és nézőpontot kínálnak a résztvevőknek, ezen munkaformák között gyakoriak a váltások, a színházi részek és a felkészítő/feldolgozó részek nem válnak el, hanem együttesen adnak ki egy szerves

egészet” (2013: 416). Jellemzően egy-egy ilyen előadás meghatározott korcsoportra és többnyire egy-egy osztályra korlátozott létszám részvételével valósul meg.

A magyarországi színházi nevelési programok mindegyikét pontosan meg lehet határozni forma szerint ebben a rendszerezési keretben.

A forma mellett nagyon fontos lehet a pedagógusnak a pedagógiai célt is figyelembe vennie, amikor programot választ a csoportjának.

4.5.2. Rendszerezés pedagógiai cél alapján

Az összes színházi nevelési programban megjelennek különböző pedagógiai célok, de szinte mindegyikben felismerhető egy-egy központi pedagógiai cél.

Az öt kategória a következő:

– „Emberi/társadalmi kérdéseket felvető: morális, emberi, társadalmi, filo-zófiai kérdéseket vizsgáló programok. Ezek a programok gyakran valamilyen központi kérdést, központi állítást vagy központi problémát vizsgálnak. (…) – Beavató: a színházi formanyelv értését, a darab értelmezését, a szöveg

nyelve-zetét, a rendező szándékát, a színház működésének megismerését segítő programok. (…)

– Ismeretátadó: elsődlegesen a NAT-hoz kapcsolódó tananyagismeret átadását (pl. irodalom) vagy egyéb ismeret átadását célzó programok. Megítélésünk szerint a rendhagyó irodalomóra mint pedagógiai cél értelmezhető: ezen prog-ramok az irodalom tananyagához kapcsolódnak. (…)

– Prevenciós: a függőség és a szerhasználat megelőzésére, pszichológiai vagy pszichiátriai problémák kezelésére vagy baleset- és bűnmegelőzésre szakoso-dott programok. (…)

– Készségfejlesztő: különféle kompetenciákat, készségeket (pl. kommunikáció, idegen nyelv, kreativitás, mozgás, nonverbalitás, kézügyesség stb.) fejlesztő programok.” (2013: 361)

A színházi nevelési programok készítői nem mindig határozzák meg maguk számá-ra tudatosan a pedagógiai célt, illetve sok esetben az itt felsoroltnál sokkal szűkebb fókuszt határoznak meg maguknak. De egyértelműen ezek a főbb irányok, a peda-gógusok számára pedig mérlegelendő az, hogy mi az, amiben egy színházi program többet tud kínálni annál, amit iskolai szituációban egy egyedül dolgozó tanár meg tud valósítani, hiszen ez jelentheti a fő érvet az ilyen programok mellett.