A 21. századi vizuális nevelés új paradigmái
2. A vizuális neveléstől a kulturális nyelvgyakorlásig: 21. századi pedagógiai paradigmák a nemzetközi rajzpedagógiában
2.4. Vissza a képességfejlesztéshez?
A tantárgy jövőjét alapvetően befolyásoló kérdés, vajon a rajztanár az esztéta, a kul-turális antropológus vagy a képességkutató és -fejlesztő pedagógus szerepében találja-e meg új, 21. századi önmagát? Amint a fejezet első felében láthattuk, a rajz(olás)tanítás elsődleges célja a tantárgy működésének első évtizedeiben minde-nütt, és később is (például a kelet-európai régióban) a technikai készségek fejlesztése volt. Ez a tematika a nonfiguratív irányzatok megjelenésével, a múlt század ötvenes
éveiben megkérdőjelezhetővé vált, majd a konceptuális stílusok (Fluxus, pop art, concept art) lelkes közönsége végérvényesen szakított azzal az elvárással, hogy a képzőművészet a világ mesteri leképezése legyen.
Ha egy rajztanterv legfőbb célja a fejlesztés, a vizuális képességek kutatása alapvető fontosságú. Ha viszont az önkifejezés, az egyéni világkép létrehozása a cél az osztályteremben, a tesztek és értékelő feladatok tiltólistára kerülnek. Ez a folyamat jól nyomon követhető a rajztanítás nemzetközi folyóiratainak elnevezésében. Az 1940-es évek óta működők címei: Rajztanítási Tanulmányok (Studies in Art Educa-tion), Vizuális Művészeti Kutatások(Visual Arts Research), A Művészettel Nevelés Nemzetközi Folyóirata (International Journal of Education through Art) és Rajz- és Designoktatás (Journal of Art and Design Education). A 21. században alapított két angol nyelvű, nemzetközi rajzpedagógiai folyóiratot viszont Művészetalapú Kuta-tásnak (Arts Based Research) és Vizuális Vizsgálatoknak (Visual Inquiry) hívják.
Az Egyesült Államokban, amely a vizuális képességek kutatásában a 19. század vége óta élen járt (vö. a jelentős amerikai rajzpedagógiai kutatási projektekről:
Madeja 2013), az 1980-as években az angol nyelven megjelenő tanulmányok túlnyo-mó része egy túlnyo-módszer hatékonyságát vagy egy vizuális képességelem fejlődését tár-ta fel. Ma ennél sokkal gyakoribbak a saját művekkel illusztrált önéletrajzi narratí-vák, a társadalmi konfliktusokat feldolgozó projektek vagy a kortárs művészeti irányzatokra reflektáló, esztéta szerepben megjelenő rajzpedagógusok írásai, bár időről időre megjelennek az egy vizuális képességterületet mélyen elemző, empiri-kus kutatásokon alapuló áttekintések is (pl. Newcombe–Huttenlocher 2003).
A képességkutatás központja azonban, úgy tűnik, jelenleg a német nyelvterületen van. Német nyelvűek a gyermekrajzfejlődés lélektani és pedagógiai vizsgálatait szintetizáló új fejlődésleírások, mint például Walter Schrader beszédes című műve:
A lélekkel teli gyermekrajz (Schrader 2003). A mintegy ötezer alkotás vizsgálatán alapuló, a 2–12 évesek vizuális nyelvi fejlődésére koncentráló munka érdekessége, hogy az életkori standardok mellett nagy teret szentel az életkorra jellemző kifeje-zési módtól való különbözőségek, egyéni sajátosságok feltárásának és magyaráza-tának. Német kutatók kezdték vizsgálni, hogyan hat a digitális kultúra a hagyomá-nyos ábrázolásra (Wiegelmann-Bals 2009). Német nyelven jelentek meg az elmúlt két évtized térszemlélettel kapcsolatos, nagymintás vizsgálatokra alapozva vég-zett, új eredményeket hozó rajzpedagógiai kutatásai is (Gaus-Hegner et al., 2009;
Glaser-Henzer et al. 2012). Német kezdeményezésre, mintegy harminc német, oszt-rák és svájci részvétellel, két-két holland és magyar és egy francia kutató közremű-ködésével itt működik például az Európai Vizuális Képességstruktúrát megalkotni kívánó, EnVIL kutatócsoport is. (A rövidítés a „nyelvi gettó” elkerülésére, a nem-zetközi kutatói közösséghez való tartozás jeleként angol elnevezést takar: Europe-an Network of Visual Literacy, azaz a Vizuális Írástudás Európai Közössége, vö.
EnVIL é. n.).
A vizuális nevelés módszertana tehát a jövőben is képességkutatások és esettanul-mányok, interjúk, műelemzések kvantitatív és kvalitatív módszereket egyaránt használó értékelési repertoárján alapul majd. Úgy tűnik, a fejezet első részében bemutatott 19–20. századi paradigmák máig működnek és hatnak. A mérnök tech-nokrata képi világa tovább él a géppel segített képalkotást támogató irányzatokban, amelyek a digitális eszközökkel végzett tervezést, modellezést és a virtuális térben végzett képalkotó munkát is tanítják. A képzett művész (pictor doctus) tudományos világszemlélete a kortárs integratív pedagógiában ismerhető fel, amely a művésze-tek és természettudományok közös gyökereire épít. A művész önkifejezési törekvé-sei valamennyi pedagógiai modell részei, hiszen napjaink képi „népművészete”
immár nem a fotó, hanem ennek mozgással, hanggal bővített digitális változatai: a filmszkeccs, a manipulált kép, a sorozatmű. A hazafi nacionalista indulatai jelen vannak a magyarság (tudományosan igazolt vagy csak vágyott) történelmi gyökere-it bemutató szemléltető eszközökben és a közkézen forgó jelképekben. A klasszikus művészeti elvek bemutatása mellett a kortárs vizuális kultúra kifejezésmódjaival megismertető, a képi nyelv változatos és változékony kifejezőeszközeit és nem ábrá-zolási konvenciókat tanító paradigma mára központi szerephez jutott. Egyetlen modell van, amely eddig még nem tért vissza: az 1950-es éveket jellemző, aktuálpo-litikai töltésű művészetpedagógia. A kortárs magyar vizuális nevelés multikulturális, a fiatalok képi világát integrálni igyekvő, innovatív és reménykeltően nyitott.
Szakirodalom
Babály Bernadett – Budai László – Kárpáti Andrea (2013): A térszemlélet fejlődésé-nek vizsgálata statikus és mozgó ábrás tesztekkel. Iskolakultúra 11. 6–19.
Balogh Jenő (1954): A rajztanítás elvi alapjai. Budapest: Tankönyvkiadó.
Balogh Jenő – Xantus Gyula (1969): A vizuális nevelés pedagógiája. Budapest: Tan-könyvkiadó.
Bergmann Judit (2013): Az 5 szimbólum rajzi feladatsor eredményességének vizsgálata. Az Országos Neveléstudományi Konferencia (Eger, 2013) Videó Archívuma. Eger: Eszterházy Károly Főiskola, https://www.youtube.com/
watch?v=rBC6ErgQRyg (2015. 04. 26.)
Beke László (1986): Műalkotások elemzése. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Bodóczky István (2002): A rajz, vizuális kultúra tantárgy helyzete és fejlesztési felada-tai. Budapest: Oktatáskutató Intézet. http://epa.oszk.hu/00000/00035/00065/2002-11-hk-Bodoczky-Rajz.html (2015. 03. 08.)
Bodóczky István (2003): A vizuális nevelés megújítása, új paradigmája. Új Pedagógiai Szemle 2003/7. 7–8. http://epa.oszk.hu/00000/00035/00073/2003-07-ta-Bodoczky-Vizualis.html (2015. 03. 08.)
Bodóczky István (2011): Kortárs művészet vagy populáris kultúra? Tani-Tani Info.
http://www.tani-tani.info/kortars_muveszet (2015. 03. 08.)
Boreczky Ágnes (2000): Kultúraazonos pedagógia – A differenciáláson innen és túl. Új Pedagógiai Szemle 2000/7. http://epa.oszk.hu/00000/00035/00040/2000-07-ta-Boreczky-Kulturaazonos.html (2015. 04. 26.)
Boreczky Ágnes (2009): A cigányokról – másképpen. Tanulmányok az emlékezetről, a családi szocializációról és a gyerekek kognitív fejlődéséről. Budapest: Gondolat Kiadó.
Buday Lajos (1957): A magyar rajzoktatás 100 éve (1800-1900). In: Lerner Károly (szerk.): A Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve I. Szeged: Szegedi Pedagógiai Főiskola. 63–79.
Csöregh Éva (1991): Rajzoktatásunk története. Eidos füzetek 5. Budapest: Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete.
Darras, Bernard (2013): From artistic and cultural education to the art of living.
Evaluation of the French situation. In: Kárpáti, Andrea – Gaul, Emil (szerk.): From Child Art to Visual Culture of Youth. New Models and Tools for Assessment of Learning and Creation in Art Education. Bristol: Intellect Publishers. 55–74.
Deszpot Gabriella (1992): A környezetkultúra oktatása Nagykovácsiban. In: Kárpáti Andrea (szerk.): A Leonardo Program – a vizuális nevelés öt modellje. Budapest:
Akadémiai Kiadó. 64–78.
Deszpot Gabriella (1998): Újkor I. (Munkafüzet a Művészet és élet tankönyvhöz.) Budapest: Helikon Kiadó.
Deszpot Gabriella (1999): Újkor II. (Munkafüzet a Művészet és élet tankönyvhöz.) Budapest: Helikon Kiadó.
Deszpot Gabriella (2005): A komplex művészeti nevelés alternatív módszerei a halmozottan hátrányos helyzetű cigány gyermekek fejlesztésében. Doktori értekezés. Kézirat. Budapest: ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola.
Duncum, Paul (2001): Visual Culture: Developments, Definitions, and Directions for Art Education. Studies in Art Education 42/ 2. 101–112.
Eisner, Elliot – Day, Michael. szerk. (2004): Handbook of Research and Policy in Arts Education. New Jersey: Lawrence Erlbaum Associates.
EnVIL = European Network of Visual Literacy (é. n.): http://envil.eu/ (2015. 03. 13.) Fineberg, Jonathan szerk. (1995): Kinderzeichnung und die Kunst des 20.
Jahrhunderts. München: Verlag Gerd Hatje.
Freedman, Kerry (2003): Teaching Visual Culture. New York: Teachers College Press.
Freedman, Kerry (2010): Rethinking creativity: a definition to support contemporary practices. Art Education 63/2. 8–15.
Freedman, Kerry – Hejnen, Emiel – Kallio-Tavin, Mira – Kárpáti, Andrea – Papp, László (2013): Visual Culture Networks for Learning: What and How Students Learn in Informal Visual Culture Groups. Studies in Art Education, 54/2. 103–115.
Gaul Emil (1992): Mi a környezetkultúra? In: Kárpáti Andrea (szerk.): A Leonardo Program – a vizuális nevelés öt modellje. Budapest: Akadémiai Kiadó. 52–60.
Gaul Emil (1993): Kézművesség kézikönyv. Budapest: Tölgyfa Kiadó.
Gaul Emil (1994): Egy tantárgy vajúdik – a magyar munkaoktatás ötven éve. Magyar Pedagógia 94/1–2. 37–51.
Gaul Emil (2001): A tervező - konstruáló képességek szerkezete és fejlődése 12–16 éves korban. PhD értekezés. Budapest: ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola.
Gaul Emil (2014): Fiatalok tárgyai. Nyíregyháza: Bessenyei Kiadó.
Gaul Emil – Kárpáti Andrea (2011): A vizuális képességrendszer: tartalom, fejlődés, értékelés. In: Csapó Benő – Zsolnai Anikó (szerk.): Kognitív és affektív fejlődési folyamatok diagnosztikus értékelésének lehetőségei az iskola kezdő szakaszában.
Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 41–82.
Gaul Emil – Kárpáti Andrea (2013): Kunstunterricht in Ungarn – eine zeitgenössische Perspektive. In: Bering, Kunibert – Hölscher, Stefan –Niehoff, Rolf, – Pauls, Karina (szerk.): Visual Learning: Positionen im internationalen Vergleich.
ARTIFICIUM. Schriften zur Kunst und Kunstvermittlung. Band 46. Oberhausen:
Athena Verlag. 201–220.
Gaul Emil – Köves Szilvia – Németh Márta szerk. (2007): 20 éves a tanárképzés 1986–2006. Budapest: Vizuális és Környezetkultúra Fejlesztéséért Alapítvány.
Gaul Emil – Havasi Tamás – Orosz Csaba (2015): Fiatalok digitális nyelve. Nyíregy-háza: Bessenyei Kiadó.
Gaus-Hegner, Elisabeth – Hellmüller, Andreas – Weber, Jan – Wagner, Ernst szerk. (2009): Raum erfahren – Raum gestalten. Architektur mit Kindern und Jugendlichen. Zürich: Athena Verlag Pestalozzianum.
Glaser-Henzer, Edith – Ludwig Diehl – Luitgard Diehl Ott – Georg Peez (2012):
Zeichnen: Wahrnehmen, Verarbeiten, Darstellen. Empirische Untersuchungen zur Ermittlung räumlich-visueller Kompetenzen im Kunstunterricht. München:
Kopaed Verlag.
Heffner Anna (é. n.) A látás világa. Budapest: Calibra Kiadó.
Kárpáti Andrea (1993): Elvek, eszmények, paradigmák a magyar rajztanításban a kezdetektől a hetvenes évekig. Magyar Pedagógia 93/1–2. 19–35. http://www.
magyarpedagogia.hu/document/Karpati._MP9312pdf (2015. 03. 13.)
Kárpáti Andrea (1995): Projekt rendszerű vizsga a vizuális nevelésben. Új Pedagógiai Szemle 1995/11. 18–28. http://www.magyarpedagogia.hu/document/
Karpati_MP9734.pdf (2015. 03. 08.)
Kárpáti Andrea (1998, 1999): Művészet és élet I.-II. Budapest: Helikon Kiadó.
Kárpáti Andrea (1998): Művészet és élet I. Budapest: Helikon Kiadó.
Kárpáti Andrea (1999): Művészet és élet II. Budapest: Helikon Kiadó.
Kárpáti Andrea (2005): A kamaszok vizuális nyelve. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Kárpáti Andrea (2011): Esztétikai nevelés az Új Képkorszakban: a gyermekrajzoktól a vizuális nyelvig. Magyar Tudomány 2011/9. 1058–1064. http://www.matud.iif.
hu/2011/09/05.htm (2015. 03. 08.)
Kárpáti Andrea (2013): „Gyermekrajz” a 21. században: egy új fejlődéselmélet felé. In: Molnár Gyöngyvér – Korom Erzsébet (szerk.): Az iskolai sikerességet befolyásoló kognitív és affektív tényezők értékelése. Budapest: Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó. 105–122.
Kárpáti Andrea (2014): Vizuális tanulás. In: Benedek András – Golnhofer Erzsébet (szerk.): Tanulmányok a neveléstudomány köréből: tanulás és környezete.
Budapest: Eötvös Kiadó. 193–215.
Kárpáti Andrea (2015): Gyermekrajz óvodás és kisiskolás korban. A nyomhagyástól a képi nyelvig. Nyitra: Konstantin Filozófus Egyetem.
Kárpáti Andrea – Papp László (2013). Vizuális tanuló közösségek. In: Benedek András – Tóth Péter (szerk.): Új kutatások a neveléstudományokban 2012. A munka és a nevelés világa a tudományban. Budapest: Eötvös Kiadó. 61–78.
Kárpáti Andrea – Gaul Emil (2013): The Hungarian Visual Skills Assessment Study.
In: Kárpáti Andrea – Gaul Emil (szerk.): From Child Art to Visual Language of Youth – New Models and Tools for Assessment of Learning and Creation in Art education. Bristol: Intellect Publishers. 75–100.
Kárpáti Andrea – Simon Tünde (2014): Symbolisation in child art – creation and interpretation of visual metaphors. In: Benedek, András – Nyíri, Kristóf (szerk.):
The Power of the Image. Emotion, Expression, Explanation. Frankfurt/M.: Peter Lang Verlag. 143–160.
Környeiné Gere Zsuzsa – Reegné Kuntler Teréz (1978): Tér–forma–szín. Budapest:
Tankönyvkiadó.
Környeiné Gere Zsuzsa (1985): Művészeti vizuális nevelés. Budapest:
Tankönyvkiadó.
Köves Szilvia (2009): A hazai rajzoktatás története (1777–1944) kortárs nevelési és művészeti irányzatok tükrében. PhD értekezés. Budapest: ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola. http://www.doktori.hu/index.php?menuid=193&vid=3332 (2015.
03. 08.)
L. Ritók Nóra (2005): Alkossunk együtt! Kooperatív módszertani kiadvány.
Budapest: SuliNova.
L. Ritók Nóra (2008): Projektpedagógia a hátrányos helyzetű tanulók oktatásában.
Budapest: Educatio Kht.
L. Ritók Nóra (2010): Kompetenciafejlesztés a művészetek eszközeivel. Nagyvárad:
Prológ Kiadó.
Madeja, Stanley (2013): The status of assessment in the visual arts in the United States. In: Kárpáti Andrea – Gaul Emil (szerk.): From Child Art to Visual Language of Youth. – New Models and Tools for Assessment of Learning and Creation in Art Education. Bristol: Intellect Publishers. 3–32.
Markovich, Dalya Yafa (2013): Mű-alkotás, identitásteremtés. In: Gaul Emil – Kárpáti Andrea – Pataky Gabriella – Illés Anikó (szerk.): A művészetoktatás terei. Tanulmányok a vizuális nevelés nemzetközi szakirodalmából. Budapest:
Magyar Rajzpedagógusok Országos Szövetsége. 75–80.
Mason, Rachel – Boughton, Douglas (1999): Beyond Multicultural Art Education.
Münster, New York: Waxmann Verlag.
Mészáros György (2014): Szubkultúrák és iskolai nevelés. Narratív, kritikai pedagógiai etnográfia. Budapest: Iskolakultúra – Gondolat Kiadó.
Nagy László (1905): Fejezetek a gyermekrajzok lélektanából. Budapest: Singer és Wolfner.
Newcombe, Nora S. –Huttenlocher, Janellen (2003): Making Space. The Development of Spatial Representation and Reasoning. Cambridge, Massachusetts – London, England: The MIT Press.
ÖKO-PACK Környezeti Nevelési program (é. n.): http://okopack.hu/hu/
nevelesiprogram (2015. 03. 08.)
Paál Ákos (1977): Gyermekrajzok esztétikai minőségei 6–12 éves korban. Magyar Pszichológiai Szemle XXXIV/5. 495–504.
Pataky Gabriella (2012): Vizuális képességek fejlődése 6–12 éves korban, a tárgykultúra tanításának területén. Budapest: ELTE Tanító és Óvóképző Kara.
Peternák Miklós (1989): Új képkorszak határán – a számítógépes grafika és animáció kezdetei. Budapest: Számalk.
Polhemus, Ted (2011): Fashion & Anti-fashion: Exploring adornment and dress from an anthropological perspective. London: Thames and Hutson.
Shirky, Clay (2010): Cognitive Surplus: Creativity and Generosity in a Connected Age. New York – London: Penguin Press.
Schrader, Walter (2000): Die sinnerfüllte Kinderzeichnung von innen begriffen.
Baltmansweiler: Schneider Verlag.
Steers, John (2009) ‘Creativity: Delusions, Reality, Opportunities and Challenges’.
International Journal of Art & Design Education 28/2. 126–138.
Stokrocki, Mary szerk. (2014): Explorations in Virtual Worlds: New Digital Multi-Literacy Investigations for Art Education. Reston: National Art Education Association.
Székácsné Vida Mária (1980): A művészeti nevelés hatásrendszere. Budapest:
Akadémiai Kiadó.
Tanterv 1868. = Tanterv a népiskolák számára 1868. Buda: Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium.
Tanterv 1925. = Tanterv és útmutatások az elemi és népiskola számára 1925.
Budapest: Magyar Királyi Vallás- és Közoktatási Minisztérium.
Tanterv 1962. = Tanterv és utasítás 1962. Rajz. Budapest: Művelődési Minisztérium és Tankönyvkiadó.
Tatai Erzsébet – Tatai Mária (1992): Kísérleti tanítás az általános iskola felső tagozatán. In: Kárpáti Andrea (szerk.): A Leonardo Program – a vizuális nevelés öt modellje. Budapest: Akadémiai Kiadó. 61–64.
Utasítás 1905. = Utasítás az elemi népiskola számára 1905. Budapest: Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium.
Wiegelmann-Bals, Annette (2009): Die Kinderzeichnung im Kontext der Neuen Medien. Oberhausen: ATHENA-Verlag.
Xantus Gyula (1960): Hazai rajzoktatásunk története különös tekintettel a munkakeretek rendszerének és összefüggéseinek alakulására. In: Faludi Szilárd (szerk.): Tantárgytörténeti tanulmányok. Budapest: Tankönyvkiadó. 367–499.