A komplex művészeti nevelés fogalomértelmezése különböző kutatási eszközökkel

A fejlesztési keretek és a pedagógiai koncepció kidolgozása érdekében – a kiinduló kérdéseinknek megfelelően – először értelmeznünk kellett a komplex művészeti nevelés fogalmát. A fogalomértelmezéshez többféle kvalitatív módszert alkalmaz-tunk. Először a komplex művészeti nevelés létező gyakorlatainak szakirodalmi feltárását végeztük el, majd a nyert információk alapján Delphi módszerrel kerestük a komplex művészeti nevelés lehetséges fejlesztő hatásait vagy sikerkritériumait, illetve a komplex művészeti nevelés fogalmának további árnyalására – például mód-szertani jellemzőinek részletezésére – a programba bevont pedagógusok komplex művészeti neveléssel kapcsolatos nézeteit fogalomtérkép segítségével vizsgáltuk.

2.3.1. Létező komplex művészeti gyakorlatok feltárása a szakirodalom alapján A komplex művészeti nevelés hazai és nemzetközi gyakorlatait széleskörűen próbál-tuk megvizsgálni. Kerestünk példákat az iskolarendszerben, illetve az azon kívül elhelyezkedő gyakorlatokra, figyeltük az adott programok komplexitásértelmezési fókuszait, illetve vizsgáltuk, hogy az adott program komplexitásra utaló elemei milyen szinten és milyen koherenciákkal jelennek meg.

A szakirodalom vizsgálata alapján összességében a komplex művészeti nevelési példák teoretikus irányait, azok komplexitás értelmezési fókuszai szerint három csoportba soroltuk (Skrapits 2014: 1). Az első csoportba tartozó programok a komp-lexitást összművészeti megnyilvánulásként kezelik, amelyeknek célja, hogy a művé-szeti ágak (pl. zene, képzőművészet, tánc, irodalom) különböző tevékenységeit az átjárhatóság és összekapcsolódás jellemezze. Bár az összművészet gondolata a romantikában gyökerezik, koherens, művészeti nevelési rendszerként a Bauhaus elveiként vált elfogadottá. E szemlélet a világ megismerését a különböző művészeti területek komplex kifejezési tevékenységein keresztül kognitív és hangsúlyosan affektív folyamatként értelmezi. E működésnek köszönhetően a különböző művé-szeti formák összetett kifejezési nyelvét a megismerési folyamat magasabb rendű formáinak, a gondolkodás és az alkotó képzelet eredményeképpen egy „gazdagabb”

üzenetként kódolhatjuk, illetve dekódolhatjuk. Amennyiben az e csoportba sorolha-tó komplex művészeti nevelési programok célját szűkebben értelmezzük, úgy ezek a programok mutatnak szorosabb kapcsolatot az esztétikai neveléssel, így az e cso-portba tartozó komplex programok állnak a legközelebb a művészeti tantárgyak tanórai esztétikai fejlesztési igényéhez. (Pallag 2014: 5)

A második fontos irány, amely a tanulás során a valóság megismerése érdekében a művészet és tudomány megismerési lehetőségeit és céljait együtt használja fel.

E szemlélet legfontosabb célja az objektív valóság keresése, ezen keresztül akár egy egységes világkép megteremtése, amelynek fontos útja a két különböző terület közötti összefüggések feltárása. A komplexitás elsősorban e területek metszeti, s így univerzálisnak mondható problémáira reflektál, célja a közös kapcsolódási pontok és analógiák megtalálása, ezzel együtt a világ holisztikus megismerésének több nézőpontú vizsgálata és problémamegoldáson alapuló megközelítése. E szemlélet a 20. század tudományos gondolkodásának új lehetőségeit hordozza magában, így oktatási hatása is jelentőssé vált. (Pallag 2014: 5)

Az említett két irány metszeteként a harmadik csoport a komplex eszközökkel tör-ténő fejlesztést helyezi fókuszba, így gyökere kifejezetten pedagógiai indíttatású.

Ezen elmélet középpontjában olyan összetett és valós problémákból eredeztethető tartalmakon alapuló kreatív tevékenység gyakorlása áll, amelynek legfőbb célja a világ megismerésére és megélésére alkalmas, nyitott, magával és másokkal harmó-niára törekvő személyiség fejlesztése. Ezt a szemléletet olyan koherens – iskolarend-szerben is működő modell értékű – pedagógiai rendszerek képviselik, amelyek a

komplexitást elsősorban eszközként használják, ugyanakkor komplex fejlesztési törekvésük pedagógiai koncepciójuknak, így pedagógiai módszereik felhasználásá-nak is a meghatározó célja. (Pallag 2014: 6)

Bármely teoretikus irány konkrét megvalósulási formáját is vizsgáljuk, közös elemük, hogy olyan törekvések jellemzik, amelyek az egység és egészlegesség

irá-nyába hatnak. A meglévő gyakorla-tok elemzésének fontos tanulsága te-hát, hogy amint a komplex rendszereknek alapvető tulajdonsága az, hogy a rendszer elemeiből egy új, önálló struktúrát alkotó egység jön létre, úgy a komplex művészeti fej-lesztésnek is fontos feltétele, hogy a sokféle, erős kölcsönhatásban álló fejlesztési tevékenység eredménye-képpen minőségileg új, a résztevé-kenységek önálló fejlesztési eredmé-nyeitől eltérő hatást fejtsen ki. (Pallag 2014: 6)

2.3.2. A Delphi-módszer, azaz a komplex művészeti nevelés fejlesztő hatásai A szakirodalom vizsgálatának eredményei egy újabb kvalitatív kutatási technika, az úgynevezett Delphi-módszer alkalmazását segítették, ami a komplex művészeti nevelés lehetséges fejlesztő hatásának vagy sikerkritériumainak feltérképezését tet-te lehetővé.

A Delphi többciklusos szakértői becslési módszerét először bizonyos várható válto-zások, jövőbeni folyamatok, történések előrejelzésére, kutatására alkalmazták, majd kipróbálták nagy bizonytalansággal bíró, összetett fogalmak vizsgálatára is. A Del-phi-vizsgálat folyamatának lényege az adott témában jártas szakemberek vélemé-nyének egymásra épülő, többlépcsős elemzése és összegzése, annak érdekében, hogy az adott kutatási problémával kapcsolatban minél szélesebb szakértői kör tudá-sán és véleményén alapuló konszenzusos álláspont jöjjön létre. A több körből álló, különböző eszközökkel történő véleménynyilvánítás lehetősége a módszer alkalma-zásának előnye. Míg a vizsgálat első körében befolyásmentes helyzetben, kérdőív segítségével fogalmazhatják meg az álláspontjukat a véleményezők, a folytatásban személyes szakértői megbeszélés keretében lehetőség van a vélemények megvitatá-sára annak érdekében, hogy valós megállapodáson alapuló végeredmény jöjjön létre a vizsgált problémával kapcsolatban.

Az adott vizsgálatban a Delphi többciklusos becslés első lépéseként a „public Delphi”

eljárást alkalmaztuk, azaz a komplex művészeti neveléshez kapcsolódó szélesebb 2. kép

Közösen készített „óriás” társasjátékot játszanak a gyerekek

érdekcsoportok véleményére is kíváncsiak voltunk (pl. szülők, tanulók). A vizsgálat első lépésében az online kérdőív kiinduló megállapításainak megfogalmazását a fel-tárt szakirodalom alapján végeztük el. A kérdőív négyfokú Likert-skála segítségével kereste a komplex művészeti neveléssel, annak fejlesztő hatásával kapcsolatos kijelen-tések valóságtartalmát. A kérdőív eredményei egy újabb, az alapvető kritériumcso-portokat árnyaltabban értelmező, nyílt kérdéseket is tartalmazó online kérdőív össze-állítását tették lehetővé, amelynek célcsoportja egy szűkebb szakmai csoport volt.

E második online kérdőív eredményei konkrét sikerkritériumok megfogalmazását segítették, amelyek végeredményben egy célzott szakértői csoport műhelymunkájá-nak vitaindításához biztosították a nyersanyagot. A fentiekből következik, hogy az első két kör eredményeinek elemzése nem önálló következtetések megállapítását szolgálta, hanem kizárólag a vizsgált kérdés sokrétű körüljárására, árnyalására, vég-eredményben az utolsó, szakértői megbeszélés megalapozására volt alkalmas (Pallag 2014: 8). Az utolsó körben felkért szakértői csoport munkájának végeredménye a tanórán kívüli komplex művészeti nevelés legfontosabb hatásának, azaz sikerkritériu-mainak megfogalmazása volt.

A Delphi-kutatás eredményei szerint a tanórán kívüli komplex művészeti nevelés akkor lehet sikeres, ha a művészet mint a fejlesztés eszköze van jelen a folyamatban, ha sokrétű fejlesztési lehetőségeit az önkifejezési formák gyakorlásán keresztül fejti ki, amelynek kommunikációs és mentális feladatai is vannak, így a teljes személyiségre fejti ki a hatását, és amelynek nemcsak az esztétikai érzékenység, hanem a kreativitás fejlesztése is fontos célja. Módszertani szempontból sikeres, ha játékos, gyakorlati tevékenységen alapul, képes az egyéni különbségek figyelembevételére, így a tanulási motiváció fokozására. A siker fontos feltétele továbbá, a szakmailag felkészült, nyitott, kellő innovációs hajlandósággal, belső motivációval bíró pedagógus személye.

2.3.3. Fogalomtérkép vizsgálat a komplex művészeti nevelés módszertani jellemzésére

A Delphi-módszer eredményeit a programfejlesztésben résztvevő pedagógusok körében végzett fogalomtérkép vizsgálat egészítette ki, amellyel egyrészt megerősí-teni vagy cáfolni próbáltuk a Delphi-módszer tapasztalatait, másrészt a komplex művészeti nevelés jellemzőinek domináns – módszertani szempontból is definiálha-tó – elemeit tudtuk meghatározni.

A fogalomtérkép módszerének a lényege, hogy egy adott fogalom asszociációs köré-be tartozó további fogalmak viszonyának, kapcsolódásainak vizuális megjelenítésé-vel többletinformációkhoz jutunk az eredetileg vizsgált fogalom jelentéséről. Ezt az a feltételezés támasztja alá, hogy a fogalmak árnyalt jelentését azok jelentéstani kap-csolódása vagy kontextusa tárja fel igazán, illetve hogy a textuálisan nehezebben megközelíthető struktúrák elemeinek és kapcsolatának vizuális megjelenítése segít-heti a gondolkodást az adott témával kapcsolatban.

A vizsgálatunkban az adott, központi fogalom természetesen a komplex művészeti nevelés fogalma volt. A résztvevők összegyűjtötték a komplex művészeti nevelés asz-szociációs körébe tartozó további fogalmakat, ezeket rendezték egymáshoz képest, jelölve viszonyaikat, kapcsolataikat, fontosságukat. Ennek megfelelően elemeztük az elkészült szöveges ábrákat a fogalmak és jelentéstani kapcsolataik, kategóriáik, asz-szociációs hatásköreik vagy csoportjaik, továbbá az összefüggések szemléltetése, például elrendezése, viszonyinak esetleges vizuális jelölése, központi vagy periféri-kus fogalmak megjelenése, illetve a legfontosabbnak tartott kulcsfogalmak alapján.

A pedagógusok számos, különböző további fogalommal írták körül a komplex mű-vészeti nevelés fogalmát, azaz jellemző a fogalmak sokfélesége, de gyakoriság, jelentéstani csoport és központi megjelenés alapján kiemelhetők az általánosként elfogadható legfontosabb jegyek. A legfontosabb jegyek között vannak a vélt fej-lesztési hatásra vonatkozó jellemzők, amelyek párhuzamot mutatnak a Delphi-vizs-gálat eredményeivel (pl. önkifejezés és kreativitás fejlesztése), és vannak olyan, a tevékenység módszertanát érintő jellemzők is, amelyek a komplex fejlesztés szem-pontjából kiemelt jelentőséggel bírnak (pl. játékosság, együttműködés, nyitottság).

A Delphi-módszer és a fogalomtér-kép-vizsgálat eredményei a komplex művészeti nevelés jellemzői és fej-lesztő hatása tekintetében összefüg-gést mutattak tehát, annak ellenére, hogy a két kutatási technika termé-szetéből következően mindkét eset-ben különbözött a komplex művésze-ti nevelés fogalom megközelítése.

Míg a Delphi-módszer a szakiroda-lom megállapításaira alapozva – egy zártabb fogalomhasználati körből ki-indulva – sokféle és viszonylag nagy-számú vélemények közös nevezője alapján, addig a fogalomháló vizsgálat egy szabad asszociációs körből kiindulva, a gyakorló pedagógusok által a fejlesztő folyamatot mikroszintjén értelmező, szemé-lyes aspektusából vizsgálja ugyanazt a kérdést. Ebből következően a két vizsgálat kontextusa ugyan különbözik, eredményeiben több közös vonás fedezhető fel.

A komplex művészeti nevelés jellemzésére és lehetséges sikeres iskolai megvalósí-tására vonatkozó kutatásaink eredményei tehát végeredményben egy olyan komplex művészeti nevelési program koncepcióját vetítik elénk, amelynek legfőbb célja egy inspiráló iskolai közeg biztosítása, amely a komplexitás eszközével teszi lehetővé a világot nyitottan szemlélő, önmagával és kapcsolataiban harmonikus személyiség fejlesztését, amelyet ugyanakkor a különböző művészi önkifejezési formák gyakor-lásával ér el.

3. kép

Talált tárgyak is jelentőséget nyernek a közös feladatmegoldás során