• Nem Talált Eredményt

A platóni szabadgondolkodás útján (2010–2012)

In document SZAKPEDADÓGIAI KÖRKÉP III. (Pldal 127-130)

Új színházi civilizáció

5. A platóni szabadgondolkodás útján (2010–2012)

5.1. Szabad Akadémia – Nyilvános előadássorozat minden korosztály számára

2010-ben induló Szabad Akadémia programsorozatunk az azt megelőző évek élmé-nyeiből született. Úgy gondoltuk, hogy mélyebbre kívánunk merülni a műveltségi tartalmakat illetően. Fontosnak tartottuk, hogy a művészeket és nézőket egyaránt érintő tanulási folyamat szereplői (Maladype és közönsége) között korszerű, új szín-házi műveltséget felmutató gondolati szintézis jöjjön létre egy kialakulóban levő új színházi civilizáció alapjait erősítve. Ugyanakkor meg kívántuk tartani azt a széles korosztályi merítést, mely az Übü király nyílt próbáin olyan kitűnően működött, mivel egyenrangú, partneri szemléletével és helyzeteivel elősegítette a valódi koope-rációt a különféle generációk között, ezért társadalmi integrációs szerepet tölthetett be a még „útjukat kereső” kamasz és a fiatalkorú résztvevői számára. Ekkor már évek óta dolgoztunk beavató programjainkon az ELTE német, orosz és francia szakos diákjaival, tanáraival. A közös munka és az Übü király műhelymunkájának tapasztalatai generálták számunkra azt a gondolatot, hogy szorosabbra fűzzük kap-csolatunkat a színház és a német nyelv és irodalom „szakemberei” között, a kooperatív műhelymunka során összeadjuk speciális tudásunkat, tervszerű és rend-szeres innovatív kutató- és alkotómunka közben új összefüggéseket keressünk.

Az akkor készülő új produkciónk, Schiller Don Carlosának próbaidőszaka jó lehe-tőséget adott minderre. A műhelymunka résztvevői – egyetemi hallgatók, tanárok és a színház művészei – integrálhatták sajátos tudásukat a készülő produkció szöveté-be, új, szokatlan aspektusból kiindulva szerezhettek új ismereteket, így gazdagíthat-ták meglevő tudásukat, elősegítve ezzel ismereteiknek és tapasztalataiknak újraren-deződését.

6. Új színházi civilizáció (2012-től)

6.1. A Carlos-ügy

Több éve sikerrel működő színházi nevelési programjaink benyomásaiból arra a következtetésre jutottunk, hogy minden programunkban erőteljesen körvonalazódó tapasztalat a közös munkában résztvevők kifejező kommunikációjának, helyes fogalmazási képességének és vitakultúrájának gyengesége. Ezért egy olyan többfá-zisú programsorozatot indítottunk útjára, mely végső formáját terveink szerint 2014 májusában egy nyilvános per/tárgyalás keretében nyeri majd el. A társulat 2010-ben, a miskolci Tudásgyár keretein belül szervezett színháznevelési tábor és workshop tapasztalataiból kiindulva kezdett el hasonló rendszerben gondolkozni. Az egyedi színházi vállalkozás alapja Schiller Don Carlos című műve, melynek főszereplője esélyt kap ügyének rekonstruálására, újratárgyalására. Egy olyan társadalomban,

melynek tagjai egyre inkább képtelenek nyitottan, aktívan, észérvekkel kommuni-kálni, fontos beszélnünk ennek következményeiről és hiányáról. A Carlos-ügy alka-lom lehet mindannyiunk számára, hogy újrafogalmazzuk gondolatainkat, hogy ki tudjuk fejezni önmagunkat, hogy érvekkel és ellenérvekkel – felnőtt társadalom polgáraihoz méltóan – vitakultúránkat pallérozhassuk, kommunikációnkat fejleszt-hessük. A Carlos-ügy programja ezt az utat, ezt az önbecsülési, önkifejezési és fo-galmazási folyamatot tudta elindítani azzal a fejlődő generációval együtt (14–18 év), akinek saját értékeivel és lehetőségeivel most kell tisztába kerülnie, hogy később valódi, igaz és saját döntéseket tudjon hozni, mely egy nyitott, valódi párbeszédeket generáló társadalom egészére hatással lehetnek.

6.2. A Maladype komplex színházi nevelési programsorozatának további állomásai

2012–2014:

Felolvasó színház, Janisch Attila filmrendező, érdemes művész, egyetemi tanár filmművészeti előadássorozata

Szem/Fény/Vesztés – Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész képzőművészeti előadássorozata

2014-től:

Numera!

– Kamarakoncertek – Felolvasószínház

6.3. A Kravcsenko-ügy (2014-től)

Néhány évvel ezelőtt újból intellektuális viták tárgyává lett a világ jó néhány pontján az ún. „Kravcsenko-ügy”, miután 2009-ben megjelent John Fleming ideológiatörté-neti bestsellere, az Antikommunista kiáltvány: négy könyv, amelyik meghatározta a hidegháborút, s miután 2008-ban egy lengyel kiadó – elsőként a volt kommunista blokk országai közül – jelentős sajtóvisszhang mellett közreadta Kravcsenko vádirat-tal felérő önéletrajzát. Magyarországot azonban elkerülték ezek a viták – igaz, maga a könyv is. Mai aktualitásának oka viszont, ha úgy tetszik, épp ez a hiány: a Krav-csenko-ügy elfeledése, elhallgatása, zárójelbe tétele azt jelzi, hogy nem néztünk szembe teljes mélységében a II. világháború után kialakult történelmi helyzetünk azon a kérdéseivel, amelyeket az 1946-os mű annak idején direkt módon felvetett, a szerző sorsa pedig a maga tragikus fordulataival áttételesen, de nagyon világosan és kegyetlen egyértelműséggel megjelenít. Viktor Kravcsenkót 1942-ben nevezik ki az Oroszországi Népbiztosság Hadseregellátási Főigazgatósága vezetőjének, ahol vég-képp szembesül az általános terrorra épülő rezsim működési mechanizmusával. 1943 júniusában küldik az Egyesült Államokba, a szovjet fegyverszállítási és vásárlási

bizottság tagjaként. 1944 áprilisában elhagyja a szovjet missziót, és „az amerikai közvélemény védelmére” bízza magát. Ezt az élettörténetet írja meg Kravcsenko az Én a szabadságot választottam című könyvben. Kravcsenko világsikerű könyve Ma-gyarországon először a kizárólagos jogok birtokában, a Maladype Színház Közhasz-nú Egyesület kiadásában, Konok Péter fordításában jelenik meg. A kötetből színpadi adaptáció készül, amely felolvasószínházi programsorozatunkban kap helyet, később Balázs Zoltán előadásában „egyszemélyes kiáltvány”-ként új bemutatónkként jelenik meg. A fentiekre épül a Maladype 2014-től induló színházi nevelési programja.

A Kravcsenko-ügy többfázisú projekt, végső formáját 2016 februárjában Kravcsenko

1948-as franciaországi perének nyilvános újratárgyalásában nyeri el. A per alapja Viktor Kravcsenko Én a szabadságot választottam című könyve. A könyvre és a perre épülő projekt az I., előkészítő fázisába, a színházi előadás nyitott próbafolya-matába a felkért szakértőket (bírók, ügyészek, ügyvédek, történészek, irodalomtörté-nészek, szociológusok) és pedagógusokat partnerként integrálja. Itt adja át a művé-szeti vezető a dekonstrukciós folyamatokra épülő, sajátos, analitikus módszert (reflektív attitűdöt kondicionáló gyakorlatokat és módszertani eljárásokat). A II., be-avató fázisban a pedagógusokkal és szakértőkkel már előkészített projektet az előa-dás megtekintése által megnyitjuk a diákok számára, akikben mini tárgyalások részt-vevőiként (bíró, ügyész, ügyvéd, alperes, felperes) fokozatosan, közösen alakítjuk ki a különböző igazságokat ütköztető felismeréseket. A III., értékelő fázisban a stáb egyéni interjúkkal, fókuszcsoportos és kérdőíves technikákkal elemzi és dolgozza fel a projekt eredményeit. Az eredményeket felhasználva, a konklúziókat levonva és be-építve a projekt következő, IV., kiteljesedő ütemébe, a tárgyalások a demokratikus állampolgári jogok terén elszenvedett sérelmek intenzív vizsgálatára koncentrálnak.

Az V. fázisban az összes intézmény, pedagógus, szakember és vidéki iskolák részvé-telével három egymást követő napon tárgyaljuk újra Kravcsenko perét. A projekt al-kalmat teremt mindannyiunk számára, hogy megfogalmazzuk gondolatainkat, hogy ki tudjuk fejezni önmagunkat, hogy érvekkel és ellenérvekkel – felnőtt társadalom polgáraihoz méltóan – vitakultúránkat pallérozhassuk, kommunikációnkat fejleszt-hessük. Később a pedagógusok önállóan tudják alkalmazni és továbbfejleszteni, és a nevelés során tanítványaikat segíthetik a részrehajlás és előítélet felismerésére és azo-nosítására, az információ és érzelmi reakció összekapcsolására, az események és kö-vetkezmények kulturális és társadalmi környezettől való függetlenítésére.

6.4. Az Aranybogár-módszer (2014-től)

Balázs Zoltán színművész, rendező, a Maladype Színház társulatvezetőjének kreatív kommunikációs, analitikai tréningje pedagógusok, tanárok, tanítók, drámapedagó-gusok számára. Az Aranybogár maga a tudás. Az Aranybogár-módszer elnevezését Edgar Allan Poe ihlette, akinek főhősei tudásalapú elemző és értékelő készségeikre építve jutnak el céljuk eléréséhez.

Különös tapasztalat, hogy bizonyos alapvető szabályok, melyek rendezni és alakítani próbálják egy egyén vagy egy csapat életét, akkor válnak igazán izgalmassá, ha bár-mikor felülírhatja őket a bizonytalan és a véletlen. Így azonban konvencióink által támogatott biztonságérzetünket és nyugalmunkat jól megszervezett világunk akár el is elveszítheti. Miért nyitunk teret mégis a külvilág által felkínált véletlennek és bi-zonytalannak? Talán, mert van valami, ami képes megsokszorozni azt a hatékonyságot, amit a kockázat és a kihívás vállalása tartogat számunkra: a játék. A tudásbázis alapú kockázatos, kihívásokkal teli, de egyben teremtő játék, amely a tudatos kapcsolatépí-tés és kapcsolatfejleszkapcsolatépí-tés új alternatíváit kínálja, és amelynek a hagyományos gyakor-latoktól eltérő új törvényei és szabályai vannak. Ez a tudásbázisra épülő elemző és értékelő szemlélet az alapja rendhagyó kommunikációs tréningünknek, melynek el-méleti és gyakorlati lényegét a Maladype Színház színházról és közönségkapcsolatá-ról alkotott látásmódjára alapozott, színészeinkkel és közönségünkkel több éve kifej-lesztett egyéni módszerünk adja.

Módszerünkkel a tréning során azokat a váratlan helyzeteket, ismeretlen területeket és szituációkat fedezzük fel, ahol mindennapjaink megszokott ok-okozati összefüg-gései és rendszerei már nem működnek, ahol az új viszonylatokat új struktúrák jelentik, és ahol a figyelem, az ügyesség, a rögtönzés képessége, valamint a kreati-vitás és a változó szabályok egyaránt alakíthatják kommunikációs lehetőségeinket.

A játék izgalma akkor fokozható a végletekig, ha két, vagy több ember figyelme, akarata egybejátszik, vagy versenyez egymással. Ennek a kiélezett versenynek a kereteit különböző logikai, stratégiai, kooperációs és kommunikációs egyéni és csa-patjátékok adják, melyek mind a közösség, mind az egyén számára szokatlan játék-helyzeteket teremtenek. A szituációk eredendő feszültségét és spontán dinamikáját tovább növelve a résztvevők között tágabbra nyithatjuk az asszociációs teret, és ki-fejleszthetjük azokat a gyors reakció- és megoldóképességeket, elemző, értékelő és kombinációs készségeket, valamint helyzetfelismerő és helyzetkezelő tudást, amely-nek birtokában a kommunikációról alkotott fogalmaink új jelentéstartalmakat kap-hatnak. A pillanat és a környezet változásaira azonnal reagáló kapcsolatteremtési gyakorlatokkal alkalmat teremthetünk gondolataink megfogalmazására, önmagunk pontos kifejezésére, vitakultúránk pallérozására és asszertív kommunikációs tech-nikánk fejlesztésére. A kreatív tréningen résztvevők módszerünk segítségével tisz-tába kerülhetnek saját képességeikkel és lehetőségeikkel, hogy egyénként, illetve összetartó közösségként még inkább alkalmasabbá váljanak az általuk képviselt értékrend és szellemiség felelősségteljes és hiteles tolmácsolására.

In document SZAKPEDADÓGIAI KÖRKÉP III. (Pldal 127-130)