Struktúra, hierarchia, rugalmasság

A megalakulás óta a szervezet felépítése a növekedés, profilbővülés és a törvényi szabályozásnak megfelelés következtében számos változáson ment át. Az eleinte egy épületben működő, családias kis közösség jelenleg három épületben dolgozik a fenntartó házaspár és – a jelen tanévtől – egy szakmai vezető irányítása alatt. Egyetlen kolléga dolgozik még jelenleg is az óvodában a kezdő pedagógusi csapatból, aki többször is reflektált az interjú során arra, hogy a növekedést lassan követte a szervezeti felépítmény újragondolása és újraszervezése, ami számos konfliktus forrásává vált.

„Ahogy nő egy intézmény, úgy kezd az egész így egy kicsit felhígulni… és amikor a felsővezetés nem akarja átlátni, hogy itt más koncepció kellene, vagy hozzáállás, vagy valami… hanem ő nagyon ragaszkodik az eredeti kezdő dolgokhoz – ekkor kezdődtek el így a konfliktusok, illetve a félreértések…” (részlet az egyéni interjúból).

Az interjúk rögzítésének tanévétől jelentős változás történt az intézmény jogi státuszában, óvodává vált, így már más törvényi szabályozásnak kell megfelelnie. Ennek egyik következményeként felvettek egy óvodavezetőt, melynek révén egy fővel kibővült a menedzsment, illetve még egy csoporton kívüli pedagógus segíti a szakmai és gyakorlati

161

munkát. Az interjúkból úgy tűnt, az új vezetőségi tag kevésbé szakmai vezetőként működik, inkább adminisztratív feladatai vannak.

„Részt vesz (a csoportokban), mert részt kell vennie, ő is helyettesít, ha szükség van rá, de leginkább a papírmunkákat végzi. Abban a funkciójában, mint vezető vagy pedagógiai irányító, szakmai hozzáértő – nem igazán tud részt venni. És ez már egy régi probléma, mert sokszor szóba került már, hogy igenis kell, aki egy kicsit összefogja ezt az egészet, aki a lányoknak segít, és akkor mindig beindult egy-egy évben valami, és azért… én voltam már minden mindenhol, és volt is egy év, amikor így kezdett nagyon jól kialakulni ez az egész, és aztán elvitte – hogy egy szakmailag egységes és megalapozott működés jöhetett volna létre – elvitte a business-irány, az, hogy növekedjünk és minél több és nagyobb legyen…” (részlet az egyéni interjúból).

Kommunikáció

A válaszadók 78%-a gondolta úgy, hogy a kommunikációs csatornák nem működnek megfelelően az intézményben, és a válaszadók 67%-a válaszolt úgy, hogy nem jut el hozzá a munkájához szükséges információ. Az interjúkból kiderült, hogy az év során megtartott nagy, közös megbeszélések (egy év elején, a többi a szombati munkanapokon) magyar nyelven folynak, melyeken valaki tolmácsol a külföldi kollégáknak, de ezzel a módszerrel sokszor nehézkes minden információ átadása. Ezen kívül a szervezet minden tagja részese egy közös Facebook-csoportnak, ahol a vezető közölni tudja a szükséges információkat – ez korábban magyar nyelven működött, de az utóbbi időben már angol üzeneteket továbbít.

„A meetingeken szokott lenni ez a legnagyobb probléma, hogy amikor meeting van, akkor majdhogynem elfelejtődik az, hogy itt külföldiek is vannak… és ez mindig egy konfliktusforrás volt, még akkor is, ha elkezdődik egy fordítás. Mert hogyha kicsit forróbb lesz a hangulat, vagy olyan témákba keveredünk bele, amiből egy vita alakul ki, akkor a fordító is szeretne belekerülni ebbe, és akkor nincs meg, hogy ez az információ teljesen átkerülne. Nincs az sem, hogy akkor megkapják írásos formában végül, vagy ilyesmi. Akármilyen próbálkozás elkezdődött, mindig kudarcba fulladt” (részlet az egyéni interjúból).

Az információhoz jutás nehézsége új jelenség, ami a vezetői iroda külön épületbe költözésének következménye, mert amíg a vezetőség egyik tagja az épületben tartózkodott, természetes volt az informális információcsere, bárki bemehetett az irodába tájékozódni.

A szülők bevonása

162

A válaszadók fele szerint a szülők véleménye, érdekei meghatározó szerepet játszanak a döntésekben. Az interjúk is alátámasztották ezt az eredményt, melyek szerint az óvoda magánintézményként maximálisan törekszik a szülők teljes elégedettségére, amit nem ellensúlyoz megfelelően olyan szabályrendszer, melyre vitás kérdésben hivatkozni tudnának.

„Mindenbe beleszólása van a szülőnek igazából… azért mondtam az előbb, hogy a business-jelleg itt nyilvánul meg… és ez nyíltan ki is van nyilatkoztatva, hogy: mindent a szülőkért. A szülő odajöhet hozzád az egyik nap ezzel a kéréssel, a másik nap azzal a kéréssel… és legfeljebb úgy tudod ezt egy picit kompenzálni, hogyha kialakul egy kapcsolat közted és a szülő között, és a szülők meg vannak elégedve. De ez így is van eladva. Ez nagyon megnehezíti… És ők ki is használják ezt a pozíciót, hogy én fizetek, te pedig azt csinálod, amit kérek” (részlet az egyéni interjúból).

A pedagógusok szerint a szülőkkel kialakított jó kapcsolat, a pedagógusok iránti bizalom a legjobb ellenszer a túlzott szülői elvárásokkal szemben, ez tudja enyhíteni a munkának a

„pénzért kapott szolgáltatás” jellegét. Az óvoda növekedésével a vezető számára is egyre sürgetőbbé vált a szülőkre vonatkozó szabályrendszer betartatásának igénye, és fokozatosan bevezettek néhány szigorítást, mint például a záróra után fizetendő díjat, amit egy ujjlenyomatrendszerrel működő kapuzár rögzít, vagy a reggeli étkezés biztosításának időkorlátját – ami a pedagógusok szerint sokat segített.

Leginkább műsorok alkalmával nyílik lehetősége a szülőknek részt venni az óvoda mindennapi életében: például karácsonykor, Anyák napján, Nagyszülők napján. Az adatfelvétel évében újításként minden csoportban szülő-gyerek közös foglalkozást is tartanak majd karácsonykor. A szülők tájékoztatása az óvoda mindennapi ügyeiről két csatornán keresztül történhet: a pedagógusok személyesen közlik a fontos tudnivalókat a gyermek érkezésekor és távozásakor vagy a vezetőség küld elektronikus formában híreket a szülőknek. Az új adatkezelési törvény következményeként az adatfelvétel évétől nem engedélyezett a pedagógusoknak közvetlenül e-mailt vagy üzenetet küldeni a szülőknek, ami a nevelők szerint akadályokat gördít a tényleges információáramlás útjába. Tervezés alatt áll egy közös online felület kialakítása, ahová a pedagógusok és a szülők is kóddal léphetnek be, ami kizárólag a saját gyermekükre vonatkozó információk elérésére lesz alkalmas.

A szülői kívánság prioritására példa a nyári beszoktatás lehetősége, ami nagy terhet ró a pedagógusra, a gyerekre és a csoportra egyaránt. Az óvoda folyamatos nyári nyitavatartását kihasználva sok leendő kiscsoportost elkezdenek beszoktatni júliusban, majd elmennek nyaralni, és újrakezdik augusztusban, ami a gyerekeknek is nagy megpróbáltatást jelent.

163 Döntéshozatal

A válaszadók 63%-a érezte úgy, hogy a vezetés nem kéri ki a véleményét a döntések előtt, és meglehetősen szórt válasz érkezett arra vonatkozóan, hogy a döntések azok a szinten vannak-e mvannak-egoldva, ahol vannak-elérhvannak-ető a szükségvannak-es információ – vannak-ez a 15. ábrán látható (33% válaszolt nemmel, és ugyanennyien igennel).

15. ábra: (41. item) A döntések általában azon a szinten születnek, ahol hozzáférhető a szükséges információ. (Decisions are usually made at the level where the best information

is available.)

Az interjúk alanyai teljes szabadságról számoltak be a csoporton belüli munkavégzés tekintetében, melyhez az egyéni támogatást általában meg is kapják a vezetőktől. Az interjúalanyok elfogadják a helyzetet, hogy a pedagógiai szabadság némi elszigetelődéssel is együtt jár annak következtében, hogy nem terveznek együtt, nem dolgoznak össze a többi csoportban dolgozó pedagógussal:

„Nem is baj, hogy így van… Én úgy vagyok vele, hogy lezárjuk a csoportot, és akkor mindenki a saját csoportjában működjön” (részlet a csoportos interjúból).

Az intézményi szintű döntések azonban általában instrukciók formájában érkeznek a pedagógusokhoz, és a közös, nagy megbeszéléseken nincs igazán lehetőség alulról jövő kezdeményezések felvetésére. A fiatal és újonnan belépő kollégák nem mernek kezdeményezésekkel előállni a teljes nevelőtestület előtt – nem látnak rá példát, és nincsenek igazán ösztönözve sem rá –, a tapasztaltabbak pedig ugyanezért nem találnak partnert a felvetéseikhez.

A szervezet rugalmasságát nem egyformán ítélik meg a tagok: 33% úgy gondolja, hogy nehéz változásokat elérni, 44% szerint rugalmasan megváltoztathatóak a dolgok, és éppilyen

164

erősen megoszlanak a vélemények arra vonatkozóan is, hogy mennyire fogadja nyitottan a közösség az új javaslatokat – függetlenül attól, hogy a pedagógusok vagy a vezetők vetik-e fel őket.