Interkulturalitás – szervezeti és egyéni szint

A kérdőív válaszai szerint a különböző kultúrák egyértelműen nagy megbecsülésnek örvendenek az intézményben – 97% jelölte meg a négyes és ötös választ. A válaszadók 94%-a szerint a közösség szívesen fogadja a külföldről érkező pedagógusokat, és a többség szerint nem okoz feszültséget a sokszínű kulturális háttér (94%). Szervezeti szinten azonban nincsen interkulturális témájú képzés vagy a beilleszkedést segítő protokoll – az egyes részlegeket vezető pedagógusok feladata erről gondoskodni. Ezzel harmóniát mutat az a tény is, hogy a válaszadók 75%-a szerint az interkulturális kompetenciákat könnyen meg tudják tanulni egymástól a kollégák.

A külföldi gyerekek között a kínai és az indiai közösség képviselteti magát a legnagyobb létszámban. Ha valamilyen nagy esemény vagy ünnep van a családban, vagy az ő kultúrájukban, akkor arra ösztönzik a szülőket, hogy beszéljenek erről a gyermekük csoportjában, hozzanak ezzel kapcsolatban képeket, ételeket vagy bármi kapcsolódó érdekességet, amit megoszthatnak a gyerekekkel.

„A nagyobb ünnepek esetén, mint például a Diwali vagy a Hanukkah, megkérjük őket, hogy csináljanak egy mini és egy nagy változatot is: egyet a csoportban, egyet az egész ovinak (persze a megfelelő korcsoportoknak). De a kínaiak például félénkebbek, és nem akarnak szerepelni, ők behozzák a dekorációt, az édességeket meg mindenfélét például a kínai újévre, és azután az ovi szervezi meg a többit” (részlet az óvodavezetői interjúból).

Nagyon megoszlottak a vélemények arra vonatkozóan, hogy a pedagógusok a saját kultúrájukhoz tartozó kollégákkal alakítanak-e ki szorosabb viszonyt, ami a 11. ábrán is látható:

114

11. ábra: (27. item) A pedagógusok ebben az óvodában többnyire a származási országuk alapján alkotnak csoportokat. (Educators in this school form groups usually based on their

nationalities.)

Az interjúk is megerősítették, hogy előfordul a kisebb, zárt(abb) csoportok kialakulása a közösségben, ami különböző okokra vezethető vissza. A konyhán dolgozó hét keletről érkezett muszlim hölgy nem beszél jól angolul, azonkívül azonos munkakörük és időbeosztásuk következtében is leginkább egymás társaságát keresik. Az újonnan érkező külföldiek számára a vezető közös albérletet biztosít, melynek következtében ők több időt töltenek együtt.

Ezenkívül a magyarok és a külföldiek eltérő élethelyzete, családi állapota, kora is hozzájárul a csoportok kialakulásához:

„Együtt laknak, és akkor ők több időt töltenek együtt… Vagy eljárnak együtt munkaidő után – inkább a külföldiek és esetleg egy magyar van velük… A kulturális dolgok miatt is van klikkesedés: ha valaki magyar és itt lakik vagy külföldi és nincs itt családja, más dolgokat csinál, más a felfogásuk… Nagyon természetes csapódás, másik korszakában van az életük, más az érdeklődésük. Nálunk is a hatból majdnem négyen együtt vannak, a külföldiek. Életkori sajátosság is, együtt laknak, más az életvitelük…” (részletek az óvodapedagógussal készült interjúból).

Interkulturális jellegű kihívást elsősorban a szülőkkel kapcsolatban említettek meg a válaszadók, a gyerekek vonatkozásában főként a nyelvi akadály merült fel. Előkerült néhány kulturális sajátosság is, mint például az ételek vagy a nemi szerepekkel, fegyelmezéssel kapcsolatos kulturális meghatározottság. Ezekre példák a 17. táblázatban olvashatóak.

17. táblázat: (85. item) A legnagyobb interkulturális kihívást ebben az óvodában az jelentette, amikor… (My biggest intercultural challenge in this school has been when…)

A kategóriák és idézetek a válaszokból

115 Szülők – nyelvi akadály, eltérő nézetek, elvárások

„some of the kids and their family cannot understand me or things I tell them to do or not”

„the parents couldn't adjust to our school advices”

„I had to deal with Indian parenting methods (early years)”

„I had to make some parents understand that their cultural attitude to their child is harmful for the child”

„I could not make the 3 year old Indian boy's parents believe that it's OK if their son cannot read and write yet”

„parents don't speak English, so I cannot properly communicate with them”

Gyerekek – nyelvi akadály

„I had to help the kids understand what I want to tell them”

Kollégák, kulturális sajátosságok – nézetek, gasztronómia

„others have different beliefs about fundamental ideas like gender roles, respect, how to punish/discipline children etc.”

„there is soup for lunch but no pudding”

Az interjúban az óvodapedagógusok több példát is felsoroltak arra, hogy a kulturális különbségek milyen kellemetlen vagy furcsa helyzeteket eredményezhetnek, például az öltözködés terén: egyformán szokatlan látvány lehet néhány kolléga számára egy túlságosan rövid szoknya vagy egy muszlim csador.

„Vagy az öltözködés is: egyenruhát viselünk, egy blúzt és alulra valami feketét kell venni:

szoknyát vagy nadrágot. És van egy kolléganőm, akinek annyira rövid a szoknyája, hogy ha lehajol, mindene kilátszik… Van, akit ez megbotránkoztat például egy keleti embert, vagy például engem is megbotránkoztat. De ha a vezetőt nem zavarja, akkor jó nézegetést az apukáknak…”

„A konyhások mind keleti lányok, akik csadort viselnek – ami először nagyon fura volt, ha csak így vizuálisan kívülről látsz egy másik világot. Nekem először félelmetes volt, amikor még nem ismertem őket. De amikor megismered, akkor látod, hogy ő is ugyanolyan ember…

Viccelődtünk is, hogy mutassa meg a haját, és egyszer meg is mutatta… olyan szép volt. A gyerekek sosem kérdeztek rá.” (részletek az óvodapedagógusokkal készült interjúból).

Az egyik óvodapedagógus a tudatosabb kommunikációt hangsúlyozta a legnagyobb interkulturális kihívásként, és példát is említett arra, amikor ez olyan feszültséget okozott az intézményben, hogy a vezetőnek kellett közbeavatkoznia a megoldáshoz:

„A kommunikációdban tudatosabbnak kell lenni egy ilyen környezetben – a szülőkkel és a felnőttekkel inkább, a kollégákkal: nem vághatsz oda csak úgy valamit: előzékenyebbnek kell lenned, a testkontaktusban, a szemkontaktusban, mert lehet, hogy félreérti…””

„Némelyik pedagógusnak szörnyű a stílusa, amikor idejöttem, csak néztem, hogy ordibálnak át a kert másik felébe, és nagyon ironikusak is. De a gyerekek szeretik, ők annyi mindent meg tudnak szokni… Inkább a magyarokra jellemző… például jöttek új kollégák, külföldiek, és

116

panaszkodtak, hogy a magyarok nem kedvesek velük. És a vezető behívta az összes magyart, és jól leszidta őket, és megmondta nekik, hogy ha még egyszer meghallja, hogy valaki panaszkodik rájuk, akkor nagy bajok lesznek…” (részletek az óvodapedagógusokkal készült interjúból).

Szakmai kérdésekben is előkerülhet a kulturális különbség, a képzettség és az országok eltérő oktatási/nevelési hagyománya, erre példa az ebéd utáni alvás az óvodákban, ami a brit óvodai rendszerben nem kötelező, a magyarban viszont még a legnagyobb csoportokban is szigorúan veszik.

„Most nálunk éppen van egy ilyen probléma az alvással. A vezető nem akarja, hogy aludjanak.

Ez kulturális dolog is, hogy mi magyarok azt akarjuk, hogy aludjanak, mert úgy látjuk, hogy szükségük van rá: három-négy évesek, még ha nem is alszik el teljesen, pihenjen félórát. A külföldiek meg azt mondják: Jaj, nem kell, inkább játsszon, az alvás időpocsékolás… Én nem így látom. Vagyunk hatan, ebből három magyar, három külföldi, és az én amerikai kolléganőm is mindig mondja, hogy ne aludjanak. Most két csoport alszik, és a harmadikban nem alszanak.

[…] De például elmentem szabadságra, és mire visszajöttem, majdnem az összes gyerekem nem aludt, mert a kolléganőm elkezdett velük beszélgetni meg játszani.” (részlet az egyik óvodapedagógussal készült interjúból).