Összegzés

A kutatási kérdések mentén haladva tehát a következőképpen összegezhetők a vizsgálat eredményei.

1. Milyen szervezeti kultúra jellemzi az intézményt Gruenert és Valentine (2006) tipológiája szerint?

Ezt az intézményt a gyűjtött adatok alapján kényelmes kultúra jellemzi (Gruenert és Valentine, 2006). Kellemes, barátságos légkörben, támogató vezető és nagy pedagógiai szabadság mellett dolgoznak a kollégák, de a pedagógusoknak okozott kényelmetlenségek elkerülése gátló tényezőt jelenthetnek az innovációk útjában. Az udvariasság prioritást jelent az őszinte kritika rovására, és a valódi együttműködést megakadályozza a kellemetlenségek elkerülésének igénye. A kényelmes-együttműködő kultúrába jól illeszkedő új alkalmazottak pontos kiválasztása a kulcsa a zökkenőmentes munkavégzésnek.

2. Milyen pedagógiai célkitűzések mentén működik az intézmény?

2.a Melyek a pedagógiai program legfontosabb jellemzői?

A Pedagógiai programot az Alapprogrammal összhangban alakították ki, de nem jelennek meg benne az óvoda valódi sajátosságai. A belső használatú, friss kutatási eredményekre épülő, angol nyelvű szakmai program jelenti a valódi iránymutatást a pedagógusok és a szülők számára azzal kapcsolatban, hogy milyen szakmai célkitűzések mentén folyik az intéményben a munka. A dokumentum nagy hangsúlyt fektet a szülő-pedagógus partneri viszonyra és a játék-

152

és felfedezés-alapú tevékenységekre. A nemzetközi iskolákra felkészítést, vagyis az „írás-, és olvasástanulást” az élethez szükséges készségekkel egyensúlyban kívánja megvalósítani, tehát, ugyan a pedagógiai programot leginkább a kimeneti követelmények határozzák meg, hiszen az elsődleges cél a külföldi gyermekek felkészítése a nemzetközi iskolákba, de ez a szervezett tanulás nem szoríthatja háttérbe a szabad játékot és a tevékenységalapú tanulást.

2.b Mennyire koherens az óvoda pedagógiai hitvallása a pedagógusok által vallott értékekkel?

A pedagógusok által vallott és követett értékek harmóniában vannak az intézményben: a családias kis óvodát teljes mértékben a gyermekközpontúság és az otthonosság jellemzi. A multikulturális, sokszínű közegben, rugalmas vezetés mellett dolgozó kollégák egyetértenek a pedagógiai célkitűzésekkel, és könnyen azonosulnak a feladatok által rájuk rótt szereppel.

3. Milyen szervezeti struktúra és működési jellemzők figyelhetők meg az intézményben?

3.a Milyen a szervezeti felépítése?

Az óvoda kis méretének köszönhetően egyszerű szervezettség mellett is hatékonyan tud működni. A vezető és egy adminisztratív ügyeket intéző hölgy irányítja, segíti a pedagógusok munkáját, akik két épületben felváltva vannak jelen. Ezen túl nincsen hierarchikus rendszer az intézményben, a csoporton belül a pedagógusok azonos felelősséggel, egyenlő munkaleosztással dolgoznak. A kényelmes, hatékony munkavégzés prioritása dominálja a munkaszervezést és az elvárásokat.

3.b Milyen kommunikációs csatornákat használ?

Az óvodában nincs a kommunikációnak szervezett kerete, rendszeres megbeszélési időpontokat sem tűznek ki, mert az új terhet róna néhány kollégára. A tudnivalókat informálisan osztják meg, amikor a személyes találkozások ezt lehetővé teszik. A rendszeres meetingek hiánya azonban megnehezíti az információáramlást, és sok esetben információhiányt idéz elő.

153

3.c Mi jellemzi az óvoda-szülő partneri viszonyt?

A szülők tájékoztatásának szervezett és rendszeres eszköze a havonta kiküldött hírlevél a mindennapi tevékenységekről és az évente kétszer elkészített írásos fejlődési beszámoló is, valamint a naptárban előre meghatározott fogadóórák alkalma. Számos program igyekszik bevonni a szülőket az intézmény életébe. A kis méret és a családias közeg következtében a szülőkkel való viszony kialakítása és formálódása elsősorban a pedagógus kommunikációs kompetenciáinak függvénye.

3.d Hogyan működik a döntéshozatal?

A Pedagógiai programban kijelölt fejlődési területek vonatkozásában a pedagógusok önállóan állítják össze a csoport nevelési tervét. Teljes autonómiát élveznek a pedagógiai módszerek és tevékenységek tekintetében mindaddig, amíg a pedagógiai célkitűzésekkel összhangban maradnak. A vezető és az adminisztratív munkatárs váltakozó jelenléte a két épületben tovább erősíti a pedagógusok autonómiáját, bár a vezetők tájékoztatása a csoport életéről vagy fontosabb eseményeiről elvárásként jelenik meg a pedagógusok számára. A szervezetre vonatkozó döntéseket a vezető hozza meg lehetőség szerint tiszteletben tartva a pedagógusok egyéni igényeit.

4. Mennyire együttműködő a pedagógusközösség?

A kis pedagógusközösség egyhangúan állítja, hogy csapatként dolgozik együtt, megbíznak egymásban, és segítik egymást. A nyílt kérdésekre adott válaszok azonban árnyaltabb képet festenek a közös munkáról, és a kényelmes kultúrával járó nehézségek is feltűnnek bennük.

Közös döntéseket nehezen tudnak meghozni a kollégák, a vitás kérdésekben a vezető döntésére hagyatkozik a csapat. Az időhiány és a formális lehetőségek hiánya akadályozza az egyeztetéseket, így a szakmai nézeteltérések és a különböző módszerek miatti feszültségek átbeszélésére kevés lehetőség nyílik. Bár a kollégák kedvelik egymást és szívesen segítenek egymásnak szükség esetén, a valódi együttműködéshez hatékonyabb kommunikációra és több minőségi együtt töltött időre lenne szükség, aminek a formáit a vezető tudná top-down intézkedések formájában lehetővé tenni.

154 5. Melyek a vezetői stratégia jellemzői?

A három csoport pedagógusai nagy szabadsággal rendelkeznek, a kontroll mértéke rendkívül alacsony, az elvárások pedig többségében a ténylegesen a gyermekekkel végzett hatékony munkára irányulnak. A vezetővel könnyen és szívesen dolgoznak együtt a pedagógusok, mert nyitott és támogató személyisége nyugodt, kellemes munkahelyi légkört eredményez, és olyan szervezeti kultúrát, ahol szívesen fogadnak bármilyen újítást.

Az egyik pedagógus szavai arra vonatkozóan, hogy miért szeret az intézményben dolgozni, a szervezet tagjának nézőpontjából igazolja a kényelmes kultúra jelenlétét:

„Azt hiszem, mindenki mást keres… Én egy olyan pontján voltam az életemnek, amikor nagy szükségem volt a nyugalomra. Olyan helyet kerestem, ami nem túl nagy és kedves főnök vezeti.

Ez volt számomra a prioritás. Nem a pénz. Nem is a távolság. Ezek nem számítottak. Csak egy nyugodt helyet akartam, és gyerekekkel dolgozni, ez volt a legfontosabb, felnőttekkel pedig a lehető legkevesebbet foglalkozni, érintkezni, függésben lenni… És ezt találtam meg itt, amit nagyon tisztelek és értékelek. De ez teljesen egyéni dolog. Itt azt csinálom, amit akarok, és ahogyan akarom, amivel elégedett vagyok” (részlet a csoportos interjúból).

A pedagógusoknak biztosított nagymértékű autonómia negatív velejárójaként jelenik meg a visszajelzések hiánya és az igény a vezető személyes jelenlétére a csoportok mindennapjaiban, melynek során a pedagógiai munka is erősebb támogatást kaphatna.

6. Beszámolnak-e szakmai fejlődésről a pedagógusok az intézményben végzett munka eredményeként?

Bár a vezető támogatja az innovatív szemléletet, dicséret ritkán, jutalom pedig egyáltalán nem kíséri a kezdeményezéseket és tudásmegosztásra is kevés lehetőség adódik a közösségen belül. A pedagógusok továbbképzési tervei pozitív fogadtatásra találnak, de belső továbbképzés nem valósul meg. A pedagógusok leginkább egymástól tanulnak a munkavégzés során, és az általuk említett új ismeretek és képességek között egyrészt a pedagógiai tervezés és a szülőkkel való hatékonyabb kommunikáció, másrészt az interkultuális csoportszervezési képességek jelennek meg.

7. Hogyan jelenik meg az interkulturalitás a szervezeti kultúra két fontos összetevőjében: a nézetekben és az értékekben? Milyen előnyök és milyen

155

nehézségek mutatkoznak a multikulturális csoportfolyamatokban óvodai kontextusban?

Az óvodába járó gyermekek és a pedagógusok csaknem fele külföldi, ami alapvetően meghatározza az intézmény működését. Az óvoda célcsoportjának elsősorban a transzmigráns családok gyermekeit tekinti, hozzájuk igazítja a pedagógiai programot és a szemléletmódot.

Ehhez lehetőség szerint minden csoporton belül egyensúlyt próbál teremteni a magyar és a nemzetközi képzettséggel/tapasztalatokkal rendelkező kollégák munkájában. Interkulturális konfliktusok tekintetében a beszoktatás és a nyelvi akadályok jelentek meg, valamint a külföldi pedagógusok megismerkedése a magyar oktatási rendszerrel, nyelvvel, ételekkel. A sok japán gyermekkel és szülővel kapcsolatos pozitív tapasztalat hatásának tulajdonítható a pedagógusokban kialakuló pozitív attitűd a japán kultúra iránt.

156