A termék természetében bekövetkező változások logikusan együtt járnak a termelési folyamatok természetének megváltozásá-val. Aligha lehetne információval átitatott, egyedi termékeket gyár-tani a hagyományos futószalagokon. A termelési folyamatok átala-kulása eleinte egyáltalán nem tűnt radikálisnak az iparban. Sok „ré-gi gazdaságbeli” vállalatnál még a 80-as években is csupán „presz-tízsberuházások” folytak az információs infrastruktúrába. Ahogyan Rauch találóan megfogalmazza: „Tettek egy számítógépet minden íróasztalra, felinstalláltak rá egy szövegszerkesztőt, és elmondhat-ták, hogy korszerűek. A cégek gyakorlatilag kidobták a pénzt szá-mítógépekre és szoftverekre.” (Rauch, 2001, p. 40.) A komputerek lassúak voltak, a szoftverek kezdetlegesek. „Az 1970 óta számított három évtized alatt azonban a mikroprocesszorok sebessége meghétezerszereződött, és egy megabit tárolási költsége 5000 dollárról 17 centre csökkent.” (Uo.) Ahogy nőtt a gépek számítási kapacitása, egyre ötletesebb programok láttak napvilágot. A cégek lassan túljutottak azon a fokon, hogy pusztán kényelmi eszközként használják a komputereket. A változásokat kétségtelenül a számí-tógépek – és a hozzákapcsolódó jelenségek – hajtották előre. A ré-gi gazdaság informatizálásához az Internet is nagyban hozzájárult.
„Kezdetben ez még túl kicsi változás volt ahhoz, hogy kimutatható legyen, de az emberi ötletesség határtalan. Egyik ötlet szülte a má-sikat, és egyik sem volt forradalmi, de hatásuk összeadódott, és egy öngerjesztő folyamat indult be. Az 1990-es évek végére az aggregált hatásuk a termelékenységre már elegendő lett ahhoz, hogy kimutassák – és a határvonal a régi és új gazdaság között halványulni kezdett. (Rauch, 2001, p. 40.)
Az igazi változást a mi véleményünk szerint azonban nem ön-magában az egyes részfolyamatokat megkönnyítő okos szoftve-rek összeadódása vagy a termelés során zajló információáram-lást megkönnyítő Internet hozta, hanem az, hogy az informa-tizálódó anyagi termelés mint olyan kezdett egyre inkább a szá-mítógépek logikájának megfelelően működni. A termelési para-méterek ugyanúgy kosztümizálhatókká váltak a gyártósorokon, ahogyan otthoni PC-nken beállítjuk a dokumentum vagy ábra pa-ramétereit. A régi és az új gazdaság közötti határvonalak elmo-sódásában tehát, megítélésünk szerint, alapvetően a gyártósorok, ill. termelési folyamatok kosztümizálásáé a főszerep. Ez a fejlemény – ahogyan az olajfúró példáján is láttuk – ugyanolyan rugalmassá tette a technológiát, amilyen rugalmas maga a szá-mítógép. Még kifejezettebb persze a változtathatóság és rugal-masság követelménye a testre szabott fogyasztási javak terme-lésében.
Az egyéni szükségletek kielégítésére képes kosztümizált tö-megtermelés változatossága és személyessége meglehetősen messze esik a hagyományos tömegtermelés uniformitásától és személytelenségétől. A változatosságot és az egyénhez való iga-zodást a modularitáselvének tökélyre fejlesztése teszi lehetővé.
Bár maga az elv meglehetősen régi, általános elterjedését, ural-kodóvá válásáta számítógépeknek köszönheti. Az okos szoftve-rek segítségével egyszerű, standardizált elemekből, részegysé-gekből komplex rendszereket állítanak össze. A modularitás a kulcs ahhoz, hogy megértsük, hogyan fér össze a termékek árá-nak stagnálása, sőt csökkenése egyediségükkel, személyre sza-básukkal, teljesítményük, illetve sokoldalú felhasználhatóságuk impresszív növekedésével.
Az informatikai iparban jelentős sikereket hozó rugalmas, mo-duláris termelés átterjedt szinte valamennyi iparágra, és gyökere-sen megváltoztatta azok működését. A tömeges testre szabás személyességében, változatosságában, gyorsaságában és töké-letességében egyaránt a modularitás, abban pedig a számító-gép, az informatika széles körű alkalmazása kap főszerepet. A termelésben alkalmazott szoftverek nemcsak a szűkebben vett gyártást forradalmasítják, hanem a folyamat valamennyi elemét a
megrendelések kezelésétől az R+D megszervezéséig. Az egy-mással összeilleszthető, logikus rendszerré szerveződő szoftve-rek az alábbiak:
!grafikus megrendelési rendszer (Graphical Order Configura-tions);
!valós idejű ütemtervek rendszere (Real Time Scheduling);
!a gyártási folyamatok végrehajtási rendszere (Manufacturing Execution);
! a termelési adatok menedzselése (Product Data Manage-ment);
!keresletvezérelt logisztikai rendszer (Demand-Driven Logis-tics);
!a beszállító cégeket integráló hálózat (Supplier Linking).
Hogy elképzelésünk legyen a folyamatok összekapcsolódásá-ról, vegyük a Motorola cég gyakorlatát, noha ez a cég inkább az új, mintsem a régi iparágakba sorolható.
Motorola Bravo személyhívó üzeme Boynton Beachben, Floridában – köszönhetően a hardver és a szoftver modula-ritásának – tetszés szerinti mennyiségben személyhívókat állít elő, ahhoz számított egy órán (!) belül, hogy a vevő megren-delése beérkezik. A Motorolánál a kereskedelmi képviselő (ügynök) és a vevő a személyhívók elemeinek 29 millió (!) le-hetséges kombinációjából megtervezik a kereskedelmi képvi-selő laptopján azt a példányt, amely pontosan megfelel a ve-vő igényének. Ezután már a majdnem teljesen automatizált di-namikus hálózatveszi át a stafétabotot. Az ügynök bedugja a laptopot egy telefonkészülékbe, és egy vagy több tervet átküld a gyárba. Egy percen belül megfelelő vonalkódot kreálnak, amely tartalmazza mindazokat a lépéseket, amelyeket a rugal-mas gyártórendszer igényel a személyhívó előállításához.
(Pine és mások,1993, 116. o.)
Ahhoz, hogy pontosan a kívánt termék, a kívánt formában és a megfelelő időben az adott vevőnek átadható legyen, kereslet-vezérelt logisztikai rendszerre (ún. Demand-Driven Logistics-ra) van szükség.9 A rugalmas termeléshez nélkülözhetetlen az is,
9 Ilyen például az „ESS” (Industri-Matematic AB [IMI], Stockholm).
hogy a cég integrálja beszállítóit, s képes legyen gyorsan kapcso-latba lépni a különféle gyártókkal. Ezt segíti elő például az ún.
’Enterprise Integration Network’ – a cégeket integráló hálózat Ez a hálózati rendszer az Internet szolgáltatásait használja.10Ily mó-don lehetőség van arra, hogy a gyártók és a potenciális beszállí-tók információkat cseréljenek egymással a követelményekről, a lehetőségekről, és mód nyílik elektronikus tranzakciókrais. A kü-lönféle átfogó vállalatirányítási rendszerek teszik fel az egészre a koronát, biztosítva, hogy a gyártás vagy a megrendelések bár-mely pontján bekövetkező változást azonnal átfuttassák a rend-szer egészén.
A személyhívó példájában éppúgy, mint a fúrófejében hangsú-lyos elem a gyorsaság. A hagyományos termékek előállítása gyorsaságában is követi a számítógép működési logikáját. A komputerhez illeszkedő időszámítás a termelés egyre nagyobb területein veszi át az uralmat. A „just in time” és a real time rend-szerek többé-kevésbé kiküszöbölik a holtidőket, a várakozásokat a termelésben, azonnaliak a visszajelzések és a reakciók.
Egy jellemző példája ennek az Okumajapán szerszámgép-gyártó cég, amelynek jelentős érdekeltségei vannak az Egye-sült Államokban. A teljes termékszortiment (amelynek egyes darabjai 100 ezer dollárt is érhetnek) raktáron tartása csakúgy, mint a javításra szolgáló alkatrészek teljes körének raktározá-sa minden egyes disztribútornál elrettentő költségekkel járna.
Hogy úrrá legyen ezen a problémán, az Okuma saját számító-gépes kisegítő rendszert alakított ki. Egy osztott információs technológiai rendszer révén valamennyi disztribútor számára állandóan elérhető az információ valamennyi szerszámgép, il-letve alkatrész allokációjáról, elérhetőségéről a rendszeren belül. A rendszer, amelyet Okumalinknek kereszteltek el, lehe-tővé teszi, hogy a disztribútor – ha olyasvalamit rendeltek tőle, amely nála éppen nincs raktáron –, az Okumalink segítségé-vel a legközelebbi helyről elektronikus rendeléssel
hozzájus-10 De ilyen például az „Agile Manufacturing Information Infrastructure” is (amit az ARPA by ARPA Software and Intelligent Systems Technology Office, Arlington, VA, alkalmaz).
son a megrendelő által óhajtott géphez vagy alkatrészhez. Így aztán a cég büszkén hirdetheti: ha a megrendeléstől számított 24 órán (!) belül a kívánt alkatrészt vagy gépet nem juttatják el a megrendelőhöz, akkor a késedelmesen odaérkező áruért nem kell fizetnie a partnernek. (Narus – Anderson, 1996, 114–
115. o.)
A rugalmas termelésben és a reakciók gyorsaságában egy-aránt a rugalmas szoftvereké a főszerep. A szoftverek gyors fej-lesztése diktálja a tempót a hagyományos iparágaknak is. A újí-tások a hagyományos iparágak legtöbbjében folyamatossá, ipar-szerűvé váltak. Még az olyan konzervatívnak tűnő iparágakban is, mint például az acélgyártás, felpörög az innováció motorja.
„Olyan gyors az innovációs folyamat, hogy a teljes acéltermelés 65 százalékát ma olyan termékek teszik ki, amelyek öt évvel ez-előtt még egyáltalán nem voltak a terméklistán (Gaboury, 2001, p. 6.) Mesterséges intelligencián alapuló rendszerek segítik az új termékek rutinszerű kifejlesztését. Az ipar mind nagyobb része válik high tech iparrá. A témában járatos szakértők szerint egyre halványabbak a low tech és a high tech szektorokat elválasztó határvonalak. Ezzel párhuzamosan és ettől nem teljesen függet-lenül más – korábban meglehetősen merev – elhatárolások is idejét múltakká váltak. „A határok és korlátok, amelyek a termé-keket és a szolgáltatásokat, az egyes iparágakat, szektorokat, vállalatokat, funkcionális osztályokat stb. létrehozták, lassan a múlté lesznek vagy legalábbis elhalványodnak.” (Zeleny, 1997)