A rendszerváltás és hatalomváltás előtti időszakban Jugoszlá-via külföldi adóssága 12 milliárd dollárra emelkedett. A külföldi adósság nagysága elérte az évi bruttó nemzeti termék nagysá-gát. Ehhez azonban hozzá kell még számítani az ország belső adósságát a polgárok felé. A polgárok devíza takarékbetétei mö-gött minden esetben állami garancia állt. E takarékbetétek visz-szafizetésének elmulasztása vagy megtagadása tartósan meg-vonná az ország polgárainak az állam pénzügyi rendszerébe ve-tett bizalmát. Ha ez történne, megrendülne a bizalom a
takaré-kosság indokoltsága iránt, ami teljesen ellentétes minden gazda-sági és pénzügyi célkitűzéssel. Az ország polgárainak valutás ta-karékbetétei szintén 12 milliárd dollárt tesznek ki. Jugoszlávia eladósodottsága tehát 24 milliárd dollár.
Jugoszlávia kérte a Párizsi Klubtól és a Londoni Klubtól adós-ságai egy részének leírását. A Párizsi Klub államok társasága-ként működik, és itt állam államot hitelez a kivitelét serkentő álla-mi ügynökségen keresztül (Németországban pl. a kivitelt ösztön-ző állami ügynökséget Hermesnek hívják.) A Párizsi Klub tagjai-nak célja, hogy saját vállalataik számára bővítse a külföldi áruér-tékesítési piaci lehetőségeket a másik állam területén. Hasonló célja van a nemzetközi City Banknak is, csakhogy ez rövid lejá-ratú hiteleket nyújt magas kamatlábbal. A nemzetközi kereske-delmi bankok társaságát Londoni Klubként ismeri a nemzetközi pénzügyi élet.
Jugoszláviának a közelmúltban sikerült elérnie, hogy a Párizsi Klub beleegyezett adósságai kétharmadának a leírásához. A bankok azonban, amelyek ezt az adósságot kezelik, halogatják a Párizsi Klub igazgatóbizottsága döntésének végrehajtását.
A Világbanknál fölhalmozott adósságot nem fogják leírni, és nem fogják átprogramozni sem, mert ilyen még nem fordult elő a bank gyakorlatában. Jugoszlávia tehát mindaddig nem kaphat újabb hitelt a Nemzetközi Fejlesztési és Újjáépítési Banktól, amíg vissza nem fizeti a korábbit. Figyelembe véve a türelmi időt, kö-teles tisztelni a határidőt, és nem halaszthatja el kötelezettsége-it. Jugoszlávia jelenlegi adóssága a Nemzetközi Fejlesztési és Újjáépítési Banknál 2 millió dollár. Bár ezt az adósságot nem le-het leírni, sem átprogramozni, a Világbank mégis tett egy enged-ményt, amikor az adósságot átminősítette konszolidációs jellegű-re. Ez lehetővé tette, hogy Jugoszlávia újabb 2 milliárd dollár hi-telhez jusson, amivel azonnal visszafizethette korábbi adósságát.
Ez azt jelenti, hogy Jugoszlávia újabb türelmi időt kapott a hitel visszafizetéséhez. Mindent összevetve, Jugoszlávia 25 éven át törleszti adósságát.
Ami a Londoni Klubhoz tartozó kereskedelmi bankokat illeti, nem akarják leírni Jugoszlávia adósságát, mert nincs bizalmuk az új politikai és gazdasági rendszerben. Ez az adósság még a
Tito-rendszer idején keletkezett. Részben ugyan átprogramozták a hi-telek visszafizetését, de ez is továbbélteti és mélyíti az adósság-csapdát.
Mint a korábbiakban látható volt, a nemzetközi pénzintézetek hallgatólagosan leírták Jugoszlávia adósságainak jelentős részét, és a saját nyereségrészükből fedezték Jugoszlávia hitelei által okozott veszteségeiket. De továbbra is kivárnak, mert mégis sze-retnék legalább a hitelek egy részét viszontlátni. Ez különösen a nemzetközi kereskedelmi bankokra vonatkozik, amelyek szigorú pénzügyi fegyelmet tartanak fenn a nemzetközi pénzpiacon.
A bizonytalan politikai helyzet folytán a nemzetközi pénzinté-zetek Jugoszláviával szemben rendkívül óvatosak. Ugyanakkor a Világbank szakemberei pozitívan értékelik a jugoszláv kormány-nak a költségvetési hiány felszámolására, az ország pénzügyi stabilizációjára, a Nemzeti Bank devizatartalékának létrehozásá-ra és növelésére, az infláció lassításálétrehozásá-ra tett intézkedéseit. A kor-mánynak sikerült aránylag rövid idő alatt stabilizálni az ország pénzügyi helyzetét (rövidebb idő alatt, mint a többi kelet-európai országnak), amikor végrehajtotta a gazdasági tranzíciót.
Továbbra sem várható tehát döntő áttörés az ország gazdasá-gi életében mindaddig, amíg nem jönnek létre olyan kis- és kö-zépnagyságú magánvállalatok, amelyek versenyképesek lesz-nek, s árban és minőségben értékesíteni tudják termékeiket a nemzetközi piacon. Jelentős változásra van szükség a nemzet-gazdaság irányításában is.
Pozitívan értékelhető a kormánynak az az intézkedése, hogy a mezőgazdaságban átalakítsa a tulajdonviszonyokat. A kor-mány szorgalmazza és serkenti a mezőgazdaságban a törpebir-tokok felaprózottságának felszámolását. Serkenti a nagyobb, far-mer típusú magánbirtokok kialakítását.
A Szövetségi Képviselőház 2002. február 26-án elfogadta a jugoszláv jogtörténet folyamán az első, átfogó kisebbségi tör-vényt. Meghozatalát hosszadalmas és kemény munka előzte meg. A törvénytervezet kidolgozásával megbízott szakértői csoportnak nem volt könnyű feladata: munkájában szem előtt kellett tartania a meglévő alkotmányos kereteket, melyeket nem léphetett túl, ugyanakkor egy Európa-kompatibilis szöveggel kellett előállnia. Nem hagyhatta figyelmen kívül a hazai kisebb-ségi egyesületek, szervezetek véleményét, elvárásait, sőt, egyes esetekben az általuk már kidolgozott törvénytervezeti szövegváltozatokat és a környező országokban (Szlovénia, Horvátország) meghozott kisebbségvédelmi törvényeket sem.
Olyan törvényt kellett megfogalmazni, amely szövetségi szinten rendezi az itt élő kisebbségek jogait, szabadságait, és a kérdés-kör részletesebb szabályozásával a köztársaságokat és tarto-mányokat bízza meg.
A törvényt a parlament egyhangúlag elfogadta. Igaz, a beter-jesztett szöveg bizonyos mértékben eltér a szakcsoport által ja-vasolt és a közvita eredményeként kialakított változattól (kima-radt az ombudsman intézménye, mert ezt majd külön törvénnyel szabályozzák, utólag bekerült az a megkötés, mely szerint a ki-sebbségi szimbólumok nem lehetnek azonosak más államok hi-vatalos szimbólumaival, stb.). Az a tény, hogy a törvényt a tarka összetételű képviselőház egyhangúlag fogadta el, arra utal, hogy mind a közvéleményben, mind a politikai pártok körében megér-tették egy ilyen jellegű és hangvételű törvény meghozatalának fontosságát, szükségességét.
Orosz János