Mint fentebb említettük, a Világbank 1946. június 25-én kez-dett dolgozni. Ismeretes, hogy a két világháború között rendkívül mély gazdasági válság pusztított. Ennek hatására minden idők egyik legnagyobb közgazdásza, John Maynard Keynes arra az ötletre jutott, hogy szükséges olyan nemzetközi intézmény létre-hozása, amely ellensúlyozza a gazdasági válság hatását azok-ban az országokazok-ban, ahol legjobazok-ban megszenvedték következ-ményeit. Tanácsára hozták létre a Nemzetközi Valuta Alapot és a Világbankot. A Nemzetközi Valuta Alapnak azt a szerepet szán-ták, hogy támogassa az országok rövid távon jelentkező gazdasá-gi problémáinak leküzdését, elsősorban akkor, ha a problémák a fizetési mérlegben és a valutaárfolyam-politika területén jelent-keznek. Ott ugyanis, ahol az árubehozatal túlszárnyalta a kivitelt, rendre valuta-árfolyambeli különbségek jelentkeztek. Ha egy or-szágnak nincs elég devizatartaléka ahhoz, hogy az árfolyamban keletkezett különbségeket fedezze, lehetősége nyílik arra, hogy a Nemzetközi Valuta Alap segítéségét kérje rövid lejáratú hitel for-májában.
A Világbanknak gazdaságfejlesztési szerepkört szántak. Ez abban nyilvánul meg, hogy hosszú lejáratú hiteleket nyújt, vagyis hosszú távú gazdaságfejlesztési célok elérését igyekszik serken-teni. A múltban főleg az infrastruktúra fejlesztése volt a célja, má-ra azonban ez a szerepkör bővült. Ez részletesebb magyarázatot követel.
Gyakran hallható, hogy a Világbank mint intézmény az USA teljes hatása és ellenőrzése alatt áll. Az USA-t ezzel a váddal il-letik más nemzetközi intézményekben is. Az USA-nak valóban több szavazati joga van a Világbankban, mint másoknak. A Világ-bank részvénytársaságként működik, s ma már 183 országnak van itt részvénytársasági tagsága. Az országok részesedése nem magánvállalkozói alapon történik, hanem állami szinten. Az Európai Unió országai a Világbankban 25,6% szavazati joggal bírnak. Ha nemcsak az Európai Unióhoz tartozó országokat szá-mítjuk, hanem Nyugat-Európa valamennyi országát és ide sorol-juk Jugoszláviát is, a szavazati jog nagysága 28,1%. Európa va-lamennyi országának a részesedése az összes szavazati jog százalékában 32,5. Ugyanakkor az USA részesedése az összes szavazatok százalékában 16,4. Ezek szerint az USA-nak, mint legnagyobb részvényesnek valóban a legnagyobb szavazati joga van a Világbankban. A Világbankban a döntéshozatal mechaniz-musa megköveteli az 51%-os többséget. Az USA mindenkor be-folyásolni tudja egyedül is a döntés meghozatalát. Amikor a JSZK (Szerbia és Crna Gora) visszatérhetett ismét a Világbankba, 0,1%-ot érő szavazati joggal rendelkezett.
A Világbank elsősorban pénzügyi testület, 183 ország a tagja.
Sem magán-, sem állami vállalat nem lehet tagja a Világbanknak, hanem maga az állam, amelyet kormánya vagy a kormány által meghatalmazott szerv képvisel.
Gyakorta felvetődik a kérdés, milyen szerepe van a Világbank-nak a hosszú távú fejlesztési politika területén. Oszthat-e donáci-ókat – ajándékot, amit nem kell visszafizetni?
Nem osztogat semmilyen ajándékot, élelmet és semmi ehhez hasonlót. Célja az, hogy a gazdaságilag fejletlen országokban előmozdítsa a gazdaság irányítását, segítse a gazdasági rend-szer kiteljesülését, és serkentse a gazdasági önkezdeményezést.
Célja, hogy a gazdaságilag fejletlen ország a Világbank támoga-tása eredményeképpen idővel ne forduljon többé a Világbankhoz segítségért. Valami hasonló történjen, mint Magyarországgal, ahol 2002 júniusában a Világbank bezárta az irodáját, mert többé nincs rá szükség. A magyar állam és a magyarországi gazdasá-gi vállalatok ma már hitelképesek a nemzetközi pénzpiacon, és nem szorulnak támogatásra.
Felvetődik a kérdés: az államok miért a Világbankon keresz-tül és miért nem közvetlenül a nemzetközi pénzpiacon igénylik a hitelt? A Világbank jelszava a szerepköréből és céljaiból ered:
harc a szegénység ellen. A Világbank az utolsó fogódzója, lehe-tősége egy országnak, amikor már a nemzetközi pénzpiacon senki sem vállalja hitelezését. A Világbank az a szalmaszál, amelybe kapaszkodhat a hitelképtelen ország. A hitelképtelen-ségnek a legkülönbözőbb okai lehetnek. Ide tartozik az is, hogy az ország a magas kockázatú országok közé tartozik, a nemzet-közi pénzpiacon eladósodott, mint például Jugoszlávia, gazda-ságilag fejletlen, nem élvez bizalmat a nemzetközi pénzügyi in-tézmények részéről, mert nem képes visszaadni a korábban fel-vett hiteleket. Ilyenkor nem marad más hátra, minthogy a Világ-bankhoz forduljon.
A Világbankot a Világbank kormányzóiból alakított kormányzó-tanács irányítja. A kormányzókormányzó-tanácsnak alá van rendelve egy 24 tagból álló ügyintéző vagy végrehajtó igazgatóbizottság. Az igaz-gatóbizottság tagjait a bankkormányzók választják meg. A Világ-bank kormányzótanácsát azoknak az országoknak a képviselői választják, amelyek tagjai a Világbanknak. A jelen esetben tehát a Világbanknak 183 kormányzója van. A Világbankban a bank-kormányzói teendőket általában a tagállam pénzügyminisztere látja el. Ha a pénzügyminiszter személye nem eléggé közismert nemzetközi körökben, az a gyakorlat, hogy a teendők végzésére az illető kormány alelnökét, vagy nála is fontosabb személyt jelöl-nek ki. Mint már fentebb is említettük, a kormányzók megválaszt-ják a 24 tagból álló végrehajtó, ügyintéző vagy igazgatóbizottsá-got. Az igazgatóbizottság élén igazgató áll. Az, hogy ki a Világ-bank igazgatója, attól függ, melyik ország mekkora kvótával ren-delkezik, vagyis mennyi pénzt helyezett részvényként a bank
tő-keállományába. A több pénz több szavazatot jelent. A nagyobb kvóta természetesen hamarabb juttathatja a végrehajtó bizott-ságba az illető ország képviselőjét. Erre azonban csak néhány országnak van lehetősége, mert csak kevés ország részesedése jelentős a Világbank tőkeállományában. De a kisebb országok-nak is van lehetőségük, hogy hallassák hangjukat a Világbank-ban. A kisebb kvótával rendelkező országok kormányzóinak ugyanis megvan az a lehetőségük, hogy együttesen juttassanak be képviselőt a végrehajtó igazgatók közé. A Világbanknak ez a gyakorlata „pull” néven ismeretes. Az alacsony részesedéssel rendelkező országok együttesen a szavazatoknak legfeljebb 10%-át adják a Világbankban. Több „pull” együttesen alkotja a constituenca-t.
Jugoszlávia részvételét a Világbankban 1992-ben felfüggesz-tették. Ennek előtte Jugoszlávia a holland constutienca-hoz tarto-zott. Ez azt jelentette, hogy a hollandok adták a Világbank egyik végrehajtó igazgatóját. A holland igazgató Hollandián kívül Jugo-szláviát és más, e constituencá-hoz tartozó országot is képviselt.
Miután 2002. május 8-án Jugoszláviát visszavették a Világbank-ba, a svájci constituenca-ba került, s érdekeit a svájci képviselő képviseli a végrehajtó igazgatói helyen. Nemrégen Svájc új vég-rehajtó igazgatót nevezett ki a Világbankba, aki a közelmúltban meglátogatta Jugoszláviát is. Jugoszláviával egy constituenca-ban van még Lengyelország, Kazahsztán, Azerbajdzsán, és még néhány közép-ázsiai ország.
Az igazgatóbizottságot alkotó végrehajtó igazgatók fölött áll a Világbank vezérigazgatója. Ők együtt irányítják a Világbankot, annak valamennyi szakszolgálatával és intézetével együtt. Ezek valamennyien nekik tartoznak felelősséggel. A szakszolgálatok és intézetek élén szintén igazgatók, igazgatóhelyettesek és osz-tályvezetők vannak. A szakszolgálatokban neves és közismert közgazdászok és más szakemberek dolgoznak. Ők együtt alakít-ják ki a Világbank politikáját.
Amit Világbankként ismerünk, voltaképpen az intézetek és pénzintézmények együttese. A Világbank keretén belül működik a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank. Ez a bank kezdet-ben voltaképpen a Világbank volt, a Nemzetközi Valuta Alappal
egyidejűleg hozták létre, még 1944-ben. 1956-ban a Világbank-ban arra a következtetésre jutottak, hogy szükséges egy olyan nemzetközi pénzintézet is, amely kizárólag a magánberuházások kérdésével foglalkozik. Erre a célra jött létre a Nemzetközi Pénz-ügyi Társaság. 1960-ban létrehozták a Világbank keretén belül a Nemzetközi Fejlesztési Társaságot, természetesen egy újabb ha-táskörrel. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a gazdaságilag köze-pesen fejlett országok problémái nem azonosak a legszegé-nyebb, fejletlen országok gondjaival.
A Világbank, vagyis a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank Jugoszláviában is irodát nyitott. Az iroda tevékenysége je-lenleg a magánszektor fejlesztésére, a magánberuházások ter-vezésére és kivitelezésére irányul. Munkaköre a tanácsadói tevé-kenység is.
A Világbanknak van egy újabb keletű, neves intézménye, a Dél-Európai Vállalatfejlesztési Bank. Azzal a céllal hozták létre, hogy kizárólag a kis- és középvállalatok működését serkentse.
Ezt a bankot a donátorok bilaterális egyezmény alapján működ-tetik. A donátorok között van Dánia, Hollandia, Németország és Nagy-Britannia. Ennek a banknak is van irodája Jugoszláviában.
A Világbank keretén belül működik egy, a nemzetközi magán-tőke által pénzelt, beruházásokat előkészítő és felügyelő multila-terális ügynökség is, amely a nemzetközi pénzügyi életben a MIGA néven ismeretes. Célja, hogy előre jelezze és kiküszöbölje a nemzetközi tőke működését gátló politikai (vagyis nem gazda-sági eredetű) kockázati tényezők hatását. Ilyen kockázati ténye-ző lehet a politikai és hatalmi változások következtében előálló eseteleges nacionalizáció veszélye is.
A politikai kockázati tényezőket meg kell különböztetni attól a gazdasági és kereskedelmi életben mindenkor jelenlevő kocká-zattól, amelynek a következménye – mint minden rossz döntése – mindig a beruházót kell, hogy sújtsa. Ha egy ország belső pia-cán nincs igény és fizetőképes kereslet egy termék iránt, de a ter-mék előállításába megtörtént a nemzetközi tőke beruházása és a beruházás pénzelése, ez gazdasági jellegű kockázati tényező. A nemzetközi beruházásokban és a pénzelésükben gazdasági koc-kázatvállalásra ma már ritkán van példa. A gazdasági kockázati
tényezők hatását mindjobban kiszűri a beruházásnak és a beru-házás pénzelésének szakszerű előkészítése. A gazdasági termé-szetű kockázati tényezők hatásával a Világbank említett ügynök-sége nem foglalkozik. Ennek ellenére, ha egy országban nagy horderejű, pl. 50 vagy 500 millió dolláros beruházásra kerül sor, akár a magán- vagy a nemzetközi vállalatok részéről, azt feltétle-nül biztosítani kell minden politikai kockázati tényezővel szem-ben. Nemzetközi mércével mérve is nagyon nagy pénzről van szó, amely komoly tényező mind a nemzetközi pénzügyi életben, mind egy ország nemzetgazdaságában. Ebben az esetben a Vi-lágbank említett pénzügyi intézménye betölti a nemzetközi bizto-sítóintézet szerepét is. Ha valamilyen politikai okra levezethető kisajátítás vagy károsodás érné a nemzetközileg is jelentős beru-házást, a Világbank említett intézete megtérítheti a beruházási kár értékének előre megállapított részét. A Világbanknak van egy nemzetközi tanácsadó szolgálata is, amely a pénzügyi életben FIAS néven ismert. Feladata a nemzetközi beruházásokat előké-szítő tanácsadás. Nemcsak a Világbanknak nyújt szolgáltatást, hanem más nemzetközi pénzügyi intézményeknek is. Ez a szol-gáltatás elősegíti a beruházások megkezdését. Ahhoz, hogy egy beruházást egy országban elkezdjenek, az illető ország gazdasá-gi, kereskedelmi, politikai és más intézményeit is képessé kell tenni a létrehozandó intézmény befogadására és működtetésére.
Ez a szolgálat 2002 elején Jugoszláviában is felmérést készített.
Képviselői tárgyalásokat folytattak miniszterekkel, vállalati igaz-gatókkal, nagykövetekkel és a Világbank jugoszláviai irodájának beosztottjaival. Ez a szolgálat előkészíti és kialakítja az üzleti lég-kört a beruházás működtetéséhez. Javaslatokat tesz a hitelkép-telenség megakadályozására, a csődveszély elkerülésére. Ja-vaslatait az illető országok kormányai törvényjavaslatba foglalják azzal a céllal, hogy a később majd elfogadott törvények serkent-sék a külföldi beruházásokat, és a nemzetközi tőke biztonságban érezze magát.
Montenegróban valamelyest gyorsabban megy, Szerbiában je-lenleg 75 nap kell egy nemzetközi vállalat bejegyzéséhez. A cég-bíróságon a papírok tömkelegét kérik a bejegyzéshez. Belgrád-ban már az építkezési engedély megszerzése is rendkívüli
ne-hézségekbe ütközik. Valamennyi bizonylat beszerzésére rámegy a vállalkozó öt évi szabadsága! Ausztráliában egy vállalkozás megindítása mindössze két napot vesz igénybe. A fejlett nyugati gazdaságokban az állam tiszteli a vállalkozó idejét. Jugoszláviá-ban, ha azt országos szintre átszámítanák, mérhetetlenül nagy a vállalkozni akaró és vállalkozó hasznos idejének tékozlása. Fel-tételezhető, hogy emiatt igen sokan elálltak abbéli szándékuktól, hogy Jugoszláviában vállalkozásba kezdjenek. Igen gyakran megtörténik az a furcsa gyakorlat is, hogy még utólag is követel-nek valami bizonylatot a vállalkozótól. Akik ezzel a kérdéssel fog-lalkoztak, megállapították, hogy ez az időpazarlás rengetegbe kerül az országnak, és minden bizonnyal a bürokrácia felemész-ti a társadalmi termék 10%-át. Ha ettől a felesleges bürokráciától megszabadítanák a vállalkozót, legalább még 3-4 munkavállalót tudna foglalkoztatni megfelelő fizetéssel. Ausztráliában a bürok-rácia miatt csak egy százalék a kiesés a társadalmi termék előál-lításában.
A Világbank tanácsadó szolgálatai sokat segíthetnek a jugo-szláviai vállalatoknak és vállalkozóknak, valamint a nemzetgaz-daság irányítóinak az ilyen jellegű bürokratikus gyengeségek le-küzdésében. Ésszerű javaslataikban és megoldásaikban az új gazdasági rendszert megfelelő törvényes keretbe illesztik.