Muzslán, a lakosság számához viszonyítva aránylag sok társa-dalmi és civil szervezet működik: Sziveri János Művészeti Színpad, Petőfi Sándor MME, Muzslyaiak Klubja, Nők Klubja, Muzslyai Amatőr Képzőművészek Klubja, Maltézer Galambászegyesület, Önkéntes Tűzoltó Testület, Rádió-klub, VMI – muzslyai ifjúság, Akác Méhészegyesület, Krasnica Vadászegyesület, Teleház, Öko-klub, valamint a cserkészek, két nyugdíjas egyesület, a Vöröske-reszt helyi szervezete, két sakk-klub, Lehel labdarúgóklub, Lehel kézilabdázó lányok. Emellett több pártnak vannak helyi bizottságai.
Ennek ellenére a megkérdezettek mindössze 40%-a vallotta azt, hogy tagként vagy szimpatizánsként kötődik valamelyik civil, társadalmi vagy politikai szervezethez. Erre több magyarázat adódik. Először is, a szervezetek nagy része kis létszámú, de a nagyobb tagsággal rendelkező szervezetek működtetése is ma-ximum tíz-húsz személyre hárul. Egyes szervezeteknek egyálta-lán nincsenek, vagy alig vannak fiatal tagjai (pl. Nők Klubja), és végül olyanok is akadnak, akik több szervezet munkájából is ki-veszik a részüket. Összegezve: évről-évre egyre jobban apadó létszámuk miatt a muzslaiak – magyarságuk megőrzése érdeké-ben – aktív társadalmi élettel próbálnak helytállni. Ez igaz, de saj-nos csak a lakosság kisebb részét sikerült felölelni.
Néhány mondat erejéig visszakanyarodok a „magyarságunk megőrzése érdekében” kijelentésre, ami az utóbbi néhány évben szinte szállóigévé vált Muzslán. A fent említett szervezetek mű-ködtetését (az alapítványi támogatások mellett) a muzslai helyi járulékból is finanszírozzák, s ezt a Muzsla Helyi Közösség Taná-csa koordinálja; támogatást oszt szét egyes szervezetek között, igényeik és munkaprogramjuk szerint. A fent idézett mondat pe-dig a leghatásosabb indok az anyagiak megszerzésére. Mert
„magyarságunk forog kockán”. Olykor az az érzésem, hogy már csak a magyarságunk számít. Mindegy, mi történik, csak magya-rul legyen, és ha lehet: „fennmaradásunk érdekében”. És mi lesz a minőséggel?! Ahogyan Tóth Lívia mondja: „De hol marad a ma-gyarságunk minősége?”8
8 Tóth Lívia: Köszönöm, jól! Forum, 2000, 42. old.
A politikai pártokat a harminc megkérdezett közül mindössze ketten említették. Egyikük a Vajdasági Szociáldemokrata Liga szimpatizánsa, míg a másik, a VSZL mellett még a Vajdasági Ma-gyar Szövetséggel és a Vajdasági MaMa-gyar Demokrata Közösség-gel is rokonszenvez. Elmondása szerint szimpatizál minden olyan szervezettel, mely a maga módján küzd az itteni magyarság ér-dekeiért. Érdemes megjegyezni, hogy még azok a fiatalok sem, akik egyes válaszaik alapján előítéletesek más nemzetek iránt és a „legmagyarabbaknak” számítanak a megkérdezettek közül, még ők sem szimpatizálnak a vajdasági magyar pártokkal.
Tapasztalatból tudom, hogy egyetlen vajdasági magyar párt sem élvez túl nagy népszerűséget a muzslaiak körében. A lakos-ság zöme, a fiatalok meg kiváltképpen, inkább a vajdalakos-sági, ún.
„autonomista” pártok, elsősorban a VSZL felé irányulnak, annak ellenére (vagy annak köszönhetően?), hogy Muzslán a történel-mi VMDK megalakulása óta megszakítás nélkül volt képviseletük a vajdasági magyar pártoknak. Az utóbbi néhány esztendőben a VMSZ játszott vezető szerepet, de a gyakori kádercsere, az intri-kák, a felületesség, és – megkockáztatom: – a tévesen választott vezetőség, oda vezettek, hogy a VMSZ manapság Muzslán ko-rántsem élvezi a polgárok maradéktalan bizalmát. Ehhez az is hozzájárult, hogy az egykori szocialista és más rezsimhű egyé-nek a rendszerváltás óta nagy számban VMSZ-esek. Több fiatal négyszemközt megemlítette: „Csak akkor kellünk nekik, ha köze-leg a választás. Akkor eljön az elnök vagy az alelnök, tart egy nagy beszédet, hogy Muzsla Bánátország legmagyarabb helysé-ge, meg Muzsla így, meg Muzsla úgy, és hazamegy.”
*
Összegezvea kutatás Muzslára vonatkozó eredményeit, nem kell ide látnokiság, a helyzet világos. Leszámítva a Teleházat, a többi muzslai szervezetnek nincs telefaxa, számítógépről nem is szólva, sőt, egyes szervezetek még önálló telefonkészülékkel sem rendelkeznek. Több csoport egyazon épületben működik, a felszerelésük pedig idejét múlt.
A vajdasági magyar központ elérhetetlen, akár Kafka kastélya.
Sziget vagyunk a bánáti pusztában. Önmagunkra vagyunk utalva – beilleszkedünk vagy magyarkodunk, elzárkózunk vagy kiálto-zunk, mennyiség vagy minőség, magyarság ide-oda...
Információs technológiák szétpermeteződésének következményei a hagyományos szektorokban
Az új évezred első évében nemcsak az „új gazdaság” növeke-dési és profitkilátásai romlottak drámaian, de a jelenség puszta léte is megkérdőjeleződött. A dot.com cégek összeomlása után
„buborékgazdaságról” kezdtek beszélni, amely legalább annyira rosszul definiált, mint az „új gazdaság”, csak éppen pejoratív fel-hang társul hozzá. A felszín drámai hullámzásai egyszeriben vé-get vetettek az információs iparokkal kapcsolatos kritikátlan eufó-riának, amit csak üdvözölni lehet. Sokkal kevésbé helyeselhető azonban az „új gazdaság” elsietett elparentálása. Miközben a re-cesszió a túlértékelt dot.com cégek egy részét végleg kiiktatja, más részüket drasztikusan leértékeli, nagy lendülettel folyik a gazdaság egészének informatizálása és technológiai megújulá-sa. A „digitalizált gazdaság” ma már nem kapcsolható egy meg-határozott szektorhoz vagy iparághoz. Az olajipartól az acélgyár-táson keresztül a turizmusig a leghagyományosabb és legrégibb ágazatok körében kezdenek uralkodóvá válni az „e-gazdaság” já-tékszabályai. E régi-új gazdaság szabályai jelentősen eltérnek a megszokottól, még ha természetesen az itt működő cégek sem tehetik túl magukat a piac legalapvetőbb törvényszerűségein. A szerző célja, hogy reflektorfénybe állítsa a régi gazdaságban te-ret nyerő új jelenségeket, amelyek nagy kihívást jelentenek az el-mélet művelői számára.
Dr. Szabó Katalin