Ratio Fundamentalis (1970)

Miután a zsinati atyák elhatározták a szemináriumok megújítását, az 1967-es püspöki szinóduson³⁸³ is kimondták, hogy a papneveléssel kapcsolatos rendelkezéseket a II. Vatikáni Zsinat szellemében meg kell újítani. Hogy mit jelent az a szemléletbeli változás, amit a zsina-ti atyák megfogalmaztak, azt BRUGNOTTO³⁸⁴ nyomán két

379 MARAFIOTI, D., L’”Optatatam totius” nel contesto del magistero conciliare e post-conciliare, in Seminarium (2005) 580.

380 Aquinói Szent Tamás gondolata eredetileg: „Contemplari et contemplata aliis tradere” Szabad fordításban: elmélkedni és másoknak átadni, amit átelmélkedtünk.

381 MARAFIOTI, D., L’”Optatatam totius” nel contesto del magistero conciliare e post-conciliare, in Seminarium (2005) 582.

382 Részletesebben: U.o. 583.

383 Vö. az 1970-es Ratio bevezetőjében: „In Synodo Episcopali mense Octobri 1967 Romae celebrata sequens Quaesitum, a Cardinali Praefecto S.

Congregationis pro Institutione Catholica propositum, a Patribus approbatum est:

„An opportunum videatur út, enumeratis thematibus quae cunctis Rationibus Institutuonis sacerdotalis inserantur oportet, praeparetur, una cum Conferentiis, Ratio quaedam Fundamentalis, ad normam Decreti Optatam totius ceterorumque documentorum conciliarium, quae in proxima Congregatione Plenaria S.

Dicasterii pro Institutione Catholica examinentur atque definiatur, ita ut norma fiat omnibus Rationibus conficiendis, ad unitatem servandam simulque sanam varietatem admittendam.”Quod autem attinet ad memoratam thematum enumeratinem, Sacra Congregatio peculiarem indicem – cui titulus De Ratione Institutionis sacerdotalis iuxta documenta Concilii Vaticani II. renovanda – apparandum curavit atque singulis Conferentiis Episcopalibus misit, quo in laboribus suis opportune adiuvarentur.”

384 BRUGNOTTO, G., Il seminario maggiore. Autentica communitá ecclesiale:

Annotazioni teologico-canonistiche, in Quaderni di Diritto Ecclesiale 14 (2001) 228-230.

zéssel írhatjuk le: a zsinat előtti szemináriumok egy bizonyos érte-lemben fuga mundi-nak³⁸⁵ nevezhetjük. Ebben az értelemben tehát a papnevelő intézet elzárja a növendéket a világtól, hogy így képezze ki a szent szolgálatra. Ez tulajdonképpen igen hasonló a szerzetes-képzés eszményével, egyfajta noviciátus, mikor a növendéket a befe-lé fordulás általa ismerik meg hivatásukat. Ez a gondolkodásmód tökéletesen megfelelt az elmúlt évszázadok kihívásainak és alkalmas papok felszentelését eredményezte a szemináriumi idő végén.

Ezzel szemben a zsinat utáni szemlélet úgy foglalható össze BRUGNOTTO szerint, hogy az már magában a képzésben benne hordja jobban a végcélját: a pasztorális szemléletet, nemcsak annak módszereit, hanem magát a gondolkodásmódot is. Ezzel a szeminá-riumok jobban a világ felé nyitott képzési hellyé kell válniuk, mely nemcsak az elmélyülésre teremt alkalmat a növendékek számára, hanem egyben meg is mutatja számukra azt a világot, amelyben majd küldetésüket kell folytatniuk.³⁸⁶ Az új papnevelési szabályzat tehát ennek a szemléletváltásnak a jogi nyelven történő megfogal-mazása lett.

Mivel a zsinat döntése az volt, hogy az Optatam totius határozat csak keretet ad a helyi püspöki karok által kidolgozandó szabályok megalkotásához „a szerkesztők és a zsinati atyák megegyeztek abban, hogy a részletkérdésekkel nem foglalkoznak. Ez a püspöki karok

385 A világtól való menekülés.

386 Vö. BRUGNOTTO, G., Il seminario maggiore. Autentica communitá ecclesiale: Annotazioni teologico-canonistiche, in Quaderni di Diritto Ecclesiale 14 (2001) 230. Ez a gondolatmenet melyet BRUGNOTTO itt leír, jól rávilágít a szemléletváltás lényeges pontjára, de ugyanakkor kevésbé hangsúlyos benne, hogy a trentói szemináriumok is lelkipásztor papokat képeztek, ahol a világtól való elzárás eszköz volt arra, hogy a papi lelkiséget mélyen a jövendő lelkipász-torok szívébe írják, és a nyári gyakorlatok révén lehetőséget teremtettek a plébá-niai élet megismerésére is. Ugyanakkor nyilvánvalóan fontos volt, hogy az új szemlélet jobban lehetőséget adjon a növendékeknek arra, hogy reálisan lássák a hívek, az adott részegyház életét és egészen konkrét gyakorlati formában ismerjék meg jövendő működési területüket. Azonban nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a mai rendszerben is nélkülözhetetlen, hogy a szemináriumi tartózkodás első ideje a befelé fordulásra, a meghívó Istenre való odafigyelésre nagy hangsúlyt helyezzen, és a későbbiekben is biztosítson intenzív időt a tapasztalatok feldolgo-zására és a lelki életben való igen mély előrehaladásra.

adatát képezi. Az ő dolguk lesz, hogy figyelembe véve a konkrét kö-rülményeket és a tényleges igényeket, elkészítsék a részletes nevelési és oktatási rendet. Ebben kívánt a püspöki karok segítségére sietni a Katolikus Nevelés Kongregációja, amikor 1970. január 6-án útmuta-tást tett közzé „Ratio fundamentalis institutionis sacerdotalis” címen (…) Ez a zsinati határozat beosztását³⁸⁷ követi, és ugyanazokat a témákat öleli fel. Megrajzolja azt a keretet, amelyen az egyes püspö-ki karok által püspö-kidolgozott oktatási és nevelési rendnek belül kell ma-radnia. A meglehetősen hosszú bevezető rész külön figyelmet érde-mel. Itt kerül szóba a szemináriumi megújulás szükségességének kérdése. Azokra a tulajdonságokra is tekintettel kell lenni, amelyek a mai ifjúságot jellemzik…. A mai ember tudatában megváltozott a teremtett dolgokhoz, az evilági valósághoz való viszony (…) A hol-nap papjainak mindezzel számolnia kell.”³⁸⁸

A dokumentum eredeti nyelve latin. Mivel az 1985-ben kiadott második Ratio fundamentalis ugyanezt a szerkezetet követi, majd azt fogjuk részletesebben ismertetni, a papnevelésre vonatkozó speciális alapelveket és a konkrét szabályokat.

387 Szerkezete: Előzetes megjegyzések (1-7.); Bevezetés (1-4.); I. Áltános normák (1-4.); II. A hivatások lelkipásztori gondozása (5-10.); III. A kisszemináriumok és más, ugyanezen célra alapított intézmények (11-19.); IV. A nagyszemináriumok (20-26.); V. Az elöljárók (27-31.); VI. A tanárok (32-38.); VII. A növendékek (39-43.); VIII. A lelki képzés (44-58.); IX. A tanulmányi képzés általában (59-64.); X. Az általános műveltéghez szükséges képzés (65-69.); XI. A filozófiai képzés és a hozzá kapcsolódó tudományok (70-75.); XII. A teológiai képzés (76-81.); XIII. A speciális képzés és a különleges feladatokra való felkészítés (82-85.);

XIV. Az átadandó doktrína (86-89.); XV. A tanulmányok rendje (90-93.); XVI. A pasztorális képzés (94-99.); XVII. A szeminárium utáni képzés (100-101.).

388 GOJÁK, J., Határozat a papnevelésről. „Optatam totius”, in A II. Vatikáni Zsinat tanítása (szerk. CSERHÁTI J. – FÁBIÁN Á.), SZ.I.T., Budapest 1975. 201-202.