Az 1917-es Törvénykönyv

Az 1917-es Kódex a III. könyv (De rebus) 4. részében (De magisterio ecclesiastico) szentel egy külön titulust (XXI.) a szemi-náriumok szabályozásának.

Ebben, mint korábban rögzítettük, a szent szolgálattevők kiképzé-sét teljes egészében az Egyház sajátos és kizárólagos jogának neve-zi.³³¹ A törvénykönyv ebben részben a szemináriumok két típusát különbözteti meg: a kisszemináriumot³³², valamint a nagyszeminári-umot, mi itt most csak az utóbbival foglalkozunk érdemben. Fogal-mukat így határozza meg a törvény: („.) Unaquaeque dioecesis in loco convenienti ab Episcopo electo Seminarium seu collegium habeat in quo, pro modo facultatum et dioecesis amplitudine, certus adolescentium numerus ad statum clericalem instituatur.³³³ A két szeminárium-típus közti különbség, hogy míg az elsőben³³⁴ a

331 CIC (1917) 1352. kán.

332 Fogalma: CIC (1917) 1353. kán.

333CIC 1917 1354. kán. 1. §: Minden egyes egyházmegyében legyen egy a püspök által kiválasztott alkalmas helyen szeminárium vagyis kollégium, amelyben a forrásokra és az egyházmegye kiterjedésére tekintettel megfelelő számú fiatalt a klerikusi állapotra kiképeznek (bevezetnek). (saját fordításban).

334 A kisszemináriumokkal kapcsolatos szabályozást áttekintve láthatjuk tehát, hogy az első kódex a papságra való nevelést igen tág értelemben használja, a papi szolgálatra való teljes felkészítést érti alatta, és ezzel a növendékek teljes nevelé-sére teszi a hangsúlyt. Azokat, akik ilyen intézménybe lépnek, először a középfo-kú oktatás keretei között nevelik, és ezzel válnak majd alkalmassá a magasabb fokú tanulmányok végzésére. Ekkor kerülnek be a nagyszeminárium falai közé, ahol ezekre a kisszemináriumban megszerzett ismeretek birtokában kapják meg filozófiai és teológiai kiképzésüket. Így a kisszeminárium tulajdonképpen a pap-ságra való érettség kialakításában játszik döntő fontosságú szerepet, hiszen igen fogékony korban, a tizenéves fiataloknak olyan szellemben oktatják a

középisko-rúakat, oktatnak az általános műveltséghez szükséges alapvető tu-dományokat, addig a nagyszemináriumban a már nagykorú növen-dékeket oktatják a filozófiára és a teológiára.³³⁵ Igen kiegyensúlyo-zottan kezeli a törvénykönyv az intézményalapításokkal kapcsolatos kérdést. Bár előírja, hogy minden egyházmegyében legyen papneve-lő intéztet, már annak fogalmában is jelzi, hogy ehhez kelpapneve-lő számú növendék jelenléte szükséges, illetve természetesen az is, hogy a megfelelő növendékszám – tekintettel az egyházmegye méretére és az anyagi erőforrások meglétére – a jövőben is biztosított legyen a részegyházban. Kisszeminárium létesítését is igen ajánlja, de csak a nagyobb megyékben. Rugalmas megoldást kínál arra, ha egyházme-gye nem képes szemináriumot létesíteni, vagy a már működő intéz-mény nem felel meg az előírásokban meghatározott feltételeknek.

Ilyenkor a püspöknek lehetősége van a növendékeit más szeminári-umba küldeni, vagy a Szentszék létesíthet egyházmegyeközi, vagy regionális intézeteket.³³⁶

A törvényhozó gondoskodik a szemináriumok fenntartásáról, többféle lehetőséget felkínálva a püspöknek arra, hogy gondoskod-jon a szeminárium működéséről.³³⁷

A szeminárium irányításával kapcsolatban elsődleges vezetői fel-adatai a megyéspüspöknek vannak, akinek a területén a szeminárium működik.³³⁸ Felügyelnie kell arra, hogy ott minden a szentszéki

lai tananyagot, hogy ezzel a keresztény hit által nyújtott széles látókörű szemlé-letbe is bevezetik őket. Így tehát a számukra a hit és az ész által nyújtott ismere-tek egyetlen egységet alkotnak, elsajátítják a tiszta fogalmakkal való gondolkodás módszerét, már ezekre alapozva indul meg a filozófiai-teológiai képzésüket im-már felsőfokú tanulmányaik keretében.

335 Vö. CIC (1917) 1357. kánon 2.§: Curandum ut in maioribus praesertim dioecesibus bina constituantur Seminaria, minus, scilicet, pro pueris litterarum scientia imbuendis, maius pro alumnis philosophiae ac theologiae vacantibus.

336 CIC (1917) 1354. kán. 3.§.

337 Ezek: CIC (1917) 1355. kán.: - a plébániákon gyűjtés elrendelése (1.§.); - szeminárimi adó (ún. taxa) (2.§.); - egyéb javak, ha az előzőek nem elegendők (3.§.). A következőkben a törvény pontosan előírja a taxa kivetésének pontos módját, annak mértékét maximum az éves jövedelem 5%-ban jelöli meg (vö. 1356.

kánon, az adókulcsról 2.§).

338 Vö. CIC (1917) 1357. kán.

írásoknak megfelelően történjen, saját magának kell megfelelő időn-ként azt meglátogatnia, az ott folyó munkát és fegyelmet ellenőriznie, és a szükséges szabályzatokat jóváhagynia. Így a papnevelés első-számú felelősévé válik a püspök, akinek nemcsak az intézmény egé-széért, hanem a benne tanuló egyes kispapokért is felelősséggel tar-tozik, hiszen bennük későbbi munkatársait képzi az intézmény.

A püspöki felügyeleti jogot a főpásztor nemcsak személyesen gyakorolja, hanem köteles két bizottságot³³⁹ létrehozni, az egyiket a fegyelmi a másikat pedig az anyagi ügyek felügyeletére. Mindkét testület két tagból áll, és hat éves kinevezést kapnak.³⁴⁰

A következő rendelkezések a szeminárium vezetésével kapcsola-tos előírásokat tartalmazzák. Az intézmény belső vezetését a rektor látja el, a lelki vezetés feladatát a spirituális, és legalább két rendes gyóntató végzi, az anyagi ügyek intézője az ökonómus, a tanárok feladata pedig természetesen az oktatás.³⁴¹ Mint ez a felsorolás is mutatja, a Kódex a szemináriumokra, mint egységes oktató és nevelő intézetekként fogja fel, melyben ez a két feladat egymástól nem vá-lasztható el. A rektor sajátos jogkörével kapcsolatban fontos megje-gyezni, hogy mivel az intézmény ki van véve a területileg illetékes plébánia joghatósága alól – a házassági ügyek kivételével – így ő gyakorolja a plébánosi jogokat, és látja el annak feladatait.³⁴²

A növendékek felvételéről³⁴³ és elbocsátásáról³⁴⁴ egy-egy kánon rendelkezik, mely a mai hatályos fegyelemnél jóval szigorúbb, külö-nösen azokkal akiket más helyről már elbocsátottak vagy akár

339 CIC (1917) 1359. kán.

340 Ez a tesület a mai egyetemes jogi előírásokban már nem szerepel, ugyanakkor az egyházmegye vezetésének ennek a fontos területén ma is fontos, hogy a püspök be-vonjon papokat, akik tanácsaikkal és véleményük kifejtésével segítik a főpásztor munkáját. Ez fokozottan igaz a növendékek felvételének, szent rend fokozataira való bocsátásának a kérdésében és más fegyelmi ügyek tekintetében is.

341 Összefoglalóan: CIC (1917) 1358. kán., további rendelkezések: 1360, 1361, 1369. kánonokban: az elöljárók kinevezéséhez szükséges tulajdonságuk, kineve-zésük, visszahívásuk, pontos feladataik.

342 Vö. CIC (1917) 1368. kán. A jogok felsorolása: BÁNK J., Kánoni jog, I. 485.

343 CIC (1917) 1363. kán.

344 CIC (1917) 1371. kán.

ként hagyták el a papnevelő intézetet. Az elbocsátással kapcsolatban konkrétan megnevezi azokat a tulajdonságokat és viselkedési formá-kat, melyek a kizárást vonják maguk után.³⁴⁵

A következő kánonok (1364-1367. és 1369.) szólnak a konkrét szemináriumi nevelési kérdésekről, így ezeket vizsgáljuk meg rész-letesebben. A lelki neveléssel kapcsolatban, a kánon³⁴⁶ teljes részle-tességgel, pontosan előírja az alapvető spirituális gyakorlatokat, me-lyeken az intézetben a növendékeknek részt kell venniük.³⁴⁷ Ezen kívül a szöveg külön hangsúlyt fektet az előírt fegyelmi rend megtar-tására és az egyházias szellem megőrzésére valamint a mindennapi életben fontos külső és belső tulajdonságok kialakítására.³⁴⁸

A szellemi neveléssel és oktatással kapcsolatos kérdésekről há-rom kánon rendelkezik. Az 1364. kánon a kisszemináriumok felada-tát az alapvető vallási és humán képzés megadásában, a latin és a helyben használatos nyelvek elsajátításában valamint az általános műveltség és papi élethez szükséges alapvető tudás megszerzésében foglalja össze.³⁴⁹

A nagyszemináriumokban adott képzést így írja le a törvény:

1. §: „In philosophiam rationalem cum affinibus disciplinis alumni per integrum saltem biennium incumbant.” A képzés első része tehát a bevezető filozófiai képzés, mely két éven keresztül, a teológiai képzéstől elkülönítve kerül előadásra.

2. §: „Cursus theologicus saltem integro quadriennio contineatur, et, praeter theologiam dogmaticam et moralem, complecti praesertim debet studium sacrae Scripturae, historiae ecclesiasticae, iuris canonici, liturgiae, sacrae eloquentiae et cantus ecclesiastici.”

345 Magyarul: BÁNK J., Kánoni jog, I. 488.

346 CIC (1917) 1367. kán.

347 Ezek: – napi reggeli és esti ima és szentmise (1°); - heti gyónás és ennek meg-felelő rendszeres áldozás (2°); – ünnepeken és vasárnap ünnepélyes szenmisén, valamint szertartásokon való részvétel a székesegyházban (3°); – évenkénti lelki-gyakorlat (4°); – legalább heti egy elmélkedés (exhortatio) (5°).

348 CIC (1917) 1369. kánon 1.§ és 2.§.

349 Vö. 1,2,3 pontokban leírtakat.

A második képzési egység a négyéves teológiai képzés ideje. En-nek a fő tárgyai: a dogmatika és a morális, a szentírástudomány, az egyháztörténelem, a kánonjog, liturgika, szónoklattan és az egyházi ének.

3. §: „Habeantur etiam lectiones de theologia pastorali, additis practicis exercitationibus praesertim de ratione tradendi pueris aliisve catechismum, audiendi confessiones, visitandi infirmos, assistendi moribundis.”

További tárgyak: a pasztorális, hitoktatási gyakorlat, gyóntatás, betegek és haldoklók ellátása.

Érdemes ezt a kánont alaposabban elemezni, és látni, hogy meny-nyire világos szerkezetben építi fel a képzést a törvényhozó. A két ciklust (filozófia és teológia) elkülöníti egymástól, hangsúlyozva integritásukat, de sajátos egymásra építettségüket is: a filozófia ala-pozza meg a teológiai képzést, de a teológia világítja meg a maga teljességében az előzőben megtanultakat. Az elkülönítés mutatja az emberi ész keresésének és a kinyilatkoztatásban kapottaknak a kü-lönbségét, de egymásra utaltságát is. A második, teológiai kurzuson belül is világos a különbségtétel, előbb a fő tárgyakat, majd a rájuk épülő elsősorban gyakorlati tárgyakat sorolja fel. A csúcson áll a dogmatika és a morális, mintegy a teológia tetőpontjai, majd a meg-alapozásukhoz szükséges, de önállóan is nélkülözhetetlen egységek, mint a biblikum, az egyháztörténelem és a kánonjog. Majd követ-keznek a gyakorlati lelkipásztorkodás fő területei, mellyel a növen-dékek rendszeresen találkozni fognak, melyekben a megszerzett el-méleti tudás kamatoztatható, de csak a hitigazságok fényében végez-hetők megfelelő módon.

Az 1366. kánon az oktatással kapcsolatos gyakorlati kérdésekre koncentrál. A tanárok kiválasztásánál előnyben kell részesíteni a Szentszék által jóváhagyott intézményekben szerzett doktorátussal rendelkezőket. Előírás, hogy az oktatásban Aquinói Szent Tamás

rendszere szerint és tanításához ragaszkodva járjanak el. Végül a kánon rögzíti, hogy a legfontosabb tárgyakat önálló tanár oktassa.³⁵⁰

Ezek a gyakorlati szabályok hozzájárulnak, hogy a szemináriumi teológiai oktatás az egész világon egységes rendszerben, magas színvonalon történjen és hangsúlyos legyen, hogy melyek azok a diszciplínák, melyek különösen is nagy jelentőséggel bírnak.

Mint azt már az egyetemekről szóló részben említettük, a 972-es kánon³⁵¹a szentelendőkről szóló tulajdonságok között kerül megem-lítésre, hogy minden növendéknek fő szabály szerint a teológiai kép-zés idejére legalább a szemináriumban kell tartózkodnia, az ordinárius engedélyével a papnevelő intézeten kívül tartózkodóknak egy alkalmas pap felügyelete alatt kell állniuk. Ez a kánon így újra megvilágítja, hogy az egész képzés végső célja, hogy a növendékek papságra való alkalmasságát kialakítsa és a szenteléshez való eljutá-suknak egyik legfontosabb eszköze legyen. Ebben a filozófiai és teológiai képzés a legfontosabb sarokpontok között áll.